Öregrobi nem vénrobi...
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Végre letudtuk október első hetét, így semmi akadálya, hogy közzétegyünk még egy fejezetet A Roncsolók végső harcából, méghozzá ezúttal már a negyedik, utolsó előtti részt.
A Roncsolók számára immár nyilvánvalóvá vált, hogy a Garrus-9-en vívott harcuk tétje nem más, mint az életük, erről a legendás Álca, Overlord maga gondoskodik. Miközben a csapat egyik fele azon küzd, hogy visszatartsa az Álcákat, amíg megszerzik az Aequitas adatait, addig a Szikraeltávolító teremben sorsára váró Szökkenő és Impactor lehetőséget kap a múltbéli félreértéseik tisztázására. És ami alatt megismerhetitek kettejük közös sötét múltját, azalatt a Rambó üzemmódba kapcsolt Kup is megmutatja az ifjaknak, hogy is csinálják az ilyen munkát az igazi vérprofi veteránok...
A mai fejezet tolmácsa még mindig Elwood volt, a beírást pedig Tyrantnak köszönhetitek. Jó szórakozást!
Egy aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska
- Írta: Farek
Ismét visszatértünk a Bosszú Angyalainak nyugati parti tagozatához, konkrétan pedig a 6. számhoz, mely szám több vonalon is érdekes fejleményeket hoz! Először is, Lény ismét kisegíti az Angyalokat, hiszen egy kis izom mindig jókor jön, ha a csapatnak nem maradt több keményfiúja! És hogy miért nem? Nos, Vasember még a sebeit nyalogatja, míg Energikon egy komoly film komoly szerepajánlatát kapta! A film másik szereplője pedig szerintem nem csak nekem lesz ismerős… :) Lehet, hogy Lény – és Tűzmadár – ismételt csatlakozása egy gyönyörű barátság kezdete…?
Közben Pym elszámol az életével, és készen áll, hogy találkozzon a „tékozló fiúval”, vagyis Ultronnal, ám a találkozó nem várt fordulatot vesz…
És természetesen tovább dübörög a főtörténet, vagyis Tigra lelkének harca a két külön fele között. A megoldás nyomában pedig eljutnak a macskaemberek földjére, így természetesen szinte megkerülhetetlen több eredettörténet is. Viszont Tigra közelebb kerül a megoldáshoz, mert a macskaemberek királya egy egyszerűnek tűnő ajánlatot tesz neki, melynek teljesítése pusztán Tigra akaratán múlik. És hogy mi ez az ajánlat, és mit válaszol a vad Bosszúangyal? Megtudhatjátok, ha elolvassátok ezt a füzetet, amint Hopkin és jómagam honosítottunk, majd pedig értékelitek és véleményezitek. Na, jó, megtudhatjátok értékelés és véleményezés nélkül is, de mi azért örülnénk…
Szülinapi Star Wars ajándék
- Írta: Recsi
Sziasztok!
A mai jeles napon "Vörös mindörökké!" sztorit folytatjuk a már régóta esedékes 2. résszel. Megtudhatjuk - Thripio tolmácsolásában - hogy mint esett az a kaland, amelyről Han és Csubakka még senkinek sem beszélt, valamint az is kiderül, hogy miért nem. A mai nap egyébként azért is jeles, mert 41 évvel ezelőtt ezen a napon születtem sokak örömére - és még többek bánatára , de ez legyen az ő gondjuk :). Legyen ez a képregény a szülinapi ajándék tőlem - illetve Galentől és tőlem -, amit megtoldottunk egy meglepetéssel is a Star Wars rajongók részére. Látogassatok el a www.jedirend.com oldalra, ahol a regisztrált felhasználók elolvashatják a Régi Köztársaság Lovagjai című sorozat 15. számát, amely egy 3 részes történet befejező része.
Az Erő legyen mindannyiunkkal!
Jóféle japán ringbéli rombolás
- Írta: talgaby
Rendben, elismerem, tévedtem. Nagyon rég készítettem már ennek a sorozatnak a honosítását (tavaly nyár elején), és komolyan azt hittem a negyedik rész átfutásakor, hogy túl vagyunk az elődöntőkön a történetben. Ehelyett újabb két szám foglalkozik még ezzel - vagyis pont a sorozat feléig fog menni -, hiszen még itt van a japán selejtező is, ahová ugye Ryut már nem hívhatták meg, és Sakura se nagyon keltette fel még a Shadaloo érdeklődését, a játékok rendszere miatt pedig rajtuk és persze Edmond Hondán kívül nem nagyon tobzódtunk japán karakterekben. Így hát az ötödik részhez most elővették az SFA3-as Rainbow Mikát (aki a kissé europid ábrázolása ellenére teljes mértékben japán), a Final Fightbl SF Alphákba átpakolt Sodomot (aki meg az itteni kinézete ellenére egy teljesen kaukázusi amerikai srác, aki nem mellékesen Japán-megszállott) és Zangiefet (aki... akire semmilyen magyarázat nincs azon kívül, hogy muszáj volt a rajongók miatt egy Honda-Zangief meccset rendezni, mert valljuk be, akárhogy írják meg, az minimum epikus kell, hogy legyen). Ja, és hogy a kevés harcos által jelentett rövid harcot feldobjuk, kapunk egy Honda-eredettörténetet is, rögtön a füzetbe ágyazva. Ahol egy roppant ritka képben részesülhetünk: az ifjúkori, cingár, de nagyon cingár Honda látványában.
