A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.
Decemberben a Marvel csuklott egyet, a füzetes piac pedig hirtelenjében nem is tudta, hogy mi történik, ezért egyszer csak beállt egy ünnepek utáni egyensúlyi állapotba. Ami önmagában nem hírértékű, csak ha hozzávesszük, hogy előtte elmaradt az ünnepek alatt megszokott nagy kiugrás.
Minden várakozással ellentétben a felső tartomány egyetlen biztos pontja, a méltán örök 100-as indexszel jelölt Batman v2 végzett az élen, mögötte a Spider-Verse által kicsit hajtott Amazing Spider-Man v3-mal. Amellyel egyben letudtuk a 100e feletti részt.
A dobogó utolsó fokára a Marvel elfilmesítési kampányának újabb lépcsőfoka fért fel, a televíziós sorozat mintájára átalakított SHIELD v3, amely elmondhat magáról két dolgot, melyek látatlanban végtelenül jobbá teszik a v1-es és v2-es szériáknál: Hickmant a szerkesztősége közelébe se engedték, és nem láthatjuk, amint a középkorban épít valaki egy házi miniatürizált részecskegyorsítót, mert az királyságosság (nem az). Sőt, még azt a célt se tűzi ki maga elé, hogy négyezer évre visszamenőleg átírja az egész világ történetét, mert csak. Helyette kapunk másféle marhaságokat, mint hogy Coulson ügynök helyreteszi egész Asgardot, de Waid írja, szóval azért a Marvel igyekezett biztos kézbe helyezni a saját kémszervezete átstrukturálását.
Az AXIS időközben szép lassan lecsengett, és még a végére kínkeservesen tartott egy majdnem hetvenezres eladást. Persze ez így is tízezrekre van az előző két nagy eseménytől, az Infinitytől (emlékszik még arra akárki?) és az Age of Ultrontól (erre persze mindenki emlékszik, olyan rémes volt), melyek bőven 100 000 felett végezték be pályafutásukat.
Szóval, emlékeztessen valaki, miért is engedik Remendert a Marvelnél bármi fontos közelébe?
Habár egy ideje nem foglalkozik ez a cikksorozat a két nagy többi termésével, révén azok eléggé ugyanazt a formát hozzák hónapról hónapra, akad itt most pár érdekesebb cím.
A legmagasabban a Spider-Man and the X-Men található, ami azon kívül, hogy egy meglehetősen szokatlan párosítás, egyben a Daily Show egyik vezető írója, Elliot Kalan humorista műve, szóval igazán mély sztorikra senki se számítson benne. Másfelől az Adventures-széria óta eléggé hiányzik a könnyed hangulat a Marvelből, pláne mióta Slott még Póklány családját is kiirtotta, Mayből meg egy megszállott terminátort faragott, mert az drámai.
Mögötte ott az új Angela-cím, az Asgardian Assassin, ami Kalan sorozatának ellentéte, de legalább Kieron Gillen írja, szóval ne veszítsük el a reményt vele szemben.
Ha már Angela, aki Gaiman teremtménye, itt van a mester egy másik műve, a Sandman: Overture. Igen, bármilyen hihetetlen, de csak eljutottunk a negyedik számig. Ezzel a tempóval olyan 2017-re talán kijön a mini vége is.
És ha már DC, megemlítendő, hogy véget ért a Robin Rises szenvedése, végre hivatalosan is visszakaptuk Damient, szóval ha lenne a DC-nek némi sütnivalója, megkezdenék az apa-fiú viszony visszaállítását, hogy végre némi reális emberi drámát is hozzanak a Bat-család életébe. Másfelől mivel ez egy épeszű döntés volna, így 99,99% az esély arra, hogy a DC az ellenkezőjét valósítja meg.
Ó, amúgy a novemberi tippem bevált a Spider-Woman v5 és az All New Captain America megfeleződésével kapcsolatban.
A kicsik körében az Image ismét bezsebelt egy tucat helyet a felső tizenötből, és továbbra is a Walking Dead és a Wytches állnak az élen… igaz, utóbbi azért esett, nem is keveset. Kirkman Azatecája vicces módon megint nem fért fel a dobogóra egy első szám miatt, ami most Kelly Sue DeConnick Bitch Planetje, amely sorozat nem is leplezi, hogy térdig gázol a hetvenes évek női börtönös explotation filmjeibe, csak ezúttal az űrben. (Ennyit arról, hogy az ilyesmi kizárólag az – éretlen – férfiak vágyálmaiban fogalmazódik meg.)
