SzektaPók
- Írta: HZs Múzeum
Sziasztok!
Múzeumunk mai darabja valószínűleg nem nevezhető kedvenc hálószövőnk életében a kedvenc szakaszának. A múltkori művészmozis intermezzo ugyan sokáig rejtve maradt, ám a mai eset épp fordított helyzetben van: az alanya nagyon sokáig mindent megtett, hogy ne derüljön fény rá. Történt ugyanis, hogy a svéd kötélhúzó versenyt (és mint most már tudjuk, a dán művészfilmes szereplést) követően Pókunk egy szál fillér nélkül ragadt a kontinensen, miközben már nagyon szeretett volna hazajutni kedvenc szigetének felhőkarcolói közé. Így hát Hollandiában végül minden morális ellenérzése mellett elhatározta, hogy a legősibb és máig legbiztosabb pénzszerzési módszerhez folyamodik: vallási szektát alapít és a hívektől kiszedi az útiköltségre valót. (Amit természetesen valahogy megtérített volna, amint hazaér.)
Szerencséjére a tulipánok hazájában mindig is kedvelték a teljesen zakkant alakokat - és ez még azelőtt volt, hogy legalizálták ott a spanglit -, így hamar sikerült követőkre szert tennie, akiket megtaníthatott arra, hogy a nagy erő nagy felelősséggel... és általában teljesen üres pénztárcával jár.
A gond ott kezdődött, hogy a Marvel világa egy fura hely, ahol ha elkezdenek hinni valamiben, az időnként hajlamos bekövetkezni. Ezért elképzelhetjük, mennyire meglepődött mindenki - Pókfejet belevéve - amikor a "prófétát" hirtelen égi ragyogás vette körbe. Szerencsére az egyik jelenlévő gyorsan megörökítette ezt a felvételt, ami aztán csak a bonyodalmak kezdete volt a hálószövő számára...
Disney-mikulás ötödjére
- Írta: HálóZsák Team
Újfent itt van december hatodika, jön a Mikulás, a HálóZsák pedig közzéteszi az ilyenkor szokásos (legalábbis öt év után már reméljük, szokásos) Disney-válogatását.
A mostani kötetnek a Kacsa-rajongók fognak igazán örülni, ugyanis a legelső sztori kivételével - amiben felbukkan Chip és Dale is - a tizedik kötet csakis az ő történeteikkel foglalkozik.
A mostani számunk kétségkívül legnagyobb érdekessége minden idők talán legtöbbet emlegetett, legegyedibb Barks-sztorija, az 1947-ben Cheerios reggelizőpelyhek mellé csomagolt ajándékfüzetecskében terjesztett Donald Kacsa atombombája. A fenti tények kombinációja valahol érezteti, hogy világháborúból kilábalás vagy sem, akkoriban kissé más értékítéletek voltak a tengerentúlon, mint mostanában. És a történet amúgy tényleg arról szól, ami a címe: Donald heves vegyészkedés közben feltalál egy atombombát, amit természetesen rögtön megmutat egy neves professzornak, a bonyodalom pedig csak innen kezdődik. (Azoknak, akik ismerik akár hallomásból is ezt a sztorit, üzenjük, hogy az eredeti, Barks-féle befejezés olvasható nálunk, nem az utólagosan átalakított változat.)
A kötetben természetesen ugyanakkor helyet kapott sok más történet is. bejárjuk majd a sivatagot gyalogosan, felkeresünk egy rég elveszettnek hitt völgyet az Andok legmélyén - ahol egy roppant különleges nyavalya felettébb szokatlan orvosságára lelhetünk majd -, elkísérhetjük Donaldot egy paparazzi-körútra, minek során megtanítja a kiskacsákat a jó fotóriporteri munka minden trükkjére - vagy inkább lehet, pont fordítva? És persze Dagobert bácsi is hozza majd a szokott formáját az egyik legkülönösebb felosztású történetben, melyet még Barks kezdett meg 1952-ben és folytatta három éven át... hogy aztán több mint fél évszázaddal később egy finn Disney-író tegyen rá pontot. És az egész azzal indul, hogy Dagobert bácsi szeretne egy csésze kávét...
És egy kis utóirat: bár részleteket csak január legvégén fedünk majd fel, ám annyit előre megsúgunk minden Disney-rajongónak, hogy a hírekben már párszor emlegetett új külsős beírónknak, P. Erykának hála jövőre nagyon sok kellemes meglepetésben lesz részük. A mostani adag így jóformán egy előzetes kis ajándék lesz az eljövendő termetesebb kötegből.
Menekülő manómenet
- Írta: talgaby
Végére értünk az immár harmadik Oz-kötetnek, ami azt jelenti, hogy megint jó fél évre elbúcsúzhatunk ettől a mesevilágtól. Ám előtte még itt van az Ozma, Oz hercegnője képregényes feldolgozásának nyolcadik füzete, amiben hőseink lassan kimásznak Manó király csapdájából - és ezzel együtt abból a slamasztikából, amibe végső soron önmagukat kavarták.
Persze a földalatti birodalom uralkodóján felülkerekedni még úgy is kihívás, ha hőseink alaposan kihasználják a tojásallergiáját, ám végül némi csellel és pár fürge kézzel ez a gond is elhárítható. És onnan kezdve már nincs más hátra, mint megtenni az újabb utat hazafelé.
Azok számára, akik ezeket a történeteket a képregényes megjelenítés ellenére az eredeti módszerrel, vagyis egy könyvként szeretik olvasni, a mostani sztoriból is kitettünk egy egybegyűjtött kötetet, amit az Oz-letöltőben talál - szokás szerint egyedi borítóval és a végén a füzetek szűz borítógrafikáival.
Szahmet, gyűrű, Descartes
- Írta: kit
Egyszerre szolgálhatunk jó hírrel azok számára, akiknek már elegük van a Halálfejes gyűrűt érintő történetekből és azok számára akiknek tetszik a téma, ugyanis a mai szám, mely a Szahmet csillaga címet viseli be is sorolható az előbbi kategóriába meg nem is. Akinek nagyon sok ideje van, mindenképp elevenítse fel A halál gyűrűje 1-2. sztorik eseményeit, mivel ezek bizonyos mértékben előzményei a mai történetünknek, amely viszont önálló kalandként is tökéletesen megállja a helyét. Az 1650 januárjában játszódó történetben a főszereplő - ezúttal Stockholmba keveredő - ötödik Fantom mellet feltűnik a híres matematikus, René Descartes is. További érdekessége a mai számnak, hogy három(!) író is jegyzi, név szerint Ken Ikonen, Jens Hansegard és Kim McLaughlin. Ők hárman egyébként a későbbiekben Terrence Longstreet álnéven többször is alkottak, például az ő (ál)nevükhöz köthető a HálóZsákon is fellelhető Nautilus című történet. A rajzokat a Felmang Morrik páros jegyzi, előbbit aligha kell bemutatni a Fantom olvasóknak, utóbbiról viszont megjegyezném, hogy mindössze öt történetben működött közre, melyek közül magyarul (tudomásom szerint) eddig egy sem volt elérhető. A magyar változat borítóját ezúttal is Micho készítette. Jó szórakozást!
Plusz itt jelzem azt, ami a fórumra már kikerült: mivel sikerült közel három héten át elfelejtenem, hogy ki kellene már rakni az októberi amerikai képregényes listáról szóló cikket, ezért most kiték cikkének végére biggyesztem azt. Vagyis mindazon fél tucat olvasómnak, aki szokta ezt nyomon követni: az októberi listás cikk ezen a linken érhető el. - talgaby
Krakenelődés
- Írta: talgaby
Fátum első saját minisorozatának befejező részéhez kivételesen értelmetlen hírt költeni, hisz olyan jól összefoglalható az egész lényege az egyik oldal szövegkönyvével:
„Már semmi sem állíthatja meg azt a szörnyeteget... Mintha csak egy rémálomból lépett volna elő.
