Szuper újrázás
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Van úgy, hogy az ember nem teljesen elégedett azzal, ami végül a keze közül kikerül. Vagy olyan nyersanyagból kell dolgoznia, ami nem nevezhető éppenséggel ideálisnak. A honosítás során utóbbira remek példa egy adott képregényből elérhető digitális szken minősége, ami bizony az esetek igen nagy hányadában hagy némi kívánnivalót maga után. Általában preferencia kérdése, ki mit tart jónak. Ugyanakkor nemrég, a digitális képregények előretörésével megjelent egy új fajta "alapanyag", a digitális füzetek. Amiknek nagy előnye, hogy közvetlen a kiadók által ipari szkennerrel behúzott nyomdának előkészített alapanyagot tartalmazza, vagyis a kitett képek a JPEG-tömörítés bénaságait leszámítva a legjobb képélességgel és a leghűbb színekkel bírnak. (Ha ráállnának valami veszteségmentesre a már nagyon sok éve elavult és hasznavehetetlen JPEG helyett, az lenne a legszebb.)
A hosszas felvezetőre azért volt szükség, hogy megmagyarázhassam, miért kellett két régebbi, több éve elérhető kötetünket hirtelen lecserélni, illetve az egyik esetében mind a másfél száz oldalát újra beíratni. Azért, mert hatalmas minőségbeli ugrást sikerült elérni a korábbi alapanyag és a most elérhető között.
Másrészt... vannak történetek, melyeket újra és újra el kell mesélni, illetve végig kell olvasni/hallgatni/nézni. A mostani kettő is ilyen. Mindkettő a legelső szuperhőshöz, a zsáner mai napig legfontosabb karakteréhez, minden "köpenyes" kaland origójához, Supermanhez kötődik.
Az első egy érdekes elképzelt történet Alan Moore tollából arról, miként érhetne véget a Holnap Emberének története. Egy kacsintással. Mert egyszer eljön Metropolis életében is az a nap, amikor az égen csak egy madár száll, vagy egy repülő. És az emberiség végül megtanulja, hogyan élje az életét a világegyetem leghíresebb és legremekebb szuperhőse nélkül. (Nem vicc, '86 előtt a DC világában Superman az univerzum legfontosabb élőlénye volt, egyben a legismertebb és legkedveltebb.)
A másik... a másik Mark Millar legremekebbnek tartott műve, az oldalunk kiemelt részlegének tagja, a Vörös nap. Amiben nem azt kell meglátnunk igazából, hogy milyen lenne egy kommunista Superman, hanem azt, hogy milyen érdekes kettősség mutatkozik meg az ő alakjában: szükségünk van rá, hogy meglássuk a saját fajunkban rejlő mérhetetlen potenciált... mégis, a jelenléte egyben az egyik legfőbb akadályozó tényező lehet abban, hogy ezek a lehetőségek teljes valójukban kibontakozzanak. Mégis, ha ő nem lenne, másmilyen lenne a világunk? Másként tekintenénk a dolgokra? Szinte biztosan igen.
Az első kötetet az eredetijéhez hasonlatosan egyedül készítettem újra, a második beírását azonban a tíz Macskanőt is újraíró P. Eryka végezte. Mindkét kötetünk vadonatúj borítókat kapott, illetve az elválasztó-, kredit- és bónuszoldalak is megváltoztak némileg, illetve kicsit letisztultak. A szöveg picit kikupálódott, a tördelés is kicsit közelebb került az ideálisabbhoz. Vagyis azok számára is jelenthetnek talán újdonságot ezek a kötetek, akik más olvasták őket. Akik pedig nem tették... azoknak itt a lehetőség minden eddiginél szebb külcsínyben megismerkedni velük.
