A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Egyszer, réges-régen, amikor a technológia csúcsfokát a nemrég feltalált kerék jelentette… amikor a mindennapi megélhetés kardfogú tigrisekkel való harcot és a vadon termő bogyók keresését takarta… amikor a tűz őrzése volt a legfőbb feladat… és amikor Farek is lassan serdülőkorba lépett…
…körülbelül akkor adta le David Finch a Forever Evil hatodik füzetének ceruzarajzait, hogy belekezdjen a befejező számba.
Legalábbis így érződik, figyelembe véve, mennyi késést szedett össze egy mindössze hétrészes mini készítése során.

Avagy üdvözlet mindenkinek a 2014. májusi tengerentúli képregényes eladási lista elemzésén, amely lista nem meglepő módon a Marvel új nagy nyári eseményével, az Original Sinnel nyit. Csak sajna elfelejtette azzal folytatni.
Mert az első számból ugyan kétszer annyi fogyott, mint az azt megelőző nulladikból (nincs rá magyarázatom azon kívül, hogy amerikaiak), de a második füzetnek már arra se futotta, hogy beférkőzzön a négy darab százezres kiadvány közé. Ugyanakkor hozzáteszem, a felvezetőben említett Forever Evil sem volt képes erre.
Helyette van itt egy szokásos Batman és két Amazing Spider-Man. Nem, nem a második és harmadik rész, az logikus lenne. Márpedig a marketingszak legelső óráján – az ingyenes vodka kiosztása után – a legelső, amit a hallgatók fejébe vernek, hogy a szakmájuk során aki gondolkozni merészel, azt nem csak kiközösítik, de többé sehol sem kaphat állást a Legelső Szabály megszegéséért. Éppen ezért az 1.1-es és 2. számot találjuk a listán közvetlen egymás tőszomszédságában.

Hogy miért kaparom az arcom azért, mert van egy 1.1-es szám? Nos, azért, mert a .1-es számok hivatalosan azért vannak, hogy friss beugrási pontot biztosítsanak az olvasónak egy címbe. Ez a mostani friss beugrási pont a legelső szám megjelenése után jött el. Érzitek, hogy hol a hiba ebben az okoskodásban? Mert ha nem, akkor gratulálok, kiváló marketinges lenne belőletek is. (Bár ez esetben eme hosszú mondatok értelmezése is soknak bizonyul, szóval bizonyos szempontból e sorok a helykitöltésen túl nem sok célt szolgáltak.)

De ha már így belejöttünk, elemezzük kicsit a DC marketingeseit és a szerkesztőség jelenlegi vezetőségét a tetteik alapján.
Mint emlékszünk, a 2006-os Infinite Crisis lezárását követően a DC indított egy 52 részes heti megjelenésű – ezáltal pont egy éven át futó – minisorozatot 52 címen, ami akkora kirobbanó sikernek bizonyult, hogy a befejezését követő két évben két hasonló követte: a Countdown (to Final Crisis) – ami annyira rossz volt, hogy csak a címében szereplő Final Crisis úgy kezdődött, hogy abszolút figyelmen hagyott minden ott történt eseményt – és a Trinity – ami eléggé közepes volt ugyan, de soha, egyetlen szám se okozott kirívó csalódást, így végül sokan egy kellemes valaminek könyvelték el. Ez utóbbi a végére már annyira alacsony számokkal operált, hogy a DC ezt követően hagyta is az éves minisorozatokat.
A múlt hónapig, amikor is útjára indult a Batman Eternal című antológia, ami úgy egyéves, hogy hatvan héten át megy. Ezt azért emelem ki, mert a sajtóközleményben szerepet kapott, hogy egyéves sorozatról van szó. Mert egy év most már hatvan hétig tart.
Vagy mégsem, ugyanis itt egy új, negyvennyolc részes heti sorozat, ami szintén egy évig tart. És a címe New 52: Future's End.
Pontosan. KETTŐ darab heti sorozat megy most egymás mellett. Nem csak nyáron, amikor veszik is az emberek az ilyesmit, hanem jövő áprilisig, illetve júniusig. És ha hozzáteszem, hogy az IGN – akiknél szubjektívebb, messziről lerívóan lefizetett és mindent túlsztárolóan értékelő oldal nem létezik az USA-ban – is csak kínkeservesen tudott összeírni neki egy 7.0-s értékelést, talán érzékelhető, hogy mennyire égbekiáltóan felesleges, sőt, talán egyenesen ostoba dolog ennyire túlerőltetni egy olyan kiadási formát, ami csak időszakosan élt eddig is meg. Mert a Batmannél még megmagyarázhatjuk, hogy a Bőregérrel mostanság minden romhalmazt el lehet adni a képregényolvasóknak, de ez az új cím annyira érdektelen, hogy a negyedik füzetét majdnem 20%-kal kevesebben vették, mint az Eternal nyolcadik számát. Egyszerűen nem tehet már mást az ember mint hogy az arcába temeti a kezét és azt kérdezi az univerzumtól: „Miért?!” – mindhiába. A DC lassan mindent megtesz, hogy teljesen leírjuk őket.