Ó, és mivel Japánban vagyunk, lesznek nindzsák. Nindzsák mindig kellenek, ha Japánban jár a sztori. Meg amúgy is, mindenki szereti a nindzsákat. Különösen bunyós játékokban. Nindzsák. És Rainbow Mika egy alsó és hátulsó kameraállásból, mert hát azért tisztában vagyunk a célközönség nemével és életkorával. A hír készítése közben is.
És... *sóhaj* lesz Dan Hibiki is, ahogy azt a borító ígéri. Tudom, hogy sokan imádják, engem viszont továbbra is idegesít ez az alak.
Új mennybe menetelünk
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A Top Cow képregényeiről frissítéses hírt írni valahogy számomra eléggé komoly kihívást jelent. Nem igazán azért, mert rosszak (alapvetően meglepően nem azok, pedig a kilencvenes évek első felében készült Image-kiadványokról van szó, melyeknél ha valakinek kétségei lennének, csak annyit mondok, hogy a zászlóshajó cím a Youngblood volt), vagy mert nem történik bennük semmi, hanem mert... igazából kissé olyanok, mintha valaki fogna egy Tom Clancy-regényt, a high-tech kütyüket lecserélné misztikumra, kissé átnevezné az aktuálisan nagyon összeesküvő szervezeteket, és valamiért félúton meggondolná magát, hogy regény helyett képregényként adja ki a művét.
Vagyis az a nagy bajom velük, hogy nem egy magazinsorozat egyes fejezeteiről kellene írni, hanem egy regény néhány kiragadott oldaláról. Ahol több szálon futnak az események (igazából itt ez annak is köszönhető, hogy Finch neve a borítón csak azért van, mert ő készítette a borítót és ég néhány elemet átvettek a történetéből, de amúgy egy kisebb sereg alkotta a következő sztorivonalat és kb. számonként változik majd, hogy merrefelé halad a történet meg a karakterek), ahol sok karaktert mozgatunk viszonylag kis téren sok éppen szükséges mellékszereplővel, de leginkább azért, mert ez még itt mindig próbál kapcsolódni a nagy Top Cow-univerzumba. Amiről kissé nehéz egy hír keretében belül értekezni.
Szóval... a tizenharmadik számban Petra Andromedáékhoz költözik, Lucien továbbra is nagyon kemény, Spencer szenátort egy eléggé semmiből jövő magyarázattal kiírjuk a történetből, lesznek kommandósok... valamiért... és Mineában tovább áskálódnak. Ja, és megismerjük a mostani történetfonal főellenségét, aki pontosan az lesz, akinek már most sok olvasó sejteni fogja, és aki amúgy egy roppant szimbolikus, ám meglepően pontos és hatásos módon jelenik meg a borítón. (A Top Cow hajlamos volt sima bögyös macák pózolnak valami nagyon sci-fi vagy fantasy-környezetben sémával alkotni borítókat, és ez se különbözik ettől a formulától, ám időnként egész ügyesen töltötték fel azokat másodlagos jelentésekkel.)
Holly
- Írta: talgaby
Gotham, mint a Macskanő eddig kikerült részeiből is tudjuk, nem csak a Manhattan-szerű kissé gótikus, kissé betondzsungeles belvárosából, a kissé távolabbi villasorból, a lecsapolt mocsár megmaradt láprészéből és a város szélén álló horrorműsorokba illő, kissé eklektikus Arkham Elmegyógyintézetből áll, hanem van egy eléggé leharcolt, sokak által elfeledni kívánt alsóvárosi, gettós része is, az East End. Ami az utcai szintű bűnözés igazi melegágya, ahol a dílerek és a prostik látványa az utcákon fényes nappal is teljesen megszokott... ahogyan a tőlük védelmi/kenőpénzt behajtó zsaruké is.
