Hozzászólások

  • Sepi 2019.02.22. 21:27
    Egyelőre nem valószínű. De majd lesznek X-sztorik a Marvel Extrákban.

    Bővebben...

     
  • bcsaba3 2019.02.22. 19:53
    Lesz esetleg régi X-Men képregények ?

    Bővebben...

     
  • cupsy 2019.02.22. 18:00
    Ez megvan nekem nyomtatott verzióban! :)

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2019.02.20. 19:15
    Még most, az 5. rész megjelenése után sem rémlik, hogy ezzel a sorozattal valaha is találkoztam volna ...

    Bővebben...

     
  • solymosgyu 2019.02.18. 16:27
    Nem volt jó film.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 585 vendég és 6 tag böngészi

  • Gabi
  • Ghanima
  • Kinő111
  • lesliefl
  • M.B.
  • ZJ

Üdvözlet mindenkinek az év utolsó ilyesféle cikkében. Érdekes tény, hogy bár az előző két értékelésnél gyakorlatilag sikerült egy kisregényt teleírni a DC-vel kapcsolatos eseményekről, most ezek az események azok, amik kissé szürkévé teszik a novemberi amerikai eladási listát. Persze azért a Marvel sem tétlenkedett...

Minden csoda három napig tart – tartja a mondás. A DC ugyan ennél kicsit tovább bírta, ám már most látszik, hogy a kezdeti brutális iram – ami akkora volt, hogy októberben még lendületszerzési időszakát élte – kezd lohadni, és az amerikai piac szépen elkezdett visszafelé tendálni abba az állapotba, ahol amúgy egész évben volt: már egy erőteljesebb csökkenés tapasztalható teljes piaci szinten.
Ugyanakkor aligha kell féltenünk a DC-t ezen a listán, hiszen a nagy négyese most is szépen, annak rendje és módja szerint lenyomta a Marvelt, pedig utóbbi azért nagyon, nagyon, nagyon keményen gályázott most a dobogóért, hat számjegyű dollármennyiséget dobtak ki arra, hogy megpróbálják elérni.
A leghalványabb esélyük se volt rá.
Vagyis igen, ismételten a JLA v5 – Batman v2 – Action Comics v2 – Green Lantern v5 kvartett áll az élen ebben a sorrendben. Ugyanakkor ők négyen összesítve több mint 80e olvasót veszítettek, vagyis egy komplett 11. helynyit. Érdekes módon a két Johns-sorozat szenvedett el arányaiban kisebb esést, míg a Batman és az Action Comics egyre gyorsabban kezd kiesni a 100e feletti részlegből. Márpedig ki fognak esni, mert akármekkora ász legyen Batman (vagy a kutyája Ász?) a DC-nél, a nagy igazság az, hogy havi sorozatban olyan nagy tábort sose tudtak vele megtartani. Feltételezhetően ezért is röppent fel az a pletyka (vagy inkább csak kritikusi feltételezés, ha engem kérdeztek), hogy megpróbálják sűríteni a Bőregérhez köthető önálló kötetek – vagyis GN-ek – megjelenését. Amivel én igazság szerint egyetértenék, mivel részemről ő mindig is olyan karakter lesz, aki ilyen önálló, elzárt, kiragadott történetekben állja meg a helyét, folytatásos sorozatban egyes ügyes szakaszokat leszámítva nehezen tud kiemelkedőt nyújtani.

