Az észak-amerikai képregénypiacról szóló februári Diamond-jelentés egy rózsaszín leányálom az elmúlt időszak eseményeinek tükrében. Kár, hogy valójában a Marvel kent egy cukormázat rá, ami kissé módosítja az unikornisok hátán fagylaltfák felé ugráló tündibündi nyuszimuszik negédes képét.
Az idei február, mint tudjuk, szökőhónap volt. Amerikai képregénykiadás szempontjából egyben egy roppant ritka szökőhónap, ugyanis elseje, ennek következtében 29-e is szerdára, az ottani képregény-megjelenési napra esett. Vagyis az év legrövidebb hónapja furamód öt szállítást is látott. Pontosabban csak látott volna, de a DC a jelek szerint nem küldte ki akkor az új megjelenéseit, így csak a Marvel számait látni. Ennek hála most ők ketten elérték, hogy zsinórban két hónapnál is alig lehessen kibogozni, mi a valós helyzet. Mielőtt azonban kifejtenénk ezt számokban, lássuk szokás szerint magát a listát.

Úgy néz ki, minden hónapban kiesik egy sorozat a 100e feletti részből. Februárban az Action Comics v2-t érte utol ez a sors. 96e példánya a dobogóra még elég volt a JLA v5 és a Batman v2 előtt, de most már egyre biztosabb, hogy ezzel az ütemmel Morrison tervezett 16 számának végére a cím felsőből vissza fog esni közép-felső/középkategóriába. Az első két helyezett azonban még egészen tartja magát.
A Bőregér továbbra is a legstabilabb DC-s (meg nagy átlagban amerikai) képregénycsaládot alkotja. A Batman & Robin esik ugyan, de a Detective Comics v2 hónapról hónapra egyre közelebb kerül ahhoz, hogy átvegye a harmadik helyezést, és a Dark Knight v2 is immár egészen biztos kézzel vezeti a közép-felső kategóriát a Liga-tagok önálló címei és a komplett Marvel-élmezőny előtt. Mindez azt eredményezi, hogy a DC ismét elviszi a teljes top10-et – bár ennek hátulütője, hogy a jelek szerint annyira az élre koncentrálnak, hogy a Marvel a nagy tömeggel egyszerűen lenyomta őket piaci szinten. (Ez amúgy nagyon kicsiben a Marvel Comics hetvenes években végzett munkájára emlékeztet, ahol szintén a címeik sokaságával gyűrték le az akkor is erősen pár bizonyos kiadványcsaládra koncentráló DC-t.)

A Marvelnél továbbra is az X-részleg tekinthető húzóágazatnak, bár az Avengers ebben a hónapban kicsit visszaerősített korábbi önmagához képest. Okokat nehéz mondani, lehet időszakos hullámzástól kezdve a közelgő Avengers vs. X-Men című esemény előzetes hatásáig sok minden. Bár érdekes módon pont a metszet, a fentebbi eventet felvezető X-Sanction az, ami a több variáns borító ellenére a legmeredekebben esik.
A Pókember-címek ismételten mindennek a közepén szóródnak szét. Az Amazing Spider-Man újfent csak pár száz füzetre volt attól, hogy lenyomja a legmagasabban végző Avengers-címet, az Avengers v4-et. Ez a bravúr várhatóan most már nem is fog összejönni neki az AvX lezárásáig. Ugyan Póki is kap most egy újabb reklámhadjáratot a rá jellemző megoldással – a marketingesek kiragadnak egy random készülő sztorit és próbálják elhitetni, hogy ez nem csak egy történetfolyam része, hanem valami nagyon döbbenetes, nagyon komoly hatású és a Marvel-univerzum megértéséhez nélkülözhetetlen darab... hogy aztán az első szám kijövetelekor azt is elfelejtsék, hogy valaha reklámoztak ők ilyesmit – ám az várhatóan ugyanolyan hatásos lesz, mint az összes többi ilyen felkapott sztori onnan: semennyire. Mégis, a tény maga, hogy eljutottunk oda, hogy Slott saját erejéből cégen belüli vezető pozícióig hozott fel egy majdnem teljesen elsüllyedt sorozatot, jól mutatja, milyen lehetőségek vannak abban az emberben. És hogy az elmúlt évek során mekkora rajongótábort volt képes kialakítani magának. (Slott azon kevés írók egyike, akiket szinte mindenki imád, amióta egyedül írja a Pókembert.)
