Ahogy már nem egyszer felmerült ezekben az irományokban, a nyár a szórakoztatóiparban mindig is egy különleges időszak. Az amerikai mainstream képregények kiadói kifejezetten ilyenkor tudják legjobb eladásokat produkálni, és ez idén sincs másképp. A júliusi adatok egészen kellemesnek hatnak – ám csak a 2011-es év eddigi számait figyelembe véve. Szóval a 2006-os nagy dömping ugyan már legfeljebb csak a kiadók emlékeiben él, de a 2011 júliusi eladásokra nem lehet panaszuk ahhoz képest, hogy milyen leszálló ágban volt a teljes első félévben a piac. Hogy pontosan mennyire...? Nos, erre a kérdésre nem igazán tudok most választ adni. Erről majd a cikk végén pár szó. Addig is egy kis kényeztetés a Marvel-fanoknak. Ugyanis a mostani elemzés szinte teljes egészében a legnagyobb amerikai kiadó júliusi ténykedéséről fog szólni (gyakorlatilag ők mozgolódtak csak a hónapban, így velük vannak érdekességek).

A DC ugyan már jó ideje bejelentette a DCnU nevezésű marketingfogásukat, ami röviden összefoglalva 52 db első számot fog takarni. Ezt az eseményt a naptári őszre, szeptemberre időzítették. A Marvel ezzel szemben kapott az alkalmon, és a nyár közepén kidobott pár első számot néhány komolyabb címmel bíró sorozatából. Ám mégsem egy ilyen végzett az élen.
Ahogy egy korábbi ilyen cikkben írtam, az Amazing Spider-Man sorsa Joseph Michael Straczynski távozása óta finoman szólva is mostoha volt. Az előző főszerkesztő, Joe Quesada több évnyi munka után áterőltette a vezetőségen az ötletét, mely szerint megszüntetik Peter házasságát és az egész sorozatot visszalövik hangulatilag húsz évet, hogy aztán egy havi 3-5 füzetes megjelenéssel és legalább három stabil gárdával egy fejőstehenet, vagyis pontosabban egy zászlóshajónak beállított fejőstehenet csináljanak belőle. Az ötlet végül annyira kivitelezhetetlennek bizonyult, hogy Brian Bendisnek az X-Mennel ellentétben itt abszolút nem kellett egy minisorozattal legalább öt évre menthetetlenül tönkretennie a teljes kiadványcsaládot, hogy az élen tarthassa az Avengerseit, mert a „Spidey Brain Trust” (kb. Pókfej agytrösztje) megtette ezt elég gyorsan helyette. A közel két éves kínszenvedésből - ami alatt olyan ritka hozzá nem értő írók garázdálkodtak a füzeteken, mint Guggenheim, Gale vagy később Kelly (mielőtt valaki itt felhördül: a mostani Joe Kellynek már köze sincs a 10 évvel ezelőtti önmagához, az irományai kb. olyan változáson estek át, mint Howard Chaykin rajzstílusa) - az lett, hogy végül az egyetlen igazán jó és az egész szériát úgy-ahogy egy egységes valamibe kalapáló Dan Slott kezébe adták, akinek amúgy már nagyon sok éve kijárt volna egy ilyen presztízsű megbízatás. És ő kemény munkával elkezdte feltornázni a megtépázott renoméjú sorozatot.
Csak hát persze ez sokat nem ér, ha az emberek nem tudnak róla. Az ASM másik nagy gyengéje ugyanis a reklámja volt. A marketingesek jó darabig a következő roppant elmés módszert alkalmazták vele: amikor már az eladások nagyon elkezdtek csúszni, akkor hirtelen bedobtak egy reklámhadjáratot egy éppen közelgő történetről, majd amint az elindult, már ott is hagyták teljesen a füzetet. Aztán az eladások a kezdeti fellendülés után megint elkezdtek esni, újabb reklámozás, újabb csúcs, újabb esés, folyamat ismétlődik megközelítőleg hatszor-hétszer. Nos, ez az, ami nem nagyon változott eddig.
És hogy mi célt szolgált ennyi felvezetés? Azt, hogy a fenti két zárógondolatok kombinációja áll a júliusi füzetes eladási lista élén.
Az Amazing Spider-Man 666. számában veszi kezdetét a Spider-Island című sztori, amiben lesz itt minden, pókképességeket kapott lakosságtól kezdve a talán lassan tucatadik visszatérését ünneplő Sakálig. A történetet Dan Slott viszi, és ez a legnagyobb marketingkampánnyal megtámogatott történet azóta, hogy Slott teljesen átvette a Pókember írását. Csak most nem egy sima sztoriról van szó az ASM-en, hanem egy jellegében nagyon is a World War Hulksra hasonlító mini-eseményről, amit kiegészítő minkkel és egyrészesekkel fognak megtámogatni. Persze ez se fog sokat érni, ha a reklámokkal nem hajtják és az olvasók ezt is egyhamar elfelejtik. Amire van esély, ha a Marvel úgy gondolja, hogy ez az Ultimate Comics Ultimate Spider-man fináléját, a Fear Itself vagy a Flashpoint kezdését, de még a nagy sikernek tartott FF #1 eladásait is messze maga mögé utasító, idei rekordot felállító 135e példányos eladás elég lesz ahhoz, hogy kényelmesen hátradőlve lapátolják be a pénzt a Spider-Island után. Amely szám mellesleg több mint kétszerese az előző füzet eladásainak (16. hely, 56e példány).
Bizony. A Marvel nyári mini-eventje (ne csodálkozzon senki, 2006. óta rendszeresen vannak ilyenek, csak sose ezek vannak a fókuszban) lenyomta a kiadó és a riválisa nagy főeseményeit, a Fear Itselfet és a Flashpointot is. De nagyon. Az említett crossoverek gerincsorozatinak aktuális részei 93e és 86e példányos eladásokkal a harmadik és negyedik helyen találhatóak csak. Hogy akkor mi a második?

