Leásunk helyetted I. – Spidey Super Stories #31

Leásunk helyetted sorozatunkban többé-kevésbé régi, valamiért emlékezetes képregényeket, tényeket ásunk elő – aki pedig a fenti képből sem kapcsolt, hogy honnan jött a cím, ahelyett nem leásunk, hanem elássuk… Kezdjük a karácsonyi posztban a Csillagok Cápája kapcsán megemlített Spidey Super Stories #31-gyel!

Mint mindig, ha régebbi képregénnyel van dolgunk, első dolgunk a háttér bemutatása. A Szezám utca mindenkinek megvan? Ernőt, Kukalakó Oszkárt és barátait szerte a világon ismerik, nálunk éppúgy, mint Izraelben – ahol a palesztin-izraeli békés együttélést propagáló helyi kiadás tervezésekor olyan problémák merültek fel, mint hogy a résztvevő palesztin művészek ragaszkodtak ahhoz, hogy a palesztin báboknak külön utcájuk legyen. (A sztori meg feltehetően a palesztin és az izraeli utcák sarkán játszódott volna, érdekes képzettársításokra adva alkalmat az idejüket ott eltöltő női szereplők foglalkozását illetően.) Ennyi világpolitikai kitekintés elég is, lényeg, hogy a Szezám utca a nagy Jueszéjben nemcsak hogy ismert, de ugyanolyan része az ifjúsági kultúrának, mint idehaza a Tévémaci – a hetvenes években pedig ezzel kelt, ezzel mosott fogat és feküdt minden kicsi és nagy. (Na ennek az eredményét láthatjuk a mai felnőtteken!…)

A Szezám utcának egy idő után lett egy „spinoff”-ja (merthogy ez se a Walking Dead-del kezdődött), a The Electric Company:

Company, mert egy társaság kalandjairól volt szó, és electric, mert a hetvenes években minden electric (mint ahogy a hatvanas években minden tranzisztoros).

http://youtu.be/fvKlUfVb90Y

Albert Hammond: The Free Electric Band

http://youtu.be/QGeYD3rCUG0

Eddy Grant: Electric Avenue

A The Electric Company-ba a Marvel is beszállt, a show egyik állandó elemeként egy-egy rövid Pókember-kalandot szállítottak. Ezek a sztorik – néhány másikkal kiegészülve – papíron is megjelent a kifejezetten az ifjabb olvasóközönségnek indított Spidey Super Stories-ban, ami a címlapon is hozta a TEC logóját:

Az olvasóközönség annyira ifjú volt, hogy olykor olvasni is csak hézagosan tudott, ezért is került a címlapra a piros kalózfigura és az „Easy Reader says: This comic book is easy to read”, amit talán az angolul nem tudóknak sem szükséges lefordítani, ami pedig a belső tartalmat illeti, a sztorik reklámok nélkül viszont nagy képekkel és kevés, jellemzően tőmondatos szöveggel érkeztek. Mindez nem is volt sikertelen, valakinek ezek a történetek komolyan segítettek abban, hogy megtanuljon olvasni. Node egy pillanatra se feledjük, hogy a Marvel kapitalista cápaként egyetlen harapással ezer Csillagok Cápáját is bekapott volna – a közoktatás szép dolog, de itt is minden a pénzről szólt, és nem is csak arról, hogy már az ártatlan hatéveseknek is Pókembert nyomjuk le a torkán.

Persze ma már egy hatévesen becserkészett Pókembert-rajongó kifejezetten kései szüretnek számít; a lányaim még háromévesek se voltak, amikor a következőket beszélgetés zajlott le köztük:

„Én bementem a templomba, és ott volt egy nagy Pókember, és dühösen rámkiáltott.”

„Én elmentem egy olyan faluba, ahol nem éltek Pókemberek, csak Birkuszok.” (Birkusz a párnája volt.)

Akármilyen Pókembert is láttak a bölcsiben, nem úgy tűnt, hogy nagyon a szívükbe zárták volna.

Szóval a SSS fő célja az volt, hogy a TEC-ben látott Pókemberhez kapcsolódva az abszolút kezdő olvasóközönséget egyéb Marvel szuperhősökkel és –gonoszokkal is megismertessék. Ezért rendszerint legalább egy másik Marvel-hőst, így Amerika Kapitányt, Vasembert, stb. is bemutattak (a lehető legegyszerűbb formában), aki utána Pókemberrel és a Szezám-univerzum valamelyik szereplőjével vállvetve küzdött egy Marvel-gonosz ellen – az olvasónak pedig semmi más dolga nem volt, mint hogy megszeresse az újonnan bemutatott szereplőket. És persze kisírja a szüleinél, hogy megvegyék neki a Marvel egyéb kiadványait is, ahol persze megnézhette azokat a reklámokat is, amikről a Spidey Super Stories-ban a Marvel nagylelkűen lemondott… Ezek a sztorik hivatalosan az 55780-as párhuzamos Földön játszódtak, a szereplők közt feltűntek a TEC oszlopos tagjai is (pl. Rita, a rendező), és 2016-ban a Secret Wars II. előzményeképpen valamennyien az utolsó szálig feldobták a pacskert. Hüpp.

Visszatérve a SSS #31-re, már megemlékeztünk arról, hogyan került ide a Cápa és a Csillagok Háborúja, most csak annyit fűzünk hozzá, hogy a Cápa elsősorban az állkapcsokat kölcsönözte, míg a sztori teljes egészében a Csillagok Háborúja történetét követi. Ehhez elsősorban egy űrbéli csajszira volt szükség, így lett a női főszereplő Holdsárkány, aki ugyan nem rendelkezett Leia hercegnő híres kakaóscsiga-frizurájával, lévén teljesen kopasz, de űrbélinek űrbéli volt, csajszinak pedig csajszi:

„Kolfax Mingo”, mi?

Az úriember is érdekes a jobb alsó sarokban; egyrészt a „She’s the smoothest!” valami olyasmit jelent, hogy „Ő a legmenőbb!”, szó szerint viszont „Ő a legsimább!”, ami kissé ízléstelen szóvicc Holdsárkány kopasz fejének kárára. Másrészt elég nyilvánvalóan kéjelgő arccal bámulja Holdsárkány dekoltázsát, ami közepesen tűnik helyénvalónak a hangsúlyozottan fiataloknak szóló történetben.

„Kolfax Mingo”-nak azonban nincsenek erkölcsi aggályai, a sztori mindjárt azzal nyit, hogy Peter Parker és MJ lepattintották May nénit és éppen, hm, kedvesek akarnak lenni egymáshoz – sajnos azonban a kritikus pillanatban egy lezuhanó rakéta zavarja meg őket. Ne tagadjátok, nálatok is felmegy a pumpa, amikor épp sikerül kettesben maradni, üres a kecó, és már megint pont akkor esik le mellettetek egy rohadt űrhajó. MJ is bepöccen, mert a gondolatai már nagyon máshol járnak és kikéri magának, hogy Peter egy ilyen apróság miatt képes lenne elnapolni a tervezett lepedőakrobatikát:

A könnyű olvashatóság jegyében Peter pókösztöne nem „tingling”, hanem „talking”, azaz egyszerűen beszél hozzá

Szóval a randi nem alakul túl jól: „De hát Peter, ez csak egy apró rakéta!”, mondja MJ, és ugye ez nem az a mondat, amit a férfiember az első alkalommal hallani akar. De ha eltekintünk az áthallásoktól, és csak a valódi rakétára koncentrálunk, akkor is kérdés, hogy mekkorának kellene lennie egy lezuhanó rakétának, hogy MJ hancúrozás helyett hajlandó legyen foglalkozni vele? Még mondják, hogy a méret nem számít… Mindenesetre Peter elzavarja MJ-t, átvedlik Pókemberré, a rakétából meg kiszáll Sam, a Szezám utca robotja (amin Pókember persze egy cseppet sem csodálkozik).

Sam a Szezám utcában

Sam elmondja, hogy Holdsárkány űrhajójával elnéztek a Hold mögé, ahol egy hatalmas űrbázist találtak:

Jegyezzük meg, hogy eszerint a Csillagok Cápája nem lehet sokkal nagyobb a Holdnál, hiszen bőven elfér a takarásában. A Csillagok Háborújában látott vonósugár helyett egy szép nagy karral kapja el őket, és jönnek a rohamosztagosok:

Némi bunyó után a rosszfiúk elkapják Holdsárkányt, Sam meglóg, és feltűnik Darth Vader Marvel-megfelelője – ki más, mint Fátum doktor, aki annyira tökéletes Darth Vader, hogy már több mint tizenöt évvel Anakin előtt hozta a figurát (nagyhatalmú, köpenyes, gonosz fickó fémmaszkban). Mondhatni, most a másolat helyére az eredeti lépett. Sam olajra lép…