Az Avenging Spider-Man pedig, ami igazából közel sem olyan rossz, mint hinné az ember – sőt, a maga agyatlanul bunyózó, hiperkönnyed kis kalandos módján szinte hiánypótló – egyre közelebb van, hogy a legutóbbi Web of SM sorsára jusson, és egy éven belül a „már-nem-vállalhatjuk-annyira-nem-veszik” kategóriáig essen. Jelenleg fej-fej mellett halad az Ultimate Comics Ultimate Spider-(Ultimate)-Mannel. Ami mondjuk nem feltétlen egy rossz dolog, mert az Ultimate-részleg zászlóshajója alapvetően egy meglepően szolid sorozatnak bizonyult – sőt, jelenleg az egész Ultimate annak látszik. Közelébe sincsenek a nagy Marvel-éllovas helyezésnek, amiről egykoron valami érthetetlen okból kifolyólag álmodoztak, ám végre elmondhatják, hogy nem veszítenek havonta több tízezer olvasót, mint amikor még a kiadó szintű befolyásról álmodoztak. Vagyis már csak idő kérdése, hogy egy újabb nagyravágyó gigamega eseménnyel mikor vágják tönkre ezt az éppen csak megszilárduló bázist maguk alatt. Mert erre sor fog kerülni, amíg ugyanazok az emberek vezetik, akik öt-tíz éve, ebben szinte biztosak lehetünk.

Nem telhet egy úgy hónap, hogy a Marvel azért nem kövessen el valami baromságot, de legalább mindig adnak alkalmat nekem arra, hogy morgolódhassak kicsit rajtuk. A mostani nagy dobásukat egy közép-alsó kategóriás sorozaton, a Venom-ongoingon követték el, aminek az íróját, Remendert elfelejtették tájékoztatni arról, hogy miről is szólnak pontosan a .1-es számok: önmagukban megálló történeteknek kell lenniük, amik egy teljesen új olvasónak bemutatják a cím főbb szereplőit és a történetek jellemző hangulatát. Ez Remenderhez a következőképpen jutott el: a 13. számban belekezdett egy hat részes történetbe, amibe beleráncigált egy rakás, a füzet szempontjából tök ismeretlen mellékszereplőt és egy addigiaktól teljesen eltérő (szuperhősös katonai kommandózás helyett misztikus hadoválás a Pokolban) hangulatú sztorit. Majd a következő négy részt beletették a 13.1, 13.2, 13.3 és 13.4-es számokba, hogy aztán a 14. füzetben lezáruljon egy hat részes sztori. Tehát végső soron a .1-esek kritériumai közül sikerült annyira nem teljesíteni egyet sem, hogy gyakorlatilag a tökéletes ellenkezője jött össze belőle. Ez a történet minőségétől tökéletesen függetlenül azért teljesítmény az írótól, de leginkább a szerkesztőtől is, aki egy eléggé egyszerű üzenetnek egyetlen icipici részletét se volt képes közvetíteni a címzettnek. Bravó.
És hogy még szebb legyen, ez a bizonyos szerkesztő Mark Paniccia, akinek nem elég, hogy elég komoly szakmai tapasztalatai vannak, de a kiadó jobb szerkesztői közé tartozik.
Persze az is lehet, hogy részükről ez egyfajta állásfoglalás volt a .1-esek értelmetlensége ellen, ám ez se nagyon teszi megbocsáthatóvá a képregény-történelem legidiótább számozását.