Ebből még mindig van
- Írta: Genzo
Sőt, még csak a felénél járunk Deadpool 2009-ben indult minisorozatának, a Nagyszájú zsoldosnak. Immár a hatodik alkalommal követhetjük nyomon kedvenc zsoldosunk kalandjait mindenféle helyszínen, és mindenféle mellékszereplővel fűszerezve. Volt itt már ugye dzsungelkaland dínókkal és vademberekkel, az előző számban pedig a sci-fi-rajongóknak kedvezett a sorozat, engem pedig fordítói kihívás elé helyeztek a légzsilipekben és mindenféle kozmikus izékben bővelkedő mondatok.
A hatodik szám már legnyagyobb részt a Földön játszódik, ahol is a kis csapat a lopott űrhajóval egy mocsárban landol, majd innen erednek útnak, hogy megtalálják a dimenziókaput, ami hazajuttathatja Fejest. Persze ezúttal sem lesz egyszerű az út, hiszen többek között az ez esetben kihagyhatatlan mocsári szörny lesz az aktuális ellenfél, aztán nem is beszélve egy harcosról, aki talán méltó ellenfele lesz Deadpoolnak. Hogy mennyire méltó ez az ellenfél, az kiderül az e havi számból, és persze nemcsak ez, hiszen ott van még a megannyi apró poén és filmes/popkulturális utalás, ami miatt én megkedveltem ezt a karaktert, és talán ti is. Szóval jó olvasást a mostani részhez is, amit továbbra is jómagam szállítok nektek. Aztán a jövő hónapban folytatjuk, illetve lesz egy kis meglepetés is, meglátjátok, ha eljön az ideje.
És persze a szokásos kérdés, amit lehet, már untok, meg ilyesmi, de akkor is végigviszem a sorozaton: mire hajaz az e havi borító? Ismét könnyű a válasz, egy klasszikus film klasszikus plakátjáról van szó, ami, ha engem kérdeztek, az előző szám borítójának jobban passzolt volna, de ez van. A válaszokat várom vagy itt a hír alatt, vagy fórumon, vagy postán, vagy ahogy nektek kényelmes.
Köpenyek és kiborgok
- Írta: HZs Múzeum
Sziasztok!
A tegnapi ifjúsági Múzeum-kiállítás után a kicsit idősebbeknek - bár a filmmel ellentétben közel sem 18 éven felülieknek - szól a mai darab, ami a Semic már-már elfeledett Robotzsaru-sorozatának negyedik füzete. Melyben most azért kicsit kibukik, hogy hiába Alan Grant, a nyolcvanas évek egyik sztárírója vetette papírra (kora alapján feltételezhetően írógép által), attól még ez egy Marvel-képregény, szóval előbb vagy utóbb elengedhetetlenné vált, hogy címszereplőnk, a detroiti kiborg rendőr összecsapjon egy maszkos-jelmezes-köpenyes alakkal, hisz szabályzati előírás, hogy ha két, kódnevet használó egyén összetalálkozik egy Marvel-képregényben, akkor egy rövid szóváltás után kötelező megverekedniük, akár van erre reális ok, akár nincs. A helyzet itt annyira nem lesz természetesen vészes, hiszen mégis csak egy Robotzsaru és egy jó passzban lévő Alan Grant, de attól még... nos, a kép magáért beszél. Szóval tessék olvasni, ha tudni akarjátok, hogy került egy köpenyes Alex Murphy körzetébe.
Disney-nyár V.
- Írta: HZs Múzeum
Ahogy a hó legelején Sepi, így most én sem apróznám nagyon a mai frissítés hírét. Mint jó pár csütörtökön az elmúlt hetekben, most is a régi Egmont-féle Miki Egér magazinok digitális változatait közöljük, hogy ezáltal is hozzájáruljunk ezeknek az egyre ritkábbá váló füzeteknek a fennmaradásához - mindezt továbbra is a szkennelő Darknessnek köszönhetően. A mostani adag az 1990 júniusi és júliusi számokat tartalmazza, amivel a nyár okán így, huszonkét év távlatából is eléggé aktuálisak lesznek a bennük olvasható történetek.