A Marvel az ötödik helyen bukkan fel, ám rögtön tripláz. Ahogy októberben, most is csak első részekkel tudta áttörni a 100e-s határt. Az első versenyzője a Point One egyrészes, ami gyakorlatilag az ő mini kis Flashpointjuk (állítólag a Point mint címelem egyáltalán nem véletlen, és valljuk be, amennyire izzadságszagú mostanság a Marvel marketingpolitikája, előfordulhat, van ebben némi igazságtartalom). És egyben egy páratlan csalás a listán. Hiába van ott ugyanis 113e példány egy hat(!) dolláros füzet mellett, igazából a cég minden egyes rendelt példányhoz automatikusan és grátiszba hozzácsapott még egyet, amiről a képregényüzletek dönthettek, hogyan osztogatják szét. Vagyis igazából volt kb. 57e valóban rendelt darab, meg ugyanannyi szétosztogatott reklámfüzet.
A következő versenyzőjük a Civil War: House of M utáni legpofátlanabb cím, amit csak ki tudtak találni, a parasztvakítás egy teljesen új súlycsoportja, az Avenging Spider-Man. Ami a címe ellenére nem arról szól, hogy Póki alapít egy saját Bosszú Angyalai-csapatot, vagy hogy velük kalandozik, hanem ez a régi Team-Up recept felújítása, aminek adtak egy címet, amibe valahogy bele tudták erőszakolni az Avenge szó. Ugyanis még mindig abban a rózsaszín álomvilágban élnek, hogy aminek benne van a címében az Avengers, azt meg fogják sokan venni.
Most persze kérdés lehet, miért írom ezt úgy, mintha bukás lenne, amikor láthatóan bevált, elvégre hatodik 112e példánnyal. Nos, azért, mert egyrészt szokás szerint volt fél tucat variánsa – mielőtt valaki megkérdezné, igen, ezek közül az egyik a tök üres borító volt, ami biztosan hatalmas népszerűségnek örvendhetett, elvégre ki ne akarna kifizetni ezer forintot egy üres lapért? – és mert szó szerint úgy tolták bele mindenki képébe, mintha arctetoválást akarnának csinálni vele. Egy dolog menti meg a sorozatot: hogy Zeb Wellsre bízták, aki Joe Madurierát kapta rajzolónak. Legalábbis az első pár számra, mert valljuk be, ha Maduriera lenne az állandó ceruzarajzoló ezen a címen (vagy akármelyiken), középtávon már az All Star Goddamn Batman is a megbízható és gyors megjelenésű sorozatok mintaképe lehetne mellette. Maduiera ugyanis lassú rajzoló. Nagyon, nagyon lassú. Annyira lassú, hogy az Avenging Spider-Man első pár számát jóformán az Ultimates 3 óta rajzolja, és csak most készült el annyi füzettel, hogy neki merjenek fogni a kiadásának. Az Ultimates 3-at több mint három és fél éve adták ki. Lehet számolgatni.
Érdekes lesz majd szemmel tartani a széria sorsát, mert bár próbálták álcázni, de mindenki tudja, hogy ez a Team-Up megint. Wells eddig nem is tököl sokat a történettel: papírvékony; hagyja, hogy Maduriera kiélje magát és a rajz vigye az egészet. És ez meglepő módon egy jó döntés volt, csak kérdés, hogy ez az Ultimate-füzetekre jellemző recept képes lesz-e lekötni az olvasói figyelmét fél évnél tovább.
A Marvel-triász utolsó tagja a nagy X-újraindítás B jelű zászlóshajója, a friscói csapat központi címe, az Uncanny X-men v2. Amivel elértük azt, hogy nem létezik többé olyan 10 évesnél régebbi, ma is futó mainstream amerikai képregénysorozat, amit ne számoztak volna legalább egyszer újra (a Batman, Detective Comics és az UXM tartották csak magukat... valahol azért kár értük). Ez csak négy variánssal jelent meg (köztük természetesen az innováció csúcsát képező üres borítóval), így arányaiban sikeresebbnek mondható az Avenging Spider-Mannél is. Ugyanakkor könnyen előfordulhat, hogy már középtávon kisebb lesz az olvasottsága, mint annak. Az X-részleg mindig is különös téma volt a Marvelnél. Ezt erősíti, hogy a hó legvégén kijött második füzet egy heti fogyása jóval gyengébb a Wolverine and the X-Men második füzetének adatainál.

A múlt hónapban erőteljesen csodálkoztam, hogy rengeteg DC-cím erősített az első számaihoz képest. Ez a tendencia most megfordult. Erőteljesen. Nem csak az első négynél volt erőteljes esés, hanem minden címen. A Marvel három friss sorozatának hála a teljes esés megmaradt 10% alatt, ám ha valakinek van türelme egyesével végignézni a DC kiadványait, most már tapasztalhatja azt a visszaesést, ami mindig jellemző egy új sorozatra. A mérték változó. A Flash v5 például elég durván zuhan, a Flashpoint hatása kezd nagyon kifújni. A Supermannél még rosszabb a helyzet, Pérez története láthatóan minimális olvasómennyiséget fog meg, ott várható vagy egy alkotóváltás vagy az, hogy visszatér a 40e-s részlegbe igen hamar.
Érdekes, hogy a Batman & Robin az ígéretes indítása ellenére elkezdett leszakadni a Dark Knightról. Ugyanakkor a Bat-részleg összességében még mindig erősnek mondható. Ami azért szép eredmény, mert a Liga-címek mellett egyértelműen ez a legnagyobb lapcsalád most az USA-képregények között. Persze itt sokat segít, hogy a nagyja inkább gothami, mintsem Batman-történet, és a hetven éves nyomozóval ellentétben a kísérőgárda tagjainál még egész jól ki tudják használni az írók a figurák jellegzetességeit, meg persze hogy nincsenek ott egyszerre tíz sorozatban, ami – népszerűség ide vagy oda – képes hamar kifullasztani bármely szereplőt.
Esésekről nem csak a DC-nél beszélhetünk. A múlt havi két Marvel-féle első szám folytatásai elég szép eredményt hoztak, ám természetesen már gyengébbet, mint indításkor. Aaron két sorozata már most gyorsan helyet cserélt, a variánsbajnok Incredible Hulk v4 egy komolyabb, de még közel sem vészes pottyanás után nyolcvanezerrel esett ki a top10-ből, ahová a Wolverine and the X-Men még épp bejutott (példányra és arányra is jobban teljesített a jádeszín óriásnál).
Az Avengersek helyzete kissé fura. Bendis ellenzői/utálói vitathatatlanul egyre többen vannak – mármint az Avengers-címekkel kapcsolatban – és nekik most erős fegyvertény lehet a két Bendisvengers 30. illetve 33. helye. Ugyanakkor a Marvelen belül ha levesszük az első számokat és a jubileumi kiadásokat (ó, erről mindjárt lesz szó...), még mindig a vezető részleg – igaz, Slott Pókembere egy hajszálra van attól, hogy hivatalosan is átvegye a zászlóshajói tisztséget. Harmadrészt meg... ötvenezres kategória. Ez utóbbi pedig egy eléggé kemény fegyvertény lehet Bendis leváltásában. Csak hogy érzékeltessem: a Bendisvengersek eladásai nagyon közel állnak annak az Ultimate-részlegnek a teljesítményéhez, ami négy éve gyakorlatilag kifulladtnak és vegetálónak tekinthető. A Nightwing-sorozat veri jelenleg őket. A New Avengers v2-t még a Red Lanterns is. Centikre vannak a Swamp Thingtől. Vagy hogy teljes legyen az alázás: nem sok választja el őket a Hickman által történelmi rekordmélység felé közeledő gödörbe taszított Fantsztikus Négyestől.