A nagy kiadók alatti élet egyrészt kicsit visszazökkent a régi kerékvágásba – a Walking Dead vezet ismét, mögötte egy Buffyval – másrészt a triász két tagja, a Dark Horse és az IDW roppant izgága hangulatban lehettek, mert egy csomó első rész van a Marvel-DC párostól megtisztított lista teteje felé.
Itt van például a máig eléggé nagy népszerűségnek örvendő gyűjtögetős fantasy kalandjáték, a Magic the Gathering egy újabb képregényes adaptációja. Ami most először talán ongoing lesz. És aminek a második száma alig veszített a vevőköréből, ami az egyik legígéretesebben kezdő IDW-sorozattá teszi a feltámasztott TMNT óta. (A rövidítés a Teenage Mutant Ninja Turtlest takarja, de ha valaki ezt nem tudta, annak talán nem egy képregényes cikket kellene most olvasnia, mert ez 14 éves kor alatt még Magyarországon is az alapvetően ismerendő rövidítések körébe tartozik.) Igaz, utóbbinál még kérdéses, hogyan fog valójában teljesíteni a gyűjteményes kiadása, ami szintén februárban jelent meg, és ami a képregényboltos terjesztésben eddig nem szerepelt valami izmosan.
A Dark Horse az első számokat szinte már hagyományos módon egy új SW-címmel erősítette (így van már legalább hatvanöt tucat különböző kicsi címük egymás mellett... rosszabbak, mint a Chaos! Comics volt másfél évtizede), ám nem ez volt a jobban kezdő új szériája, hanem az ismét újjáindított Conan the Barbarian. (Őszinte leszek: már én se merem megtippelni, ez hanyadik széria lehet – elméletileg hivatalosan Conan the Barbarian v2 – és hogy már hanyadszorra indítják újra ennél a kiadónál... legalább harmadszorra.)
A nagy kavarodásnak köszönhetően aztán az amúgy stabilan a kicsik dobogójának közelében kóricáló Boys most az első tíz leghalványabb közelében sem volt – és a helyzetét nem teszi szebbé, hogy se helyezésben, se eladásban nem volt messze tőle a megcélzott korosztályok túlvégét képviselő Archie, ahol a KISS-szel közös sztori tényleg eléggé magasan tartja a sorozatot. Tudom, hogy már negyedik hónapja ismétlem ezt, de tényleg példa nélkülien stabil a sztori alatt ez a cím.
Nem ez volt viszont a legnagyobb pofon a Dynamite-nak, hanem a januárban indított Tarzan-széria, a Lord of the Jungle második részének szereplése. Az első szám ugye beetető áron ment (egy dollár), a teljes összeget viszont a vevőinek kicsit több mint harmada volt hajlandó kiadni a folytatásért. Vagyis a januári vezető sorozat most nagyon, nagyon lent van minden tekintetben. A Game of Thrones azért kicsit jobban bírja a strapát, bár ott is kérdéses valahol, hogy tényleg kibír-e az a sorozat 24 részt úgy, hogy az csak az első könyv (ami mondjuk kétségtelenül egy gyilkolásra alkalmas eszköz, ám a képregény egy cseppet más médium).
Ja, igen, volt még Infestation 2 is sok tie-innel. Senkit se érdekeltek, senki se vette őket, továbbléptünk rajta.
És végül egy érdekesség: a jóformán egy szál tangás bikiniben közelharcba bocsátkozó fantasy-főhősnők két prominens képviselője, Vörös Sonja és a Boszorkánypenge hordozója összefutottak egy közös kalandra a Dynamite és a Top Cow egy crossoverében (a kiadó az előbbi volt, a Top Cow általában a partnerre bízza a crossoverei megjelentetését). Fura, hogy ennyi fedetlenség mellett a kiadó egyik leggyengébben muzsikáló címe volt a hónapban.

A képregénybolti könyveladások továbbra sem akarnak erősödni. Az első helyezett, a Batman: Gates of Gotham valamivel több mint négyezer példányos eladást tudott csak produkálni, de utána már eléggé gyorsan lemegyünk háromezerre, a kétezret pedig még a huszadik hely előtt elérjük.
Az itteni lista teteje amúgy a füzetekéhez hasonlóan eléggé Batman-orientált, a Walking Dead inkább csak azért van itt, hogy emlékeztessen minket arra, melyik franchise-ról szólt az elmúlt tizenpár hónap a kötetek terén.
Könyvesboltokban ismét totális mangauralom volt. A Sailor Moon negyedik kötete csak márciusban jelent meg, így most esély nyílt elbitorolni az első helyét, amit egy másik keleti kötet, az Avatar (nem a Cameron-féle Pocahontas-másolat, hanem a borzalmas megfilmesítésű Last Airbender) magáénak is követelt. A Walking Dead pedig szintén megpróbálta, ám ő már alulmaradt Uszagiékkal (vagy ha a borítót nézzük, Reijel) szemben. A zombisorozat ezen túl a szokásos Compendiummal erősítette magát, a Sailor Moon pedig mindkét maradék kötetével. A zombikon kívül egyedül a CsakKattintokÉszNélkülMertAzÁllítólagSzórakoztat, vagyis a Diablo új részének felvezető könyve, a Book of Cain, illetve rajta kívül a Phantom Menace feldolgozása képviseli a nyugati kiadványokat, egyébként teljes a könyvesboltok képregényes részlegén a keleti dominancia.

A Diamond kicsit változtatott a nyilvános adatok megjelenítésén, így már csak a tíz legjobban teljesítő kiadó részesedésarányát láthatjuk. A kissé szűkebb listát ebben a hónapban is a Marvel vezette 36/38%-os (bevétel/példányszám) részesedéssel a DC 29/35%-ával szemben. Vagyis itt jól látható, amiről fentebb már esett szó: a DC annyira a felső részen lévő sorozataira koncentrál, hogy a maradék három tucat gyakorlatilag leszorul egészen a közép/közép-alsó kategóriáig, a lista felső százát igazából a Marvel uralja – DC-s top10 ide vagy oda. Persze ettől még sejthető, hogy a Marvel fejesei nagyon szeretnék, ha végre az ő egyik címük vezetne a toplistán. Ehhez azonban az sem lenne most elég, ha megdupláznák a legjobban teljesítő sorozatuk eladásait.
A kicsik között ismételten nem volt vita a sorrendet illetően. Az IDW a Magic the Gathering duplázása miatt lazán az élre került, az Image-et meg most alig támogatta meg a Walking Dead, ám még így is könnyűszerrel verte a Dark Horse-t. Ami érdekes, hogy a Dynamite közelebb volt februárban a Dark Horse-hoz, mint az az Image-hez. Egyszer már láttunk ilyet, amikor a Dynamite már majdnem ott volt, hogy betörjön a hármas közé, ám akkor végül az utolsó pillanatban kifulladtak és annyira visszaestek, hogy sokáig a Boom! Studiosszal versengtek az összesített hatodik helyért. Érdekes kérdés, hogy vajon most tényleg eljön-e számukra az évek óta várt áttörés. Ha igen, akkor jóformán kijelenthető, hogy érdekes szerzői címek ide vagy oda, manapság a két nagy alatt igazán csak licencelt címekkel lehet élet.
A fentebbi kiadókon túl a bevételi lista maradék három tagja – a Viz, az Eaglemoss és az Archie – 1% felett végzett, amivel jó ideje a legnépesebbre nőtt az ezt a számot elérő kiadók aránya. Példányszámoknál már árnyaltabb a helyzet, ott azonban meglepő, de az Archie annyira nem volt messze a Boom! teljesítményétől. (Sőt, ezen a listán a Dynamite-DH közti különbség még elenyészőbb.)