Érdekes módon a pónik most eléggé lent találhatóak, az első nem-Image cím a listán az Afterlife with Archie, amit az új Hellboy-mini, a Hellboy & BPRD követ. A Valiant is ismét hallat magáról a Valiant című kiadvánnyal, ami a kissé egyértelmű önreklámon túl egy viszonylag épkézláb, önállóan megálló négy részes prestige minisorozat első része, amelynek nem titkolt célja, hogy új olvasókkal ismertesse meg az univerzumukat – lehetőleg a könyvesboltokon keresztül.
Amúgy érdekességképpen megemlíthető, hogy a Titan Doctor Who kötege viszonylag szépen teljesít, a címek ott vannak egy kupacban, megelőzve a Dark Horse hasonló kezdeményezését az Alien/Predator univerzummal. Ó, és persze az IDW-nél se ültek tétlenül és egy újabb crossoverbe kezdtek a TMNT/Szellemirtók után: ezúttal a majmok bolygóját eresztették össze az űrszekerekkel.
Kötetek terén szakboltokban összesen két említésre méltó cím akadt, december és karácsony ide vagy oda: a Saga negyedik (utolsó) tpb-je és a Captain America: Peggy Carter, Agent of SHIELD.
Habár kétségtelen, hogy az ízlésem a kommerszhez áll közel, mégis mindig öröm látni, amikor a könyvesboltok képregényes listáján valami… kevésbé akcióorientáltat találhatunk, mint például a New Yorker nevezetes karikaturistájának, Rosalind Chastnek az önéletrajzi könyvét, a Can't We Talk About Something Pleasant?-öt.
A Saga 4. tpb-je persze innen sem hiányozhat, és végre ezen a listán látszott némi karácsonyi bevásárlás is a Walking Dead két compendiumának dobogós helyezéseivel. Mindezek alatt pedig egy másik, az első helyezettnél jóval elvontabb mű található, a Terrible and Wonderful Reasons Why I Run Long Distances, amely alkotója, Matthew Inman Oatmeal (Zabkása) néven publikál (és visz egy azonos nevű weboldalt)… szóval sejthető, hogy nem egy átlagos elmeállapotú művészről van, már ha művészeknél egyáltalán értelmezhető ez a fogalom.
És hogy ne legyen vége, még éppen befért a listára Richard McGuire-től a Here (mielőtt valaki rosszra gondol, a szó jelentése: Itt), ami egyetlen szoba sarkát ábrázolja 300 oldalának minden egyes képkockáján… és közben századok történetét meséli el.
A Marvel meglehetősen visszafogott decembert tudhat maga mögött a maga 102 új kiadványával, amelyre a DC 139-cel kontrázott, így nem meglepő, hogy a Marvel alig három tized százalékkal nyert bevételben, míg több mint két százalékkal kapott ki példányszámok tekintetében.
Az Image természetesen kirobbanthatatlan a harmadik helyről a maga közel 10%-val, és az sem volt kérdéses, hogy az IDW követi, majdnem kétszer akkora részesedéssel, amit a Star Wars elvesztése óta csak kínlódó Dark Horse összekapart.
A Boom! Studios megelőzte a Dynamite-ot, folytatva kettejük lassan eposzi mértékeket öltő viaskodását, mögéjük pedig csak az Eaglemoss fért be az 1%-osok klubjába; habár utána az Archie, Avatar, Valiant és Titan szinte egybeforrt tömböt alkot, nagyon messze voltak mind ettől a határtól.
A DC dömpingjének hála a füzetek megtartották a novemberi szintet, ám úgy tűnik, hogy aki képregényt akart venni karácsonyra, az novemberben megtette, mert a szakbolti köteteladások közel húsz százalékot estek. Ez meglátszik a tavaly decemberi összehasonlításon is, ami füzeteken 6/4%-os bővülést mutat (bevétel/példányszám), de köteteken közel ugyanekkora mínuszt.
Ami kicsit aggasztóbb, az a negyedik negyedév és a harmadik negyedév viszonylata, amit csak a novemberi könyveladások mentettek meg a csúfos számoktól, ám így is csak -0,2%-os végeredményt hoztak össze. Azért a karácsonyi szezontól többet várna az ember… ha a DC lett volna kedves és nem fosztja ki a drága olvasókat az amúgy tökéletesen értelmetlen 3D-s borítómizériájával. Szóval köszönjük meg szépen a DC-nek a pocsék karácsonyt a tengerentúli piacon.
Ami az éves összehasonlítást illeti, arra szokás szerint az évösszesítő cikkben térek majd ki. Addig is itt van egy kis olvasnivalónak a szokásos linklista:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése
Hozzászólások