Ó, igen, Hickman. Valahol hihetetlen, mi történik az F4-gyel az érkezése óta. És most vicces módon úgy lehet a neve mellé tenni egy látványosan bebukott 600. jubileumi számot, hogy igazából nem igazán ő okolható javarészt a gyenge eredmény miatt.
Habár tény, hogy Johnny Storm egy évvel ezelőtt mindenki, de mindenki által előre, pontosan és szinte oldalról oldalra eltalált feltámasztása a 600. füzetben a nullától legfeljebb csak apró mértékben eltérő reklámértékkel bírt. Ne feledjük, hogy a Fáklyát eleve azért ölte meg az FF indulása előtt, mert Johnny magasan a legalacsonyabb népszerűséggel bíró karakter volt a csapatból. Ezen az se segített, hogy a teljes jubileumi szám új sztorikkal volt tele, egy darab reprint (újraközlés) nélkül. De a végső csapást természetesen megint kedvenc idióta-gyülekezetünk, a marketingosztály követte el, akik végtelen bölcsességükben – kiindulva a Fear Itself befejezésének „hatalmas” sikeréből – nyolc, ismétlem, nyolc dolláros áron adták a füzetet. Ez valahol a Marvelhez képest is keményen pofátlanság. (Csak érzékeltetésképp: idehaza egy képregénykiadó a drága jogdíjak felárával és a kis példányszám okozta sokkal nagyobb fajlagos nyomdaköltséggel, plusz a kiadás körüli egyéb költségek pl. fordítás kifizetésével is ki tudta volna hozni forintra számolva ennyiből ezt a számot.) Feltételezem, azt várták, hogy csak a 600. szám miatt majd biztos rögtön top10-es, sőt, talán rózsaszín vágyálmaikban azonnal dobogós lesz, és akkor egy szempillantás alatt fognak itt közel félmillió dollárt... Ez valahol sokat elárulhat az ottani mostani cégvezetés realitásérzékéről.
Természetesen nem jött be. A füzet a 15. helyre tudott csak felmászni, az egy hétig se kapható UXM 2. rész majdnem leverte egymagában. De még a szinte rekordsebességgel zuhanó Superman v3 is elérhetetlen magasságokban tornyosult felette. És az se segít most sokat a képen, hogy majdnem duplázta az FF eladásait, mert annak a sorozatnak a számai egy év alatt lementek vissza a béka ülepe alá.
Tudom, hogy sokan kedvelik Hickmant. Az emberünk nem mondható rossz írónak (mondjuk részemről jónak se, de ez teljesen magánvélemény és nem feltétlen mondom, hogy nem értem azokat, akik komálják a műveit). Azonban akármilyen oldalról nézzük, az F4 alatta csak vergődik a teljes kipusztulás és érdektelenségbe fulladás szélén. Már bevetettek tragikus önfeláldozást, sorozatlezárást, szétvariánsozott első számot, bevetették Pókembert, bevetettek egy jubileumi számot, de nem megy. Nem veszik. És a megoldásuk most erre az lesz, hogy ha egy sorozat nem megy, akkor legyen most két sorozat ugyanettől az embertől, hátha akkor egy helyett kettő nem fog most menni.
Másrészt valahol ez legalább azt jelzi, hogy Hickmant úgy-ahogy hagyják kiélni magát és nem kezdenek el feleslegesen erőltetni dolgokat. Nem feltétlen azért, mert tanultak az elmúlt évekből, ahonnan szerintem fel lehetne sorolni rögtön vagy fél tucat sorozatot, amit a nagyeszű marketingesek öltek meg (és a Thor v3-on még csak törni se kell az agyunkat, annyira félelmetesen erőteljes emlék), hanem mert valószínűleg jelen pillanatban nem akarnak foglalkozni vele, nem tartják megfelelően vásárlócsalogató franchise-nak. És bármennyire nem kedvelem Hickman F4-eit, ez még talán mindig a jobbik megoldás.