A Thor mozifilm kapcsán párszor szóba került, hogy a film nem igazán segített a képregények eladásain. Már a Vasember 2-nél is látszott, hogy az első résszel ellentétben a több havisorozat és egyszerre kijövő mini gyakorlatilag semmi emelkedést nem mutat illetve nem veszik csak pár ezren. Amerika Kapitány esetében úgy tűnt, a Marvel nem is fogja erőltetni ezt, a próbálkozásuk kimerül abban, hogy egy csomó sorozatnak kihoznak egy I Am Captain America variánst, és kész. Aztán valahol meggondolhatták magukat.
A Little Help című, már előzetesében rém gyengének tűnő mini a próbálkozásuk láthatóan rosszabbik része. Ami viszont lehet, hogy éleslátásra mutatott tanúbizonyságot, az az, hogy kihasználták Bucky Barnes értelmetlen legyilkolását a Fear Itselfben, és annak apropóján, hogy Steve Rogers visszavette a jelmezt és a nevet, nem sokkal (húsz számmal) a nagy v1-esre visszaszámozás után most egyszer csak kihoztak egy Captain America v6 #1-et. Igen, hogy egy gyűjtőnek végleg halvány esélye se legyen értelmesen rendezni a füzeteit (a v5-ből lett egyszer csak v1 #600, amiből most lett v6 #1).
Ez a bizonyos kiadvány 97e példánnyal a második helyen végzett. Ám mielőtt valaki esetleg örülni kezdene, hogy Brubaker zseniálisan induló, majd kissé ellaposodott, de még mindig átlag feletti szakasza újra egy olyan helyen van, amit igazából még megérdemelne, annak az a rossz hírem, hogy ez a szám ugyanannak köszönheti a sikerét, aminek az X-Men v3 #1 is anno: első szám (nagy okosság, mi?), és fél tucat variáns borító. Ami ugyan smafu az IDW-s Godzilla első számának nyolcvan variánsához képest (nem, nem írtam el, nyolcvan fajta borítóval jelent meg), de így is már-már avatari szint. A kérdés inkább az lesz, hogy ha már beáldozták a patinás 600 feletti számozást egy első számért, amivel a filmnézőket próbálják meg becsalni, vajon megérte-e ez a mozdulat és képes lesz-e a sorozat az addigi 50e körüli példányról magasabbra menni huzamosan. A részemről erősen kételkedem ebben, ilyen kunsztokra már nagyon régóta immúnisak az amerikai képregények olvasói.

