A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Találós kérdés: mi a legjobb, amit tehetünk egy piaccal akkor, ha az egyik jelentős szereplője a karácsonyi idény célegyenesében balról előzve úgy dönt, kiszed egy csomó pénzt a vásárlókból egy ócska trükkel?
Egyesek azt mondanák, némi konszolidálódás. Esetleg visszavenni annyira, hogy némi lendülettel menjünk bele az ünnepekbe.
Az Image szerint: hé, ez egy remek ötlet, szedjünk ki mi is plusz sok százezer dollárt, mert csak. Elvégre a DC-nek is hogy bejött.
Ennyit arról, hogy az Image az elmúlt tíz évben egy tiszteletre méltó, normális kiadóvá vált az amerikai képregények történelmének legnagyobb szégyenfoltjából.
Ó, és igen: az előző havi összesítésben vétettem egy elég nagy hibát: a DC nem tízmilliót vett ki a piacból pluszban, hanem csak kb. 2-3 milliót. Elismerem, ez egy ordas nagy baki, és elnézést kérek a megtévesztésért. Ám az arányokat leszámítva a hozzáfűzött véleményemet továbbra is teljes mértékben tartom.

A 2013. októberi képregényes eladási listák füzetes részét a Walking Dead nyerte, aminek a 115. számában kezdetét veszi egy 12 részes hatalmas hirig All Out War címen. És elismerem, hogy nem olvasom, tehát lehet, orbitálisat tévedek (megint), de ez nekem nagyon marketingszagú. 12 rész és szándékos felhajtás… ez inkább marveli szint, mintsem egy nagy presztízsű indie sorozat egy története. Persze lehet, attól még valójában Kirkman tényleg így gondolta és egy jól összerakott egyéves sztorivonalat épít fel a sorozatában. Láttunk már ilyet a Marveltől is pár éve (Rise and Fall of the Shi'ar Empire), szóval nem lehetetlen.
Ugyanakkor azért hozzátenném, hogy a füzet ezt a szép 310e példányos eladását egy tucat variáns borítónak köszönheti. És utolsó következtetésként ez azért mutatja, hogy a régi kb. 30e fős füzetes bázis majdnem egésze elég fanatikus maradt mindmáig ahhoz, hogy bezsákoljon minden borítóból egyet magának.

Második helyen a DC áll a Batman v2-vel. Ez így önmagában még egy eléggé szokványosnak mondható állítás. A 124e példány is kifejezetten szép a 24. számtól, alig 4e-rel kevesebb, mint két hónappal ezelőtt a 23.-é. Ami már nem annyira szép, az a hétdolláros ár. Amihez kétségtelenül dupla oldalszám is társult, de akkor is. Általában a 64 oldalas különszámokat a Marvel (meg értelmesebb korában a DC) négy-öt dollárért adja. Hét dolcsiért már több száz oldalas regényeket lehet venni a könyvesboltokban egy félóra alatt kivégezhető képregény helyett. És lefogadom, hogy az egyetlen indok az ár mögött az volt, hogy a Batmant 100%-os biztonsággal megveszi legalább 100e ember, akármennyibe is kerül. Az üzleti etika meg mint olyan biztosan csak a sci-fikben létezik.

Hogy a dobogó elég nagy változatosságot mutasson, harmadik helyre a Marvel tolta be az Infinity 4. számát, ami alig 10e olvasót veszített. (Ahhoz képest, hogy a kritikák szerint Hickmanen kívül ember nem érti, hogy miről szól vagy mi történik benne, ez egész szép.) Persze a két hellyel lejjebb található 5. számmal együtt nézve a cím így is elvesztette a kezdeti érdeklődők felét, de az, hogy a harmadik hónapjában még hat számjegyen áll, mindenféle jó vagy rossz minőségtől függetlenül figyelemre méltó. Pár éve a Vörös Veszedelem tudott hasonlót. Bár ott egy pillanatig sem volt kérdéses a minőség, legfeljebb annak totális hiánya.
A két Végtelen között amúgy a Forever Evil című… izé alkotja a húst a szendvicsben, ami bő 25e-s olvasóveszteségével döbbenetesen jó eredményt produkált.

