Ki van itt?

Oldalainkat 1265 vendég és 0 tag böngészi

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A szeptemberi észak-amerikai képregényes toplistát elnézve könnyen kijelenthetjük, hogy a múlt havi teljesítmény az élbolyban egy nagy nulla.

Ugyanis az a helyzet, hogy az első hely ugyan a szokásos – mert az Avengers vs. X-Men (AvX) 11. száma elvitte, ahogy illik a maga közel 170e példányával –, ám a 2. és a 12. helyek közötti 11 helyezést kizárólag a DC viszonylag nagy dérrel-dúrral beharangozott nulladik számai vitték el.
Ha valaki nem hallott volna ezekről, dióhéjban arról lenne szó, hogy adott sorozatokon ezek a nulladik részek magyaráznák meg, pontosan mik maradtak meg a régi kontinuitásból, mik cserélődtek le, és milyen módon indult el ebben az új világban a hősök pályafutása.
Elviekben.
Elméleti síkon.
Sajnos itt bejön az, amit nehéz lenne megkerülni, és ami most a rovat ezen cikkének bulváros részét képezi.
Amikor Liefeld elment a DC-től... megint... miután senki sem értette, ki volt az az értelmileg csökkent képességű vadmarha, aki egyáltalán kiötölte, hogy odahívják... nagyon durván kifakadt az interneten, hogy a DC szerkesztősége egy inkompetens diliház, ahol semmilyen értelmes munkafolyamat nem zajlik. Ezt, mivel Liefeldről van szó, a nagy többség bevette egy ócska kis hisztinek, hiszen – ismétlem – Liefeldről van szó, akinél nyafogóbb, sértődősebb képregény... „alkotó” kevesebb létezik az amerikai piacon. (Rosszabb akad, szép számmal, bár ennyire a mainstreamben nem igazán.)
Csakhogy sok nulladik számnál látni olyan visszajelzéseket, és már állítólag más csatornákon is felbukkantak olyan kifakadások, hogy hiába tartja úgy-ahogy a frontot pár bevált szerkesztő, illetve viszi a kiemelt és szabad kezet kapott írókat (köztük természetesen az egyik gyakorlati főnököt, Geoff Johnst) a lendület, igazából szerkesztésileg a DC teljes káosz alatt van. A Marvelt meghaladó szinten. Olyan szinten, mint amilyen szerkesztés szülte ott a teljes House of M eseményt (aki emlékszik még onnan az olyan minikre, mint a Vasember vagy a Pókember, az pontosan tudja, mire gondolok ez alatt). Hogy mennyire gáz a helyzet?
Az, hogy egyes számokat átíratnak menet közben nulláról, időnként belefér. Még akkor is, ha mondjuk ez érint fél tucat vagy több sorozatot. Az, hogy egy történet gyűjteményes kiadásában némileg más található, mint az eredeti füzetesben, az sem ismeretlen jelenség. Az, hogy egy később kijött füzet – akár ugyanattól a szerzőtől – ellentmond korábban ugyanott lefektetett alapoknak... ilyen is megesik (hol azért, mert az író meggondolta magát, hol mert nyomás alatt van, hol mert egyszerűen elfelejti).
Az, hogy kerek egy év után 52 futó sorozatból több mint 50%-ot érint a fenti jelenségek közül legalább egy, de van, amit több (sőt, olyan is, amit mind!)... az már ciki. Gáz. Szégyenletes. Lesújtó. Katasztrofális. Válassza ki mindenki magának a kedvenc kifejezését.
És ez nem az írók hibája, vagy nem teljes egészében. Ezek itt mind klasszikus és ótvar nagy szerkesztői hiányosságok, hibák, félrenyúlások. Nemes egyszerűséggel a jelek szerint azért kellettek a nulladik számok, mert sok sorozat önmagában, a teljes DC univerzumra kiható összefogó kontinuitás meg céges szinte el van [#cenzúrázva#]. Egy kis hazánkban gyakran idézett klasszikussal élve: nem kicsit; nagyon.
Persze ebből nem feltétlen lát sokat az egyszeri olvasó. Különösen, hogy azért a többség nem követi az összes címet, csak jó esetben néhányat. Ám kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor már egy sima mezei ottani képregényfogyasztó számára is észrevehetőek lesznek az ellentétek. És most nem csak arra gondolok, hogy Superman három fő sorozatban három teljesen más karakter.
Mégis... mégis, az a tény, hogy megint itt van egy Zero Month, egy Nulladik hónap, ahol csakis és kizárólag a nulladik számok jelentek meg – ezek pótolták most a sima részeket –, már kívülre is jelzi, hogy itt nem minden kerek. Márpedig a képregénypiac olyan, hogy a csalódottságot az olvasók egy pici ideig kibírják, aztán a lendület nagyon hamar és nagyon csúnyán megtörik. Nem arról van szó, hogy e szavakkal DC-halált vizionálnék – különösen a mostani cikk végén olvasható tények tükrében –, hanem inkább arról, hogy a DC mindenféle külső jelek ellenére közel sem olyan stabil, mint amilyennek a DCnU indulása után négy-öt hónappal tűnt... amikor elhitették, elhittük, hogy a kezdeti gyerekbetegségeket lassan kinőtték és stabilizálták az új világukat.