A Köztársaság, Csudálatos asszonka és a viktoriánus A-Team
- Írta: Galen
|
|
Ma megint Köztársaság. Az 50-es. Nyomtatásban megjelent ez már egyszer, mi csak elektronikusan is elérhetővé teszük. Csináltunk hozzá másik borítót, aminek az "érdekessége", hogy szegény ember vízzel főz alapon kénytelenek voltunk felhasználni hozzá a magyar nyomtatott borítót. Itt-ott meglátszik rajta, elnézést. |
|
Nem szokásunk, de ma akkor nem egy, hanem három képregény kerül ki, ugyanis folytatjuk a CO "hagyatékának" kirakását. A második képregény a Wonder Woman Hiketéa című története. Van benne denevérember is. |
|
A harmadik pedig A Rendkívüli úriemberek szövetsége. LOEG, hogy a rövidítések után ácsingózókat is kielégítsük. Két történet 12 füzetben. Érdemes elolvasni. |
Éhes Tigrisek és egyéb állatságok
- Írta: talgaby
A mostani füzet végével elérjük az Ozma, Oz hercegnője című Baum-regény Marvel-féle adaptációjának felét. Az adaptáció forgatókönyvét készítő író dramaturgiai érzékét jól mutatja, hogy pont ennek a füzetnek a végén érünk el a sztori egyik nagy választópontjához is, a Manó király előtti szakasz végéhez. Mielőtt azonban előreszaladnánk, nézzük, mit tartogat ez a bizonyos negyedik füzet:
Mint láthattuk, Dorka egy kicsit fogságba esett - megint -, és most nincs egyetlen vödör sem a kéznél, hogy kiszabadulhasson általa. (Másnak is feltűnt, hogy a kislány kiszabadulásaiban eddig mindig tevékeny része volt egy vödörnek?) Helyette jön egy mobilizált Ozma, aki az előző könyv óta láthatóan beleszokott az uralkodónői szerepbe. A magyar fordítás ugyanis senkit se tévesszen meg, a hercegnő megnevezés csak náluk szerepel, Ozma hivatalosan... nos, Oz ozmája, mert az az uralkodói cím, de a többség inkább uralkodónőnek vagy császárnőnek (később úgymond lefokozva királynőnek) szólítja/tekinti. És mint minden valamirevaló szuperhatalom, ő is megfelelő vehemenciával és aggresszióval lép fel a nála kisebb, gyengébb és fejletlenebb országok vezetőivel szemben. Mondjuk azért, hogy azok szabadon engedjék a szeszélyből fogságba ejtett látogatókat. Köztük azokat is, melyek Billinához hasonlóan nem nagyon szorulnak különösebb segítségre - a környezetük viszont annál inkább.
Keresztesek
- Írta: zozi56
A legutóbbi "filler" után a mai Prédikátorban végre folytatódik a fő történet, azaz visszatérünk a Grálhoz. Akik múltkor elkapták Cassidyt, és mint a képen is látszik, alaposan helybenhagyták. Annyira, hogy a kórboncnok munkához is láthat.
A mai szám a "Keresztesek" című, baromi jó történet első része. Amit itt elindít, azt pár szám múlva Ennis úgy fel fogja fokozni, hogy alig fogjátok várni az újabb részeket. :) Mindemellett rengeteg választ is kapunk, sok titok kiderül majd Jesse-ről, Herr Starr-ról, a Grálról... és magáról Istenről is, aki Genezis születése után magára hagyta az angyalokat.
Jó szórakozást a mai képregényhez, remélem, nektek is legalább olyan jó lesz olvasni, mint nekünk Predash-sal volt honosítani.
Sötét paktum
- Írta: Aldarion
Aki követi a naptárat, az már jól tudja, hogy a frissítéseim általában kellően kaotikus sorrendben váltogatják egymást, nincs ez másként ebben a hónapban sem, hisz az eredetileg mára tervezett D&D-t a múlthéten olvashattátok, míg a múlt heti Csodaország mára csúszott. No de akit zavar a káosz, az nyugodtan jelentkezzen. Senki? Remek!
