A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.
A nyár végén a Marvelnél kissé zokon vehették, hogy a DC-nek sikerült egy hatalmas nagy hajrával megelőznie őket, ezért augusztusban a rend kedvéért nem picit lekörözték örök riválisukat. Amiben nagy segítségükre volt egy esemény, amit már nagyon régóta és nagyon sok címben készítenek elő. És ez Bendis hasonló módon hirdetett történeteivel ellentétben azért cseng inkább igaznak, mert az elkövetője, Hickman, gyakorlatilag a Marvel Now! kezdete óta mást sem tesz, mint mindenhová kiplakátolja, hogy nézzétek, ebből egy nagy eventet csinálok másfél éven belül!
A bevezetőben említett event az Infinity, amelyről valószínűleg azok, akik olvassák majd, írnak hideget és meleget is. (Gondolom, feltűnt már az olvasóknak, de ha nem, álljon itt: olyan két éve nem igazán olvasom a friss képregényeket, inkább csak szemmel tartom, hogyan alakul a kinti helyzet.) És amelyet Hickman a két Avengersében már több mint egy éve alapoz, de ha hinni lehet nekik, akkor ebben teljes mértékben társa volt Loeb és Bendis is a Nova v5-tel és a Guardians of the Galaxy v3-mal. Utóbbi amúgy meglehetősen hihetetlennek tűnik. És nem a szokásos Bendis-ellenes kirohanásaim miatt, hanem mert tény, hogy BMB még a szerkesztőinek sem hajlandó elárulni, miket tervez, emiatt születtek olyan imádni való dolgok, mint a House of M és a Secret Invasion főminijei és melléksorozatai között fennálló ellentmondások. Az, hogy most más nagy sztorijának dolgozik alá és nem ő áll a középpontban, az elmúlt tizenegy évben szinte hallatlan volt. Még az elvileg egyedül Aaronra bízott Avengers vs. X-Mennél is ott legyeskedett.
Maga az Infinity amúgy természetesen első helyen nyitott, méghozzá nem is akárhogyan: 205e példánnyal, melyek darabja ötdolláros borítóáron jött ki. Ez egymillió dolláros bevételnek minősülne, ha lenne olyan vadbarom a tengerentúlon, aki olyan ostoba, hogy borítóárat ad egy papírfüzetért. (Igazából csak az iPad-esek nyúlják le, mert azok valamiért nem fogják fel, hogy lehúzzák őket. Ez biztos valami apple-ös dolog, megszokták, hogy ugyanazért legalább másfélszer annyit fizessenek, csak mert.)
Valószínűleg az Infinity lenne a megfelelő apropó arra, hogy beteljesüljön az előző cikkben tett ígéret a Thanos Rising véleményezéséről. Ami most elmarad. Végleg. Nem azért, mert nem olvastam – tényleg megtettem –, hanem mert egyszerűen nem elég silány ahhoz, hogy az ember szétszedje. Egyszerűen csak… silány. Olyan, mintha Anakin Skywalkert lecserélnénk egy tizenhárom éves kissrácra, aki ahelyett, hogy egy láthatóan fejlődésben elmaradt hisztis óvodásként vérnyákolna, ahányszor a galaxis nem úgy forog, ahogy ő azt a kis buta fejében elképzelte, inkább egész nap a nagy világfájdalmában sóhajtozik. És persze a kitaszított fura gyerek felnőve egy sorozatgyilkossá válik, mert a Titánon az amúgy elég gyengének tartott amerikai iskolarendszert alkalmazzák és ott is minden gyerek gonosz, vagyis a sarokban duzzogó lúzer felnőve sorozatgyilkos lesz, mert ennél klisésebbek csak akkor lehetnénk, ha lenne benne egy csillogó vámpír és egy személyiséget nélkülöző liba. De összességében tényleg olyan, mintha Anakint betennénk a Howling: Rebornba.
Bár a Marvelé az első hely és a piacvezetés, a DC-nek továbbra is érvényes bérleti szerződése van a top10-re. A Superman Unchained eldobott ugyan még 30e olvasót, de így is bőven 100e felett van, akárcsak a most megint csak kicsit gyengülő Batman v2. Sőt, a Trinity War nevű… izének hála a két Justice League is ott van 4-5. helyen, 100e környékén. Ami ahhoz képest, hogy mindkettő esetében a nem megfizetett kritikáknál a pozitív mezőben rendre szinte csak annyit találunk, hogy „szépek a rajzai”, elég jó teljesítmény.
A Batman/Superman esetében továbbra sem tudni, hogy akkor most elkaszálódott a rossz első benyomás miatt, vagy képes tartani a helyét. Az öt százalék környéki esés még mindig egy természetes folyamat részének mondható. És a füzet megint olyan közepesen jónak minősült az ítészek szerint, bár nem lenne meglepő, ha pusztán az alkotói párosítás (Greg Pak és Jae Lee egy kvázi alternatív világon, vagyis viszonylag kis megkötéssel) vinné a szekeret. Őszintén megvallva emiatt a kombó miatt lehet, tényleg lesz valami friss, amibe belekezdek, mert ez egy olyan összetétel, ami birizgálja az ember képzeletét. Akkor is, ha Pak amúgy soha életében nem írt még elfogadható sima szuperhősös sztorit… helyette zseniális fantasykkel látta el az olvasókat szuperhősök címén.
A Marvelnél ezalatt a három fő franchise érdekes marakodása újabb fordulatot vett. A Superior Spider-Man a kimerülés jeleit mutatja, ami azért rossz, mert akkor a szerkesztőség elkerülhetetlenül elgondolkodik a lehető legrosszabb lépésen, amit csak megtehetnek: visszahozzák Peter Parkert.
Hickman Infinityje miatt a hozzá szervesen kapcsolódó Avengers rögtön ugrott tíz százalékot (és ezzel minden harmadik Infinity-olvasó vásárolt magának egyet), amivel megelőzte a B-Ment és az X-Ment is. Amik amúgy az X-részleg jó szokásához híven egy saját crossoverben vannak, távol a Marvel-univerzum maradékát lefoglaló nagy világmegváltó eseménytől. Eddig ugye az volt a trend, hogy az X-es crossoverek messze jobbak voltak a nagyobb párjaiknál, de most ugye Bendis írja a Battle of the Atomot. Bár az még nem kezdődött el augusztusban, szóval ki tudja, mi lesz belőle. Lehet akár jó is.
Az X-Men v4 pedig még mindig egész jól áll, aminek örülünk.
Közbevetés: igazából azért nem esik szó a Marvel és a DC nem top címeiről, mert egyrészt senki sem jelezte a hiányukat, másrészt tényleg semmi izgalmas nem történik ott, legfeljebb egy-két sorozat villant időnként valamit. Ám alapvetően mindegyik a szokásos „kicsit esik vagy stagnál” viselkedésmintát követi, az igazi mozgás továbbra is csak felül van. Ha esetleg valami okból kifolyólag ez érdekelt valakit.
A kicsik közül természetesen az Image visszavette a vezető szerepet. A Walking Dead nagyon beállt erre a 70e környéki szintre, amivel állandóan a top10 környékén táncol, de a DC nem nagyon engedi be oda. Ezzel amúgy a Sompolygó Sírszökevények háromszor jobban állnak, mint mondjuk öt éve, amikor a tévésorozat híre csak egy másfél éve fennálló butuska pletyka volt.
Második helyen természetesen a Saga áll, amit a Star Wars v2 követ. Ezzel a rend gyakorlatilag helyreállt a kicsik toplistáján. Annyira, hogy ha kivesszük az Aspen újabb egydolcsis egyhavi csodáját (ami amúgy most Overtaken névre hallgat, és a címével ellentétben nem a Fast & Furious-féle utcai autóversenyzésről szól, hanem egy tipikus sci-fi thriller) és egy újabb Image-féle első számot, akkor a lista akár a kistigrisek erősorrendjének állatorvosi lova lehetne. Minden pontosan ott van, ahol az ember számít rá. Ha nem lenne az új Red Sonja, hogy egy kicsit megbolygassa az életet, ez a bekezdés most rekordrövidségű volna. Talán így is az.
Kötetek terén az erős július után a Diamond forgalma egyszerűen kriminális volt, szót sem érdemes vesztegetni rá. Ezzel szemben a könyvesboltokban visszatért a mangaláz. A Naruto háromezer-nyolcszázhatvankettedik kötete ugrott az élre az Attack on Titan első és a Sailor Moon (kvázi) utolsó kötete előtt, amit amúgy még egy Saga is megelőz. Ezzel az Attack on Titan hivatalosan is piszok erős indítást tud maga mögött. Érdekes módon azonban a második kötet, ami szintén ott van a listán, jóval lejjebb található.
Ha levesszük az új Sagát és Walking Deadet, akkor a nyugatiakból semmi új nincs a listán, csak pár klasszikus, mint Miller TDKR-je (ami szerintem annyira ismert, hogy lassan senki se írja ki a teljes címét, mert minek), a Killing Joke vagy a Watchmen.
Az augusztusi DC-csoda után a Marvel visszavette a vezető helyét a kiadók között. 33%-os bevételi részesedést szedett össze a DC 30-ával szemben, és a példányszámoknál is megőrizte ezt a háromszázalékos előnyt. Ami így önmagában nem lenne nagy fájdalom a DC-nek, ám ha hozzávesszük, hogy most tényleg csakis a füzetek játszottak, és a DC majdnem másfélszer annyi címet küldött a ringbe… úgy már kétségesebb a helyzet. Nem tudni, hogy ez most megingás, vagy a DC-t tényleg kezdi utolérni az egymást követő botrányainak utószele. (Amelyről lehet, lesz egy külön bejegyzés itt, mert lassan olyan témává érik, melyet nehéz megkerülni.)
