Fő- és kőtörés Markóval
- Írta: zozi56
Sziasztok!
Ha már egyszer múlt csütörtökön megbomlott az univerzum rendje, a téridőszövedék, és ami még annál is fontosabb: a frissítési rendünk, hát akkor itt már nem állunk meg. Az alapvetően Marvel-mentes szerdára most bizony egy Marvel-képregényt rakunk, mégpedig annak köszönhetően, hogy kimre elkészült a következő klasszikus Pókemberrel, a Csodálatos Pókember 74. számával.
Mármint az amerikai Amazing Spider-Man 74. füzete magyar változatának beírásával. Aminek a címét általában úgy fordítjuk, ahogy a megboldogult magyar kiadásét is.
A foxos rajzfilm ismerőinek eléggé ismerős lehet a mostani történetszál, hisz Ezüstsörény kalandjait a titokzatos kőtáblával többé-kevésbé elég hűen vitték át abba a sorozatba (na jó, ha még jól rémlik, Hústorony Marko helyett ott a Skorpió volt a maffiavezér verőembere, meg mintha a Vészmanó is kavart volna valamit). Így a mostani rész záróoldala nem lesz igazán meglepő, de nagyon a következő számé sem. Akik meg esetleg nem látták azt a sorozatot (mert nem volt a Fox Kids vagy később a Jet-X fogható náluk, amin megközelítőleg tizenhétszer ismételték meg), azoknak legyen elég annyi, hogy a mai epizódban Connors doki megfeszített munkával nekiesik a kőtábla lefordításának, miközben egy ideges maffiavezér vénember és egy hasonlóan ideges, másfél mázsás gorilla áll mögötte és próbálja sürgetni. A címszereplőnk meg jó szokásához híven átaggódja az egész füzetet - jelentkezzen, akit ez meglep - és némi önmarcangolás után úgy dönt, mégis akcióba lendül - jelentkezzen, akit ez meglep.
Ja, és ha esetleg valaki nem érezné a történetből, hogy a sztori megírásakor már expresszsebességgel közeledtek a hetvenes évek, az vessen egy pillantást Harry Osborn új fizimiskájára.
Tomboló tesztoszteron... és harcosok
- Írta: talgaby
Mai Mortal-napunkon folytatjuk a Malibu-féle képregénysorozat utolsó felvonásának gerincsorozatát, avagy bemutatjuk a Harcullám második számát!
A mostani részben annyi keménykedés és tesztoszteron van, hogy már az olvasása is felér önmagában egy intenzívebb hormonkezeléssel. Kezdetnek rögtön mindjárt általános összetűzéseknek lehetünk szemtanúi a Shao Kahn elleni puccsot tervező csapaton belül. Az uralkodónak jóformán értesülnie se kell az ellene szőtt tervekről, mert a kiagyalói elintézik egymást helyette. Persze egy olyan bandában, akik jó ötletnek tartják az ebben a világban is nem kicsit zakkant Baraka felvételét önmaguk közé, nem kell csodálkozni, ha hamar kitör a haddelhadd. És ezen még az se segít, ha a sorozat legszánalmasabb karaktere, Reptile, önként felajánlja a hátsóját nekik szétrúgásra.
Ám ami igazán nagyszerű lesz ebben a számban, az egy új, a sorozathoz kitalált karakter felbukkanása. A mérhetetlenül unalmas és röhejes kínai ikerpárral ellentétben mostani szereplőnk akkora arc, hogy egyszerűen nem lehet nem imádni. A neve Bo, foglalkozása testőr és hivatásos seggszétrúgó. Aki annyira halál lazán nekimegy egy vele két karnyi és másfél mázsányi előnyben lévő ellenfélnek, hogy azt öröm nézni.
A havi Mortal-strip részlegben ismételten újrafelhasznált csíkok jönnek. Sőt, most kerülnek ki azok, amik legelőször jelentek meg anno az YBK-n. Egy roppant vegyes gyűjteményről van szó, ami 1-3 oldalas kis szösszeneteket gyűjt egybe. És ez még csak az első fele, mert jövő hónapban jön majd még egy ilyen. 
Aztán pedig nekikezdünk a legnagyobb képregénycsík-sorozatba, ami még az Ogmorthnál is nagyobb, és véleményem szerint humorosabb lesz.
A Shaolin Monks negyedszázadik részében közben elérkezünk a végső megmérettetéshez, a játék Final Fantasyre hasonlóan maratoni bossfightjának utolsó harmadához, Shao Kahnhoz. vagyis egyelőre felvezetjük kicsit azt a harcot, hogy aztán a történet utolsó előtti epizódjában megnézzük, hogyan boldogul a két szerzetes ebben a játékban a Külső Világ császára ellen.
