Mi a közös Rozsomákban és Horn Gyulában? Hogy mindketten alacsonynak születtek, hogy mindketten meghaltak (a miniszterelnök továbbra is alacsonyan, Rozsi viszont közben megnőtt: eredetileg 165 centi magas volt, de a filmvásznon már a 188-ig nyújtózkodó Hugh Jackman alakította), és hogy a két időpont között huzamosabb ideig bagóztak, pedig nem kellett volna.

A neves szocialista politikusnak azért nem, mert amellett, hogy egészségtelen, a Parlamentben a szabályok tiltották is a dohányzást, de ő mégsem tudott ellenállni a staubnak. Rozsomáknak egészségügyi aggályai ugyan nem voltak és a Parlamentben sem járt (vagy legalábbis azt a sztorit még nem adták ki), több évtizedes füstölés után mégis el kellett nyomnia a blázt. Itt van például ez a remek borító Ethan Van Scivertől, ami a New X-Men #119-hez készült…

…de a fiókban maradt, mert Rozsomák dohányzott rajta, és a főszerkesztő, Joe Quesada – akinek egyik nagyapja tüdőrákban halt meg – épp ekkor hirdetette ki fatváját a szuperhősök dohányzása ellen. Álláspontja szerint a karakterek története nagyon szép dolog, ahogyan a hagyományok is, de akárhogy is ragozzuk, dohányozni ökörség és veszélyes, és ezt a Marvel nem reklámozhatja a hőseivel. (Nem volt egyedül: Bruce Willis a Die Hard 4. forgatása előtt kikötötte, hogy az addig keményen bagózó John McClane a jövőben nem dohányozhat, mert a színész nem szeretné, ha valaki tőle tanulná el a cigizést. Utólag azt kell mondanom, igaza volt: a film egy szikrányival se lett volna jobb akkor se, ha McClane úgy füstöl, mint háromszázezer kilométerrel visszatekert órájú német presztízsdízel, ha a büszke tulaj le akarja gyorsulni a szállongó varjakat.) A dolog olyan hirtelen jött, hogy a fenti X-Men borítót már ebben a stádiumban fújták le.

Túl nagy fennakadást nem okozott az új direkció, mert a New X-Men általában olyan borítókkal jelent meg, amiknek nem sok kapcsolatuk volt a füzet cselekményével. De talán mégis a rövid határidő okozta, hogy ezt az elég furcsa rajzot kaptuk a bagós Rozsi helyett (Frank Quitely, Tim Townsend):

Miután erről a képről még azt se tudom 100%-ig megállapítani, hogy mit ábrázol, azt meg aztán végképp nem, hogy miért (a „hogyan”-ról már nem is beszélve), magánvéleményem szerint mindenki jobban járt volna, ha inkább megkérik Ethant, hogy radírozza ki a cigit meg a füstöt a saját művéről. De volt, akit meg is kértek. Sőt, megcsinálták helyettük, akár a tudtuk nélkül is.

Az aktuális rajzokat ugyanis még nem volt nagy ügy újrafirkáltatni, de a Marvel jelentős dellát szakít a régi történetek újraközlésével is, ahol ugye csak fel-felbukkan egy-egy „koporsószög”, akár a legváratlanabb kezekben is. Vegyük például Vasembert, ő ugye biztosan nem dohányzik? Nem-e?

(A képnek a bagón kívül is van két érdekessége: egyrészt ma már a telefonkagyló röhejesebbnek néz ki a szupermodern páncélban feszítő Tony Stark kezében, mint a bláz, másrészt ebben az időben Vasember súlyos szívproblémákkal küzdött. Miközben dohányzott!)

Mivel a Marvelnek esze ágában sem volt lemondani a klasszikus sztorikból kifejhető tejecskéről, valamilyen áthidaló megoldást kellett találni. Itt ütötte fel a fejét Sztálin szelleme.

Köztudomású, hogy Joszif Visszarionovics Dzsugasvili némi gyanakvással viseltetett kollegái iránt, ami abban nyilvánult, hogy tekintélyes részüket megölette vagy száműzte, ami a probléma akut részét általában megoldotta – kivéve, ha közben kitört a második világháború, amire még egy Sztálin se lehetett maradéktalanul felkészülve. Ebben az esetben a Gulágra küldöttekről, például Rokosszovszkij vezérőrnagyról az is kiderülhetett, hogy nem is a nép ellenségei, hanem a Szovjetunió hősei… Sajnos kevesen jártak ilyen jól – már ha ezt jónak lehet nevezni, mert például a vezérőrnagy egész hátralevő életében minden este egy töltött pisztollyal tért nyugovóra, ráadásul nem önvédelmi céllal, hanem hogy még egyszer ne tudják élve elfogni. A többieket illetően pedig problémát okozhatott néhány fénykép, amin a leleplezett ellenforradalmárok is szerepeltek a Generalisszimusz környezetében. Ilyenkor a Kreml szakmunkásaira várt a hálátlan feladat, hogy – több-kevesebb sikerrel – eltüntessék a reakciós erőket Sztálin elvtárs környezetéből:

(A képről egyébként Nyikolaj Ivanovics Jezsov népbiztos hiányzik, aki Sztálin első számú pribékjeként irányította a Vörös Hadsereg lefejezését, például a fent említett Rokosszovszij Gulágra küldését is – csak aztán fordult a kocka, és a Generalisszimusz őt magát is hidegre tette.)

Ugyanez az irányzat kapott hát lábra a Marvelnél is. Minden egyes képkockából aligha lehetett eltávolítani a cigarettákat, például a magyarul is megjelent Uncanny X-Men #196-ból is nehéz lett volna:

Viszont a borítókat megdolgozták Sztálin szellemében. Rozsi szivarja a legendás, magyarul is megjelent Uncanny X-Men #210 címlapján még hithű forradalmárként szerepelt:

A Mutáns Mészárlás „paperback”, azaz puha fedelű újraközléseként még tartotta magát Bláz elvtárs (bár a kék háttér valamiért lebukott, és barna került a helyére):

A keményfedelű kiadás idejére azonban már a bagóról is kiderült, hogy az imperialista hatalmak ürgebőrbe varrt ügynöke, és ripsz-ropsz, elgőzösítették:

Nemcsak a Marvel értelmezte így a társadalmi felelősség-vállalást. A Beatles híres-hírhedt Abbey Road stúdióalbumának (híres, mert mindenki ismeri, és hírhedt, mert meglepően sok rajongó őszinte meggyőződése szerint hemzseg a rejtett utalásoktól arra nézve, hogy a képen harmadikként kutyagoló Paul McCartney valójában már évek óta meghalt) borítója így festett:

De csak festett, mert a digitálisan felújított változat kissé átalakult:

Igen, Paul kezéből is eltűnt a cigi, pedig a Beatles albumainak újrakiadását már tényleg annak a korosztálynak szánták, akik már feltehetően el tudják önállóan is dönteni, hogy dohányoznak-e, vagy sem, és nem egy borító fogja őket befolyásolni. Egyébként a cigaretta a konteósok szerint ugyancsak egy rejtett utalás volt arra, hogy Paul már alulról szagolja az ibolyát, hiszen a cigiket koporsószögnek nevezik.

Az alábbi kép viszont 1964-ben készült, itt tehát garantáltan a valódi Paul szerepel, kezében valódi cigivel:

Aztán Paul maradt, de mi lett a cigivel?Kitaláltátok, ez is eltűnt, ráadásul már 1984-ben (!), a húszéves évfordulós kiadásról:

Hogy Paulnak ez a kéztartása cigi nélkül mire emlékeztet, azt mindenkinek a fantáziájára bízom…

Azoknak, akik nem értik, miért kell nekik egy képregényes oldalon Paul McCartney kéztartásáról olvasniuk, természetesen igazuk van: foglalkozzunk inkább képregényes karakterek kéztartásával! Búcsúzóul fogadjátok szeretettel az Ultimate Avengers-ből Carlos Pacheco eredeti rajzát a Vörös Koponyáról, valamint a végleges, kihúzott és színezett verziót. Ugyanis elfelejtettük megemlíteni, hogy Joe Quesada csak a hősöket tiltotta le a dohányzásról, a gonosztevőket nem, elvégre azok hülyék és gonoszak, tehát bagózhattak, ha az alkotók úgy akarták. Vagy mégsem…

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.