Elmúlik a jó meleg augusztus és jön helyette a szeptember, ami lássuk be, szívás. Eső, hideg, a nyári közlekedési káoszt felváltja az őszi közlekedési káosz, az iskoláskorúaknak becsengetnek, akik ellen pedig netán már vádemelési szakaszba jutott az eljárás, aggódva gondolhatnak arra, hogy véget ért a bíróságok ítélkezési szünete. Mi a fészkes fenét lehet szeretni a szeptemberben?

Talán semmit, de a szürke felhős sokkot oldandó, most egy kiadósabb csemege kerül terítékre. Vájtszeműek észrevehették, hogy legutóbbi, a szuperhősök repülőiről szóló cikkünkből kimaradt az X-Men első számú repülőgépe, az SR-71 Blackbird – és hogy ez a kevésbé vájtszeműeknek is kevésbé vájtszemet szúrjon, a közönség soraiba ültetett ügynökeink ütemes kántálásba kezdtek: „Black-bird, Black-bird!!!” Világ-, holt- és holtvilágnyelvekből kapásból fordító csapatunk természetesen máris ugrik, hogy kielégítse a közönség Feketerigó-éhségét, melynek külön aktualitást ad, hogy 2016. február 19-én, életének 90-ik évében elhunyt Harper Lee, a világhírű Ne bántsátok a feketerigót! című könyv szerzője.

A könyv eredeti címe „To kill a mockingbird”, azaz nem „Blackbird”, vajon miért? A kérdés inkább úgy helyes, hogy miért „feketerigó”-ra fordították a „mockingbird”-öt, azaz az „amerikai csúfolódó rigót”; mert nem él Magyarországon, irodalmi szempontból pedig tökmindegy, mivel nem ornitológiai szakkönyvről beszélünk.

Van egy eredetileg Mockingbird névre hallgató szuperhősnő is, őt viszont egyáltalán nem lett volna kézenfekvő Feketerigónak fordítani; magyarul ő lett a HálóZsákon jelenleg is futó Nyugati Parti Bosszúangyalok sorozat Seregélye, mivel az Amerikai Csúfolódó Rigó hülyén hangzott volna.

És ha miután teljesen feketerigótlanítottuk az amerikai popkultúrát, valaki megkérdezné, hogy Cat Stevens miért énekel feketerigóról a világhírű „Morning has broken (Blackbird has spoken)”-ben (tudjátok, amire a Dr House utolsó évadában a gazdag dokicsaj baseballütővel szétverte a rendelőt), akkor természetesen az a válasz, hogy Cat Stevens (azaz 1977 óta Yusuf Islam) nem amerikai, hanem brit.

Egyébként ha valaki mégis bántaná a feketerigót, akkor azonkívül, hogy a jó érzésű járókelők pofán vágnák az első kezükbe akadó tárggyal, ráadásul még 25.000.- Ft bírságot is kellene fizetnie, lévén a feketerigó Magyarországon védett madár.

A könyv természetesen nem a hiperszonikus repülőgépekről, hanem az afroamerikai lakosság szegregációjáról szól – ám ezt a témát a múltkori cikkel a Fekete Párducról szerencsésen letudtuk, úgyhogy Ms. Lee nyugodhat békében, mi meg kedvünkre választhatunk a szóba jöhető feketerigók közül. Elfogytak a hülye viccek, jöhet a lényeg: az X-Men „Feketerigója”, azaz a (dobpergés) Lockheed „Skunk works” SR-71 Blackbird! (Dobpergés leáll, cintányér. Ja és a Feketerigót a továbbiakban Blackbird-nek nevezzük, mivel a Suzuki Swiftet sem tituláljuk Fecskének vagy Gyorsnak.)

Egyúttal a 2016. március 8-án elhunyt George Martin brit zeneszerzőről is megemlékezünk  – 90 évet élt, nyugodjék békében – az „ötödik Beatle”-ről, aki ugyan sosem volt a csapat tagja, de aki nélkül a Beatles sosem lehetett volna az, ami. „A” Blackbird az X-Men hasonlóan jelentős személyisége, aki Sir George-hoz hasonlóan létszámra sose volt a csapat tagja, mégis alapvetően befolyásolta a mutánsok történetét – mivel az X-ek létszáma rengeteget változott, valahányadik helyett nevezzük őt stílszerűen az x-edik X-Mannek.

Bizony, noha a történet kibontásához több Blackbirdöt is meg kell említenünk, valójában egyetlenegy darabról lesz szó, és mivel a Blackbird-ök közismert módon gyakrabban pottyannak le a sztorik során, mint ahogy Magyarországon pártközeli nagyvállalkozó közbeszerzést nyer, vajon mennyit lehet mesélni egyetlen nyamvadt példányról? Például igaz, hogy háromszor is elsüllyedt, de mindháromszor újra felszállt? Igaz, hogy egyszer az egész repülőt, úgy, ahogy van, elteleportálták? Igaz, hogy csak Mázlista szuperereje mentette meg attól, hogy a Hulk lezúzza a jobb oldalát, és a képregényes fizika attól, hogy Thor lezúzza a balt? Vagy mindez igaz, csak fordítva? Igaz, hogy Rozsomák egyszer seggbeszúrta a Sötét Főnixszel vívott csatában? (WTF???) Hamarosan kiderül!

Blackbird I: Kezdetben vala a Stratojet

Először is tisztázzuk: mindenki tudja, mi az igazi SR-71 Blackbird? Magától értetődik, mert aki nem tudja, az vegyen egy jó erős kötelet, és lője magát a ciánvonat elé. Vagy legalábbis villámgyorsan nézzen utána (legrosszabb esetben a Wikipedia is megfelel), és aztán hazudja azt, hogy eddig is tudta. Szóval ez itt a valódi Blackbird, a hatvanas években tervezett hiperszonikus felderítő repülőgép (a valóságnál kissé teátrálisabb képen, melynek készítőjének nevét nem találtam, mindenesetre köszi):

DEATH FROM ABOVE!!!… de valójában fegyvertelen gép volt

Elég legyen annyi, hogy ez a gép a valóságos, megelevenedett Milleneum Falcon, a menőség legtöményebb megtestesülése, ami milliónyi helyen felbukkant a popkultúrában, Jonny Quest-től Sidney Sheldonig (ahol a jó öreg Sidney elképzelése szerint a hidegháború éveiben leszállnak vele Bukarestben), sőt, még az első Vasember filmben is a Blackbird magassági rekordját akarja Tony túlszárnyalni, ami a kis híján végzetesnek bizonyuló jegesedéshez vezet.

Holott ezt a rekordot valójában nem is a Blackbird tartja, hanem egy MíG-25M, de azok egyrészt bides ruszkik, akik egy hollywood-i filmben nyilván még ilyen lényegtelen dolgokban sem kerekedhetnek a bátor és szabad USA fölébe, másrészt a menőségi faktorral korrigálva persze már az SR-71 van a topon…

Ezt a csodagépet választotta – valószínűleg – Dave Cockrum az 1975-ben debütált vadonatúj X-csapat egyedi repülőjének. (Bár az X-Men eredetileg a hatvanas évek szülötte, túlzás nélkül állítható, hogy az elmúlt negyven évben a Marvel mutánsügyi gépezete a legendás Giant-Size X-Men-ből és Chris Claremontnak az ebből fakasztott világából élt.) Ekkor forrt össze az X-Men és a Blackbird neve – illetve a neve ekkor még nem, mert a Giant-Size X-Menben még Strato-jet (később Stratojet) néven szerepelt:

Egyelőre még olyan fehéresfekete…

Az X-ek a Stratojettel Krakoa szigetére mennek, azonban hamarosan a riói olimpián érezhetik magukat, ugyanis amint kiszállnak a csillivilli verdából...

…az egyszerűen eltűnik. Krakoa kissé enyveskezű. (Küklopsz és Viharmadár mobilja is csak azért nem vált köddé a zsebükből, mert akkor még nem voltak mobilok.)