A kicsik közül az első helyezetteket nem lehet nehéz kitalálnia annak, aki olvasgatja ezt a rovatot. Az elmúlt időszakban eléggé biztosítottnak látszik a Buffy – Walking Dead – TMNT trió helyzete. Amikre lehetett volna esetleg számítani, hogy belezavarnak ebbe a képbe – Angel & Faith, Boys, Game of Thrones – nem igazán fenyegették a felső hármat. Lett volna még egy átmeneti esélyes kihívó, a Flash Gordon: Zeitgeist, amit Alex Ross neve és az egy dolláros borítóára támogatott. Ennek ellenére nagyon szerény eladást produkált. Mármint úgy értem, Ross és egy nyavalyás dolcsi. A Project: Superpowers ezzel a kombóval top10-es képregény volt. A Flash Gordon meg 122. 18e példánnyal. Ennyire nem érdekli senkit se az USA-ban ez a klasszikus ponyvahős, csak az egy szél bimbótakaró fémizében rohangáló marsi hercegnő? (Bár a Mars-széria éppenséggel 11e környékén mozgott novemberben, csakhogy azok nem első számok...)
A kicsik közül ketten is érdekes kunsztokkal jöttek elő novemberben. A Boom! Studios elkezdte a Peanuts (idehaza Snoopyként ismert) újraközlését, aminek a promója szintén egy dollár volt. Az Archie-nál pedig Archie találkozik a Kiss-szel egy több részes történet keretében. Nem mondom, hogy világrengető sikert értek el, ám a két kicsi most a listán ennek hála előkelőbb helyeken szerepel, mint azt megszokhattuk. Az Archie konkrétan a Boys előtt. Ilyet azért olyan gyakran nem látni. Ami a fennmaradókat illeti... legyen annyi elég, hogy a Tarot legfrissebb száma kis híján a teljes Zenescope-palettát leverte.

Könyvek tekintetében a képregénybolti eladásoknál mindössze kettő olyan van, amit tényleg érdemes megemlíteni.
A második helyen végzett a legújabb Hellboy-mini gyűjteményes változata, ami megint megmutatta, hogy a karakter egész életképes tud még lenni ennyi idő után. Azonban az első helyezett az, ami igazán érdekes most.
Emlékeztek még a Joker HC-re két évvel ezelőttről? Tudjátok, amiben a Bűn Bohóchercege egy közönséges maffiafőnök volt, Gyilkos Krok egy bőrsömörben szenvedő néger verőember, Harley Quinn meg egy idegbeteg, agyatlan szőke. Aki nem vicceskedik. És ez csak a felszín kapargatása volt...
Nos, Azzarello ugye ott ismét bizonyította nekünk, hogy lövése sincs a szuperhősökről (melyet mostanság kezd cáfolni, habár a Wonder Woman inkább egy horrorszéria, mintsem egy szuperhős-sorozat). Nem is ő most a fontos, hanem annak a kötetnek a rajzolója, Lee Bermejo, aki most jó megérzéssel inkább önmagára hagyta az írói teendőket, és azt is óvatosan kezdte. Feldolgozta ugyanis a Karácsonyi éneket Batmanre a Batman: Noel (vagy ha lett volna egy értelmes fontjuk, akkor normálisan Batman: Noël) című GN-ben. Amire nem mondom, hogy levett minden kritikust a lábáról, de kétségtelen, hogy a legtöbb értékelés két számjegyű, és ritkán kezdődik nyolcasnál alacsonyabbal. Az időzítés is páratlan volt ugye, karácsony előtt nem sokkal.
A könyv annyira jól összekapta magát, hogy képes volt a könyvesboltokban is hasítani. A Noël volt az egyetlen, ami amúgy bele tudott kissé szólni abba brutális, kegyelmet nem ismerő, gigantikus összecsapásba, ami ott folyt a képregényrészlegeken. Ugyanis november a könyvesboltokban képregényes szemszögből egyetlen hatalmas Sailor Moon kontra Walking Dead küzdelemből állt, melyet végül Uszagiék nyertek meg. A Kodansha ígéretéhez híven elég sűrűn dobálja ki a jubileumi kiadás lefordított változatát, és a második Sailor Moon- és Sailor V-kötetek megjelenése magával rántotta az első részeket is (nem kicsit!), amivel még a Walking Dead potom áron adott első tpb-je, HC-ja, vagy a hónapban legnépszerűbb Compendiumja (első 48 rész egy emberölésre alkalmas valamibe összefűzve) se tudott igazán választ adni. A franchise egyértelműen a legtöbb pénzt termelő nyugati cím most az USA képregénypiacán, de mégis alaposan elmaradt a Sailor Moon mögött.
A Kodansha ez alapján lassan talán elhiszi, amikor tíz éve mondják neki, hogy csókolom, úgy vagyunk a bolygón cirka pármilliónyian, akik meg akarjuk venni ennek egy normális (értsd: nem azokkal a rettenetes, borzalmas, szörnyűséges és elviselhetetlen anime-szinkronos) nevekkel operáló kiadását. Marhák.