A JLA v5 (a Johns-féle sorozat) kiesett (megint) a százasok klubjából, de ez most senkit sem érdekel, mert közvetlen alatta ott van egy olyan új sorozat, aminek az alkotása önmagában egy pletykarovat; plusz az alatt egy olyan, ami ha rossz lesz, akkor sanszos, hogy beköszönt a comic-apokalipszis.
Előbbi a Superman/Wonder Woman címet takarja, ami nem csak azért kirívó, mert Superman a cím elejében szerepel (bár az lett volna a döbbenetes, ha az egyre nőellenesebbé váló DC egy női figura nevét egy férfié elé merészeli biggyeszteni), hanem mert a legelső szám kijövetele előtt közöltek két dolgot, ami alapján nem igazán értette senki, hogy akkor most pontosan mi a DC célja vele. Egyrészt megtudtuk, hogy a cím nem is leplezi majd, hogy történetvezetésre és hangulatra a Tw… a Twi… a T…
Szóval azt a vámpírmítoszt kiherélő izét majmolja. A másik nyilatkozatuk szerint pedig céljuk, hogy a címben semmi érdemleges ne történjen, különösen ami a két figura kibontakozó románcát illeti.
Tehát… csinálunk egy 20-30 közötti férfi olvasótábornak egy 12 éves kislányoknak szóló könyvsorozat elemeit átemelő romantikus képregényt, ahol a romantikus szál nem haladhat előre. Ha a képregény nem egy szűk réteg szórakozása lenne, akkor a FAIL című mém új alapsablont kapna.
DE! Alatta ott van a nagybetűs Remény, a minisorozat, ami talán részben visszacsábítja a DC-hez a kemény munkával elüldözött női olvasótábor egy részét is: Gaiman új Sandman-minijénak legelső száma. Az Overture névre hallgató történet képi részét a kiadóval torkig lévő rajzolózseni, J. H. Williams jegyzi (aki Quitelyvel együtt küzd szorosan a korunk legtehetségesebb – USA-ba dolgozó – képregényrajzolója címért), vagyis egy olyan alkotópáros állt össze, amit tényleg nem könnyű túlszárnyalni. Emiatt szinte már azt is mondhatnánk, hogy a 93e példány szinte már csalódást keltő. Hátha az emberek többsége a kötetre vár inkább.

Nagyon elmaradt a Marvel, de ezt a 10-20. hely között igen serényen pótolják. Kilenc pozíciót vittek el innen (ebből egy hetes tömböt egyben). A sort még mindig Slott Pókja nyitja, ami mögött a B-Men sorakozott fel, aminek az aktuális crossovere, a Battle of the Atom alig szumma negyvenezer olvasóvesztést produkált. Az ember már azt hinné, Bendis írt egy olvasható történetet.
A kis sort Hickman dupla Avengerse és Bendis dupla Guardians of the Galaxyje zárja. Csak érdekességképpen: mögöttük a DC egy új sorozata, a Damian nyitott. Igen, Bruce Wayne kicsi fiacskája (aki legutóbbi értesüléseim szerint igencsak halott volt, ám a jelek szerint jobban lett) saját sorozatot kapott. Ez egyszerre lehet nagyon jó és nagyon rossz hír is. Erősen függ attól, ki melyik sorozatban találkozott a legtöbbet vele.