Mindeközben az Image röhög a markába és betolja a felső 25-be a Walking Dead és a Saga aktuális füzeteit. A Dark Horse pedig csak azért nem röhög a markába a kicsik toplistáján elért harmadik és negyedik helyével, mert előbbi egy hatrészes minisorozathoz tartozik, utóbbi pedig egy Star Wars-füzet, aminek a kiadási jogai lassan visszakerülnek a Marvelhez. Meg talán azért sem, mert mögötte két újabb Image-cím van (mindkettő első szám), így harapófogóba került.
Az Afterlife with Archie továbbra is meglepően magasan van a kicsik listáján a kiadó egyéb megjelenéseikhez képest. Amely alatt azt értem, hogy több fogyott belőle mint a következő négy Archie-kiadványból együttesen.
Az IDW továbbra is egész pályás pónirohamot indít, a Dynamite pedig pályafutásuk egyik legmerészebb húzásával próbálkozik. Ugyanis feltámasztják a Chaos! Comics kiadványait, amelynek legelső kiadványa a roppant kreatív Chaos címre hallgat.
Ami sajna azzal a komoly veszedelemmel fenyeget minket, hogy a Knet fórumának kihalása miatt a végén még a Zsákon bukkan fel újra Chaos! Comics Supportee, akinél idiótább trollt a hazai képregényes közeg még nem látott. (Sanda gyanúm szerint ő azt a kategóriát képviseli, aki már marketingesnek és talán még egyenesen politikusnak is túl hülye. Igen, ennyire. Akik abban a balszerencsében részesültek, hogy még aktavín emlékeznek rá, azok fogadják egy hasonszőrű túlélő őszinte részvétét. Mert az a vadmarha olyan nyomot hagyott bennünk, amelyet amíg élünk, ki nem törlünk a memóriánkból.)
Ó, és a Boom! Studios hatalmas meglepetésre nem az Adventure Time valamelyik címével nyit, hanem egy új sorozattal, a Woodsszal, ami annyira nem gyereksorozat, hogy más súrolja a horror zsánerét. És vagy az év egyik meglepetése lesz, mint anno a Morning Glory, vagy az egyik leginkább a fejünket az asztalba verősen rossz sztori. (Mivel ez is naaagy összeesküvéses, mindenki mindenkivel kitolós, egyben nem titkoltan jó adag Walking Dead utánérzéssel nyakon öntött sztori, így kb. az első tpb-re derül majd ki, hogy melyik.)

Kötetek terén kisebb csoda történt, ugyanis a szaküzletekben vásárlók a jelek szerint belefáradtak a zombikba: a huszadik helyig egyetlen árva Walking Deadbe sem futunk bele. Van helyette… nos, igazából semmi. Egy új Batman HC, egy új Batman tpb, és kb. ennyi.
Eközben a könyvesboltokban újabb sebességbe kapcsolt az Attack on Titan-láz, ami mögé az új Godzilla-filmhez társuló GN osont oda. Melyet ugyanaz a Legendary Comics adott ki, ami a Holy Terror!-t is. És amelynek átlagos kritikai pontszáma majdnem pontosan a triplája Miller legújabb „remekművének”. Továbbá, hogy a lehető leginkább stílszerűen és hűen fogalmazzak: csodálkozón vagyok hogy a BlaTeCón még nem van lefordítva hiszen zéró-napos ez-az illusztris mű. Ezt értelmezze mindenki kedve és vérmérséklete szerint.
Zombikat nagyon itt se látunk, bár kétségtelenül jobban állnak, mint a diamondos boltokban. Van helyette viszont némi elengedhetetlen Batman. Talán az egyetlen olyan franchise jelenleg, amit nem egy mozgóképes feldolgozás hajt, hanem valami furamód a képregényes közegből szivárgott vissza az érdeklődés a nagyközönséghez.

A piac felosztásában az áprilisi 16/14%-os (bevétel/példányszám) olló hamar a múlté lett, a Marvel most mindössze 34/36%-ot kapart ki magának a DC 30/33,5%-ával szemben a 43 millió dolláros közösből. Sőt, a DC most alig néhánnyal több kiadványt jelentetett csak meg, tehát nem tömény címdömpinggel hozták fel magukat. Valahol döbbenetes annak fényében, hogy a két nagy vezetősége közötti kiélezett alkalmatlansági versenyt ők vezetik, és toronymagasan.
Az Image alig 0,04%-ra volt attól, hogy elérje a tízszázalékos álomhatárt (eladott példányokban), miközben az IDW alig 0,4%-kal körözte le bevételben a Dark Horse-ot. Példányban meg a DH másfelet vert az IDW-re, szóval utóbbiak a pénzéhségüket enyhén szólva sem vetkőzték le. A Dynamite eközben mindent megtett, hogy átadja a helyét a Boom!-nak, de ez a mutatvány egyelőre még mindig nem sikerült.
Az egyszázalékos álomhatárt most csak az Avatar ugrotta meg, illetve példányokban az Archie sem volt messze. A többiek eléggé alulmúlták a szokott teljesítményüket.

Áprilisban öt szerda(=megjelenési hét) volt, májusban csak négy, vagyis a havi összesítésben várható az erős visszaesés. Ám az, hogy ez mindössze tíz százalék, eléggé szépen mutatja, hogy félmillió ASM vagy sem, az április iszonyatosan gyengén teljesített.
Tavaly májushoz nézve szembetűnik a zombik hiánya, mert a képregények -2/-6%-a a gyenge köteteladásokkal majdnem -5%-os mínuszt eredményez összességében. Sőt, a nagy nehezen pozitívba imádkozott éves gördülő statisztika ismét negatívba fordult (-0,16%). Vagyis a negatív trend továbbra is megtalálható. És nem is az aggasztó, hogy csökkent a bevétel, mert az a -0,16% inkább stagnálásnak tekinthető. A valódi baj a majdnem hatszázalékos példányszámesés, ami egy riasztó mértékben visszaszűkülő piac képét festi fel elénk.

A cikk végi szokásos linkek:
Top 400 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Hozzászólások