A mutánsok erre bemorculnak és kisebb hercehurcák árán megszabadulnak Krakoától, azaz a komplett szigetet kilövik az űrbe. Arra persze nem gondoltak, hogy mi lesz így a Stratojettel, de segít a deus ex machina: a repülő megmagyarázhatatlan módon, hogy-hogynem, hátramaradt:

Sőt, nemcsak hogy hátramaradt, de felemelkedik a víz felszínére és a sós fürdő ellenére hibátlanul funkcionálva hazarepíti őket.

Szóval miféle jószág is ez a Stratojet? Láthatóan igencsak hasonlít a Blackbird-re, noha jóval tömzsibb. Az eltérésnek két oka lehet: vagy a múltkori cikkben leírt, a Valhalla bázis feletti katapultálós jelenethez volt szükség arra, hogy a gépnek jól elkülöníthető utaskabinja legyen, vagy egyszerűen a forráshiány: akkoriban nem volt internet, és az összehasonlításhoz nem volt elég bepötyögni a Gugliba, hogy „SR-71”, továbbá a Blackbird-ök javában hajtották végre a titkosabbnál titkosabb küldetéseket, így a részleteiket sem nagyon teregették ki. Akárhogy is, Cockrum részben a fantáziájára hagyatkozva kissé átdolgozta a valódi gépet (ami egyébként csak kétüléses volt, és az X-ek járművénél sokkal kisebb).

Mi több, olyannyira hasonlít Stratojet a Blackbird-re, hogy az is. A közvetlenül a Giant-Sized X-Men után következő Rejtélyes X-Men #94-ben ugyanaz a Stratojet szerepel, de immár „módosított SR-71 Blackbird”-ként írják le:

Ezután következik a múltkor áttekintett katapultálás az „emelő test”-tel

Amint látható, a Stratojet, azaz a Blackbird I. a tengeri fürdőt ugyan megúszta, de a rakétákat már nem – béke poraira. Így amikor az X-eknek legközelebb repülhetnékje támad, kénytelenek egy „X-siklóval” beérni (Marvel Team-up #53, Bill Mantlo, John Byrne – aki most először rajzolja az X-Men tagjait (legalábbis olyan rajzon, ami megjelent, mert majd egyszer beszélünk korábbi, fiókban maradt darabról is), szóval történelmi pillanatot láthattok! –, Frank Giacoia):

Főnix amúgy tudna repülni, ő csak azért ült le, hogy Pókembernek ne jusson hely

Az X-siklónak azonban nincs teteje, Skóciában meg mindig esik az eső, úgyhogy nem sokkal később, amikor az X-ek a Muir szigeten találkoznak, fedett gépre van szükségük. A Stratojetnek pedig ugye vége és az „emelő test” is szublimálódott a Sziklás-hegység fölött, szóval most mi lesz? Ahogy Eötvös Gábor, a nagy zenebohóc mondotta volt: Van mááásik!!!

Bizony, a Rejtélyes X-Men #104-ben kiderül, hogy két ugyanolyan repülőgépük volt, vagyis a Stratojet elvesztése után is maradt még egy ugyanolyan, de több nincs. (Ezek az információk mind ott vannak a szövegben!) Íme, a Blackbird II., azaz az X-edik X-Man első megjelenése:

Nem is kell a szövegnek elhinnünk, láthatóan teljesen azonos a Giant-Size X-Men-ben látható Stratojettel:

A következő részben, az M’Kraan kristály magyarul is megjelent sztorijában egy még szebb képet kapunk a Blackbird II-ről (Rejtélyes X-Men #105, Chris Claremont, Dave Cockrum és Bob Layton):

Érdekesség, hogy a helyszínként itt „egy westchester-i magánrepülőteret” jelölnek meg, nem Xavier iskoláját, amihez Árnyék ugyan hozzáteszi, hogy ez az X-ek főhadiszállása, de mivel a Blackbird II-t most látjuk először „otthon”, és eddig a Stratojetet is csak a levegőben láttuk, mintha Claremont ekkor még nem találta volna ki teljesen, hogy hogyan is van ez az „otthonról felszállunk repülővel” kérdés. Az udvarház környékéről rajtolnak? Vagy Xaviernek magánreptere is van?

Miután a Stratojet mindössze két részben szerepelt, szóval testvérgépének se jósolnánk nagy jövőt. Nézzük hát, meddig húzza a Blackbird II; 1977 áprilisa van, óra (naptár) indul! Természetesen a repülő minden megjelenését nem vesszük sorra (hiszen ahogy már említettük, a csapat de facto tagjáról van szó), csak a legjelentősebbeket…

 Szóval meddig bírja? Egyelőre úgy fest, nem sokáig, mert rögtön ugyanebben a részben Vörös Erik leszedi az X-ek repülőjét…

…de hopp, a Blackbird dublőrt küldött maga helyett, egy „hoverjet”-et, ami valószínűleg a Marvel Team-up-ban látott sikló akar lenni, még ha jelentős eltérések is látszanak (amit persze magyarázhat, hogy más a rajzoló). Mindenesetre a siklónak itt annyi.

Vagy mégsem? Némi kavarodás van, mert a Marvel Team-up #53 ugyan már 1977 januárjában megjelent, a Rejtélyes X-Men #105 pedig csak júniusban, de az előbbiben már szerepel Főnix, aki csak az M’Kraan sztoriban csatlakozott újra a csapathoz, vagyis a sikló felrobbanása után – röviden: a felrobbanós jelent a sivatagi röpködés előtt játszódna. Vagy két sikló volt, vagy egyszerűen összekeverték a sorrendet (hiszen a két történetet nem ugyanaz írta: emezt Chris Claremont, amazt Bill Mantlo), vagy tökmindegy, mert minket a Blackbird érdekel. (Ha valaki felkapta volna a fejét arra, hogy az előző rész áprilisban jelent meg, ez pedig júniusban: az X-füzetek jelenlegi dömpingje mellett nehéz elképzelni, de akkoriban az egyetlen X-kiadvány is mindössze kéthavonta került az újságoshoz. Ha valaki 2016-ban arra a szóra is felkapta volna a fejét, hogy „újságos”, guglizza ki, mit jelent :D )

Az X-edik X-Man pedig – a sikló áldozatának hála – él és virul, és egyből új „öltöztetőt”, azaz rajzolót kapott, hiszen az M’Kraan sztori végeztével szülőatyja, Dave Cockrum átadta a stafétabotot John Byrne-nek. Byrne általában nagy kedvvel vetette bele magát a rajzoláson túl az írásba is, és szerette a saját kedvére formálni a szereplőket, de a Blackbird-höz szinte hozzá sem nyúlt. Vagyis nem alakított rajta semmit, kb. ugyanolyannak ábrázolta, mint eleddig Cockrum, itt például a Rejtélyes X-Men #126-ban:

Hogy mégis kielégítse rajzolói zsenialitását, mesteri részletrajzokkal ajándékozta meg az olvasókat, például a Rejtélyes X-Men #122-ben:

Vagy itt van A Főnix halálá-nak kezdőképe a Rejtélyes X-Men #129-ből:

És ha már a Főnix halálá-nál tartunk, ez a sztori sajnos megkövetelte az X-Men repülőjének pusztulását. Chris Claremont azonban nem egykönnyen adta a karaktereit, szóval újra elővette a már egyszer bevált trükköt, és egy névtelen, ismeretlen gépre bízta az öngyilkos küldetést:

Ez sem a Blackbird és akárcsak a korábbi „hoverjetnek”, avagy „X-siklónak”, ennek se volt se múltja, se jövője – akár a múltkori Halottak szabadságon posztba is befértek volna. De jó ügyért adták az alkatrészeiket: az X-edik X-man tovább szelhette a levegőt. Azonban nem sokáig, hiszen borzasztó veszély fenekedett rá: Apa megengedte, hogy a tini lánya vezessen… de erről majd a következő részben!

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.