A nagyokon kívüli élet az Image-dzsel kezdődik. Ha esetleg a második bekezdésben írtak valamiért elfelejtődtek volna az elmúlt pár száz szó alatt. De a múlt havi első helyezett, a Lucas-féle első forgatókönyv vázlatából írt Star Wars-minisorozat sem panaszkodhat (na jó, a húszezerrel kevesebb olvasó miatt igen…), sikerült a még mindig zseniálisan erős eladásokkal bíró Saga előtt maradnia. Amely amúgy az év során lassan de biztosan bő 10%-kal növelte az olvasótáborát, ami nem csak az indie, hanem úgy általában a képregények között is ritka jelenség. (A Walking Deadet most hagyjuk, ha nem lenne a tévésorozat, az életben nem mozdul el sehová, az idő végéig ment volna a maga kb. 20-25e olvasójával.)
A dobogó után zsinórban három első szám tűnik fel. Az első kettő az Image-é, melyek közül az egyik a Pretty Deadly névre hallgat, két női alkotó jegyzi, és az Image szerény marketingesei nem kisebbet állítanak, minthogy keveri a Sandman és a Preacher stílusjegyeit, hogy mindkettőnél jobb legyen. Habár előfordulhat, hogy tényleg nagyon tehetséges alkotókról van szó (és az ég a megmondhatója, elég kevés nő van a mainstream amerikai képregényiparban), ez kissé olyannak hangzik, mint amikor a Marvel bejelenti, hogy valamelyik Ultimate-füzetben az Újvilág MINDÖRÖKRE megváltozik. Megint. És ez a mindörökre megváltozás teljesen más lesz, mint a két hónappal ezelőtti mindörökre megváltozás, ami amúgy visszavonta a hat hónappal ezelőtti mindörökre megváltozást.
A második friss füzetük Brubaker és Epting (a Captain America v5 mögött álló csapat) Velvete, ami a hidegháborús kémponyvák hangulatát hozza el az ígéretek szerint.
Végül pedig az Archie Comics egy új minije tűnik fel a színen, ami egy… nos, egy tömény horror. És nem azért, mert Archie megint az amerikai szélsőséges katolikusok által helyesnek vélt értékítéletre és életmódra oktat (tudjátok: szeresd felebarátaidat, de csak addig, amíg fehérek és bizonyítottan a republikánusokat támogatják… máskülönben nyugodtan lincseld meg mindet az Úr nevében… és ha ez nem történt volna meg sokszor a valóságban, talán még vicces is lehetne) – és igen, létezett ilyen sorozat, ami elég sokáig ment –, hanem olyan Marvel Zombies-szerűen: Riverdale-ben kitör egy zombijárvány (mi más?), és hőseink hatvan év után szembesülnek a rideg valósággal, miszerint a városkájuk nem maradhat örökké az ötvenes évek propagandavilágában (tisztázás véget: a kedves, aranyos, csendes külvárosi létet dicsőítő propagandafajtáról van most szó, amire tényleg jó érzés néha nosztalgikusan visszagondolni még úgy is, hogy itt Kelet-Európa peremén aligha élhették meg ezt a felmenőink). Attól függetlenül, hogy a sorozat jó-e vagy sem, el kell ismerni, elég merész lépés volt az amúgy legkonzervítavabb, külvárosi focianyukák ízlését is 95%-ban kielégítő cégtől egy igencsak véres horror bevállalása az ismert szereplőkkel.

Bár a kis kiadók most elég sok friss megjelenéssel szórták tele a listát, ami a saját részlegükön belül is számos új elemet hozott a felső részbe, ezeket nem igazán veszem végig, mert túl sokáig tartana. De azért kiemelném, hogy az IDW megszerezte a Samurai Jack (az első, majdnem sikeres amerikai próbálkozás egy anime létrehozására) jogait, és útnak is indított egy új ongoingot vele. Sőt, még az Oni is feltűnt viszonylag magasan (19., összesített 150. hely) valamivel, ami nem Scott Pilgrim: egy Letter 44 című politikával kevert sci-fivel, aminek egyetlen nagyon gyanús eleme, hogy a Bleeding Coolon agyba-főbe dicsérik. (A Bleeding Cool kemény munkával mára elérte, hogy ők a képregényipar TMZ-je… vagy ha egy hazai utalás kell, ők az ottani képregényes Bors magazin: csupa bulvár, rengeteg seggnyalás, nulla objektivizmus és még kevesebb tényhez ragaszkodás.)

Könyveken belül végre a Diamond is mutatott valami érdemlegeset. A Batman: Death of the Family HC (Snyder jokeres nagy crossovere) 12e példánnyal nyitott, de Ellis Avengers GN-je, az Endless Wartime is összekapart 9e olvasót. Mivel utóbbinál az általános vélekedés a minőségét és tartalmát illetően leginkább egy „meh” kifejezéssel foglalható össze, így nem valószínű, hogy watchmeni magasságokba emelkedik, de legalább nem is fog eltűnni pillanatok alatt a köztudatból, mint pár éve az a rettenetes Joker HC. És igen, most mindenkinek eszébe juttattam azt a rém gyenge valamit. Szívesen.
Könyvesboltokban ezalatt októberben volt minden és az ellenkezője is. Annak ellenére, hogy a Bookscan csak az első húsz helyezettet engedélyezi az ICv2-nek, így is láthatunk ott egy első helyezéses mangát (Attack on Titan, és még mindig csak az első könyv, a második éppen hogy top10-es, és időközben amúgy már kijött hét vagy nyolc kötet), a szokásos zombikat, és most Batman is eléggé betámadt a maga 3-4. helyével. A 10. helytől lefelé viszont helyreállt a szokásos manga + Sompolygó Sírontúliak állapot.

Mivel a nem kicsit pofátlanul drága Batman egymagában annyi pénzt hozott, mint a két Infinity, és mert a DC bedobott még egy Forever Evilt és egy Sandmant is – no meg a Batman HC-k is tolták a szekeret –, így megint megverték bevételben a Marvelt. Igaz, nem sokkal, 31%-uk van azok 30,5%-val szemben, és a példányszámoknál már fordított az állás, ám attól még jelenleg a csúcson vannak és hazavihettek több mint 15,6 millió dollárt. A DC sikerében persze az is közrejátszhatott, hogy kerek 100 új kiadványuk + 29 új könyvük volt a konkurencia 78+35-jével szemben.
Az Image sem panaszkodhat, a kis kunsztjuk 9%-os bevételrészesedés felé vitte őket, szeptemberhez képest cirka 1,3 millióval többet vágtak most zsebre. Úgyhogy most a szuperhősrajongók kiszipolyozása után az indie-olvasókat is jól megkopasztották. Már csak a Dark Horse-nak és az IDW-nek kének lépnie egy hasonlót, és elbúcsúzhatunk a 2014-es első negyedévtől. Ó, és amúgy Star Wars ide vagy oda, az IDW a amerikai szamurájnak is köszönhetően majdnem 1%-kal a DH előtt végzett.
Az egyszázalékosok klubja most igencsak népessé vált, hisz a Dynamite-on és a Boom! Studioson kívül bejutott a figuraforgalmazó Eaglemoss, az Archie (egyértelműen az Archie in Afterlife-nak hála), az Avatar Press (fogalmam sincs, miért, semmi kiemelkedőt nem mutattak – habár ez jóformán a cég egész történelmére igaz) és a ZeneScope is (lásd az avataros megjegyzést).

Szinte döbbenetes, de a múlt havi nagy DC-dömping ellenére egy hajszállal sikerült túlszárnyalni a füzetek bevételében a szeptemberi számokat (kösz, méregdrága Batman!), ám ez semmi a kötetek +16%-ához képest, ami így kihozott egy 4,6/0,5%-os (bevétel/példányszám) emelkedést egy hónap alatt.
Ebből persze következik, hogy az előző októberhez viszonyítva is komoly emelkedés történt, ám itt a füzetek állnak sokkal jobban, míg a kötetek mínuszban vannak. Egy éve jelent meg a második Superman: Earth One, az első Saga-tpb, és persze eladtak egy nagy rakás második Walking Dead-compendiumot, úgyhogy nem csoda, hogy nem szárnyalták most túl ezt.
A két erős hónap persze jót tett az éves gördülő statisztikának is, szűk 8%-ról szűk 10%-ra nőtt az idei összesített teljesítmény az előző év hasonló időszakához képest. Ám továbbra is erősen kérdéses marad, hogy ez meddig marad így, mielőtt az olvasók pénztárcája közli, hogy eddig bírta. Különösen, hogy az USA némi gazdasági nadrágszíjhúzásra készülődik mostanság.

A cikk végi szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Hozzászólások