Az ár-összehasonlító rész érdemi változások hiányában elmarad. És szerintem fog is addig, amíg nem áll be valami érdemi. Helyette ugrunk a statisztikára.
Amint fentebb már elejtettem, októberhez képest szűkült a piac. A DC lendülete meg ugyan nem tört, de érezhetően lejjebb lohadt a vásárlók lelkesedése. Vagy csak megijedtek, mert a jövő évi választások miatt már elkezdődött a riogatás az amerikai gazdaság helyzetével (aminek mondjuk van alapja, de ez nem az a rovat). A lényeg, hogy hét százalékkal kevesebb füzet ment el, és az összesítésében a példányok még úgy is mínuszban maradnak, hogy a karácsonyhoz közeledve a kötetek eladásai érezhetően nőnek (árra és darabra is 30%-ot jöttek fel). Emiatt persze a bevétel összességében javult októberhez képest.
Ami igazán szép eredmény, az a tavaly novemberihez nézett rész. 2010 novembere egy nagyon csúnya időszak volt az USA képregénypiacán, így nem volt nehéz most a DCnU-val 23/31%-os (példányszám/bevétel) erősödést összegereblyézni. Az igazán érdekes sor azonban a köteteké. Kicsivel kevesebb eladással (-0,7%) 12,5%-os bevételnövekedés. Egy év alatt a képregénykötetek átlagára több mint tíz százalékot emelkedett. Ennek nagyja a Marvel, de a többiek se nagyon maradtak ki. (DC-nél és Dark Horse-nál kb. stimmel a +10%, Dynamite eléggé keményen, Marvel-szinten kér többet, de az áremelés nagyját még mindig a Marvel viszi el a kötetenkénti +5-10 dollárjával).
Hiába volt erősödés a kötetek piacán, a teljes 11 hónapra nézve még mindig jóval gyengébbek az előző év hasonló szakaszánál. Jelenleg -2,5/10%-os elmaradásban vannak, melyet a füzetek +4/7%-a hoz fel egy összesített +2/5,5%-ra – vagyis ha mást nem, azt elmondhatjuk, hogy a DC-nek hála az év immár egyre nagyobb valószínűséggel fog pozitívan zárni.
A Diamond bevezetett egy új kategóriát, a gördülő összehasonlítást, amiről még fogok valamikor később szót ejteni. A mostani egy darab adat azonban a számítás jellegéből adódóan nem mond semmit. Ez egy olyan statisztika, ahol sok elem után lehet mondani valamit, ugyanakkor megfelelő adatmennyiség után roppant érdekes dolgokat lehet kideríteni.
A részesedést most szándékosan hagytam a végére, mert a piac mozgása most némileg érdekesebb volt. Mondom úgy, hogy a DC továbbra is vezet mindkét téren, habár az előnye most már 2/2% alá csökkent. A Marvel természetesen a két első résszel és a Point One-nal jött fel, melynél a fentebb írt csalás most megnyilvánul, ugyanis az ingyen osztott példányokat teljes hat dolláros áron számítják itt most náluk fel (mintha megvásároltak ők volna 56e példányt a Diamondtól).
A kicsik hármasa folytatja körforgását. Hiába megy jól a Buffy és a Star Wars, a Dark Horse-nak kötetekben csak a Hellboy volt az egyetlen húzócíme, míg az Image konstansan ad el mostanság Walking Deadeket (nem túl sokat, de sok kötet van, és sok kicsi sokra megy, ugye...). Így hát az Image most az első közülük, és a bevezetéssel ellentétben nem a Dark Horse, hanem az IDW a második. Náluk nem volt semmi extra, egyszerűen összegründolták most maguknak ezt a helyet kemény munkával, mindenféle trükkök nélkül. Bármennyire kapzsi és leírhatatlanul pénzsóvár az a banda, ez valahol azért dicséretes.
Érdekes, hogy a három „nagy kicsi” annyira nem teljesített kiemelkedően az indie-kiadók között. A Dynamite most szintén trükkök nélkül, a karácsonyi lázat közepesen kihasználva majdnem utolérte a Dark Horse-ot (na jó, az a „majdnem” közel egy százalék, ami az 5% körüli résznél elég komoly lemaradás), és a Boom! is alaposan feljött 1% fölé. Sőt, az elmúlt két hónappal ellentétben még egy kiadó bejutott a százalék felettiek táborába, mégpedig a Viz Media. És az Avatar meg a Random House (Sailor Moon Diamondon keresztüli terjesztője) is nagyon kevéssel maradt el ettől. Látszik, hogy a DC visszaesésével megint nyílt egy kis tér a kicsiknek.