Mivel februárban öt szállítási nap is volt, így a januárhoz viszonyított számok természetesen erősen pozitívban állnak. Ugyanakkor a lista alapján leginkább csak a Marvel szállított ezen a napon, vagyis nem igazán a valós erőviszonyoknak megfelelő állapotból készültek a havi statisztikák – és mivel várhatóan a többi kiadó ötödik heti megjelenései a márciusi listán csapódnak vissza, így ott, ha a DC nagyágyúi bedupláznak, teljes lesz a kavar.
A felemás helyzet amúgy füzeteken az év indításához képest 11/8%-os növekedést hozott, köteteknél pedig egy erős 11/11%-ot. A végeredmény pedig ennek ellenére szinte megegyezik a füzetes differenciaszámokkal.
Ami biztató, az a tavaly februárihoz mért adat, itt ugyanis bevételben több mint húsz, példányra pedig közel 19%-os növekedés volt látható, ami, öt hét ide vagy oda, javuló tendenciát mutat. Másrészt fontos kiemelni, hogy a tavalyi év egészen a DCnU indulásáig egy totális katasztrófa volt, ahonnan feljebb jönni egyáltalán nem művészet. Ennek köszönhető az is, hogy a 2011-es év első két hónapjánál az idei január-február összesítve majdnem egynegyeddel nagyobb eladást produkált.
Negatív számokat egyedül az elmúlt két évet vizsgáló gördülő statisztika mutat. (Ez a statisztika az elmúlt 12 hónap összesített eredményeit veti össze az az előtti 12 hónapéval, hogy folyamatosan mutassa, kétéves távlatban milyen módon alakulnak az eladások.) Ezen jól látszik, hogy a tavaly-tavalyelőtti megindult köteteladás egyre jobban kezd elsatnyulni. Ebben nagy szerepet játszhat a könyvek elég komoly drágulása, ami ezen a statisztikán gyönyörűen látható: a két 12 hónapos szakasz között két százalékot esett csak a bevétel, a példányok azonban közel tízet. Másrészt a kis piaci arányukat jellemzi, hogy ezek a mínuszok a füzetek 7/11%-os erősödését összességében csak 4/9%-ra húzzák eddig le.
Kevésbé számosan kifejezve: annak ellenére, hogy az előző évtizedben a parancs az volt, hogy mindent kötetekbe kell tenni és könyvekben nyomulni, mára a fent nevezett könyvek erőteljes drágulása és egy arra rárakódó érdektelenség miatt ismételten a füzetek jelentik a képregények húzóágazatát, és egyre inkább úgy tűnik, a kiadók is ezekre koncentrálnak. Ami azért nem biztos, hogy jó dolog, és azért is játszhat közre esetleg az általános esésben, mert pont az előbb említett nagy tpb-robbanás következtében kialakult egy réteg, akik kifejezetten kivárják egy-egy sorozaton, hogy megjelenjen az új könyv, mintsem hogy megvegyék füzetekben. (Erre jó példa a komplett Vertigo.) Bár azt is meg kell említeni, hogy a DC már kiadta előzetesben az első DCnU-s tpb-k megjelenési adatait, és ez alapján – lehet, csak most, kezdetekben – megint alaposan visszanyírják az árakat. Mostanra ugyanis megszokás lett, hogy az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, amikor egy tpb borítóára jóval alacsonyabb volt az őt kitevő füzetekénél, egy sima, öt füzetes könyv drágább lett hat képregényfüzetnél. A DC új megjelenései azonban a füzetes összár 60-80%-ába fognak kerülni, ami azt mutatja, hogy a digitális terjesztés mellett vinni akarják a könyveket, ami azért jó taktika, mert a Marvel meg a jelek szerint egy ideje teljesen feladta azt a szegmenst.
Igen, okosnak tűnő taktika a DC részéről. Szinte hihetetlen ennyi év után. A végén kiderül, a teljes vezetői tisztogatás mégis ért valamit.

A cikk végi szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.