Az első számoknak és a 100-as feletti indexnek még nincs vége (utóbbinak nagyon nem), mert a hatodik helyen, egy Green Lantern v4 mögé szorulva akad egy újabb #1, ami szintén egy nemrég történt visszaszámozás után jelent meg. A DareDevil v3 első füzete az, aminek a 64e példányos nyitása ugyan nem olyan rég még egy erős közepesnek ment volna csak el, most azonban mégis egy egész ígéretes kezdetnek vehetjük. Amikor több mint egy évtizede hasonlót műveltek a karakterrel, az igen hamar a Marvel egyik legjobb sorozatához vezetett Brian Bendis alatt.

De van itt lejjebb, éppen csak a top10-en kívül egy érdekes első számunk is.
A Marvel nagy eseményhármasaiból már említettem a nyári fő crossovereket, a mini-eventeket, de van még egy stabilan visszatérő elem, a harmadik tag a crossovertriászukból, mégpedig a kiadó fő világától még mindig kissé távol álló X-sorozatok crossoverei. Voltak köztük kisebbek, nagyobbak, klasszikus felépítésűek és modern, gerincsorozat alapúak is. És most is elkezdődött egy, nem is olyan sokkal a Second Coming eseményeinek feldolgozása után. A Schismről van szó, aminek a tartalmára a címéből nem nagy kunszt következtetni. A sztorit meglehetősen jó ideje reklámozzák, elég súlyos dolgokat dobtak be a marketingesek, sőt, még azt is megengedték az íróknak, hogy valami értelmeset is nyilatkozzanak a szokásos bullshit mellett (tudjátok, hogy itt minden megváltozik, hogy olyan szituációk lesznek, mint addig még soha,hogy a szereplők teljesen más világba kerülnek, mint megszokták, nagy lesz, szép lesz, konkrétumot nem mondok, csak vegyétek és fizessetek, bla bla bla).
Hogy ettől most azt várták-e, hogy hirtelen bővülni fog az X-sorozatok olvasóinak száma, nem tudom. Ezek a füzetek gyakorlatilag harminc éve egy külön mikroverzumot alkotnak a Marvel-olvasók körében is, ami nem szokott egyik napról a másikra drasztikusan megváltozni (leszámítva a '97-es krachot, de ott mi volt az, ami nem esett 50-90%-ot?). A Schism első számának eladásai is egyszerűen azt mutatják, hogy az összes addigi X-Ment olvasó ember megvette, más nem. Szóval ha úgy vesszük, hogy olvasócsalogatónak kellett volna lennie, akkor bukás volt. Erre majd legfeljebb az utolsó még nem átszámozott sorozatuk újraindítása, az Uncanny X-Men v2 első száma lehet alkalmas. Ha meg úgy, hogy egy újabb X-es crossover a Marvel-események tengerében, egy gyakorlatilag négy éve folyamatosan tartó hatalmas X-crossover-sorozatlánc végén, akkor meg igenis siker, mert aki X-ment olvas füzetekben, az megvette mind.

Visszatérve az első tízbe: Az Avengers v4 még tartja magát itt, a testvérsorozata, a New Avengers v2 azonban a mindössze négyezer példányos hátránya ellenére a Schism mögött található. A Zöld Lámpásokat a fősorozat mellett a War of the Green Lanterns egyik szerkesztőileg érdekes lezárása képviseli, a WotGL: Aftermath című két részes mini első fele. A füzet, azon kívül, hogy Tony Bedard egyik legépkézlábabb (szándékosan hülye szó) munkája lehet, megtöri a DC egyezményes minden-füzet-három-dollár fogadalmát, mert emelt áron adják. Plusz felveti a kérdést, hogy miért nem lehetett ezt az egészet megcsinálni abban a két-két füzetben, ami szerencsétlen érintett sorozatokból a szeptemberi újraindítás előtt még hátra van? Érthetetlen a mini léte, még úgy is, hogy a DC hajlamos külön minikben foglalkozni utóhatásokkal a Marvel saját sorozatokra lebontott módszere helyett. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez hosszú távon jó út lesz.
A DC-nél maradva, van még egy címük a felső tízben. Egy Batman-cím. A Dark Knight v2 harmadik része. Amiről nem tudom eldönteni, hogy most volt-e értelme kiadni.
A Dark Knight v2 (ami amúgy valamiért most hirtelen Batman: the Dark Knight v1 lett), ha valaki nem emlékezne rá, David Finch saját Batman-sorozata, melyet ő ír és rajzol, és aminek az első száma valamikor tavaly jött ki egy hatalmas, és egy röpke ideig mindent letarolónak tűnő Batman-áradat utolsó, legütősebbnek szánt elemeként. Finch mostanra tudta nagy nehezen összehozni a harmadik füzetet a hat részesre tervezett első történetfonalából. Másfél hónappal azelőtt, hogy a sorozatot a DCnU keretében újraszámoznák. Vagyis igen, a sztori kellős közepén egyszer csak újraindul a sorozat. Tehát továbbra sem értem, hogy a szerkesztőség pontosan mit gondolt. Valószínűleg azt, hogy most már így is, úgy is el van cseszve, akkor már legalább olvassák ezt a szerencsétlen füzetet. De hogy betelt valahol a pohár, az biztos, mert Finch mellé, aki eddig ugye író/rajzoló volt egymaga, behajítottak egy írót és egy rajzolót is, ahonnan meg már csak egy lépés, hogy Finchet kitúrják a fenébe és átrakják borítózni, hátha azzal elkészül időben.
Avagy a tanulság: ez már nem a kilencvenes évek és nem a szerkesztők nélkül üzemelő Image Comics. Ha tudod magadról, hogy nem tudsz elkészülni egy hónap alatt egy nyamvadt 22 oldalas füzettel, akkor ne vállalj be egy havi sorozatot, mert a szerkesztők egyszerűen fognak és kiveszik a kezedből a címet.