Nos ami a mai frissítés témáját illeti, arról előre kell bocsátanom, hogy kivételesen nem Csodaországba kalauzol el minket, hanem helyette újabb lépést teszünk a fősorozat felé vezető úton, ezúttal a mi valóságunkban, vagyis folytatódik a Kísérletben megkezdett történetszál. Betekintést nyerünk a Kísérletben lezajlott események hátterébe. Megtudhatjuk, hogyan próbálja menteni életét egy dúsgazdag, ám halálos beteg férfi, név szerint Charles Dodgson - megjegyezném, hogy a Csodaország történetek szerzője, Lewis Carrol eredetileg valójában a fent említett névre hallgatott, a Carrol csak írói álnév volt - és igyekezete miként vezet a tragikus áttöréshez, és hogy végül saját érdekében miféle ördögi alkut köt egy egyelőre még ismeretlen hatalommal, akinek kilétére immár hamarosan fény derül...
A Mesék Csodaországból: Megállapodás címre keresztelt történet voltaképp ismét csak az egyes füzeteket kísérő pároldalas történetek összeollózásából született, amolyan spéci Hálózsák kiadás, ami második harmada az eseményeket keretbe foglaló háttérbeli történéseknek. Az összeállítás magyar változatát ezúttal is én és beigli69 készítette, a füzet borítóját pedig csak és kizárólag az utóbbi választotta és készítette el... Jó szórakozást!
Idővihar
- Írta: zozi56
A Bosszú Angyalai 269. részében lezárul az Angyalok kalandja Kanggel. Aki annak idején olvasta a Mindörökké Angyalok 9. részét, és még emlékszik is rá, az viszonylag gyorsan átlapozhatja a jelenlegi füzetet, mert abban Kang elmesélte e füzet történetét, sőt, még többet is. Aki viszont nem, az ne rontsa el az élvezetet, és előbb végezzen ezzel a füzettel, majd utána olvassa el azt a fantasztikus történetet. A reklám után pedig térjünk vissza ehhez a számhoz.
A jelenlegi rész nagyobbik fele egy eredettörténet, melyben Kang elmeséli egész életét eddig a pillanatig, némi kiegészítéssel és közbevetéssel Kangtől. Ez ám az igazi skizofrénia, amikor tényleg fennhangon tudsz vitázni önmagaddal, nem? Persze az Angyalok nem is az Angyalok lennének, ha nem vágnák ki magukat ebből a helyzetből is, hogy aztán elkezdődjön egy nagyméretű mindenki mindenki ellen jellegű harc! (Na, jó, az Angyalok nem harcolnak egymással.) Közben felbukkan egy halottnak hitt szereplő is (ha valaki egy kicsit is jól megfigyelte a borítót, nem érheti meglepetés), és mire eloszlik a füst, és letisztul a kép, csak egy Kang marad. De vajon melyik? Tegyék meg tétjeiket! És tényleg csak egy marad? Higgyétek el, az ilyen időmaszlagos történet megoldása sosem egyszerű, ez sem lesz az. De ne habozzatok, vágjatok neki bátran!
GátfutóPók
- Írta: HZs Múzeum
Múzeumunk ma a Csodálatos Pókember 15. számát bocsátja megtekintésre. A mostani füzetben Pókunk a testépítésről egy kissé atletikusabb sportra vált, és a tömény izomnövelés (esetleg ironikusabban, de talán akkurátusabban kifejezve: kokszolás) helyett inkább a fürgeségét próbálja kamatoztatni, és felcsap távolugrónak. Amivel csak az a baj, hogy amint a képen is látható, egy új fajta módszerrel kísérletezett, mely szerint nem egy parabolikus íven, hanem egy nagyon lapos, metszett elliptikus pályán próbál meg ugrani, és sajna a bíráknak is feltűnt, hogy a versenyző mintha egy picit majdnem egyenes pályán lebegne előre.