Ebben a világban nőtt fel és élt eléggé sokáig Holly Robinson is, Selina Kyle barátnője és régi kísérője (akinek ilyen irányú elfoglaltságaival eléggé sokat foglalkozott az egyelőre még nálunk kimaradt v2-es széria), még azután is, hogy Selina maga mellé vette őt. És erre az utcai ismeretekre van most szüksége Macskanőnek ahhoz, hogy nekiláthasson az East End módszeres kisöprésének. Kezdve azzal, amire sok bűnszervezet a működése alapjait helyezi: a helyi drogkereskedelemmel.
Ami persze papíron szép és jó és igazán hősiesnek hangzó. Ám mi van, ha mindezt annak a szemével látjuk, akinek ki kell mennie az utcára, akinek úgy kell kérdezősködnie, hogy nem szabad kiderülnie, más megbízásából szimatol? Akinek majdnem hazudnia kell a barátnőjének, veszélyeztetve ezzel azt a kapcsolatot, amiben a szétcsúszó élete legalább némi stabilitást talál? (És amely barátnőnek lesz majd egy olyan monológja egy későbbi füzetben, ami önmagában írói díjat érdemelne.) Avagy... mi lenne, ha elkísérnénk most Hollyt az egyik napjára?
A Sötét Kapun túl
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
A mai frissítésünkben tovább pörgetjük a végkifejlet felé a World of Warcraft című sorozatunk eseményeit. A most terítékre kerülő huszonharmadik fejezezetben Jaina és társai szétszóródnak, hogy Azeroth minden pontjáról - sőt, még azon is túlról - nemre és fajra való tekintet nélkül egybehívják az újjáalapuló Tirisfal Tanács leendő tagjait. A büszke elftől a bősz orkon át a kissé gyogyós gnómig minden faj felsorakozik hogy megvédje a világot az azt fenyegető hatalamtól és annak mindenre elszánt harcosaitól. Miközben hőseink a potenciális tagok után kutatnak, addig Med'an saját kétségeivel vívódik: elfogadja-e apja, a világtörténelem legnagyobb mészárosaként emlegetett mágus, Medivh az Elátkozott meghívását és felkeresse-e őt a tornyában vagy vegye semmibe az ajánlatot, kockáztatva, hogy végromlásba sodor egy egész planétát? És miközben ő ezen tépelődik, addig Cho'gall, az ellenség vezére megteszi a következő lépést, mely után már csak egy hajszál választhatja el a diadalától...
A magyar változatot én és beigli69 szállítottuk, jó szorakozást hozzá!
Második esélyek
- Írta: Farek apó
Ugye ti is elgondolkodtatok már azon, hogy „hej, ha a mai eszemmel lehetnék fiatal, mennyi mindent másként tennék!” (mivel az olvasóink átlagos életkora a tied harmada, így lehet, hogy mégsem - tg). Nos, az Angyaloknak ez megadatott, hiszen doktor Strange jóvoltából jelenkori énjük a múltbéli testükben lakozik, és kétségbeesetten próbálják megtalálni egy aranyalma darabjait úgy, hogy közben a múlta ne változtassák meg. A Hatalmi Tényező: Bosszú Angyalai 1.2-es részében már bepillantást nyerhettetek Wanda és Tony pokoljárásába, és a mai 2.4-es részben megláthatjátok, hogy mi történik, Vízióval, Amerika Kapitánnyal és Thorral.
Természetesen Kapi a II. világháború idejébe kerül, Thor pedig egyenesen ifjúkora Asgardjába, ahol régi, nagy csatákat élnek át újra. Persze Wanda élete sem egyszerű, hiszen hogyan találja meg az aranyalma szeletét, ha arra sem emlékszik, hogy miért is van ő ott, és mi a dolga? Végül láthatjátok, amint Tony Stark egy szó szerint agyzsibbasztóan szorongatott helyzetbe tér magához, ahol nem csak egy dühös Furyval kell szembesülnie, hanem azzal is, hogy az alkoholizmus nem tesz túlságosan jót a kéz-szem koordinációnak...
Mégis, hőseink egyre-másra gyűrik le az akadályokat, és lassan, de biztosan kezd feltűnni a fény az alagút végén. Persze, az Angyalok érdekében reméljük, hogy az a fény nem közeleg és dudál.
Bízom benne, hogy tetszik nektek ez a kis múltidézés, aminek révén ismét klasszikus történetekbe nyertek betekintést. Jó olvasást!
Fantom centenárium
- Írta: Micho
Sziasztok!
Ez a nap is elérkezett, amikor is örömmel jelenthetem be a 100. Fantom képregényt a HálóZsákon! Immáron 7 éve próbáljuk életben tartani a Vándorló Szellem legendáját, hiszen hazánkban idestova 20 éve jelent meg az utolsó szám az újságárusoknál. Ennek ellenére számos rajongója akad a karakternek az oldalon, és csak reméljük, hogy új olvasókat is szerzünk a honosításokkal. Mindenesetre a „100. számot” úgy raktuk össze, hogy a régi olvasókat kis nosztalgiaérzéssel töltse el, aki pedig csak úgy belenézne, annak is legyen benne érdekesség... hisz aki a képregényeket - azon belül a kaland zsánerét - kedveli, az nyugodtan tehet vele egy próbát.
