A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Áprilisban az tengerentúli képregényes piac már erősen a nyári dömpingre készülődik, és ennek meg is lett a nyoma a listán. Ám mégsem ez a legfeltűnőbb rajta, hanem a Marvel kissé kétes erkölcsű április bombasikere.

Ugyanis aki követi a kinti képregényes eseményeket, az tudja, hogy a mozikba került Amazing Spider-Man 2 miatt a Marvel sajnálatos módon visszahozta az élők sorába Peter Parkert, és egyben elindították az Amazing Spider-Man v3-as sorozatot is. Amelynek legelső száma a brutális marketinghadjárat és az összesen nyolc variáns borító együttes hatásának köszönhetően az obamás rész óta először átütötte a félmillió eladott példányszámot.
És hat dollárba került.
Ahogyan az előtte lévő sorozat, a Superior Spider-Man lezáró, 31. füzete is.

Vagyis 12 dolcsit kellett leperkálni két darab képregényért, ami vicces módon pontosan annyi, mint amennyibe a DC áprilisi kunsztja, a Batman Eternal első négy füzete került.
Ha valaki nem hallott volna róla, ez a DC új heti minisorozata, amely jelen tervek szerint hatvan füzetes lesz (igen, hatvan számos minisorozat, szokjátok), és olyan arcátlanul próbálja kihasználni Snyder Batmanjének a sikerét, hogy ha nincs a két szuperdrága Pók, akkor a DC magasan vinné ebben a hónapban a Rinocéroszbőr-különdíjat. (Ne féljünk, májusban még komolyabban pályáznak majd erre.)
Persze mondhatnánk, hogy a DC eddigi három heti címe (52, Countdown, Trinity) közül egy remek volt, egy egészen szórakoztató, és mindössze egyet hasonlíthatunk Shyamalan Utolsó léghajlítójához abszolút arcvakaró baromsági fokban – vagyis 66%-os esély mutatkozik arra, hogy az Eternal legalább elviselhető legyen. Ezt a gondolatot ne feledjük úgy egy hónapig, amikor majd részletesebben is kitérünk a DC heti sorozatokkal kapcsolatos elképzeléseire.

No de vissza a Marvelhez. Akik ismételten újraindították a jelöletlen Hulkot (immár v4-ként), ami pontosan úgy járt, mint Waid másik sorozata, a Fenegyerek márciusban: igazából az égvilágon semmi sem változott, de a marketingesek miatt újra kellett számozni a sorozatot. Ezzel 30e-ről 70e-re nőtt a vásárlók száma, ám a második füzetre rögtön visszaesett 40e-re. Tehát egyelőre nyertek százezer dollárt és talán pár ezer új olvasót. Vagyis a manőver egyszerre volt mérsékelten sikeres és teljesen felesleges.
A Hulk alatt(!) találjuk az idei nyári event indító füzetét, az Original Sin nulladik számát, ami még a megemeltnél is megemeltebb áron, öt dollárért adtak. (Nos, elméletben, mert pár hazai palimadáron kívül ezen a bolygón senki se vesz amerikai mainstream képregényfüzetet borítóáron, még maguk az amerikaiak sem, akiket ugye a sztereotípia nem éppen a bolygó legeszesebb lényei közé sorol, köszönhetően például annak, hogy minden ötödik felnőtt amerikai szerint a Nap kering a Föld körül.)
Mondjuk a DC is dobott egy hasonlót a Justice League United nulladik részével, ami 68e példányával akkor is várakozáson alul teljesít, ha a legtöbb olvasóhoz hasonlóan tudjuk, hogy a füzet leánykori neve Justice League Canada volt. De ennél a címnél legalább az vigasztalhat minket, hogy az eléggé gyenge JLA v6-ot váltja és már a nulladik része izgalmasabbnak ítéltetett, mint az előzménysorozat egésze.

Egy gyors Marvel-vegyescsokor, mielőtt az indie-kre térünk:
Hickman Avengerse egyre jobban lemásolja a Fantasztikus Négyesét: előfordulhat, hogy jó, de lassan történelmi mélypontokon vannak az eladásai. Eközben a B-Men egyre nagyobbra nyitja a rést az X-részleg és a Bosszúangyalok közt, akiknek hiába van hetvenkilenc ongoingjuk, ha egyszer Bendis füzetei önmagukban majdnem kiteszik a teljes Avengers-szerkesztőség eladásait.
Az Inhuman, ami elvileg egy nagy-nagy dolog volna, eléggé gyatrán indított a maga 58e példányával. Ugyanakkor az Embertelenek sosem vonzottak igazán nagyobb olvasóközönséget, ezért már önmagában az a tény, hogy a Marvel köréjük építene egy nagyobb bázist, egyrészt fura, másrészt (talán) dicséretes. Mondjuk a helyzetét nem sokban segíti, hogy az alapsztorija a legutolsó betűig megegyezik a másfél évtizedes Earth X egyik szálával (terrigén köd szivárog a Földre, ezért mesterséges Embertelenek bukkannak fel mindenfelé).
Érdekes párosítás a Deadpool vs. Carnage. Előbbi ugye mostanság a legtöbb helyre (feleslegesen) beerőltetett figurájuk lett, aki emiatt teljesen elvesztette az eredeti alapkoncepcióját; utóbbi meg mindig is a kiadó legérdektelenebb alakjai közé tartozott, akivel immár húsz éve ugyanazt a történetet adják el újra és újra és újra. Dobjuk még mellé a Deadpool Kills the Marvel Universe íróját, hogy egy eléggé kétes minőségű, ámde meseszép borítójú elegyet kapjunk.

