A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.
Amikor már az ember komolyan kezdte elhinni, hogy a két legnagyobb amerikai kiadónál az összes értelmes gondolkodásra alkalmatlan vadmarhát sikerült a marketingrészlegen belül tartaniuk, távol a cég teljesítményére komolyan kiható döntéshozatalból… akkor kapunk olyan számokat, mint a 2014. februári, ami minden kétséget eloszlat: nem, a jelek szerint továbbra is áll a helyzet, hogy aki már politikusnak is túl hülye, az menedzsernek megy.
Ám mielőtt belekezdenék ebbe, előtte fussuk át azért a listát…
Akárcsak januárban, most is egy szem füzetet találunk 100e példány felett. Nem különösebb meglepetésre ez a Batman v2 28. füzete, amin Dustin Nguyen továbbra is megmutatja, milyen ügyes rajzoló és borítókészítő.
Második helyen a hirtelen visszatérő Forever Evil tűnik fel, amely most már meg sem próbált 100e környékén maradni. Bár számomra az is valahol kész rejtély, hogy pontosan mi a DC célja ezzel a címmel és miért olyan jó ez az olvasóknak.
A Marvel elcsípte a dobogó legalsó fokát Rozsomák önálló címének tizenhetedik újraindításával. Nem csak ezt a címet indították újjá most, és furamód nem ettől várjuk majd, hogy a második számra a legnagyobb arányú veszteségét szenvedje el a mostani „friss” felhozatalból.
Ugyanis a Marvelnél a jelek szerint a vezetőség visszatért ahhoz a lassan húsz éve bizonyítottan hibás dogmához, miszerint ha valamit újraindítunk első számmal, automatikusan jó lesz és majd veszik. De se a Wolverine v6, se a Fantastic Four v5 (jesszus, ez a sorozat egykoron újraindíthatatlanul stabilnak számított, félelmetes, milyen idiótán bánik vele a cég) nem tesz le annyit az asztalra, amitől érdemes lenne valami sorozatindító nagy eseményre.
Nem javít a helyzeten, hogy utóbbi címet James Robinsonra bízták. Aki, igen, olyan füzeteket írt, mint minden idők egyik legjobb szuperhősös sorozatának számító Starman. Másrészt ő követte el a Justice League of Justice Americe: Cry for Justice (JUSTICE!) című… jelenséget. És a jelek szerint a Fantasztikus Négyese ez utóbbi színvonalát követi, ugyanis az egész annyira sötét, komor és olyan mostohán bánik a szereplőkkel, mintha egy tíz évvel ezelőttről itt ragadt 13 éves emós kislány fanficje lenne. Mert ez, mint tudjuk, olyan trendi.
Ó, elnézést, egy korábbi évtizedre gondoltam. Valójában marhára nem trendi.
Ám ez a két sorozat elbújhat az újraszámozások bajnoka mellett, aki immár lassan három évtizede próbálja nagyon kínkeservesen elhitetni a nagyközönséggel, hogy ő milyen remek figura. Természetesen a Marvel – kilencvenes években gyártottakat leszámítva – leglaposabb, leginkább egysíkú, változásra koncepció szintjén alkalmatlan tömeggyilkosáról, a Megtorlóról van szó, aki a hónapban visszatért a színre a Punisher v11 lapjain. Nem, nem elgépelés, immár tizedszer indítják útjára a sorozatát. Mert mint a rajongóitól tudjuk, a siker legbiztosabb jele, ha másfél évente vásárlók hiánya miatt megszüntetik a címedet, ugye? (Válasz: nem. A nagy helyzet az, hogy azt a pár fanatikust leszámítva a figura senkit – se olvasókat, se filmnézőket, SENKIT – nem érdekel. Jó lenne, ha végre szembesülnének ezzel a ténnyel. Tudom, nehéz Megtorló-rajongóként értelmesen gondolkodni, mégis.)
És ami még érdekesebb tény, hogy egy egészen olvasható sorozatot (mert Greg Rucka Gath Ennishez hasonlóan ráérzett, hogy mi az az egyetlen – ismétlem, egyetlen – dolog, amitől Frank Castle nem vetekszik Spawnnal a Minden Idők Legbénább Sikeres Figurája címért) egy színes-szagos hollywoodi sablonsztorira cseréltek. Szó szerint, mert Frank a filmfővárosba megy. Ide most képzeljen mindenki minimum egy dupla facepalmot.
De ha már a Marvel hülyeségeinél tartunk, szót érdemel, hogy folytatják a .NOW!-s számozást, ami immár a középkategóriás sorozataikat is megfertőzte. Mindenesetre tapsoljuk meg a marketingeseket, mert leküzdötték a minden bizonnyal roppant erős kísértést: az „új” címek – akad jó pár, összesen kilenc – nem 1.NOW! számozással kezdtek. Ez legalább bizonyítja, hogy még egy marketingesnek is lehetnek időről időre működést imitáló agysejtjei.
Heh, bedőltetek. Persze, hogy nem lehet. De nem ők a legfőbb döntéshozók, szerencsére. Azért a Marvelnél és DC-nél is akadnak olyanok, akik konyítanak a szakmához. Máskülönben megint a kilencvenes éveket élnénk meg.
Még búcsúzóul osszuk ki a Legfeleslegesebb Kiadvány díjat a Marvelnek a Superior Carnage Annualért. Amelyben láthatjuk, amint a Vérontó-szimbióta megöl sok embert. Hatalmas meglepetés. Emlékszem, legutoljára ezt… ja, igen. Minden. Létező. Vérontós. Képregényben. Láthattuk utoljára. Komolyan megérte erre papírt áldozni. És volt 25e megvezetett marha, akik adtak öt dollárt azért az illúzióért, hogy ez más lesz, mint a figura összes létező feltűnése.
Jut eszembe, tudtátok, hogy a Marvel egy eseményben visszahozta a Marvel UK megszűnése után szinte teljesen felszívódott hőseit? Nem csoda, ugyanis ez egy viszonylag értelmes színvonalú esemény, amihez a kopasznak semmi, ismétlem, semmi köze nincs, amitől szinte automatikusan 50%-ot emelkedik a minőségi rátája. Csakhogy a kiadó szégyelli, hogy valami épkézláb eventet is képesek voltak összehozni, ami nem éri el a Siege, a Fear Itself vagy az Age of Ultron mélységeit, ezért egészen pontosan nulla jelenlétet biztosítanak neki a sajtóban. De akit érdekel, keressen rá a Marvel Revolutionary War minikre.
A kicsik részlege megint egy dupla Walking Deaddel nyit, amit egy Lucas-vázlatos Star Wars követ. Februárban nem jelent meg új füzet a Sagából.
A Dark Horse az általános piaci hangulat ellenére (erről majd lejjebb) jó hónapot zárt, mert a harmadik hely után viszik a következő kettőt is a Serenity-mini folytatásával és a nemsokára meghaló Star Wars ongoinggal. Sőt, csak kicsit lejjebb találunk egy Tomb Raider v2-t is. Melyet Gail Simone írt. Ez így csak jó kombináció lehet, hacsak valaki nem tartozik azok közé, akik nem képesek túljutni a játékfigura nemrég történt teljes újraindításán. (Mondjuk ez az új játék színvonalától függetlenül kissé érthető, elég sok évnyi történetet és világépítést vágtak ki az ablakon.) Ráadásul képregények terén ez a cím jó ómen, mert anno a Top Cow gyártotta a sorozatát, amely korának egyik legjobb, legmagasabb színvonalú bűnös élvezete volt (mint a legtöbb Top Cow képregény a kilencvenes években).
Az IDW továbbra is a pónikkal erősíti magát – az első három címük mind hozzájuk kötődik –, ám a Dynamite Entertainment most beelőzte őket egy új Turok-sorozattal. Amely valószínűleg az összes többi feltámasztott retrófigurájuk sorsára jut és két hónap múlva azt is elfelejtjük, hogy egyáltalán a piacon van. (De komolyan: emlékeztek még a Doc Savage sorozatukra? Én sem, pedig még csak a harmadik számnál tart, de a listán olyan mélyen van, hogy az ember már észre se veszi.)
