Noha a múltkor még azt lengettük be, hogy nem legyeskedünk túl messzire a képregények lenge öltözetű hölgyeitől, egy kis kitérőt teszünk más vizekre. Röviden: nem lesznek majdnem pucér csajok, lesz viszont fizika. A szokásos figyelmeztetés marad érvényben: én szóltam, és aki itt marad, magára vessen…
Szóval A SHIELD ügynökei harmadik évadának tizenötödik része kerül terítékre, mely epizód magyarul az idétlen Űridő címet kapta. Gyanítom, hogy a sorozat és a Forma-1 hazai nézőközönsége közt meglehetősen nagy az átfedés, így talán nem én voltam az egyetlen, aki a cím hallatán Palik Lászlóra, Czollner Gyulára és az általuk meghonosított űridő (=rendkívül gyors kör) kifejezésre asszociált: „A pole űridővel Schumacheré!…”
Meglesz az űridő?
Talán a fordító is szívesen nézegette a Száguldó Cirkuszt, vagy legalábbis szívesebben, mint amennyire elmélyedt a sci-fi irodalomban, különben eszébe se jutott volna az erőltetett szóképzésnek ezt a fattyát használni, hiszen az eredeti Spacetime különösebb nyelvtudás nélkül is pontosan lefordítható egy közismert, ráadásul értelmes kifejezésre: téridő.
A SHIELD ügynökei-nek a fordítása néha egyébként is furcsán alakul. Az egyes epizódok elején néhány másodperces flashback-eket láthatunk a korábbi részekből; érthető, hogy ezeket újraszinkronizálják, mert sokkal egyszerűbb a színészekkel újra elmondatni néhány mondatot, mint megkeresni és kiszerkeszteni az előző részekből. Rejtélyesebb, hogy miért fordítják is újra le a szöveget, hiszen a szövegszerkesztőben megkeresni valószínűleg gyorsabb lenne. Ehelyett rendszeresen előfordul, hogy Coulson és társai a flashback-ben magyarul más szavakat használnak, mint az eredeti részben.
Tehát a 15-ik rész elején megismerkedünk egy epizódszereplővel, aki a SHIELD-del keresi a kapcsolatot. Kedvenc fekete ruhásaink hamarosan azonosítják, csak azt nem tudják, hogy a minden szempontból jelentéktelen pasas miért kajtatja őket. „Mit tudunk Edwin Abbott-ról?”, kérdezik, és a biztonság kedvéért ki is írják a nevét…
Abbot-ot itt egy t-vel írják, de ne dőljetek be: Abbott az igazi (talán Chloe Bennet – Daisy – neve kavarta meg a betűszedőt?)
…így már biztosan mindenki felkiált: „Ő írta a Síkföldet!”
A „Kozmosz Fantasztikus Könyvek” sorozatban megszokott, semmitmondó borítóval…
…bezzeg a régi nyugatiban még volt anyag
Hamarosan kiderül, hogy a SHIELD a jövőről jutott információkhoz, méghozzá nem túl szívederítőekhez, és – ilyen esetekben kötelező módon – parázs vita bontakozik ki, hogy meg lehet-e változtatni a jövőt, vagy minden eleve el van rendelve? Itt kerül elő a rémes űridő kifejezés, holott a csapat két zsenije, Fitz és Simmons nyilvánvalóan a téridőről beszél: az időt negyedik dimenziónak tekintik, azaz a háromdimenziós világban az idő múlása látszólagos, valójában a negyedik térdimenzió mentén történik egyenletes mozgás. Ezért a jövő nem változtatható meg.
A csapat többi tagjának báva tekintetét látva Fitz szemléltető oktatásba kezd, és itt kerül elő Edwin Abbott, azaz sci-fije, a Síkföld.
Edwin Abbott Abbott. Lehet, hogy mégse ugyanaz a fickó?
A Síkföld nem árul zsákbamacskát, pontosan arról szól, ami a címe: egy sík, azaz kétdimenziós Földről, aminek a lakói szabályos kétdimenziós alakzatok. Abbott látható élvezettel merül bele a négyzetek, ötszögek és társaik életének mindennapi problémáiba, főleg abba, hogy a két dimenzióban élő alakzatok egymást nem mint alakzatot, hanem mint vonalat, azaz szakaszt látják, melynek egyik vagy mindkét vége, lévén a szemlélőtől távolabbi, valamivel halványabb (mivel Síkföld légköre igen sűrű).
Háromszög felülről (1), srégen (2) és oldalnézetből (3). Így már nem is olyan könnyű megkülönböztetni egy másik alakzattól
Ebbe a világba csöppen bele egy Gömb. Amikor a látogató áthalad Síkföld síkján, a sík először egyre nagyobb, aztán egyre kisebb kört metsz ki belőle, a helyiek nagy ámulatára, akik számára ez a lehetetlennel felérő térbeli változást jelent a kör számára; pont, mint ha a mi háromdimenziós terünkben valami váratlanul megnőne, vagy összemenne.
A Gömb fölfele mozog, amiből a Síkföld lakója csak egy összemenő kört lát
Abbott ekkor belelendül, és négydimenziós testek háromdimenziós metszeteiről tart előadásokat, Fitz-et azonban nem érdeklik az ilyen csemegék. Neki csak a kétdimenziós világ analógiájára van szüksége; mivel négydimenziós térbeli szemléltető-eszköz nem áll rendelkezésére, hogy a három térdimenziós világunkat plusz az idődimenziót térben ábrázolja, ezért a világból vesz el egy dimenziót, és a magasság helyett az időt állítja be harmadikként. Így már elég neki a mi világunk három dimenziója, és hozzá is lát a magyarázathoz.
Egy köteg papír oldalára egy átlós vonalat rajzol (mintha a telefonkönyv fekete betűmutatója lenne), és bemutatja, hogy ha minden papírlap a kétdimenziós Síkföld egy pillanata (mintha egy másodpercenként fotózott sorozat lenne) és ezek egymás után következnek, akkor a papírlapok oldalán levő pötty térben és időben elvándorolt a lapok egyik végéről a másikra, de valójában ez csak a téridőben való mozgás. Maga a téridő, azaz a köteg papír, állandó; attól, hogy átpörgettük, nem változott meg, sőt: hiába ismerjük meg valamilyen módon előre a pöttyök pozícióit, a következő lapokat nem változtathatjuk meg.
(Gyorsan tegyük hozzá, hogy a tudomány és a tudományos fantasztikum egyáltalán nem csak ilyen statikus módon kezeli az időt – vegyük például a népszerű párhuzamos dimenziókat –, de ez szerencsére perpillanat egyáltalán nem érdekes.)
Fitz magyaráz. A köteg papír egy kétdimenziós világ statikus és változatlan, háromdimenziós téridejét jelképezi. Az egyes papírok a kétdimenziós világ (Síkföld) pillanatai, amiken a világ a harmadik dimenzió (idő) mentén áthalad, és eközben a fekete pötty elmozdul a papír egyik végéről a másikig.
Ebből az is látszik, hogy Abbott még csak a térdimenziókról elmélkedett – az időt, mint negyedik dimenziót, már Fitz tette hozzá a magyarázathoz. De mielőtt megrónánk Abbott-ot szegényes fantáziájáért, tegyük hozzá, hogy a Síkföld-et 1884-ben írta… amikor például az Egyesült Államok még csak harmincnyolc államot számlált (utoljára 1876-ban fogadták be a bogáriparáról híres Colorado-t), és ami a téridőt illeti, erről ugyan személyesen megkérdezhette volna Einstein-t, de tartalmas válaszban aligha reménykedhetett volna, miután a jövendő korszakalkotó fizikusa még csak ötéves volt. A SHIELD ügynökei-nek alkotói tehát százharminckét évvel nyúltak vissza a múltba az analógiáért, és köszönetképpen azt a szereplőt, akinek a nevét hatalmas betűkkel kiírták, a zseniális Edwin Abbott-ról nevezték el. Köszönjük, Mester!
A végére hagytam a legjobb hírt: a Síkföld online is olvasható itt: http://mek.oszk.hu/01900/01984/html/ Néhány órányi F-bookozásnál garantáltan hasznosabb időtöltés!
És nem, tényleg nem lesznek pucér csajok. De tessék, itt van a SHIELD-ből Fitz tudóstársa, Simmons (Elizabeth Henstridge), aki ilyen áhítattal hallgatja a kollegáját:
Mert ne feledjük: a fizika elsőre talán nem hangzik izgalmasnak, de nem az iskolának tanulunk, hanem azoknak, akikkel együtt járunk (jártunk) oda. Kellemes korrepetálást mindenkinek!
Hozzászólások