Két sztori kapott tehát helyet: az első a skandináv területekről érkezett, aminek címe „A tékozló fiú.” Külföldön nagyon megosztotta a közönséget, hiszen azt a helyzetet boncolgatja, vajon mi történne, ha egyszer az egyik Fantom fia elutasítaná örökségét, és nem akarná a Vándorló Szellem útját járni... sőt, beállna a Singh Testvériségbe! Mivel krónikás történetként van megírva, és nincs megadva, hanyadik Fantom fia a főszereplő, így csak arra tudunk gondolni, hogy az író, Claes Reimerthi, az egyik Marvel-képregénysorozathoz hasonlóan „mi lett volna, ha” szituációt teremtett, így a sztori nem tekinthető a hivatalos történetfolyam részének. Az írót már említettük, a rajzoló pedig César Spadari volt, aki a Kate Somerset-sagát is illusztrálta mostanában. A magyar változatot pedig kitnek köszönhetitek.
A másik képregénnyel szintén a múltba tekintünk, egyenesen az első Fantom apjáig megyünk vissza az időben, aki kamaszfiúként 1492-ben részt vett az Újvilág felfedezésében mint Kolumbusz hajósinasa. Az admirálissal azonban nem tért vissza spanyolhonba, hanem újdonsült indián barátjával nekivágott a közép-amerikai vadonnak, hogy megkeresse a legendás aranyvárosokat. Az izgalmas klasszikus történet a „Walker-szikla” címet viseli, és a Falk/Barry duó jegyzi, a honosítást pedig én végeztem.
A kiadványunkban ezen kívül szerepel két ajándék oldal, az egyiket Spuri készítette, a másikat pedig Zerit rakta össze. Spuri az egyik „charaxterét” hozta össze Fantommal, Zerit pedig Fantom-utalásokat gyűjtött össze más képregényekből.
Kapcsolódó hírként megemlíteném még, hogy a Fandom (nem Fantom!) című képregényes magazin szerkesztője megtisztelt minket egy felkéréssel, miszerint írjunk egy cikket a Vándorló Szellemről. Nos, mi eleget tettünk kittel a kérésnek, és az őszi képregénybörzén már kapható is lesz az újság. Aki kíváncsi, bátran keresse a standokon - további információ a kiadványról itt olvasható.
Menj a Marsról! De gyorsan!
- Írta: talgaby
Közvetlen bolygószomszédunk, a Mars, valahogy nem igazán kap túl pozitív szerepet a sci-fikben. Elég csak olyan filmekre gondolni, mint a Mars szellemei, az Emlékmás (című, egy Philip K. Dick-novellát nem igazán hűen feldolgozó film), vagy akár az amúgy rémületesen borzalmas, mégis valahol egész szórakoztató Doom-adaptáció, és rögtön láthatjuk, hogy a vörös bolygót nem szokás valami jó fényben feltüntetni. És ez a lista csak a jéghegy csúcsa, a klasszikus hidegháborús sci-fikben a vörös bolygó (tetszik érteni, ugye?) volt eléggé gyakran minden veszedelem, baj, szörnyűség, Kiszel Tünde, rettenet és Teletubbies forrása. Ha meg már a videojátékokat is idevesszük... hajjaj, a sorban olyan címek lehetnének, mint az X-Com: Ufo Defense (más néven Ufo: Enemy Unknown) vagy a legfrissebb Doom.
Ez az állapot ma se igazán fog megváltozni.
Igen, ahogy a hírképből már valószínűleg megközelítőleg két olvasónk kitalálta, ma a klasszikus űrkalandsorozat felújításának, a 2009-es Buck Rogersnek a folytatása van soron, egészen pontosan a negyedik füzettel. Amiben végre túljutunk a nyitótörténet felén (fura így utólag látni, ez mennyire el van nyújtva, amikor az utána jövő hat füzetben három komplett sztori fog helyet kapni), és hőseink - Buck Rogers és Wilma Deering - cseberből jó nagy, vörös vederbe jutnak. Hiába lógnak meg a kalóriamániában élő, a Föld lerohanását előkészítő Falkától, azok utánuk küldenek egy roppant energiapazarló vadászt, ráadásul a Mars nem éppen a túléléshez használható nyersanyag-bőségéről híres. Még úgy sem, hogy mint megtudjuk, a XXI. század elején felküldtünk oda néhány telepest, akiket kipusztított egy járvány, és ők azért hagytak hátra némi cuccot, amit Buckék hasznosíthatnak.