Mivel nagyon sok hely elment már, így a lista maradékáról csak címszavakban:
Az Ultimate Comics-vonalból Ultimater Ultimate Comics-vonalba átvezető, Peter Parker halálát feldolgozó mini, az Ultimate Comics Ultimate Fallout hetisorozata az Ultimate-ekhez képest meglehetősen erősen teljesít. Az első három rész 49/45/44e-s eladásai kifejezetten jónak minősülnek, még az is lehet, hogy tényleg képesek lesznek életben tartani a címeket valahogy. Persze nem a szerkesztők munkájával, mert ők voltak azok, akik a sírba küldték, és én Hickmanben se bízom 100%-osan, de ha értelmesen állnak hozzá (nem kuncog! Tudom, hogy Ultimate, de attól még előfordulhat...), akkor talán nem kell a közép-alsó kategória alsó fertályában lebegniük olyan álmokat kergetve, hogy majd ők lesznek a Marvel húzóága. Vagy röviden: ha az Ultimate-vonal kinövi a nagyzási hóbortjait, még lehet is belőle valami.
A Flashpoint tie-in minijei tartják magukat, 25-30e környékén tobzódnak tömegével, ami az első számaik átlag 30e-s teljesítményéhez képest teljesen korrekt. Ez így igazság szerint várható is volt.
A Fear Itself nem ongoingokba rakott mellékszálainál sincs változás, senkit se érdekelnek igazán, de nem is olyan rémesek, hogy veszteségesek legyenek. Elolvashatóak, de el is felejthetőek.
Van itt még egy Ghost Rider v5 #1 is, de erről szinte semmit se tudok és igazából nem is nagyon érdekel. 41e-rel nyitott, ami még mindig értelmesebb, mint a máig érthetetlen okokból indított Alpha Flight előző hónapban. Mindenesetre hátha valaki érdekesnek találja, hogy a második film forgatásának kezdetéhez igazítottak a jelek szerint egy új sorozatot.
A többi cím mozgolódása nagyrészt benne van a statisztikai hibahatárokban. Érzékelhető egy stagnálás/nagyon enyhe emelkedés sok helyen, másoknál meg egy kisebb esés, de ez hónapról hónapra teljesen megszokott.