Nincs kéznél olyan fegyverem, amivel elűzhetném. Csak a testem áll a rendelkezésemre. És az elmém.
Ez bőven elég lesz.”
Macskanépek és egyéb egzotikus dolgok
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Amikor a Macskanő v3 31. számát először végigolvastam, nem értettem, mi folyik benne. Ám a következő füzet címlapja már mindent megmagyarázott.
És ekkor felmerült benne, hogy vajon hogy érezhette magát Brubaker, amikor ezeket írta? Amikor jó egy-másfél éve építgetett egy macskaszektás, egzotikus történetfolyamot a sorozatban, amikor végre sikerült egy csavarral elérnie, hogy Selina kimozduljon Gothamból és Indokína (vagy a Közel-Kelet, nem egészen tisztázott) egyik eldugott sarkába vigye a címszereplőt... majd közlik vele, hogy egy füzete van lezárni mindenét, mert a következő számtól a szerkesztőségi döntés értelmében a sorozat egy olyan crossoverben vesz részt, aminek nincs hatással a történetére, aminek semmi köze az addigi sztorihoz, ámde kell a borítóra a plecsni, hogy megvegyék még többen.
Vagyis igen. Egyetlen szám. Egyetlen füzet alatt kell most megtudnunk, kik voltak pontosan ezek a fura turbános nindzsák, miért követték Selinát oly régóta, miért akarták hol megölni, hol megmenteni. Mit akartak tőle, mi a történetük, hol élnek, milyen tervet találtak ki... mindezt egy füzetben. Amiben benne kell lennie annak is, hogyan oldja meg Selina a helyzetet és hogy miként jut piszok gyorsan haza az East Endre. 22 oldalon belül. A kétezres években, ahol szigorúan tilos volt az arany- vagy ezüstkor tömörített stílusát alkalmazni.
Próbáljatok meg ennek a tudatában hozzáállni majd a mostani számhoz.
Fájdalmas leckék
- Írta: Farek
Folytatjuk a – remélhetőleg sokak tetszését elnyerő – Superman és Batman – Generációk sorozatot, annak 3. részével.
Láthattuk, hogy az előző füzet tragikus véget ért, de, mint mondani szokás, az idő minden sebet begyógyít. Eltelt újabb 10 év, 1979-et írunk, és egy boldog és hatalmas esemény közeleg: Batman és Supergirl esküvője! Persze az átlagemberek csak Bruce Wayne Jr. és Kara Kent esküvőjéről tudnak, de ti, olvasók, nem átlagemberek vagytok!
Szóval közeleg az esküvő és mindenki nagyon készül a nagy napra, de sajnos ez nem csak a jófiúkra (és –lányokra) igaz. A múlt homályából feltűnik egy régi ellenség, akinek feltett szándéka, hogy pokollá tegye Superman életét. És ebben a szándékában segítője is akad, akinek kiléte sokkolóan hat mindenkire. És mire az esküvő napja véget ér, Superman élete örökre megváltozik…
1989-ben járunk, eltelt újabb 10 év a tragikus nap óta, és Superman végre rátalált minden bajának okozójára, akit aztán hidegvérrel megölt!!! Igen, Superman egy gyilkos, ráadásul le sem tagadhatja, hiszen a világon szinte mindenki látta! Így hát nincs más lehetőség, mint elfogni őt és bíróság elé állítani. Igen ám, de vajon ki lehet képes arra, hogy törvény elé állítsa az Acélembert? A 10 évvel korábban rejtélyes körülmények között eltűnt Bruce Wayne (az eredeti Batman) fia, az egykori Robin, aki most Batmanként viszi tovább apja örökségét, magára vállalja ezt a feladatot, és elmegy a Magány erődjébe, hogy felelősségre vonja a kriptonit. A találkozás fájdalmas sebeket tép fel, és rávilágít arra, hogy a dolgok (és a baglyok…) nem mindig azok, amiknek látszanak. Azonban, ha valaki bűnt követ el, az büntetést érdemel…
Fogadjátok sok szeretettel eme másvilági kalandsorozat 3. füzetét, amit Hopkin, Genzo és jómagam hoztunk el nektek. Olvasásra fel, és ne fukarkodjatok a hozzászólásokkal a fórumon, ha tetszett, ha nem!