A cikk végi szokott linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.

Hozzászólások  

# Balakin 2011-12-21 22:54
Kifejezetten örülök ha a nagy kiadók visszaesésével a kissebbeknek is jut hely, van sok cím amit szeretek a kicsiktől.
Buffy érdekes mert a levelezési rovat alapján sokakat elvesztettek a Season 8 végére(érdekes események voltak mondjuk tényleg) de lehet a season 9 földközelibb sztorija visszacsábította őket? Angel and Faith-et azért nem szar alkotók viszik és nem is rossz eddig, kár, hogy nem veszik többen.
Ha a Hellboy aktuális tpb-je a Fury akkor nem csodálkozom, hogy jól szerepelt, ismerve a sztorit. Azért szerintem annyira nem kell csodálkozni rajta, hogy még mindig életképes a karakter(hehe) azért nem egy Spawn ami már a 90es évek végére gáz lett.
Bendis-nek tudtommal a jelenleg futó HAMMER sztorija után még lesz egy története(ultron minden bizonnyal) aztán magától távozik a címtől, nem hiszem, hogy leváltanák addig. Max a New avengerst szüntetik be(nem tudom elképzelni, hogy azt más író vigye).
Warlord of Mars: szerintem a közelgő film reklámkampánya miatt teljesít jobban mint a Flash Gordon. Persze tudom, hogy van Marveles cím is belőle de abban nincs annyi csöcsmutogatás mint ebben(bár azt még nem csekkoltam de egészen biztos vagyok benne).
# talgaby 2011-12-22 11:46
A Marval valami All-age-et akar belőle, ami azért fura, mert a Pixar-féle film nekem inkább PG-13-nak tűnik.
Bendis távozásáról értesültem, de az a cikk megírása után volt már, utána meg nem nagyon szoktam belepiszkálni, hiába telik el az írás és kirakás között sokszor 6-10 nap. Próbálják úgy beállítani, mintha nem arról lenne szó, hogy kifulladt és nem tud már mit kitalálni (az ultronos hírt jól hallottad, összegyúrja a v3-ból az Age of Kanget és az Ultron Imperative-ot, bár most mintha lenne annyi eszük, hogy meg se próbálják úgy beállítani, mintha valami eredeti ötlete lenne), hanem egyszerűen csak új kihívást keresne. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele, mert a következő munkája eléggé megmutatja majd, képes maradt-e a szerkesztőség kegyeiben maradni, vagy most már nem akarják mindenáron erőltetni őt, és akkor kis szerencsével visszatér a krimikhez, amikhez azért még mindig egészen jól ért. (Bár továbbra se értem, miért kellett egy krimiírót a Bosszú Angyalainak vezető alkotójává tenni...)
# Csokuly Istvan 2014-04-22 21:36
nagyon jó
Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta