A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A 2013-as esztendő amerikai képregényes listaelemzései igen nagy arányban szóltak arról, hogy éppen milyen aktuális hülyeségük miatt írtam egész bekezdéseket a DC-ről. Elismerem, a cikksorozatot régebb óta olvasóknak hiányérzetük támadhatott emiatt, elvégre amióta csak mennek ezek az elemzések, nagyrészt a Marvel állt a különböző füstölgések és kirohanások célkeresztjében.
Most jó hírem van az ő számukra: a hosszas DC-gyalázás után ismét visszatérhetünk a Marvel szapulásához. Legalábbis a mostani cikk erejéig.

Tegyük fel, hogy mi most egy nagy szórakoztatóipari kiadó vagyunk, akik egyszer a múltban elkövettek egy viszonylag súlyosnak elkönyvelt hibát és kiadtak egy olyan terméket, amely egy bizonyos franchise-unk rajongóinak szemében meglehetősen negatív visszhangra lelt. Mi ilyenkor a logikus lépés?
Nos, ha mi vagyunk a Marvel, akkor a jelek szerint az, hogy folytatjuk. Mert ha egyszer nem jött össze, hátha másodszorra… még jobban nem jön össze?
Valami ilyesféle logika állhatott a Wolverine: Origin, vagy ahogy igazából nevezték, az egyszerűen csak Origin című mini közvetlen folytatása, az igen elmés című Origin II mögött. Aminél már a címen nehéz túljutni, hiszen ez csak egy hajszállal jobb talán, mint az X-Men: The End 2 és 3 volt. (Igen, egy sorozat, ami mindent lezárt. Majd megint. Majd még egyszer még jobban.) Mert ha belegondolunk, akkor már ugye ha egyszer elmeséltük az eredetsztorit, az origót, akkor nem igazán tudjuk azt egy még eredetebb sztorival folytatni.
De most nem is a szemantika a lényeg, elvégre amerikai képregényekről beszélünk, ahol ez jelentéktelen. Hanem arról, hogy elolvasva a füzetet, ez pontosan nulla tartalmat szolgáltat az eredeti minihez képest, és ez alól az sem mentség, hogy egy első számról van szó. Ennek ellenére természetesen – egy jól megtolt reklámkampánynak hála, és mert megint egy rozsomákos első számról van szó – az első helyre jutott 131e példánnyal… Ám attól még a folytatásától sok jót ne várjunk. (Spoiler: a második már ennek a felét se tudta.)

De a második helyezett sem tűnik barátságosabbnak. Az Avengers 24.NOW!-adik számáról van szó… és igen, a „24.NOW!” a számát jelöli. Ezt próbálja valaki kimondani angolul sorszámként. Aki megkísérelte, nyugodtan törölje le most a monitorát/kijelzőjét/vele szemben ülő arcát.
Ez a füzet elvileg egy újabb „all-new” beugrópont, kifejezetten új olvasóknak. Papíron. Ugyanis ezt az elméletet talán egy hangyányit megdönti az a tény, hogy ez a füzet az Infinity című félsikeres event epilógusa akar lenni. Mert hát mi is vonzana jobban egy új olvasót, mint egy történet utózöngéje. Ez olyan, mintha az új Dallas szériát a régi sorozat legutolsó epizódjával reklámoznánk valakinek.
De hát ez a Marvel, ahol a hülye marketinges nem vész el, csak előléptetik. Csak ugye erről a tényről a DC még náluk is hülyébb marketingesei, szerkesztői, vezetői mellett most jó pár hónapra megfeledkeztünk. Milyen kedves tőlük hát, hogy emlékezetünkbe idézik?

Amúgy ha már szóba került a DC, ők összehoztak egy egész aranyos kis vonatot a harmadik és nyolcadik helyek között, melyet a Batman v2 nyit (nem meglepő módon) és a JLA v5 zár (szintén nem meglepő módon). A kötegben találunk még Forever Evilt (döbbenetes, hogy ennyien veszik), Superman Unchainedet (döbbenetes, hogy nem csúszott) és Harley Quinn első számot (döbbenetes, hogy nem is leplezik, hogy Way Deadpoolját másolja, mert mint tudjuk, az aaaaakkora siker volt).

Alattuk Marvel-fronton egyelőre helyreállt a rend, hiszen a Superior Spider-Man ismételten az X-ek felett található, akik cserébe nem kicsit megelőzik már a nem NOW!-adik számozású Angyalokat is. Amik között amúgy akad egy New Avengers v2 13.INH számú is. Valószínűleg Hickman elveszíthetett egy fogadást a szerkesztőségben és emiatt a lehető legidiótább számozást kellett adnia a füzeteknek a .1-es őrület óta.

Apropó…

Pókember-fronton a Marvel kiadott egy minit, ami Peter Parker sajnálatos, ámde már kanyarban lévő visszatértét készíti úgymond elő. Na mármost ezt még a kilencvenes években is egy Lost Episode vagy hasonlóan alacsony fantáziájú címet viselő minisorozatban tették volna. De nem most. (Elnézést: MOST!) Nem, az új Marvel végeláthatatlan NOW!-ságában nem hagyhatja, hogy a címek mindenfelé grasszáljanak, ezért az egész sztorit Amazing Spider-Man 700.1 és 700.5 között adták ki. Hogy miért nem lehetett ezt akkor egy OGN-ben ugyanezért a húsz dolcsiért, reklámok nélkül, ne kérdezze senki. NOW!-logika.