A kicsik között az Image megingathatatlan volt, de az IDW és a Dark Horse remek meccset vívtak, mindkét viszonylatban harminc ezrelék alatt volt köztük a különbség. De Simone Sonjájának hála a Dynamite is elkerülte végre azt a szégyent, hogy a Boom! Studios is megelőzze. Tény, hogy nagyon kedvelem a gyerekeknek szóló képregényeket, de azért valahol furán venné ki magát, ha a Boom! pár CN-es licenccel lenyomná a Dynamite iszonyatosan erős licencportfólióját (amivel már így is sokszor szégyen, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni).
Ha már fentebb szóba kerültek kiadványok száma… sokszor hoztam szóba a Valiant-t, vagyis azt, amit ezen a néven támasztottak fel, miután megvették a védjegyet és a hozzá kapcsolódó címeket. Augusztusban ezen imprint alatt összesen hat füzet jelent meg, amiből öt egy összefüggő univerzumot alkot. És nulla kötet. A bevételben közvetlen felette álló ZeneScope (ami alig 0,4%-kal veri) tizenegy füzetet és három kötetet adott ki. Még eggyel fentebb az Avatar hét füzettel és négy kötettel áll, ám ezek jóval drágábbak is (példányszámban feleannyit adtak el, mint a Valiant és a ZeneScope). Vagyis ez a kis Valiant szinte nulla termékskálával majdnem lenyomja a nála jóval régebb óta üzemelő és több sorozatot (nem egyszer drágábban) futtató vetélytársait. És még nincsenek másfél évesek. Ez az a teljesítmény, ami szerintem kiemeli őket a jelenlegi mezőnyből, és amely miatt ennyiszer előkerül a nevük ezekben a cikkekben.
Mint fentebb írtam, augusztusban a kötetek abszolút nem játszanak: júliushoz és tavaly augusztushoz képest is több mint húsz százalékkal volt kisebb a forgalom ezen a téren. Mintha minden vásárló elköltötte volna a pénzét az Infinityre. De a füzetek helyzete sem jobb, mert júliushoz mérve 15, tavaly augusztushoz viszonyítva 10%-kal estek (mindkét téren). Ezzel ugyan az éves gördülő statisztika még mindig közel 9/7%-on áll, de most ez a gyenge hónap szinte teljesen lenullázta a zseniális júliust.
Végezetül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése
Hozzászólások
A DC botrány cikk amúgy engem speciel érdekelne.
A Dynamite esetében nem akartam odaírni, de szerintem inkább portfólióban mennek mennyiségre, minden marhaságba belefognak, majd rögtön abbahagyják. Ami meg mintha menne egy kicsit, azt túlzásba viszik, lásd amikor a Project: Superpowers kapott vagy egy tucat spin-offot fél éven belül, majd csodálkoztak, hogy a gerinccím is elhalt. Őszintén szólva, sok kicsit tanulhatna most a Valiant-től termékvonalépítés kérdésében.
A Valint-tól meg minőségbeli kérdésben is plédát vehetne pár kisebb kiadó :)
Na jó, egyvalami miatt értetlenkedem, mégpedig a 3D-s mizéria miatt, mert azzal most hiába döntöttek egyéni bevételi és részesedési rekordot (40% felett), ha egyszer kiderült, a 3D-s borítókon masszív veszteségeik vannak azzal az árral is. Vagyis egy senkit se érdeklő de mégis mindenki által benyalt kunszt miatt elvertek fél-egymillió dollárt és lehet, 10-100e olvasót. Mindezt három évvel egy átfogó szervezeti átalakítás után.
Eh, pedig vártam nagyon a Thanos Risingot lehúzó soraidat :(
Ráadásul úgy tűnik, hogy azt a baromságot tényleg komolyan gondolják, mert az Infinity 4. részében van rá utalás. Mármint az utódaira és azok sorsára...
Megjött a szeptemberi lista, és írom a cikket. Vagyis írtam volna, mert rájötte, muszáj megírnom ezt a DC-s valamit előtte, ugyanis a listát áttekintve sikerült kicsapniuk minden biztosítékomat. Úgyhogy lesz nemsokára egy „mi a tököm megy a DC-nél”, hogy legyen némi alapja annak a kegyetlen hosszú mocskolódásnak, amit a szeptemberi listát cikkben keményen rájuk szabadítok. (Ezer szónál tartok, és most jutottam el az első helyezettig…)