A kicsik között nem meglepő módon a Walking Deaddel az Image áll a dobogó tetején. A második helyen viszont, hogy őszinte legyek, pislogtam egy jó darabig. Az Aspen MLT füzete, a Lady Mechanika #2 szerepel itt 20e példánnyal. Azon kívül, hogy az Aspen MLT nem igazán szokott itt lenni (jut eszembe, ha valakinek esetleg nem esne le a betűszó a kiadó nevében: az alapító, Michael Layton Turner monogramja, amit a cég az író/rajzoló/igazgató túlságosan is korai halála után is megtartott), a Google segítségét kellett igénybe vennem, hogy visszaemlékezzek, ennek a sorozatnak az első száma tavaly jelent meg. Nem siették el, meg kell hagyni. A kiadóhoz kapcsolódik még, hogy a v2 vége óta követhetetlen kiadási és olvasási sorrendű címük, az alapító karrierjének legnagyobb sorozata, a Fathom megint új történettel indul náluk, de az Aspen MLT-nél legalább van annyi tisztesség bennük, hogy a kiadvány hivatalos neve az, hogy Fathom v4, nem az embernek kell kisakkoznia, hogy akkor ez most hanyadik sorozat akar lenni. (A legtöbb v2, v3, stb. jelölést a rajongók szedik össze, az impresszumban már huszonpár éve derogál a kiadóknak feltüntetni, hogy létezett már korábban sorozat olyan névvel, melyet egyszer meg kellett szüntetniük).
A harmadik helyért nagy harc folyt, összesen három századnyi indexpont (kb. 20 füzet) döntött a Boys javára a Hellboy-jal szemben. De eggyel lejjebb megint egy hasonló Dynamite-Dark Horse páros csapott össze ugyanilyen eredménnyel, mert a Kirby: Genesis és egy újabb, hosszú című Star Wars kiadvány között is 0,65 pont a különbség (olyan 300 füzet).
(Azért kezdek el inkább pontokkal dobálózni, mert azok az igazán hivatalos adatok, a példányszámok – bár elég jó közelítést szoktak adni – becsült értékek, amiknél lehetnek azért eltérések.)
Az IDW az első tízbe se jutott be, a Rocketeer Adventures harmadik száma a 12. a kicsik között. A Godzilla áll még ezen kívül jó helyen, utána azonban jóformán megint kibérlik a 10e példány környékét az erősebb licencképregényeikkel (True Blood, GI Joe, TransFormers, stb.).
A Boom! Studios továbbra sincs valami magas helyen, de most a Hellraisernek hála legalább megelőzték az Avatar Crossedját. Az Irredeemable füzetes mélyrepülése megállt ugyan 10e alatt, de onnan már feljebb nem igazán fog a jelek szerint menni.
Nem tartozik a kicsik versenyébe, de érdekes látni, hogy a 194-195. helyen egymás alatt van egy Avengalyne v4 #1 (és itt kicsit meg vagyok lőve, mert gyakorlatilag kideríthetetlen, ez igazából hanyadik sorozat első száma, annyira átláthatatlanok voltak a régi Chaos!-t majmoló címek... a v4 az, amire a legerősebb tippet találtam a neten) és egy Lady Death-füzet. A kilencvenes évek valahol nagyon tartja magát és nem igazán akar végleg kipusztulni, pedig már nagyon ráférne, ha a képregényes stílust nézzük.
Tényleg, tudtátok, hogy van most Total Recall (Emlékmás) képregény? Az van most a 300-as lista legalján. De ami még meglepőbb, a Stan Lee nevével reklámozott (amúgy semmi köze hozzájuk azt leszámítva, hogy olyan rosszak, mintha tényleg ő írná őket) Boom!-sorozatok még mindig mennek? És van 4e ember, akit még érdekelnek is?

Kötetek tekintetében a legnagyobb hír természetesen a League of Extraordinary Gentlemen III: Century (1969) második könyvének megjelenése, ami rögtön indított is 22e példánnyal. Mögötte egy egész erős Conan-tpb vonul fel, furamód egy Kick-Ass-szel támogatva. De erős a Blackest Night is, az első húszból hét helyen vannak ott a puhafedeles kiadásokkal.
Könyvesboltokban a Walking Dead 14. kötete továbbra is viszi a prímet, a Yen Press pedig még mindig másodhegedűs (iskolai sorozatok ide vagy oda) a Vizzel szemben. Az első helyezettet leszámítva nyugati mainstream képregénykiadó egyedül a 16. helyen képviseli magát: az IDW a Locke & Key negyedik könyvével.

"Ki a legkapzsibb?" címet is kapható részlegünkben megint megnézzük, ki az, aki megpróbál minél többet elkérni a saját füzeteiért.
A DC arányai valamelyest javultak, és még mindig ők a legbarátibbak talán. A reklámkiadványokat és egy spéci sorozatot, a 70s Retroactive-ot nem számítva 75 db háromdolláros és három darab drágább képregény van a felhozatalban. Persze ha a fentebb említett Retroactive-ot belevesszük, az arány 75/9-re romlik.
A Marvelnél 44 olcsóbb kiadványra már 49 drágább jut. Ebből négy 4 dollárnál is drágább, köztük egy olyan címmel, amitől lehasaltam... Venom: Flashpoint. Ha ez nem a pofátlanság egyik csúcsa, hogy egy népszerűnek mutatkozó karakter neve mögé a konkurencia aktuális húzónevét tesszük oda, és drága pénzért kiadjuk, akkor nem tudom, mi. A House of M: Civil War ehhez képest smafu.
Image-ék Top Cow stúdiójánál továbbra is Silvestri idiotizmusa tombol, és a négy dolcsis árak. Ám már a fő iroda is elkezdett óvatosan emelgetni, mert öt kiadvány – köztük három első szám – három és fél dollárba kóstált.
Az IDW természetesen véletlenül se megy 4 dollár alá, ahogy a Dynamite vagy a Boom! Studios sem. A Dark Horse egy egyrészessel elmerészkedett ugyan ide, de még mindig a három és fél dollár a jellemző náluk.
A teljes listán a háromdolláros választóvonalat figyelembe véve (nem beleszámolva a reklámfüzeteket) az olcsók/drágák aránya 157/137. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint júniusban, ahol a cikkben egy egyes érthetetlen okokból lemaradt mindkét szám elől.

Amiért eléggé terjedelmes lehetett a cikk első nagy szakasza, az az, hogy számokkal gyakorlatilag nem tudok szolgáltatni. A Diamond az eddigi egyre bővebb listáival ellentétben júliusra mindössze a kiadók részesedési diagramját adta ki, semmi mást. Reméljük, ebből nem lesz szokásuk.
A Marvel és a DC közti rés továbbra is kisebb, mint az első naptári negyedévben volt. A Marvel természetesen vezet, bevétel/példányszám arányban 39,5/43,5%-kal a DC 30,5/34,5%-ával szemben. A kicsik közül toronymagasan az IDW vezet 5,3/3,7%-kal, amivel gyakorlatilag megfordította a júniusi helyzetét. Az Image 4,5/4,5%-kal áll mögötte, a Dark Horse pedig még jobban leszakadva, 3,7/2,7%-kal. A Dynamite most nem bízott semmit a véletlenre, a Boom! igen komoly leszakadással áll mögötte. Rajtuk kívül az Eaglemoss figurái értek el 1%-ot (csak bevételben), de a Top Shelf (LoEG-nek hála), a Viz és az Aspen MLT is viszonylag közel voltak ehhez a határhoz most. Ha nem lenne a piac elárasztva a Flashpoint-minikkel és nem dobott volna pont most a Marvel egy első számos dömpinget, ők is valószínűleg felmentek volna 1% fölé, új rekordot állítva fel az ide eljutó kiadók számában.
Ha már nincsenek plusz adatok, pár érdekesség a részesedési arányokról. Az Avatar és a Zenescope jó szokásukhoz híven egymást marják itt, de a pénzügyi politikájukat jól jellemzi, hogy az Avatar úgy van fentebb, hogy a bevételi részesedése 0,68% a Zenescope 0,6%-ával szemben, példányszámok tekintetében viszont utóbbi nyerne 0,63-0,37 arányban. Ennyire durva különbség egy kiadónál ár-példány között csak az IDW-nél van. Látszik, kik a legkapzsibbak a piacon, mi?
A felső ötöt leszámítva érdekes az Archie, de még inkább a Bongo helyzete. Náluk ugyanis a példányszámok részesedése magasabb, mint a bevételé (a felső kategóriában ez a Marvelre és a DC-re is igaz, ahogy az Image-re is), vagyis ők azok, akik a piachoz képest az olcsóbb áraikkal próbálnak versenyben maradni. Pont ellenkezőn taktikán vannak tehát, mint az Avatar vagy az IDW.

Ideje lezárni a cikket, így is rekordhosszúságú lesz lassan. Mivel nem állnak rendelkezésre számok, így sokat nem lehet mondani konklúzióként, csak annyit, hogy a nyár szokványos módon jót tesz az amerikai képregénypiacnak, de csodát láthatóan nem tesz. Ha majd visszajönnek az arányszámok, lehet talán mire tippelni, ahogy sokat jelentenek majd az október környéki adatok is. Addig is... nos, van most bőven esemény és szerencsére eseményeken kívüli cím is, így lehet olvasgatni őket egy kicsit. Aztán majd meglátjuk, mi lesz az enyhe fellélegzés után.

A cikk végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.