Sam megtalálta Pókembert, őt viszont a stilizált csillagrombolókból kiugráló rohamosztagos-doombotok találták meg:

Amíg a srácok bunyóznak, a Csillagok Cápájának szét kéne lőnie, azaz meg kéne ennie az Alderaan-t, ami a zsenge korúaknak szánt forgatókönyvbe nyilván nem fért bele, így Fátum csak elmeséli Holdsárkánynak, hogy a Cápa majd fel fogja zabálni a Földet:

Mondanunk sem kell, a Föld Észak-Amerikával fordul a kameránk felé

Holdsárkány sajnos elmulasztja megkérdezni, hogy „Miért is?”, pedig engem nagyon érdekelne, hogy Fátumnak mi haszna származna ebből az egész marhaságból… Vagy ha meg is kérdezi, a sztoriból kimarad, ehelyett bemutatásra kerül egy újabb szuperhős, természetesen Han Solo szerepében. A Marvel olyasvalakit húzott elő, aki kapcsolatba hozható az űrrel –Marvel Boy-t. Ismerős? Nem. Ilyen névvel csak egy idióta lehet. Azért nézzük meg:

Bizony, ő nem más, mint Wendell Vaughn, azaz a későbbi Kvazár! A csuklóján pedig a fegyveres posztban említett kvantum karkötők, amelyeknek ha nem is ez az első megjelenésük, de nem is számítottak éppen elcsépeltnek; a képregény „cover date”-je, azaz a borítón szereplő megjelenési dátum (ami a hagyományok szerint pár hónappal későbbi, mint amikor a füzet valójában az újságosokhoz került) 1978 február, míg a karkötők első ízben az év januárjában, a Captain America 217-ben jelentek meg, Marvel Boy-jal együtt. A leendő Kvazár tehát ropogós-friss karakter volt, és nyilván azért tették a sztoriba, hogy a friss olvasók már az elején ráharapjanak a kalandjaira.

Valakinek talán feltűnt, hogy a sztorival ellentétben Kvazárnak nincs is űrhajója. Marvel Boy-nak azonban volt: e néven, hasonló képességekkel és kosztümmel felszerelve már több karakter is futott, amelyek azonban rendre kifújtak. Szóval ahogy a szórakoztatóiparban már csak előfordul, a karakter nem is volt olyan zsenge, csak felvarratta a ráncait… Az egyik korábbi Marvel Boy később az Agents of Atlas-ba nyert felvételt, mint az Uránuszi – neki volt űrhajója, amit az SSS-ben az utódjának kölcsönöztek, aztán a későbbiekben elkopott.

Tehát Kvazár, annyi későbbi vérkomoly sztori főhőse, épp a Cantinában tolja a papramorgót, azaz dehogyis: tejet iszik a kocsmában. Mélyről indultunk, mi?…

Ahogy Obi-Wan Kenobi mondaná: a wretched hive of scum and villany

A morózus gorillát nem Csubakkának, csak egyszerűen Paul-nak hívják, és amúgy állandó SSS-szereplőként szívesebben múlatja az időt a dzsungel Dzseniferjének oldalán (nem röhög! tényleg!), de most a tejesköcsögöt dobta a gép, hát legurít mellette néhány gombóc sztracsatellát a banánhajóhoz, aztán majd meglátjuk. Hamarosan kiderül, hogy ez csak egy filmforgatás, aminek a közepébe robban be Pókember és Sam, nyomukban a fátumosztagosokkal:

A rendező csaj az ilyenkor kötelező módon azt hiszi, hogy ők csak statiszták, és boldogan filmezi a menetrendszerűen következő bunyót. További pofonok után felszállnak Kvazár űrhajójával, a pszeudo-csillagrombolók meg vadul tüzelnek rájuk. Teljesen ismeretlen kép következik:

Jut idő még egy SW-utalásra, a robot és a majomkutya holosakk helyett amőbát játszanak a hajó fedélzetén (Kvazár arcába pedig csak én látom bele Harrison Ford jellegzetes „kihaénnem?” nézését?):

Persze a Csillagok Cápáján kötnek ki, ahol – továbbra is hűen követve George Lucas forgatókönyvét – ártalmatlanná teszik a hajó átkutatására küldött robotokat:

Szegény Paul-nak továbbra is marad az amőbázás, de most őszintén, mi jobbat várhatsz, ha Paul-nak hívnak, gorilla vagy és egy űrbeli Marvel-kalandban kell szerepelned?…

Majd magukra öltik a páncélt és Sam-et és Paul-t fogolyként kísérik a börtönblokkba. Ahol jön a bunyó és kiszabadítják Leiát, pardon, Holdsárkányt:

De a Falconra visszafele menet Pókember szembekerül Fátummal, akinél fénykard van:

Wow!