A kicsik terén az Image két Walking Deadje nem meglepő módon a lista elején végzett, és a Dark Horse Serenity-minje megint elcsípte a dobogó alsó fokát, amely alá bekerült a Lucas-féle vázlatból készített Star Wars aktuális száma is.
A Valiant közben előszedett egy újabb figurát a régi portfólióból. A neve Rai, a félmisztikus technoszamuráj, aki a XLI. század hajnalának Japánjában, egy Föld körül keringő technoállamban osztja az igazságot. Ja, és Clayton Crain illusztrálta az első számot, talán ezért is ment el belőle több, mint a Star Wars ongoingból.
Az IDW továbbra is pónikkal támad, a Dynamite pedig nem egy, hanem rögtön két olyan új sorozatot is indított, amelyeket mindenki elfelejt majd egy hónap alatt.

Kötetek terén a Diamondnál semmi extrát nem mutattak – a Sex Criminals tpb-je ment csak 10e fölé –, mégis egész jó hónapot zárt a piac. Ami talán meglepő, az az, hogy a nagyon beharangozott és egészen pofás Pókember-GN, a Family Business nem érte el a hétezres eladást sem.
Könyvesboltokban a márciusi mangadominancia teljesen a visszájára fordult. Ugyan a Naruto milliomodik része trónol az első helyen, de a húszas lista 13 eleme nyugati, közte egy nettó regisztertonna Walking Deaddel (és egy nagy adag Attack on Titannel, ami persze már a mangákat erősíti).

Áprilisban a Marvel a Pókoknak köszönhetően több mint 15%-kal nagyobb bevételre tett szert az ősrivális DC-nél, és ez az előny megmaradt a példányszámok tekintetében is. Kétséges, hogy még egyszer lássunk ekkora különbséget. Csakis akkor kerülhet sor erre, ha a DC nagyon elrontja a nyarat, és az Original Sin kategóriákkal sikeresebb lesz, mint a nulladik száma volt.
Az Image megint közel járt a 10%-hoz (példányszámban el is érte azt), amivel bebiztosította a vezető helyét az indie-k csapatában. Mögötte a Dark Horse és az IDW újból egy szoros meccset vívtak (fél százalékon belül), ahogyan a Boom! Studios, az Eaglesmoss és a Dynamite triásza is. Mögöttük az Avatar és a Valiant érte még el az egyszázalékos küszöböt, bár a Viz és a Random House is elég közel voltak hozzá.

Az áprilisi összehasonlító számok átnézése előtt fontos, hogy tisztázzunk valamit: ebben a hónapban öt szerda volt, míg márciusban, illetve tavaly áprilisban csak négy. (Szerdán kerülnek a szaküzletekben az új megjelenések, füzetekből ekkor megy el egyszerre a legtöbb.) Amennyiben beleszámoljuk azt, hogy e mellé csak négy hétvége párosult, akkor is legalább 15-20%-os növekedéseket kellene látnunk mindenhol.
A márciusi összevetés gond nélkül hozza ezt a kívánalmat. A füzetek 23/14%-ot ugrottak (ami nagyon mutatja, hogy mennyire túlárazott a két listavezető), és a kötetek hatását is belevéve összességében 18/13%-os javulást tapasztalhatunk. Persze itt azért látszik, hogy plusz félmillió füzet ide vagy oda, a példányszámok azért nem is kicsit elmaradnak a vártaktól. Márpedig hosszú távon ez az érdekes, nem az adott havi beszedett pénz.
Tavaly áprilishoz nézve rosszabb a helyzet – füzetek: +17/+7%; könyvek: +17/+11%; összesítve: +17/+7%. Vagyis itt érzékletesebb, mennyire csalóka a Marvel kunsztja, hiszen a könyvek segítettek a statisztika megtartásában. (És azt a piacot az Image –Dark Horse – IDW triásza hajtja.)
Még szemléletesebb mindez az éves gördülő statisztikán: füzetek terén a bevétel -0,9%-on, a példányok majdnem -7%-on állnak. Ez utóbbi elég komoly aggodalomra ad okot, mert ez a statisztika mindenféle időszaki hatásoktól mentesen mutatja a piac aktuális helyzetét, ami határozottan – és egyre inkább – csökkenő tendenciát mutat. És amint majd a későbbiekben láthatjuk, a két nagy olyan lépéseket tett ez ellen, amik egyhamar ismét öngerjesztővé tehetik a folyamatot. Vagyis a remek tavalyi év után olyan, mintha lassan nem visszacsúsznánk, hanem visszamásznánk a gödörbe.

Végezetül a szokásos linktrió:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Hozzászólások