Habár ennek a cikksorozatnak alapvetően a szórakoztatás lenne a célja, mint szinte minden másnak a HálóZsákon, most félreteszem a feszültségkeltést és jó cikkíró módjára a lényegre térek: a DC Comics decemberben utolérte a Marvelt, méghozzá nagyon. Ahhoz képest, hogy három hónapja még siratni kellett a gyenge szereplése miatt, az eredmény, mondhatni, meglepő. Mielőtt azonban belemennénk ennek részleteibe, magáról a listáról pár szó.

December nyertese az a havi sorozat, amiről mindenki tudja, hogy nem működhet, mégis sokan várakozással tekintenek rá. A Batman: The Dark Knight v2 címet kapott szériáról van szó. Mielőtt bárki elkezdene gondolkozni, hogy mitől v2, és hogy miért nem fogja ezt senki sem használni: Frank Azuniverzumíróizsenialitásomkörülforog Miller legendás minijének hivatalos címe Batman: The Dark Knight volt. A Dark Knight Returns valójában az első füzet alcíme, és később a gyűjteményes köteté is. Lényegtelen információk, amik senkit sem érdekelnek rovatunk vége, vissza a cikkhez.
Ez a mostani, elméleti szinten havonta megjelenő sorozat egy roppant érdekes nosztalgia a kilencvenes évek elejéről. Az írója és a rajzolója David Finch, aki a sorozat kedvéért teljesen visszatért a régi stílusához, ám egyben továbbfejlesztette némileg azt. Kicsit talán mondhatni, hogy Quitelyt utánozza jellegében, ami azért nem lenne egy rossz dolog. Ami miatt pedig szinte senki se hiszi, hogy ez működőképes havi sorozat lesz, az pont a fentebbi tény, hogy Finch viszi egymaga. Finch ugye eleve egy rajzoló, nem egy író, és ha máshonnan nem, az Image példájából tudjuk, hogy ha egy rajzoló elmegy írónak, abból ritka rossz dolgok sülhetnek ki (példát nehéz kiemelni, hisz annyi volt az elmúlt húsz évben... Spawn, Youngblood... az Image rengeteg borzalmas sorozattal rombolta a színvonalat, de Finchnek is volt egy igen gyorsan vakvágányra terelődött alkotói sorozata, az Ascension). Ez az egyik aggodalomra okot adó tény.
A másik, hogy Finch a gyorsított stílusával se tudott régebben stabilan havi egy füzetet megrajzolni, még akkor sem, amikor elkezdte hanyagolni a háttereket és az arcokat. A részletesebb stílusa mellett így mindössze három lehetséges végkimenetel létezik: vagy csúszni fog a sorozat, mégpedig sokszor és sokat; vagy elkezd sietni, amivel az első sztorivonal után hamar olvashatatlanná válik (habár mivel Finch továbbra sem egy író, erre anélkül is megvan az esély); vagy néhány számig marad csak egymaga, és utána új gárda jön vagy megint egy kisebb hadsereg kezd el besegíteni neki. Esetleg a D variáns, és az ongoingból mini lesz. Habár amíg hozza az eladásokat, erre talán nem sok esély van.

A Bőregér amúgy november után meglepő módon másodhegedűs lett a DC-n belül, mert hiába vitte Finch B:TDK-ja a prímet, nem elég, hogy az év legrosszabb első helyes eladását produkálva tette (90e példány), a másik három fő Batman-cím a top10 közepén és alján tanyázik. A Batman Inc. közel 25%-ot ment lejjebb, 71e-re, a Batman & Robin Morrison távozásával egyre csak fogy, a sima Batman pedig a 700. szám óta folyamatosan leszállóágban van.
A DC helyette ismét zölden erősített. Nem tudni, mennyire segíti a Lámpást a közelgő filmje, de kétségtelen, hogy a decemberi két Green Lantern v4 és a két Brightest Day egymást taposva jönnek a 2. és az 5. hely között. Ezzel pedig, igen, a DC Comics bizony nyolc helyet elvitt a felső tízből. A fennmaradó kettő nem meglepő módon a két Bendisvengersé, az enyhén beerősödő New Avengers v2-é a maga 8. helyével és 68e példányával, és a kegyetlenül bukó Avengers v4-é a maga 9. helyével és 67e példányával.
Ez bizony azt jelenti, hogy a New Avengers végül megelőzte a jelzőtlen sorozatot, ami valamilyen szinten várható volt, mégis furcsa, hogy a mellékág veri a főágat. Az Avengers novemberhez képest 22e, de még októberhez képest is 6e olvasót veszített. Bendis lassan kapcsolhatna, hogy az emberek azt szeretnék, hogy a Bosszú Angyalai meg is bosszuljanak valamit, nem csak egymás között beszélgessenek arról, hogy talán valamikor meg kellene már bosszulni valamit, majd egy 13 oldalas vitát nyissanak arról, hogy miért kellene megbosszulni valamit, hogy aztán öt számon keresztül vitassák, hogyan kellene megbosszulni, mielőtt valaki megint felveti, hogy miért kellene egyáltalán megbosszulni. És mit.

A top25 fennmaradó részében már erősebb a Marvel-fölény, a teljes huszonötöst a két kiadó szokás szerint felezi. A Bosszú Nem Bosszuló Angyalai után egy Rozsomák-ongoing első száma található, a Wolverine: The Best There Is-é.
Nem, nem olvastátok félre, megint egy új Rozsomák-sorozat. Őszinte leszek, fogalmam sincs, az elmúlt néhány évben ez már a hanyadik. Mindenesetre a változatosság kedvéért ezen is egy új alkotógárda van, akik közül a rajzolót emelném ki. Juan José Ryp neve az Avatar Press kiadványait ismerőknek lehet ismerős, ő az a fickó, aki imád nagyon, nagyon, nagyon apró és nagyon részletesen megrajzolt cafatokra robbantott embereket rajzolni. Sőt, gyakorlatilag a hírnevét abból szerezte, hogy meglehetősen érzékletesen tudta papírra vetni a trancsírt. És akkor most jön az, hogy miért kellett volna erre a sorozatra valahol a koncepció környékén ráütni az „epic fail” pecsétet.
A ludas valahol a szerkesztői és a marketinges szint között van. Mint mondtam, Ryp egy dolgot tud rajzolni, kibelezett embereket. Azt nagyon. Hivatalosan erre is szerződtették. Sőt, az egész képregény célközönsége elég egyértelmű: 10-16 éves fiúk. Igen, annak ellenére, hogy a borító negyedét egy „nem gyerekeknek” felirat foglalja el, aminek bizony pont az említett korosztály figyelmének felkeltése a célja. A sztori ugyanis röviden eddig: Rozsomákot tök meztelenül egy arénába veti pár déli vadparaszt, de ő megszökik, belefut egy csajba, az elviszi egy nightclubba, ahol Rozsomák a karmaival vágja le egy nő frizuráját, miközben a helyi Megasztárról (American Idol) cseveg vele. Ja, és egy eddig sosem látott, ám nagyon ősi és nagyon gonosz ellenfél úgy dönt, megkínozza Rozsomákot, ezért mindenféle, tonna béllel átitatott dolgokat hallucinál. Ó, és minden negyedik szó valami káromkodás. Amit kicenzúráznak.
Nagyon hossza lehetne fejtegetni, hogy a fentebb írt koncepció hányszor és milyen mértékben bukik el totálisan, akár egy egész külön cikket lehetne szentelni neki. A cím, ha másra nem, arra jó lesz, hogy felmérjük a korcsoportok eloszlását a Marvel-vásárlók körében. Mert hogy ennek a második száma vagy komoly bukta lesz, vagy igazi siker.
Ha már bukásról van szó, Dan Slott Pókembere nem nagyon akarja beváltani a hozzá fűzött reményeket. A Brand New Day egyetlen stabilan jó írója sem képes fenntartani a szerkesztőség által a lehető legmélyebb posványba taszított címet, amin nagyon az se segít, hogy Joe Kellyt kis szerencsével izzó piszkavasakkal próbálják távol tartani az ASM-től. Jelen pillanatban egy hajszál választja el attól, hogy az X-Men ismét legyőzze, mind ott tömörülnek 55-56e-nél.
Amely X-eknél furamód úgy tűnik, két hónap után mégis az Uncanny X-Force fog a vezető címmé válni az Uncanny X-Men helyett. Uncanny X-Factorról egyelőre még nincs hír, de az Uncanny Generation X és az Uncanny X-Statix még ott lebeg a lehetőségek között. De nagyon nincs lemaradva tőlük az X-Men v3 sem, habár a Legacy sajna már igen. A Wolverine v4 pedig érdekes módon visszapattant, a negyedik rész egy ezrest emelkedett, szóval lehet, hogy Aaron sorozata a végén még életképesnek bizonyul. Sőt, még a Daken saját címe is, ami ugyan jóval lejjebb van, de tartja a 30e-t. És bár a Generation Hope is kívül van a felső 25-ön, de az X-ekkel kapcsolatos, így itt említem meg, hogy ez volt jó ideje az első olyan havi sorozat, aminek a második száma jobban teljesített az elsőnél. Közel 5%-ot emelkedett novemberhez képest.

Három említésre méltó cím van még a negyedszázas listavezető bolyból. Az első a JLA v4, ami továbbra is szépen megy efelé, immár gyorsabban, mint az Avengers v4. Csak míg amaz a Marvel elméleti zászlóshajójaként a kiadó második helyezettje, a Liga a DC-n belül a 12. helyen álldogál. Félelmetes, mennyire nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel.
A következő Millar és McNiven Nemesise, ami nem sieti el ugyan a megjelenését, köszönhetően annak, hogy McNivennek idő kell, hogy pályafutása leggyengébb rajzait összehozza. Bár az is tény, hogy Millar is ír manapság mindent és az ellenkezőjét is.
A végén pedig egy aprócska, ámde megemlítendő tény, hogy a Shadowland továbbra sem érdekel senkit. A top25-be is csak azért került bele, mert a 9. helytől lefelé félelmetes tempóban zuhan a lista a középmezőnybe, és még így is szinte mázli, hogy a Shadowland főminije befért a Green Lantern Emerald Warriors és a Superman elé.

Kissé lentebb nézve olyasmi jön, amit ritkán csinálok, kivételesen megdicsérem a marketingeseket, mert igaz ugyan, hogy a Fantasztikus Négyesben beharangozott mostani sztori nem hozta a nagy feltámadást, de kétségtelen, hogy az eladások nőnek, ahogy közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor kiderül, hogy a csapat melyik tagja fog elhalálozni. Logikusan Johnny lenne a soros, pláne, mert a legalacsonyabb a népszerűsége és mert meglehetősen banális lenne megint az egyetlen nőtagot eltakarítani, mert az a legdrámaibb, de az igazat megvallva Johnnyn kívül bármelyik tag elintézése gyengén fog mutatni. Plusz a Lény most amúgy is védett, hisz Bendis használja. Igaz, Bendist egy karakter halála nem nagyon szokta izgatni, Carol Danvers az alatt az egy év alatt is vígan ott állt a háttérben minden egyes New Avengers-epizódban, amely évet hivatalosan halottként és tényleg halott halottként töltötte.
Érdekes amúgy, mennyire kialakult egy stabil vásárlóerő a Hulkon. A két párhuzamosan futó sorozatát 107 példány választja el egymástól. Kétségtelenül kicsi lett, ami mondjuk ahhoz képest, hogy a Vörös Veszedelem megjelenésekor mennyire próbálták sztárolni azt az emberiség elleni bűnt, elég nagy visszalépés, mégis, az, hogy végre megtalálta a helyét, szép előrelépés. Csak eszükbe ne jusson még egy eseményt csinálni vele...
Amúgy ha már Hulkok, a listában ott vannak közvetlen az Ultimate Comics-részleg mellett. Igen, az Ultimate a harmincasok alsó felét erősíti, és már alig van különbség (ezer alatt) Millar Avengersei és Bendis Spider-Manje között. Ez utóbbinál hamarosan komoly fellendülést várnak a Pókember halála c. sztori miatt. Elválik, tényleg fel lehet-e még támasztani az érdeklődést a sorozat iránt. A két aktuális Ultimate-mini pedig, a Thor és a Doom jó húsz hellyel és hétezer olvasóval lejjebb tanyázik.
De hogy valami jó sorozatról is essen már pár szó, van bizony megint egy újabb Marvel-ongoing a palettán, a Heroes for Hire v3, amit az Abnett-Lanning duó ír, és hogy egy internetes véleményező szavaival éljek, az egész indulása olyan, mintha ez lenne a Marvel akciókúrára fogott saját Birds of Prey-e. Ami ugye az egyik legjobb DC-csapatcím volt... úgy valaha. Eléggé sajnálatos, hogy egy ilyen sorozat az 59. helyen indul 30e olvasóval, de hát természetesen ez is négy dollárba fájt, ami Merveléknél lassan megszokottá válik. Még véletlenül se adjunk esélyt egy új sorozatnak, ha nincs benne Bendis, Millar, Loeb, Pókember, Rozsomák vagy a címében az Avengers...
Ó, és végül egy apróság: emlékeztek a Marvels Projectre? Tudjátok, a nagy esemény, ami senkit se érdekelt. Mint a World War Hulks, ami még annyi embert sem. Jó hír, a Chaos War is ilyen. A negyedik rész eladásai olyan mélyen vannak, hogy már bányászokat indítottak a felkutatására.

A két nagyon kívüli élet a 32. helyen kezdődik sokak kedvenc nőnemű vámpírdarálójával, Buffyval. A nyolcadik évadként futó, amúgy potom öt éve tartó sorozata lassan a végéhez közeledik, és egyelőre nem ismert, lesz-e kilencedik. A Dark Horse biztos örülne, ha a legjobb sorozata mehetne még, de Whedon írói tempója ugye sose volt az a gyors fajta.
Mivel most nem volt semmiféle újdonság, hogy betörjön elé, az IDW True Blood-ja visszavehette a második helyet a maga viszonylagos stabilitásával. Harmadik helyre egy újdonság futott be, az Aspen új alkotói sorozata, a Lady Mechanika, ami röviden összefoglalva egy steampunk detektívsorozat egy félig kiborggá alakított fiatal lánnyal a főszerepben. Ez tipikusan az a felvezetés, amiből vagy nagyon jó vagy nagyon sekélyes dolgok tudnak elsülni.
Az Image még sehol, a negyedik ugyanis az új Star Wars-sorozat, a Legacy War, az ötödik pedig a Dynamite kis kedvence, a Boys. Csak jóval lejjebb, a 117. helyen bukkan fel a Venommásolatvagyok potom három földtörténeti korszakot késett 12. száma. Amit amúgy, csak megjegyzem, Deadpoolok vesznek körbe. Csak zárójelben. Deadpoolok és Chaos War tie-inek. Azért valahol ez jelzésértékű.
Két komolyabb kis kiadó hiányzik még a palettáról. Az Avatar merész lépésre szánta el magát és olyasmit tett, amire nem nagyon volt még példa, indított egy ongoingot Halál Úrnővel. De a Boom! Is egy új sorozattal képviselteti magát, a Sten Lee's Starbornnal, aminek a címétől nem kell megijedni, nem az Ember írja szerencsére, hanem egy új tehetség, Chris Roberson, aki a Cinderella és az I, Zombie c. minikkel már felhívta magára a szakma figyelmét. Persze ez se segített a sorozaton ahhoz, hogy ne legyen még ott előtte a fentebbieken kívül több Dark Horse-, Dynamite- és IDW-cím is, köztük egy másik új, a John Byrne's Next Men, ami másfél évtized kihagyás után azt a célt tűzte ki maga elé, hogy végre teret adjon Byrne-nak befejezni az egyik legelső elég szép sikert elért amerikai nagy felhajtást kapott alkotói sorozatot.

Könyvek terén a DC fölénye nem vitatható. Az első két hely az övék a legújabb Fables-tpb-vel és a Superman: Earth One első könyvével. meg amúgy is az első tízből hat az övék. Az Image bedob még oda három Walking Deadet és felbukkan egy Dark Horse is a legfrissebb Clone Wars-zsebkönyvvel, Marvelnek pedig a 17. helyig semmi nyoma, és ők is az értékelhető mennyiségben eladottak közül mindössze három X-Men vonatkozású kötettel képviselik magukat.
A könyvesbolti lista, aminek nincsenek pontos számai, kicsit unalmas. Walking Dead és Scott Pilgrim. Ennyi.

És akkor a számok:
A gyenge november után a december se sikerült túl erősre, karácsony ide vagy oda. A füzetek és a kötetek is emelkedtek, de csak 2,6/2,9 és 5,7/5,2 százalékkal (bevétel/példány). Utóbbi amúgy mutatja, hogy főleg drágább köteteket vettek most, ennyiben érezni csak az ünnepek hatását.
Tavaly decemberhez viszonyítva már nem olyan szép a helyzet, a füzetek igen erős esést mutattak (-7/10%), a kötetek eladásai azonban a tavalyi nagy tpb-halál után 26%-kal emelkedtek, aminek a vége az, hogy a bevétel tavaly év végéhez képest nőtt ugyan 2%-kal, de 8%-kal kevesebb képregényt adtak el. Szóval az áremelés éppen csak megtartotta a bevételt, ami az inflációt is a képbe hozva már nem olyan jó eredmény.
Mivel naptári negyedévet is zártunk, arra is van pár adat. Ha valaki még emlékszik, említettem, hogy az ICv2-n is megjelent elemzés szerint a 2010-es harmadik naptári negyedév kész égés volt a képregényiparnak. Rossz hír: a negyedik negyed azt is alulmúlta. A bevétel csak marginálisan, de a példányszámok újabb 3,5%-kal estek, ami a karácsonyi időszak esetében egy katasztrófa. Nem jobb a helyzet a tavalyi negyedik negyedévvel összehasonlítva sem. A bevételnövekedés itt már érezhetőbb (1,7%), az eladott darabszám azonban még erősebben esett, 6,4%-kal, ami bizony jelzi, hogy mekkora áremelések voltak a 2010-es évben. Ahogy azt is, hogy a Marvel év közben észbe kapott és visszább vette a nevetséges árait a köteteinél, mert jóval erősebb bővülés volt itt könyvek eladott példányszámai terén, mint bevételnövekedésben. Igaz, ehhez a Walking Dead piszok olcsó első kötete is hozzájárul.

A bevezetőben említett esemény, mely szerint a DC utolérte a Marvelt, nem csak arra vonatkozott, hogy sorra viszik az első elég sok helyet a füzetes listán (kötetekben mindig is erősebbek voltak). Hanem bizony arra, hogy a kiadók részesedése most úgy néz ki, hogy DC: 33/37%, Marvel: 32/39%. Vagyis ha csak egy százalékkal is és csak a bevételben, de a DC beelőzte a riválist. Hogy ezt most trend-e, vagy csak két egymás utáni jól időzített Batman-ongoingnak köszönhetik, még mindig a jövő kérdése, ám az lassan megállapítható, hogy a DC erőszakosan próbál feltörni és kihasználni a saját felfutott címeit és alkotóit, plusz talán a közelgő filmjüket is képesek voltak csatarendbe állítani az eladásoknál, míg a Marvelnél nem tudják meglovagolni a közelgő filmek hátszelét, és a saját erősségeiket rendre elvéreztetik, miközben valamiféle koncepció helyett havonta dobálgatnak be új sorozatokat, hogy valami majd csak sikeres lesz. Valamit amúgy biztosan fognak tenni ezzel, mert nemrég érkezett a hír, hogy Joe Quesadát elmozdították a Marvel Comicstól és átrakták a mozgóképes részlegbe, ám az utódja, Axel Alonso nem az a fajta, akire az ember azt mondaná, hogy most ő lesz a főszerkesztő egy újabb évtizedig. Lehet, hogy a Marvelnél is lezajlik egy ugyanolyan tisztújítás, mint a DC-nél, elvégre a példa azt mutatja, hogy egy ilyen mozdulat sikeres is lehet, még akkor is, ha háromnegyed éven át Damoklész elbocsátó nyilatkozata miatt a DC gyakorlatilag zombiként élt a piacon.
A DC sikere igazából egy egész egyszerű recepten alapszik, sikerült felborítania a sokéves egyensúlyt, ami kialakult közte és a rivális között. Az eladási lista sokáig úgy nézett ki, hogy a Marvel uralta a top10-et, a top25-ön már felesben osztoztak, a középkategória tetejét a Marvel, közepét vegyesen, az alját pedig a DC adta. Jelenleg a lista eleje egyértelműen a DC-é, a top25 maradt egyenlő, a középmezőny felső harmada maradt a Marvelé, a közepében inkább DC-fölény van, az alján pedig vegyesen osztoznak.
A kicsik nagy hármasának szokásos élet-halál harcát ismételten a Dark Horse nyerte, méghozzá példányszámok tekintetében igen nagy fölénnyel, az Image csak a Walking Deadnek köszönhette, hogy az IDW nem mosta le a színről. Nem tudni, meddig tart még ki a zombisorozat sikere, de jelen pillanatban gyakorlatilag az egymaga tartja el az egész kiadót.
A Dynamite újabb mélyponton van, amit a Boom! nem nagyon tudott kihasználni, cserébe viszont elég nagy méreteket öltött az ajándékozási kedvben a figuravásárlás, amivel az Eaglemoss másfél százalékos bevételarányt ért el, megelőzve a Viz Mediát is, az egyetlen kiadót, ami még felfért egy százalék fölé valamelyik részben.

A végén pedig a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

És a végére még valami: mivel lezártunk egy évet, nem maradhatott el az éves összesítő statisztikák közzététele sem. Ezekről egy külön cikk foglalkozik, amit ide kattintva érhettek el.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.