A nagyokon kívüli élet szokás szerint a Walking Deaddel indul és nem meglepő módon a Sagával folytatódik, csak ezt követi a Star Wars negyedik epizódjának Lucas-féle vázlatából készített mini, ami a biztonság kedvéért kapott egy nulladik számot is. (Abban ugyan mi van, a vázlatkönyv elejére vésett bevásárlási lista?)
A Dynamite egy érdekes kísérlettel kúszott fel a hetedik helyre. A címe Legenderry, a lényege pedig, hogy Vampirella, Vörös Sonja, a Zöld Lódarázs és Fantom besétálnak egy bárba… vagyis egy steampunk környezetbe. Igazából egyiküket sem ragadták ki a saját világából, egyszerűen csak ezek a figurák egy új kiadásai steampunk környezetben. Nincs semmi világvégével fenyegető veszély, se egy ellenség, ami ellen össze kell fogni, csak ők egy steampunk környezetben lébecolnak, és kész. Ami most vagy az egyik legnagyobb sikerük lesz, vagy a legfeleslegesebb minisorozat az Ultimate Origin óta.
Az IDW továbbra is erősen a pónikkal nyomul, melyet az utolsó(?) Locke and Key mini is erősít, de a TMNT már a Boom! Studios Adventure Time-jának szintjén lebeg.

Habár logikusan azt gondolnánk, hogy decemberben a kötetes lista valami kiemelkedően jót mutat majd, hiszen egy könyv – akkor is, ha képregény – mindig jó ajándék, eléggé elkeserítő képet kapunk a Diamond kötetes listája láttán, ugyanis nincs rajta semmi kiemelkedő. Első helyen az új Fables, alatta az új Adventure Time, csak harmadik helyen találunk valami nem gyűjteményest: Darwyn Cooke új Parker-feldolgozását. Amit újabb általános tpb-k követnek. Köztük a teljes Marvel Zombies-gyűjteménnyel egy kötetben, amit az omnibusok szokásos száz dolláros ára helyett 125-ért adnak. Mert ha egyszer már sikerült öt sorozaton keresztül fenntartani egy gyenge ötlet még gyengébb kivitelezését, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy elég ostoba akad, akik megveszik még egy kicsit többért is.
Ha meg a könyvesbolti listából indulunk ki, akkor Észak-Amerikában sokan kaptak karácsonyra teljes Walking Deadet, ugyanis a két compendium kéz a kézben ücsörög a lista élén, mögöttük a legújabb, majd az első tpb-vel. Azután pedig Batman jön. Sok. Sokféle. De a lényeg, hogy a Bőregér benne legyen a címben. Ez alatt akadnak olyan klasszikusok, mint Miller nagyon jó(nak mondott) Dark Knight Returnse és Moore Killing Joke-ja, de Snyder új kötetei is szépen teljesítettek. Mangának már nem is nagyon akadt hely a szokásos első Attack on Titan-köteten túl, ami a jelek szerint annyira bejött az amerikaiaknak, hogy a többire már nem is igazán kíváncsiak sok-sok hónap óta.

A kiadók versenye igazából a két nagy szintjén most teljesen érdektelen volt, év vége vagy sem, teljesen szürke módon folytatták mindennapjaikat. A Marvel ismét 35/27 (bevétel) és 36/31 (példányszám) százalékarányban verte ősi riválisát – pedig az 118 újdonságot adott ki a Marvel 102-jével szemben. Az IDW döbbenetes módon beelőzte az Image-et, ami mögött elég szorosan ott volt a Dark Horse is. Persze az Image ezt a sokkot valószínűleg a könyvesboltokból visszajövő nagyon sok számjegyű csekkeknek hála egész könnyedén kiheverte.
A Dynamite most egész jó úton halad a felé, hogy lassan igazi komoly csatákat vívjon a Boom!-mal, miközben a Valiant ismét megugrotta az egyszázalékos lécet. Úgy, hogy ez közben most a figuraértékesítő Eaglemossnak nem sikerült. A karácsonyi szezonban.
Talán az, hogy a novemberhez képest mért változás összességében 0,03%, megfelelően szemlélteti, mennyire nem történt semmi egy hónap alatt. Ami viszont nagyságrendekkel érdekesebb, hogy ez a fentebb említett gyatra diamondos kötetlista 20%-kal erősebb (példányszámra), mint az előtte lévő decemberi volt. Pedig nem nagyon rémlik, hogy annyira rossz lett volna a 2012-es karácsony.
A negyedév számai első látásra ugyan nem túl bizalomgerjesztőek – a harmadik naptárihoz képest esést látunk – ám ne feledjük a DC piacgyilkos 3D-s borító mizériáját. Nem meglepő, hogy ezt az őrült mutatványt a piac most nem ismételte meg a két szép szemükért. De még így is jó 5%-kal lett jobb ez a negyedév, mint a 2012/IV-es volt, szóval panaszra igazából kevés ok maradt.
(Az éves eredményről majd a 2013-as áttekintő cikkben írok.)

Nem maradt most már hátra, mint hogy elbúcsúztassuk a 2013-as esztendőt ebben a cikksorozatban is az éves nagy rovanccsal, amelyre az eddigi hagyomány tükrében e sorok megjelenését követően nem sokkal számíthat mindenki. Addig is itt van pár link az érdeklődőknek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Hozzászólások