Szerencsére Pókember se most jött a hat-húszassal:

És Pókember levívja Fátumot!!!

Most már semmi sem gátolhatja meg őket abban, hogy a Falconnal elmenjenek a Pentagonba (!), ahol Kvazár közli a nagy tervet: kell egymillió tonna TNT. Semmi vész, megkapják!

Egy pillanat, csak szólunk a portásnak, hozza a kulcsot és máris adunk egymillió tonna TNT-t, tartunk mi többet is a seprűszekrényben, itt Washington DC-ben, az USA akkori legnagyobb épületében…

Bakker, rákötöttek egymillió tonnát a Falconra és felszálltak vele. Tudjátok, mennyi EGYMILLIÓ TONNA?! Kheopsz (lámáknak: Hufu) Nagy Piramisának tömegét, ami egy 232,4x232,4 méter alapú, 146,7 méter magasságú tömör kőgúlának tekinthető, 6,5 millió tonnára becsülik. A Parlament ehhez képest 268 méter hosszú, legnagyobb szélessége 123 méter és a csúcspontja – ki ne tudná – mindössze 96 méter, ráadásul a Piramissal ellentétben nagyobbrészt üres, így szerintem nem is adja ki az egymillió tonnát. Hát ezt emeli fel csak úgy a Falcon – és a TNT sűrűsége egyharmadával alacsonyabb, mint a kőé, úgyhogy még annyival szorozzuk fel a térfogatot.

Amúgy szerintem a világon összesen sincs egymillió tonna TNT, mert a nagyobb hadseregek az ilyen szintű robbantási igényeiket nem hagyományos, hanem termonukleáris eszközökkel (vagy a sajátjukkal, vagy a szövetségeseikével) oldják meg, ezért is alkották meg a megatonna mértékegységet: egy megatonna megfelel egymillió tonnányi TNT robbanóerejének. A valaha felrobbantott legnagyobb bomba ex-szovjet ex-szövetségesünk műve, 50 megatonnát pukkasztottak ki (majd elégedetten nyugtázhatták, hogy na, ennek se volt semmi értelme, mert sokkal többet érünk tíz öt megatonnással – nem mintha annak lenne bármi értelme, mert ugyanazt kapjuk mi is a nyakunkba). Szóval Kvazárék egy kisebb atomtöltetnek megfelelő csillagszórót kértek és kaptak.

Na mindegy, a többi már egyszerű horgászat: kiteszik a TNT-t az űrbe, és várják, hogy a Cápa ráharapjon. Csaliról Holdsárkány gondoskodik: telepatikusan a Föld illúzióját vetíti a TNT-s láda (vagy épület) köré:

A terv szépséghibája, hogy az eredeti Föld ettől még ugyanúgy megmarad – de Fátum képességei nem terjednek odáig, hogy feltűnjön neki, hogy két Föld van. Tehát a Cápa simán felzabálja a két Föld közül az egyiket – hálistennek pont a TNT-set, mert ennyi erővel az igazi is lehetett volna. Időközben a Cápa jól megnőtt, már a Neptunnal vetekedik – az imént még könnyedén elbújt a Hold mögött, most meg bőségesen belefér a (hamis) Föld is…

Aztán pukk…

És mindenki boldog, kivéve Fátumot, aki a robotjaival sodródik a roncsok közt…

…és MJ-t, aki a sztori eleje óta nem kapta meg, amire vágyott…

Itt a mese vége, a gyerekek ma is sokat tanulhattak, például: kisebb rakéták miatt is abba kell hagyni a kamatyolást, nincs alsó mérethatár; nem baj, ha bunyóznak a forgatáson, csak vegyük fel több szögből is; az űrben nukleáris fegyverekkel nem, csak hagyományossal szabad robbantani; és csak kérni kell, a Pentagon máris ad egy megatonnányit. Viszlát legközelebb!

Tetszésindex:
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 4.79 (14 szavazat)

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.