Madarak, pelék, apró szarvasok
- Írta: HZs Múzeum
Sziasztok!
Múzeumunk folytatja ismeretterjesztő tevékenységét... ami azért fura, mert ezt így külön ki kell emelnünk, miközben egy múzeumnak állítólag ez lenne az alapvető feladata. Khm... szóval...
A sokakban szép (szüleikben meg drága) emlékeket ébresztő, Természet csodái című sorozatban - ami Farek generációjától a kb. harmincévesekig bezáródó pár évtized szülötteiben felidézheti azokat az időket, amikor a szumma két televíziós csatorna (igen, ifjak, létezett olyan idő, amikor nem hat tucat magyar nyelvű adót lehetett fogni) kínálatában gyakran bukkantak fel brit természetfilmek, sokszor David Attenborough-val, melyeket ennek megfelelően a fél ország nézett és imádott - a múltkor hagytunk egy lyukat, amit most a hetedik szám közzétételével igen hamar pótolunk. A mostani album eléggé kedvez az ornitológusoknak, ugyanis meglehetősen sok madárfajról lesz benne szó. És persze sok más állatról is, köztük a magyar képregényhonosítók egyik fauna-béli analógiájával, a nagy pelével, ami sokunkhoz hasonlóan szintén képes hét hónapot teljes tétlenségben átaludni. (Aludni jó. Zzzzzz)
Évforduló
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
Az ember nem is veszi észre, hogy repül az idő. Általában mindig csak akkor eszmélünk rá erre, amikor valaminek az évfordulójához érünk. Most is egy ilyen apró kis eseményhez érkeztünk, mert pontosan egy évvel ezelőtt indult útjának az én kis galéria magazinom, amelyben igyekeztem mindig jobbnál jobb képekkel elkápráztatni benneteket a képregények világából, valamint egyéb más érdekességekkel megismertetni titeket. Remélem, hogy ez sikerült valamilyen szinten és elnyerte a tetszéseteket a képgyűjtemény-album. Ez alatt az egy év alatt sok változáson ment keresztül a magazin, és ezek az apró kis megújulások folytatódnak a mostani számban is, mert még mindig az a célom, hogy minél igényesebb kis webes magazint tárjak elétek, amit talán később is elővesztek, nem pedig csak átpörgetitek egyszer és utána törlitek a gyorsítótárból. :) De szerintem eleget beszéltem a magazinról, beszéljenek helyettem a képek. Jó szórakozást a mostani albumhoz.
Óraműgondok
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A Masinéria, az Óraműlány névre hallgató kedves kis mesénk a harmadik részéhez érkezett. Ezen a ponton a történet kifejezetten klasszikus hangulatot ölt, ugyanis Tesla és Huxley, vagyis az Óraműlány és a Szörnyfiú barátsága némileg Rómeó és Júliás területre téved. Erkélyjelenettől nem kell tartanunk, ám a két gyermek megalkotója régi viszályukra való tekintettel határozottan nemtetszését nyilvánítja ki azzal kapcsolatban, hogy "gyermekeik" egymás társaságában ütik el az időt.
Persze ennél több cselekmény egy alapvetően szándékosan andalgó tempóban csordogáló és a legkevésbé sem az izgalomról szóló történetben nemigen lesz, de azok, akik még mindig velünk tartanak ezen a címen, valószínűleg nem is a mértéktelen akció miatt teszik, hanem mert ők is úgy érzik, kell időnként egy minden bonyodalmat nélkülöző, kedves mese.