És most az animációs sorozat sem maradhat el. Tizenegyedik részénél tart a Birodalom védelmezői, és a mostani epizódban is megint a Fekete Sárkány és Kano kavarja a dolgokat. Ezúttal New York egyik elhagyatott részén, a metróban vernek tanyát, hogy onnan készítsék elő legújabb ördögi tervüket. És azt természetesen csak a Kiválasztottak akadályozhatják meg, ám ők se érnének sokat egy új segítő nélkül.
S eljő Fátum mestere...
- Írta: talgaby
A modern kori Fantasztikus Négyesekre eléggé rájár a rúd. Akárcsak a legelső szuperhős, Superman esetében, náluk is többször felmerült már, hogy a sorozat és a csapat alapkoncepciója elavult és nem lehet már velük megfelelő történeteket írni a mai közönség számára.
Akik ezt mondják, azok vagy soha nem találkoztak vérbeli F4-történetekkel, vagy hülyék, vagy harmadik lehetőségként még rosszabbak: kedvelik a kilencvenes évek amerikai mainstremjét és az számukra a mérvadó.
A Fantasztikus Négyes ugyanis alapvetően egy sci-fi. Egy sci-fi, aminek a főszereplője egy család. Márpedig az, hogy egy családdal a történet középpontjában ne lehetne olyan kalandot írni, ahol csak a fantáziát kell szabadon ereszteni, könnyen belátható, hogy ostobaság. Legfeljebb pár elmés szerkesztő erőltetheti, hogy a családos szuperhősök nem menők, mert a tizenévesek nem tudnak azonosulni velük. Ugyanis a szerkesztők és marketingesek szerint úgy tűnik, egy tizenévesnek nem lehetnek szülei/családja...
A modern F4-füzetek hanyatlásának sokkal prózaibb oka van, mégpedig az, hogy nagyon hosszú ideig vagy nem találtak rá igazán jó írót, vagy ha mégis, akkor az egy szokványos szuperhőssorozatot próbált kialakítani velük, ahol a család mint olyan legfeljebb némi szappanoperás mellékszálként volt jelen. Ami végül odáig vezetett, hogy teljes érdektelenség alakult ki a cím körül. Majd jöttek megint a szerkesztők és megpróbálták feltámasztani. Amivel aláírták a halálos ítéletét.
Hogy ennek az első szakasza, a most is olvasható Miller-Hitch éra miért bukott meg, sokféleképp értelmezhető. Sokaknak nem tetszett Millar utóbbi években tapasztalható következetlensége, ami a "legyen minél oltáribb" elv miatt jellemző rá. Mások szerint egyszerűen csak pocsék formában volt, amikor ezt alkotta. Tény, hogy a sorozat eladásai eléggé leszálló ágban voltak alatta, és az utolsó koporsószeg ez a sztori volt: Fátum mesterének eljövetele. Pedig a történet, amint azt az ötszázhatvanhatodik részben láthatjuk, eléggé durva felütésekkel indít. És majd még ennél is durvábbra kapcsol. A gondot a második fele alkotja... de erről majd akkor, ha odajutunk.
Űrzombik!
- Írta: talgaby
Annihiláció-nap van, szóval lássuk, mit tartogat nekünk a Nova v4 kilencedik száma.
Hát űrzombikat!
Méghozzá szuperképességekkel bíró űrzombikat!
És egy jóformán ómega szintű telepatikus képességekkel bíró, intelligens orosz űrkutyát. Da.
Egyszóval egyáltalán nem lehet azt mondani az írópárosra, hogy ötlettelen, Földön játszódó, unalmas önsajnáló monológokkal teli sorozatot alkottak volna a Marvel űrzsarujából (ellentétben a DC egyidőben futó szériájával, aminek több mint a fele a Földön játszódott, és amikor azt tette, minden volt, csak izgalmas nem... még szerencse, hogy az űrbeli részek ott sok mindenért kárpótoltak). Helyette ebben a két részes, a Hódítás eseményei közé ékelt sztoriban felvonultatnak lefejezett űristeneket, zombivá változtató rejtélyes gonoszokat, idegen fajok Bosszúangyalait, vészhelyzetre kitalált evakuáló zsebdimenziókat, és az egész nincs összesen félszáz képregényoldal sem. Mondom: erre a történetre nem nagyon lehet panasz. Legfeljebb az, hogy aki már hozzászokott a modern képregények kibontott történetvezetéséhez, annak még talán túl gyors is lesz ezt a sztori.
Roncsolunk tovább
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Már egy hónapja, hogy belevágtunk az utóbbi évek - szerintem csak a Furman utáni időszak - egyik legjobb Transformers történeteként számontartott A Roncsolók végső harcába, úgyhogy itt az ideje hogy folytatódjon a zúzás, törjön a fém és fröcsögjön az energon.
Amiben pedig ezúttal sem lesz hiány, mert a második fejezetből megismerünk pár részletet Overlord múltjából és motivációiból illetve kiderül az is, hogyan kerülhetett a sérült Impactor, a Roncsolók egykori vezére, a titkos küldetésben a Garrus-9-re igyekvő alakulat útjába mégpedig egy romhalmazzá lőtt Álca hajó fedélzetén. S miután az Autobotok szembesülnek a halátáborrá alakított vidámparkban rájuk váró veszedelem mértékével, kiderül, hogy valami olyasmi is van a bolygón, amiért egyeseknek megéri bemasírozni még a leghalálosabb kelepcék kellős közepébe is. Így a küldetés kezdetét veszi...
A magyar változatért még mindig Elwoodot illeti a köszönet, míg a beírásért és a borítókért Tyranté az érdem.
Másnap este
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Immár több mint féléve, hogy belevágtunk a George R. R. Martin Lázálom című regényének képregényadaptációjába, melynek végkifejlete - most hogy már túl vagyunk a történet felén - rohamosan közeleg, s a ma kikerülő hetedik fejezettel újabb lépést teszünk a befejezés felé.
A Joshua York álmainak betetőzését jelentő vacsora tragédiába torkollot. A vendégségbe hívott vámpírok Vérmestere, Damon Julian kimutatta az agyara fehérét, és egy hirtelen húzással a maga előnyére fordította a helyzetet: akarat párbajra kényszerítette a házigazdát, s miután legyőzte, elragadta mindenét. Abner Marsh kapitánynak, a Lázálom társtulajdonosának sikerült kereket oldania a fedélzetről, hogy másnap a bosszúvágytól fűtött kapitány hűséges emberei élén véres elégtételt vegyen a vérfürdőbe fulladt lakoma díszvendégén, ám a terve csődöt mondott, s már csak egyet tehet: fut az életéért. A vérivók vezére könyörtelen megtorlásba kezd, így néhány mellékszereplő is meglehetősen szomorú sorsra jut...
A magyar változatot ezúttal is én készítettem, míg a borítók, mint eddig is számos alakolommal beigli69 keze munkáját dícsérik. Jó szórakozást!
Logan Rozsomák ellen
- Írta: talgaby
A mai Fantom-frissítés, ahogy az látható, elmarad. Az okokat illetően majd Michót tessék kérdezni. És igen, a késés is emiatt volt most. Bár még jó, hogy mindössze egy órával megúsztuk.
Addig is Vándorló Szellem helyett egy meglehetősen különleges képregény kerül ki.
Pár héttel ezelőtt zozit felkereste egy amatőr(?) rajzoló, aki itt (is) yozsoo nicknév alatt ismeretes, hogy készített egy fanképregényt az egyik legismertebb és jelenleg is legnagyobb népszerűségnek örvendő Marvel-karakterről, Rozsomákról. És mivel most lehetőség nyílt a kirakására és nem kellett ezt is legalább négy-öt hónapra feltartani a sűrű és előre elkészített frissítési rendünk miatt, így... nos, szeretettel mutatjuk be nektek már most a Logan Rozsomák ellen címet kapott, egy oldal híján egy normál képregényfüzet hosszúságú történetet Joseph G. Bakos tollából, ecsetjéből és PhotoShop-rétegeiből.
A történet engem némileg az X-Force 2009-es évszámára emlékeztet, ugyanis jórészt ez is egyetlen küzdelemről szól, mégpedig egy Rozsomák kontra nindzsák bunyóról. Csak itt nem a Kéz az ellenség. És itt tényleg látszik, hogy Japánban vagyunk. Az apropót egy manapság már ritkán említett szereplő, Logan Japánban örökbe fogadott lánya, Akikó adja. Meg persze a nindzsák.
A sztori eredetileg angol nyelven készült, ám a szerző elkészítette a magyar nyelvű kiadást is, amit utólagos engedelmével (vagy nem, de most már mindegy) rendbe szedtem tipográfiailag, plusz az angolul maradt cím is lecserélődött egy magyarra. Hihetetlen, mennyivel könnyebb úgy dolgozni, ha megvan az eredeti kép és nem kell retusálgatni a feliratokat.
Menj a Marsra!
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Buck Rogers kalandjai folytatódnak! Most jó lenne a harmincas évek ponyváinak hangulatában reklámozni a füzetet, de nincs ihletem ahhoz, hogy elálljak egy olyan stílusú szöveggel. Így maradunk az egyszerűbb megoldásnál.
A sorozat leghosszabb, egyben indítótörténetének harmadik részében hőseink - név szerint Buck Rogers és Wilma Deering - cseberből vederben találják magukat. A Falka hajójáról ugyan megmenekültek két ósdi szkafandernek és egy még úgy-ahogy működő hátirakétának hála, viszont egyrészt a Falka továbbra is mögöttük lohol (szó szerint), másrészt meg a Marsra vetődnek, ami nem éppen a leglakályosabb és legnépesebb emberi település a Naprendszerben. Még a távoli jövőben sem.