A könyves lista eléggé érdektelen, pedig egyedül itt tapasztalhattunk némi növekedést. Ám ez inkább csak abban mutatkozik meg, hogy az adott helyezéseknél egy kicsit nagyobb számokat látunk, mint megszoktuk, amúgy semmi kiemelkedő nem történt a Diamondnál ezen a téren.
Bár, ha őszinték akarunk lenni, akkor a könyvesboltokban sem. Az élen a két Walking Dead compendium, mögöttük az új Naruto és az Attack on Titan első kötete. (Mindig csak az első kötet…) A lista első tényleg érdekes eleme a hatodik Locke & Key kötet. Igazság szerint a februári könyves eladások felettébb unalmasra sikeredtek.
A kiadók versenyét hatalmas meglepetésre a Marvel nyerte a DC-vel szemben, bevételek szintjén 34/28, példányszámok esetében 37/31 arányban, amihez 101 új kiadványt használtak 111-gyel szemben.
A kicsik között az Image kényelmesen hozta az első helyet, mögötte viszont a Dark Horse és az IDW között alig 0,6% különbség volt. Mindkét kiadó egész erős februárt mutatott fel a körülményekhez képest. Ezzel szemben a Dynamite csak a Turoknak hála kerülte el, hogy megint azon aggódjanak, hogy az amúgy nem túl jó hónapot produkáló Boom! Studios ott lihegjen a nyakukon.
Mivel a két nagy szándékosan megpróbálta visszafogni magát, ezért a kicsik nagyobb teret kaptak, ami megmutatkozik abban, hogy az Egalemoss, a Zenescope, a Valiant és az Avatar is bejutottak az egyszázalékosok klubjába.
Januárhoz képest a piac ötszázalékos esést szenvedett el, és ezen a tényen csak az szépít, hogy egész sok olcsó kötetet vettek a szakboltokban (négy és félszázalékos bevételesés ellenére hat százalékkal több könyvet adtak el).
Ez még így önmagában nem lenne annyira meglepő, hiszen a kiadók – főleg a két nagy – félnek a februártól, ezért kevesebb mindent adnak ki, ami persze magával hozza a rosszabb számokat.
Csakhogy!
Ha egy kicsit belegondolunk a fentebbi állításba, miszerint a nagyok félnek a februártól, akkor azért megfogalmazódik a kérdés, hogy mi a fütyülős lószerszámért indított a Marvel pont ekkor egy rakás új sorozatot, amik közül ráadásul ötöt (Rozsomák, F4, Megtorló, X-faktor, Ms. Marvel) elvileg kiemeltnek szánnak. Mert ha az volt az idea, hogy az első számok majd jól kiugranak a lassú hónapban, akkor alaposan arcra estek.
Másrészt a visszafogott február papíron szép lenne, csak ezt a manővert nem idén találták ki, hanem elég sok éve alkalmazzák. És a kicsik – ahogy fentebb is láttuk – egész jó hatásfokkal ugrottak rá erre, sikerült kicsit megtolniuk az iparág szekerét. Mégis, tavaly februárhoz képest 15%-os példányszám- és 10%-os bevételcsökkenést látunk a füzetek terén, amit a kötetek +3/+15%-a tornáz fel −6,7/−12,8%-ra.
Vagyis a nagy helyzet az, hogy a torzító tényezőktől megszabadulva is látszik, hogy a piac bizony az év elején megzuhant, és nem is kicsit. Hogy az amerikai gazdasági nehézségek miatt? Részben igen, de a helyzet közel sem olyan vészes, hogy hirtelen az embereknek kilenctized annyi pénzük lenne szórakozásra (ráadásul az amerikaiak az alapvető létszükségleteken túl pont a szórakozáson spórolnak a legkevésbé a szűkös időkben). Sokkal sanszosabb, hogy mégis visszaütött a DC tavalyi kis 3D borítós, piackifacsarós akciója, és most nézhetjük, ahol sorra röpködnek a mínuszok a havi értékesítésösszesítésekben. Köszönje meg mindenki nyugodtan a DC fejeseinek a hatalmas ötletüket. Aki a közelükben él, használhat ehhez baseball-ütőt és hasonló hagyományos hálakifejező eszközt.
A cikk végére néhány szokásos link:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése
Hozzászólások