A lista felső részén ezen túl igazán nagy meglepetés nincs, legfeljebb az, hogy ez az új, közel megduplázódott Walking Dead-olvasóbázis megmaradt. Igazából inkább egy lassú fogyás volt prognosztizálható, mert ez sose arról szólt, hogy füzetekben veszik.
A Before Watchmen részei ugyanúgy a középmezőnyben lézengenek, és az AvX társsorozatai is megtartották a számaikat. Amúgy itt megint az Uncanny v2 volt a vezető tie-in, az Avengers v4 fellendülése tiszavirág életű maradt.

A kicsik közül az első helyezéssel már foglalkoztunk: maradtak a Totyogó Túlvilágiak. Saga nem volt szeptemberben, akadt helyette más, amivel az Image elhappolhatta az ezüstérmet is: a Happy. Ami egy kiégett ex-zsaru/bérgyilkosról szól, aki elszúr egy melót; és amely történetben felbukkan egy gyerekeket ölő sorozatgyilkos és egy kék unikornis. Utóbbi a címszereplő. Ja, és Grant Morrison írja és Darick Robertson rajzolja. Utóbbi úriember talán ismerősebb lehet úgy, hogy ő rajzolta a Metropolitant, a Boysot és a Punisher: Bornt... meg sok minden mást is.
Harmadik helyen a Sötét Ló hozta a Vámpírvadászt, ebben különösebben meglepő nincs továbbra sem. Meglepőbb viszont, hogy az X-O Manowar elég szépen stabilizálódik a felsőbb részben. A Valiant amúgy e hónapban nem adott ki újabb első számot, egyelőre marad a mostani felhozataluk, aminek amúgy már van egy kisebb olvasóbázisa, mert a maradék három széria majdnem teljesen egy kupacban van 14,5e (összesített 144-148. hely, kicsik 18-20. hely) környékén. Az X-O Manowar amúgy veri az IDW üdvöskéjét, a Star Trek TNG – Doctor Who crossovert is... ami alatt megint ott van valamiért egy Spawn. Valaki tudja, mi folyik azon a címen, hogy valami okból kifolyólag húszezer szerencsétlen erre költi a pénzét valami értelmes dolog helyett (mondjuk begyújthatna vele, legalább meleget termel)?
Bár az Adventure Time emiatt lejjebb esett, a Boom! Gyerekrészlegét – meg így mondjuk az egész kiadót – vezető sorozat teljesítményére továbbra sem lehet panaszuk. A Dynamite (Dynamic) palettáját érdekes módon még mindig Garth Egyszadistávalkameraelőttlegalábbháromcsaládotköztükkötelezőenegynégyéveskislánytkibeleztetek Ennis Shadow-átköltése vezeti (Ennis amúgy a hatodikkal elhagyja a címet, és azt az ittenieknek talán a Deadpool: Merc With a Mouth írójaként ismerős amerikai krimiíró, Gischler veszi át), mögötte ismét a Boysszal. Utóbbi amúgy 15. ezen a listán, alig valamivel a Valiant Comics felhozatala és a Star Warsok felsőbb vége előtt.
Kisebb meglepetés, hogy a szűrt listán nem kell görgetni az Avatar felbukkanásáig, 12e példánnyal ott van a (részben) Alan Moore által írt Szépség és a szörnyeteg-átdolgozás, a Fashion Beast első füzete.

A kötetek közül képregényüzletekben Jim Starlin Thanos-eposza ment a legjobban... vagyis annak újranyomása, természetesen. Az egész Bendis újabb... nevezzük ötletének egy előszele amúgy, mert a senkit sem érdeklő és senki által nem olvasott Avengers: Assemble hetedik számában egy thanosos sztorit akar – valószínűleg azért, mert rájött, hogy ő az egyik utolsó olyan ismert és nagyágyú ellenség, akit eddig nem volt alkalma megfelelően tönkretenni.
Második helyen egy DC GN szerepel Walter Simonsontól, ami egyik Júdás-ezüst útját követi i. sz. 33-tól egészen 2087-ig a DC néhány elfeledett, más korokba helyezett hőse segítségével. A borítóján amúgy természetesen Batman szerepel, mert bár köze nincs a sztorihoz, de mostanság mindenhova Batmant kell megint rakni, mert pavlovi reflex alapján akkor veszik.
Innentől lefelé nagyrészt a szokásos: Walking Dead, DCnU kötetei, stb.
Könyvesboltokban visszatért a mangauralom, egyszerre jelent meg a Sailor Moon 7. és a Naruto 58. kötete. (Ez utóbbinak sem lesz már sohasem vége.) Az Avatar harmadik kötete előtt viszont már van nyugati: visszajött az Avengers Guide és veszik tovább a nem éppen rövid Knightfall-sorozatot is, most a harmadik kötet áll a negyedik helyen. Természetesen a még minimum négy Batman és a két Walking Dead (furamód az első tpb nincs ott, csak a Compendium, bár sejtelmem szerint utóbbinak az Image egy pöttyet jobban örül) elmaradhatatlan, és többek között ezek miatt is a teljes lista továbbra is inkább nyugati, mintsem keleti.

Számok tekintetében az augusztusi marginális adok-kapok után nem maradt sok cicózás, a nulladik számoknak hála a DC 36-31% (bevétel) és 41-33% (példányszám) arányban lemosta a Marvelt.
Harmadik helyen megint nem az Image van, hanem az IDW, nagyon szorosan mögötte az Image-dzsel. A Dark Horse leszakadása most nagyobb, mint augusztusban. A Dynamite azonban ugyanolyan erős maradt, és a Boom! Studios sem panaszkodhat. A valiantos jóslat egyelőre nem vált be, példányszámoknál megint csak kétszázadon múlt, de lecsúsztak az egyszázalékos részesedésről. Van helyette Avatar Press, aminek tényleg láthatóan jót tett az a (ráfogjuk, hogy) Moore-cím.

Az AvX-ből csak egy füzet jött ki, nem volt új Before Watchmen első szám, illetve az 50. évi jubileumi Amazing Spider-Man hatása is elmúlt... plusz a képregénybolti könyves lista erősen visszaesett szeptemberben (ami nem egy nagy dolog egy hónapos távlatban, az a piac igencsak hullámzik). Ezt azért fontos kiemelni előre, hogy érthető legyen, az előző hónaphoz mért füzetes -12/-9% (bevétel/példányszám) és a kötetes -14-16%, amik összesen -13/-10%-ot tesznek ki, miért nem számít katasztrófának. Ez amúgy azért torz egy kicsit, mert benne vannak a figuraeladások és a magazinok is, ugyanis csak a füzetek + kötetek együtt csak bő 3%-ot estek (szumma 33 millió dollárról szűk 30 millióra).
Ami viszont már tényleg jó hír, hogy tavaly szeptemberhez mérten a teljes bevétel enyhén nőtt, és az összesített példányszámcsökkenés is alig -7%, amiből a füzetek -4/-9%-kal teszik oda magukat. Ne feledjük, akkor indult a New52, vagyis egy kiugró csúcshoz viszonyítunk most. Ahhoz képest egy év alatt kevesebb mint 10%-os esés gyakorlatilag semmi.
Ezt bizonyítja, hogy az idei január-szeptemberi összesítés a tavalyi hasonlóhoz képest rögtön egy 16/14%-os erősödést mutat. És ebben azért még viszonylag korai New52-es címek is benne vannak – meg persze az idén indított erősebb újak is, hogy a mérleg másik oldala is képviseletet kapjon.
A harmadik negyedév enyhe erősödést mutat (2/1%) a másodikhoz képest, ami mondjuk nem kiemelkedő, ha belegondolunk, hogy a harmadik volt a nyár, ami hagyományosan egy erős szakasz a képregénypiacon. A negyedév amúgy tavalyi rokonához nézve az éves összehasonlításra hajazó számokat, 12/14%-os erősödést mutat.
Ez az egész nagy átlagban azt jelenti, hogy a nyár nem volt annyira sikeres, mint illett volna neki; cserébe viszont maga az év eddig jóval izmosabbra sikeredett, mint a tavalyi hullámvölgy. Mivel a Marvel Now! még csak éppen a célegyenesben van – és mivel a DC-ről sok szó esett, így az, hogy mi ez, átkerül októberi értekezésbe –, és nincs még torzító hatás, kijelenthetjük, hogy a visszakapaszkodás elkezdődött... és ha a DC nem omlasztja magát össze, akkor akár meg is maradhat.

A szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.

Hozzászólások  

# BladeDPI 2012-10-27 00:18
Mikor indul a Marvel Now?
# talgaby 2012-10-27 08:17
Már két hete megy. Ezért nem lesz nagyon alkalmam tovább kerülgetni.
# Farek 2012-10-27 12:18
tg, szerinted makkorát bukhat a DC, ha tényleg ilyen gányul csinálják a dolgokat?
# BladeDPI 2012-10-27 13:21
Kivancsi vagyok mit produkal a Marvel :D.
# talgaby 2012-10-28 07:59
Farek: 2005-ös szintre esés, annál lejjebb aligha. Attól függ, hogy a vezetőségváltás után mennyire monitorozza őket az anyacég. Elvileg jobban.
Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta