Utolsó Angyalok
- Írta: Szülinapos Farek mester
A tavalyi évhez hasonlóan idén is szeretném születésnapom alkalmából meglepni a HálóZsák hűséges olvasóit, ezért a mai egy különleges képregény lesz, mely az Utolsó Bosszú Angyalai történet címet viseli. És ezúton szeretném a TransFormers-rajongók népes táborának bocsánatát kérni, hogy felborítottam a heti rendjüket, remélem, azért nem lesz harag.
Szóval egy igen érdekes történettel szolgálunk ma nektek, ami több szempontból is különleges. Egyrészt az író nem más, mint Peter Allen David - vagy ahogy sokan nevezik még, PAD -, akitől sok igen jó történetet olvashattunk már, többek között neki köszönhetjük a szürke Hulkot, a Linda Danvers-féle Supergirlt, az Ifjak Ligáját és még sok száz különböző képregénytörténetet.
Másrészt a rajzok elég… egyediek. Igazából nem is rajzok, hanem festmények, Ariel Olivetti keze munkái, egy argentin festőművészé és képregényalkotóé, akinek ez volt a legelső amerikai megbízása. Beismerem, elsőre szokatlan, talán másodikra is, de higgyétek el, jól passzol a történet stílusához. Remélem, hogy sok embernek tetszeni fog, és akinek mégsem, azt sem ijeszti el attól, hogy elolvassa ezt a sztorit.
Harmadszor pedig ez a történet nem az Angyalok fővonalába illeszkedik, hanem hőseink egy esetleges jövőjét, egy lehetséges utolsó kalandját meséli el, egyfajta "Mi lett volna, ha…?" jelleggel.
De ejtsünk egy pár szót a történetről is: a sztori kezdetén az általunk ismert Angyalok tündöklése óta közel 20 év telt már el. A régi hősök megöregedtek, páran (Amerika Kapitány, Skarlát Boszorkány, Tigra, Hulk, Energikon) meghaltak, páran (Sólyomszem, Darázs) maradandó egészségkárosodást szenvedtek, páran (Vízió, Hank Pym) eltűntek vagy visszavonultak, míg páran megtalálták a boldogságot (Pókember). Remélem, eddig tetszik! ;)
Eme hősök helyébe a harcosok új generációja lépett, akik továbbviszik a Bosszú Angyalai nevet… és akik egy alattomos támadásban egy szempillantás alatt elpusztulnak. A támadás mögött az Angyalok régi ellenségei, Ultron és Kang állnak, akik elérkezettnek látják az időt, hogy segítőikkel egyszer és mindenkorra elpusztítsák az „igazi” Bosszú Angyalait. Vajon képes lesz-e a rendelkezésre álló rövid idő alatt Hank Pym összeszedni elég hőst, vagy egykori héroszok gyermekeit, hogy szembeszállhassanak velük? Vajon mindenki hajlandó lesz ismét felölteni a feszülős jelmezt és újra szembeszállni a gonoszokkal? És vajon mindenki túléli a végső harcot?
Olvassátok el ezt az különlegesen hosszú, közel 100 oldalas történetet, amelyből választ kaptok ezekre a kérdésekre, illetve arra is, hogy az eltelt időben mi történt a korábban már említett Angyalokkal is. A történetet nem az eredeti, 1995-ös megjelenés szerint, két füzetben, hanem az 1996-ban kiadott tpb digitális változata alapján készítettük.
Korábban pedig nem említettem, de a történet azért is különleges, mert a honosításban oroszlánrészt vállalt a Zsák egyik alapítója, Troll, aki a füzet feljavítását és retusálását végezte, ráadásul a fordításomat talgaby írta be. Remélem, hogy a szokásosnál jóval hosszabb történetet és jóval több munkánkat mindnyájan honoráljátok az értékelőrendszer használatával vagy esetleg pár jó szóval a fórumon. Higgyétek el, mi egy „Köszönöm!”-nek is örülünk.
Külső világi kalandozások több fronton
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Hónap negyedik péntekje, szóval mi jön most?
Ha a két kép se segít, akkor valószínűleg értelmetlen lenne leírnom is a választ.
A nyár utolsó hónapjában visszatérünk az első főminihez, a Vér és mennydörgéshez, annak is a negyedik füzetéhez, amit ugye úgy hagytunk két hónapja ott, hogy Goro eltűnt - azóta megtudtuk, hova - és Raiden végzett némi átalakítást Shang Tsung erődjének tömlöcében, mondhatni némileg javított a szellőzésen és a fényviszonyokon. Persze ebből az ott lakók nem sokat érzékeltek, mert nem egészen tisztázott okokból a viharisten mindenkit átküldött egy átjárón át a Külső Világba, és most hőseink több kisebb csoportra szakadva ott próbálják meg felkutatni egymást és a Tao Te Zhant, ezt a misztikus könyvet. Ehhez persze a sztori legjelentősebb elemét, a tömény bunyózást fogják használni, szóval láthatjuk majd, ahogy Johnny Cage pofozkodik Sonyával, Sonya pofozkodik Sonyával (higgyétek el, ennek van értelme a történetben), Scorpion pofozkodik Hydróval, Sub-Zero pofozkodik Scorpionnal, és Liu Kang meglepő módon még nem pofozkodik Kanóval, helyette felkészülnek arra, hogy pofozkodjanak Scorpionnal. Scorpion van a legpofozkodósabb kedvében, mint láthatjátok. És a lelkesedését hiába próbálják szó szerint megtörni, mégse sikerül.
Ó, és amúgy a fentebb felsoroltak közül valaki meg fog halni. Rátok bízom, hogy megpróbáljátok kitalálni, vajon melyik karaktert éri utol a korai végzet a küzdőtársa keze által. És miután ez megtörtént, kezdjétek el gyűjteni a lelki erőt, mert ami a Goro második számában következik majd, arra ember nem készülhet fel. Higgyétek el, szörnyű lesz.
De hát nem MK-nap az MK-nap anélkül, hogy ne lenne még mellé vagy három frissítés. Maradjunk egyelőre a képregényeknél, onnan is a Kombat Pavilonból szedett stripeknél. ]{ombat egyik leghosszabb története a Project: Ogmorth volt, ami annyira nagy lett, hogy a magyar verzióját három részre kellett szétszedni. Ebből olvashatjátok most az elsőt. A lényeg annyi, hogy Shao Kahn (átmeneti... látszólagos... válasszon mindenki kedve szerint jelzőt) bukása után az Amerikai Egyesült Államok kormánya nyomására demokratikus választásokat tartanak a Külső Világban, és hogy elég demokratikus legyen, két jelöltnek is indulnia kell a vezetői pozícióért. Így veszi kezdetét Quan Chu és Shang Tsung politikai küzdelme...
És ha már a játékok alapján ihletett sztorik, természetesen itt van az MK-történet 11.7-es fejezete, amiben Taven végre nagy nehezen eljut Shao Kahn palotájának tróntermébe, ahol fültanúja lesz (és így mi is) az új Halálos Szövetség terveinek. Ám a nagy hallgatózásba belefeledkezve elfelejti megakadályozni, hogy a négyes mozgásba lendítse azokat, így igyekeznie kell majd, hogy ő is időben odaérjen a végső összecsapás helyszínére.
És a legvégén a változatosság kedvéért némi mozgókép, a Defenders of the Realm című animációs sorozat ötödik epizódja. A mostani részben Sub-Zero múltja kerül a fókuszba, amikor egy régi ismerőse, akiről azt hitte, végleg eltűnt, visszatér, hogy a kellemetlen emlékek mellé még kellemetlenebb ellenségeket hozzon magával. Sub-Zero pedig a büszkeségétől hajtva egyedül próbál meg szembenézni a múltja démonaival, ám azok túl sokan vannak és túl erősek ahhoz, hogy elbírjon velük. Pedig még egy fogadás nyereményét is be kell hajtania Strykertől, így még egy oka van arra, hogy megpróbáljon egy darabban visszatérni.
Munkásmarok, vasmarok, oda sújt, ahova sz…ólok!
- Írta: Jubiláló Farek mester
A Bosszú Angyalainak 250. részében lezárul az az Örvény elleni küzdelem, de hogy miként, ahhoz el kell olvasni ezt a füzetet! Az Angyalok éppen lazítanak, elvégre néha nekik is jár egy kis semmittevés. Persze azért van, aki dolgozik, Vízió egyrészt a rejtélyes módon elhalálozott (?) Örvény testét vizsgálja, valamint mindenkit igyekszik távol tartani régóta dédelgetett titkos tervének eszközétől, melyet hamarosan mi is megismerhetünk. Ráérős idejében Csodakapitány meglátogatja André LeClare professzort, és ezt bizony igen jól teszi, mert a professzor aggasztó híreket oszt meg vele a világ sorsáról, melynek vége akár az emberiség végpusztulása is lehet, ha hőseink nem tesznek valamit. Szerencsére az Angyaloknak szándékukban áll ellenlépéseket tenni, de mint kiderül, az nem lesz egyszerű, mert Örvény személyében egy hatalmas akadály tornyosul előttük (nézzetek a borítóra, ha nem hiszitek!). Éppen ezért segítségül hívják a nyugati parti csoportot is Sólyomszem vezetésével, akik nemrég estek túl a tűzkeresztségen Graviton ellenében, mely történetet nálunk is olvashatjátok. (És olvassátok is el, ha esetleg nem tudnátok, hogy miről is van szó, hiszen jobb, ha az ember tudja, hogy miről is van szó, nem?) És ha ez a két csapat egyesül, ugyan milyen hatalom állhatna ellen neki? Ööö… esetleg… a Föld hatalma?!
A honosítást ismét jómagam és Hopkin végeztük, mi várjuk véleményeiteket az értékelő rendszer vagy a fórum használatával.
Extra Hepiend
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
A mai Hepiend Magazin-frissítés valóban extra lesz. Az előző szám hírjében említettük, hogy az abban szereplő Megtorló-történetet sohasem fejezték be. De biztos voltak olyan olvasók, akik szerették volna tudni, hogy hogyan végződik a Rev című történet. Most elérkezett ez a pillanat. Ugyanis Aldarionnal közösen előszedtük és elkészítettük nektek a befejezést. Végre jobban megismerjük Revet és az ő kis bandáját, és megtudjuk, hogy hogyan bánik el velük mindenki kedvenc Frank Castle-je, aki még mindig nem tud túljutni Rev érintésén, ami megmentette az életét.
Conanról most nem ejtek szót, pedig abban is jó történetet olvashattok, és találkozhattok egy régi ismerőssel, az első Csodálatos Pókember különszámból ismert Kull királlyal. Jó szórakozást a különleges Hepiend magazinhoz.
Kihívás
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Folytatódnak Selina szokatlan megpróbáltatásai a Föld Akármiben a Macskanő v3 77. részében, avagy abban az érdekes világban, amit Macskanő saját képzelete alkotott önmaga számára egy roppant fura és megmagyarázhatatlan célokat szolgáló gépezet hatására (amit, ha ez egy angol nyelvű cikk lenne, plot device-nak neveznénk).
Legutóbb azt láttuk, hogy Selina kihajította az ablakon az itteni megfelelőjét, vagyis a húgát, ám mielőtt még örülhetett volna neki, hogy egy megszállottan pszichopata hasonmással kevesebb, felbukkant Batman egy egyedi Batgép társaságában, amivel egyedi módon próbálja most meg egyedi készítésű, legalább hatezres kaliberű nehéztüzérségi töltényekkel telepumpálni Macskanőt, aki azonban nemcsak az alterverzumos hasonmások, de a harci gépek lenullázásában is jeleskedni látszik. Hiába, a képzelet hatalma nagy, de egy kriptonitgyűrűé egy hatalomgyűrű megszerzésében még nagyobb. Mert lehet, hogy a gyémántok egy nő legjobb barátai, de időnként előfordul, hogy egy oai ékkő még nagyobb csábítást jelent.
Viszont ahogy azt már az előző számokban is megjegyeztük, a gépezet, ami fogságba ejtette Selinát, komoly fenyegetést jelent az életére, J'onn pedig igyekszik elérni, hogy kimentse őt onnan. De hogyan győzünk meg valakit, hogy hagyjon el egy olyan világot, ahol sok idő után végre úgy érzi, rátalált a boldogságra?
És mellé egy kis apróság, a rovatomba kikerült a szokásos havi helyzetjelentés az amerikai képregényeladásokról, ami ezúttal picit hosszabb lett, és egy pindurkát talán többet zsörtölődök benne bizonyos dolgok felett, mint az szokásos. De csak egy hangyányit.
Techno
- Írta: talgaby
Mindenkit megnyugtatok, a fentebbi cím nem az agyat és a hallójáratokat is aktívan romboló tüctüc "zenét" jelenti, ennyire azért még nem esett le az oldalunk színvonala az igénytelenség legmélységesebb bugyrainak legaljára. Ez a cím igazság szerint a mai történetünk egyik kulcsa és központi témája, és akár hiszitek, akár nem, egy parfüm neve.
A mai Marvel Kalandok Fantasztikus Négyes, abból is egészen pontosan a harmincegyedik szám (igen, megint ugrottunk egyet) eléggé... egyedi eset. Az írónője csak erre az egy számra ugrott be, ami igazság szerint valószínűleg nem olyan nagy baj, amit viszont sokan valószínűleg bánni fognak, hogy az új rajzoló, david Hahn, gyakorlatilag innentől a sorozat végéig maradni fog. Hahnnak egyesek találkozhattak már egy füzetével a NewGenen, az egyik Runaways (Szökevények)-füzetet illusztrálta. A stílusa eléggé statikus, kicsit keleties jellegű figurákkal dolgozik, és igazság szerint ennek a fiatal oregoni művésznek a legfőbb erőssége az olyan történetekben rejlik, ahol a cselekmény nem követel meg tőle túlzott dinamizmust, viszont van ideje foglalkozni a karakterekkel és az arcukkal (egyik legjobb marveles munkája épp emiatt a Spider-Man Loves Mary Jane volt, de érdemes megtekinteni a két Bite Club-minit is a DC-től tőle). Emiatt... nos, sajna nem a legjobb választás egy akcióban dús szuperhős-képregényre, és ez komoly gondokat fog majd felvetni a későbbi, bővebb cselekménnyel ellátott részekben.
Itt viszont ettől még nem kell tartani, ugyanis a füztet, hiszitek vagy sem, arról szól, hogy az F4 tagjai elmennek egy plázába vásárolni, és... gyakorlatilag ennyi. Természetesen lesz majd bonyodalom, de senki se higgye, hogy Fátum vagy Annihilus fog lecsapni a gyanútlan vásárlókra, a mai ellenfelünk jóval kisebb hal annál. És mielőtt mindenki megijedne, egy dolgot mindenféleképp tisztázni akartam a hírben: a képregény honosítására csakis azért került sor, hogy megmutassam, milyen történeteket hagytunk ki idáig. Ez a jobbak közül van, és ez jelzi azt a pontot, amikor a sztorik minősége elkezd egyre gyorsabban javulni, amikor is majd Paul Tobin átveszi az írói stafétát. De addig is jó olvasgatást ehhez a fantasztikus vásárlótúrához.
Az idő kereke forog...
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Robert Jordan 1948. október 17-én született a dél-karolinai Charlestonban, James Oliver Rigney néven. Kétszer is járt Vietnamban, majd egy dél-karolinai katonai felsőoktatási intézménybe került, ahol fizikából szerzett egyetemi végzettséget. Ezután az amerikai haditengerészetnél helyezkedett el atomfizikusként. 1977-ben kezdett el írni. Munkássága széleskörű, több írói álnéven is dolgozott, mint például Reagan O'Neal és Jackson O'Reily. Robert Jordan néven írta meg az Idő Kereke című sorozatát, mely világszerete ismerté tette a nevét.
2006. március 23-án Jordan egy nyilatkozatban tette közzé, hogy orvosai szívamiloidózist diagnosztizáltak nála, és hogy a várható élettartama a kezeléssel együtt is legfeljebb négy év, ám ő ennek ellenére túl kívánja élni a statisztikákat. Később a Dragonmount blogjában arra biztatta rajongóit, hogy ne aggódjanak miatta, mert még hosszú és alkotó életet akar leélni.
Az amerikai Mayo Klinikán kezdte meg kemoterápiás kezeltetését 2006 áprilisában, valamint részt vett egy új gyógyszer, a Revlimid tanulmányi próbafázisában, amely még csak akkor lett elfogadva a multiplex mielóma gyógyítására, de még nem tesztelték elsődleges amiloidózison.
Jordan végül 2007. szeptember 16-án, délután 2:45 körül hunyt el.
A sors iróniája, hogy halála előtt már az Idő Kereke utolsó kötetén dolgozott, s aminek befejezésére így Brandon Sandersont kérték fel, aki engedve a marketingesek nyomásának, az egy regénynek tervezett A Memory of Lightot további három kötetre bontva írja meg. A ciklust lezáró trilógia első kötete, a Gathering Storm tavaly jelent meg, míg a második, a Towers of Midnight idén novemberben, a harmadik, A Memory of Light, pedig jövőre készül el. A kötetek magyar megjelentetéséről egyelőre sajnos még nincs hír.
És hogy miért volt ez a hosszas bevezető? Nos, azért, mert ma újraindul a HálóZsák egy régi sorozata, amely nem más, mint Az Idő Kereke. A képregény-adaptáció első két része már 2006-ban felkerült az oldalra, de tovább nem folytatódott, mégpedig azért, mert sajnálatos módon az akkori kiadó, a Red Eagle megszűnése miatt a nyolcrészes történet az ötödik szám után megszakadt, és egészen 2009-ig semmi hír sem volt róla. Végül tavaly a Dabel Brothers belevágott a folytatásba, de ők is csak két szám erejéig bírták, így az első történet utolsó része végül idén, a Dynamite kiadó gondozásában jelent meg, ahogy a sorozat további köteteinek adaptációi is.
Mivel a sorozat első két része korábban már elérhető volt, ezért a mai frissítés három füzetéből gyakorlatilag csak egy lesz valóban újdonság, noha talgaby kérésére a korábbi részek is lekerültek, és a regények magyar kiadásaihoz igazított új fordítással kerültek fel ismét, ezúttal az én tolmácsolásomban, ezért talán azoknak is érdemes lesz elolvasni az új változatott, akik már ismerik a régit, mert számos név és kifejezés fordítása megváltozott, kezdve rögtön a címmel. Az új borítókat beigli69 szolgáltatta nektek. Jó szórakozást hozzá!
Ébredő rémálom
- Írta: elwood
Sziasztok!
Folytatódik a Transformers G2 sorozatunk. Az Autobotok és Álcák kényszerű szövetsége először kénytelen szembesülni azzal, hogy Jhiaxus csapatain kívül más fenyegetés is leselkedik rájuk. Miközben azonban hőseink csak a Raj nyomaival találkoztak, a kibertroniak első kézből tapasztalják, milyen érzés a gyilkos felhő által elpusztulni. Észlelő és társai megdöbbentő felfedezésre is szert tesznek a Raj eredetét illetően, de lehet, hogy ezt a tudást már csak a sírban tudják hasznosítani. Hogy miért, az tyranttal közös honosításunkból kiderül.
Vadóc: Az elveszett idő
- Írta: talgaby
Némi kihagyás után ismét folytatódik a Tony Bedard által írt Vadóc-történet, aminek szerencsére a mostani számban jelentősen jobb rajzai vannak... ahogy a mellékelt kép is mutatja.
És a képből kiderül az is, hogy a tizedik füzetben visszamegyünk kicsit az időben, egészen Vadóc tizenhét éves koráig, amikor még Rejtély Mutáns Testvériségének tagja volt. A visszaemlékezés kezdetekor Vadóc még nem birtokolja Ms. Marvel képességeit, gyakorlatilag az összes ismert régi felbukkanása előtt járunk még, amikor még éppen csak elkezdett segíteni az anyjának a kémakcióik kivitelezésében, és amikor még igyekeztek előnyben részesíteni a csendes akciókat az olyanok helyett, amikben részt vett Piró vagy Haspók is.
A múltidézés is egy ilyen esetet mutat ba nekünk, amikor is Rejtély megbízást kap, hogy lopja el egy kísérleti stádiumban lévő metallurgiai kísérlet minden anyagát egy japán tudóstól. A megbízó nem más, mint Naptűz nagybátyja, aki ennek az adamantiumnak nevezett fémnek a segítségével akar megállíthatatlan szamurájseregeket felállítani, hogy - természetesen - elfoglalja velük a világot. És bár Rejtély szeretné, ha a dolgot feltűnés nélkül intéznék, mégis magukkal kell vinniük az akkor még ifjú és tapasztalatlan Naptüzet, akinek a képessége éppenséggel sok mindenre alkalmas, de lopakodásra nem.
De ha már Naptűz és a lopakodás... eközben a jelenben Shiró és Vadóc rajtaütnek Halálcsapás és az Ezüst Szamuráj rejtekhelyén. Naptüzet a harag fűti és bosszút akar állni a neki állított csapda miatt, Vadóc pedig szeretne rájönni, ki az a rejtélyes lány, akit Kenuicsió emlékeiben látott, és aki annyira ismerős neki. A válasz sajna nem lesz túl kellemes, de ez még semmi ahhoz képest, amit Naptűznek kell kiállnia.
És persze nem nagyon lehet péntek Mortal Kombat nélkül sem, folytatjuk Taven kalandozását a Külső Világ császári palotájában. A 11.6-os fejezet gyakorlatilag egy igen összetett és a játékban nem éppen könnyűnek bizonyuló boss battle leírása, de persze nem csak a kőszoborral telik majd ez a rész, hanem eljutunk Taven célpontjához is, aki alig két ajtónyira van már csak tőle.
Nyári hóvihar
- Írta: Farek
Sziasztok!
Mondanám, hogy a Bosszú Angyalainak 249. része az akció helyett a kifinomult jellemábrázolásra, valamint a karakterek lényegét megragadó és megmutató tartalmas párbeszédekre épül, színvonalas táplálékot nyújtva ezáltal a sok akcióban megcsömörlött olvasók szürkeállományának. Mondanám, ha igaz volna. De nem az!!! Ez a rész igazi pörgős, nagy, agyzsibbasztó csata, szóval aki akcióra vágyik, az nem fog csalódni! Epikus csata Surtur démoni seregeivel, akikkel szemben felsorakoznak Thor és Asgard csapatai, Herkules, a Fantasztikus Négyes és természetesen az Angyalok! És hogy ez inkább lenne való egy Thor-füzetbe, mint az Angyalokhoz? Ugyan már, kit érdekel, amíg recsegnek a csontok a súlyos csapások alatt, harsognak a csatakiáltások, és megfeszülnek a szereplők izmai a hatalmas erőfeszítésektől? De aki mégis vágyik arra, hogy a történet is haladjon tovább, annak elárulom, hogy azért megjelenik a háttérben Halálvágy valamint Örvény is, aki tovább szövögeti tervét a hatalom megszerzésére, mely terv a következő részben napvilágot is lát. Szóval előre, olvassátok ezt a füzetet, melyet a már jól megszokott dinamikus duó (nem, nem az, hanem egy másik), Hopkin és én hoztunk el nektek! Ne felejtsétek el csatazajtól visszhangzó véleményeteket kifejezésre juttatni az értékelő rendszer vagy a fórum használatával!