És mellé!
Az ICv2 eléggé megcsúszott, aminek következtében én is. Igen, másra fogom, de mivel most először nem az én feledékenységem vagy lustaságom miatt úszik két héttel a képregényes eladási lista feletti morgolódásom, így kicsit jól esik végre nem szégyellnem magam emiatt. A lényeg, hogy ez a cikk is elérhető. És kis szerencsével nem marad nagyon soká el a világuraló zsarnokoknak szóló tanácssorkvartett harmadik része sem.
Visszasziszegés
- Írta: talgaby
A Kígyó évének elkeresztelt házi gyártású Póklány-kötetünk Kígyó éve című történetének előző számában sok minden történt, de azok közül egyiknek se volt vajmi köze a címhez, ami egy Szet, a kígyóisten és az ő kirekesztő követői ellen vívott elkeseredett harcot hivatott jelenteni. Helyette May egy látszólag békés kirándulás helyett egy olyan párhuzamos világban találta magát, ahol a helybéli Fantasztikus Ötös gonoszabb, mint a Teletubbies kiötlői, ráadásul a megátalkodott mániákuscsapat tagja Peter parker ottani énje is. Ami természetesen kicsit sokkolóan hat kedvenc hálószövőnkre.
De annyira azért nem, hogy ne keveredjen ki ebből a bajból is. Sőt, menet közben kiszabadít még egy legendás hőst is, akinek a kiléte most vagy spoileres az A-Nextre nézve, vagy nem. Majd Farek megmondja. Habár akármi legyen a válasza, itt akkor is ki fog derülni, kiről van szó.
Majd, miután mindent szépen és jól elrendeztünk, ideje, hogy visszatérjünk a címhez is. Hogy lássátok, nem viccelek, a hírkép is Szetet ábrázolja,vagyis igenis szerepel a mostani füzetben. És mellé még kieszel egy olyan tervet is, amivel az egy csapásra ütött legyek rekordjára is törhet. Már persze csak akkor, ha egy bizonyos falmászó keresztbe nem tesz neki.
Plusz!
Kedd van, vagyis újabb Mortal-epizód. A szöveges fajta. A Shaolin Monks sztorijának huszonnegyedik részében folytatódik a maratoni bossfight. Ezúttal az MKII kisfőnöke, Kintaro kerül sorra, aki ebben a játékban pár kategóriával könnyebb és szétszedhetőbb ellenfélnek bizonyul, mint anno az eredeti felbukkanásakor. Ennek ellenére persze itt is sokat kell majd rohangálni hőseinknek.
Visszatérés a Területekre
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Őszinte leszek, ha nem lenne ott a tagok számára látható szerkesztőfelületi gombon egy cikk készítési ideje, azt kellene mondanom, hogy fogalmam sincs, mikor frissült utoljára, vagyis a második részével az Egér Gárda címet viselő, Eisner-díjas minisorozat nálunk. Így viszont sajna láttam, hogy immár több, mint egy teljes éve, hogy várni kellett a folytatására.
Ekkora lyuk két rész között a jelenlegi történet során már nem lesz. Ebben biztosak lehettek.
Nagyon sok idő telt el, és valószínűleg sokan már nem is emlékeznek, miről szól ez a sorozat. Nagyon röviden arról, hogy az egerek egy saját kis társadalmat hoztak létre egy szép nagy erdőségben. Ennek a társadalomnak a félhivatalos katonai, de inkább egyfajta általános őrzői feladattal megbízott csoportjának, a Gárdának pillantunk bele az életébe egy egyszerűen induló, ámde egyre szövevényesebbé váló történet keretében. A sztori a meseszerűsége ellenére meglepően földhözragadt és mindenkit megszólító, igazi korhatár nélküli (alsó és felső szinten is) kaland, szóval akinek eddig valamiért kimaradt volna, annak itt a lehetőség, hogy pótolja. Mivel nem szövegorientált (vannak olyan füzetek, amiknek a felében összesen van vagy tíz mondat), így még az első két rész átfutása sem telhet sok időbe... kivéve persze, ha az ember belefeledkezik a páratlan képekbe.
Az új szám történetéről tényleg csak dióhéjban:
Mialatt Sadie Lakatrévbe igyekszik, hogy figyelmeztesse a Gárdát az árulóra a soraikban, Kenzie, Szász és Lieam is folytatja a nyomozását a titokzatos egér után. Kéregkõbe érve azonban csalódottan kell szembesülniük azzal, hogy látszólag senki sem tud, de az is lehet, hogy nem akar segíteni nekik. Kenzie-nek azonban akad egy ötlete, aminek segítségével Lieam ijesztõ felfedezést tesz, de már nem marad ideje figyelmeztetni a társait...