Sziasztok!

Ma Múzeumunk másodszorra köszönti a kedves látogatóit, második alkalommal jelentjük be egy állandó tárlatunk bővülését. A ma délutáni kiállítási tárgyunk a semices Fantom 16. száma, amely a Fekete Fagin címet viseli. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Ma délelőtt és délután is a Múzeum veszi át a terepet, vagyis ha hozzávesszük a holnapi megjelenést, rögtön egymás után három füzettel bővítjük a tárlatunkat. Ahhoz képest, hogy tavaly még csak éppen csak bontogatta a szárnyait ez az intézmény, egészen szép lendületet vettünk. És ne feledjétek, hogy továbbra is várjuk az adományokat!

A mostani delikvensünk a Rózsaszín Párduc harmadik füzete, amely két dologról is híres lehetne, ha nem csak pár rajongó foglalkozna ezzel az amúgy meglepően szórakoztató címmel: az egyik, hogy egykoron a kiskorú olvasói nagyon odavoltak ennek a borítójáért, mert a későbbi számok levelező rovatában felbukkan még párszor. A másik, hogy a Limonádéárus című történet a szerkesztőség abszolút favoritja lehetett, mert a sorozat folyamán leglazább négyszer jelentették meg, és mindig más címmel és kicsit más fordítással. Majd valamikor lehet, ennek tiszteletére készítünk egy házi limonádé-különszámot. :)

Elég sok lyuk volt az októberi naptárban, úgyhogy most gyorsan betömködjük az egyiket a nemrég elkezdett kilencvenes évekbeli zsoldos-crossoverünk, a Szerelemért, se pénzért utolsó előtti fejezetével, ami a Cage című sorozat 16. számában jelent meg oly sok évvel ezelőtt.
A mostani füzet megint az ilyen crossoverek általános bajától szenved, miszerint maga az átívelő sztori csak részben van jelen, a többit elviszi a cím saját eseményeinek továbbszövése. Emiatt a mostani részben kissé egy helyben toporgunk, de legalább végre eljutunk ahhoz a marha nagy csúszómászóhoz, amit gyakorlatilag már a sztori kezdete óta hajkurásznak. És aki megállapítja majd azon a duplaoldalason, hogy melyik annak a dögnek az eleje és a vége, az érdemel egy jutalomsimogatást a buksijára.

És a mai délelőttel elértünk a CO-s Whiteout-honosítás végére, avagy a mostani füzetben végre kibogozzuk egy kicsit ezt az antarktiszi gyilkossági ügyet.

És ha már ennyi hely van a hír mellett, akkor legyen most itt az eheti Mortal-frissítés, az MKvsDC soron következő fejezete, amelynek két főszereplője is van: Raiden és Superman.

Sziasztok!

A Macskanő v3 41. számában Selina egy meglepően hozzá illő ügybe keveredik, amiben egyszerre szerepelnek harci kutyák és egy, az East End környékén lányokat futtató, meglehetősen kétes erkölcsi érzékkel bíró román bevándorló. A jelek szerint szomszédainkról nem csak a franciáknak és az angoloknak van igencsak negatívba hajló véleménye.
A történetben amúgy az a fura, hogy az ötlet egyszerűen zseniális egy ilyen sorozatba, elvégre a Macskanő v3 pont az ilyen mocskos, eléggé földhözragadt esetekről szól, arról, hogyan próbálja meg egy kissé karakán domina megtisztítani a saját otthonát attól a szennytől,ami elárasztotta az utcáit. Kár, hogy a befejező második részben egy csapással alávágnak majd ennek. De addig élvezzük ki egy kicsit ezeket a roppant Gulacy-mentes rajzokat.

Ahogy a múlt héten megígértem, ezen a héten délelőtt kitesszük a CO-Mixról átmentett Whiteout – Vakító fehérség című mini maradék két részét is. Ez itt a harmadik. Ez meg egy rövid hír.

A Gyilkosok cím sokat sejtet. Londonon erőszakhullám söpör végig. Látszólag ok nélkül gyilkolják egymást az átlagpolgárok. A rejtély megfejtése, mint mindig, Dylan Dogra hárul. Az író, Tiziano Sclavi, már idejekorán leleplezi, hogy a megfélemlítés e formája a politikai elit eszköztárához tartozik. (Nem véletlenül kerül szóba a füzet lapjain Anthony Burgess neve. ) A hírszövegben nem szeretnék mélyebb elemezésbe kezdeni, viszont érdekes lehet megfigyelni az aktuális füzetben is feltűnő Sclavi-féle inverziót. A kiemelt gyilkossági jelenetekben többnyire idősek ölnek meg fiatalokat, jelképezve ezzel az autoritás, a konzervatív nézetek törekvését a fiatalok által jelképezett lázadó és progresszivitásra vágyó elvek elnyomására.

Ez a füzet az első, amely a Hálózsákon nem újraközlésként szerepel, illetve az első olyan füzet, amelyből az olasz Simulmondo nevű cég elkészítette a legelső Dylan Dog számítógépes játékot. Akkoriban a gamerek pozitív kritikával fogadták az amúgy játszhatatlan adaptációt. A játékban a gyilkos paranoia Evil professzor partijára korlátozódik. Sclavi később az adaptációra, azaz a játékra írt egy sajátos epilógust, ami az extrába csatolva elolvasható a füzet végén.

Kellemes borzongást!

A játék egyébként innen letöltehető.

Egy depressziós ember-űrlény hibrid! Egy ruhafóbiás istenölő orgyilkosnő! Az univerzum legveszélyesebb cuki szőrmókja egy dalek után! Egy kékvérű fa! Egy kozmikus messiásnő! Egy önértékelési felesleggel bíró telepata!
Kik ők? Mik ők? Miként hozta össze a végzet ezeket a teljességgel különböző figurákat? Miért beszél egy orosz kutya telepatikusan is akcentussal?
Minderre és még számos egyéb, az emberiséget régóta kínzó kérdésre választ kaphatunk! csak tessék, csak tessék! Senki se hagyja ki szeptember legutolsó napjának világraszóló premierjét! Csak itt, csak most, csak a HálóZsák Filmszínházban bemutatjuk a Ben Reilly rendezésében, Genzo fényképezésével készült a Galaxis őrzőit!
Te néztél már fel az égre ma?

Hó utolsó vasárnapja van, visszatérünk hát egy kicsit a Disney világába, ott is a legkedveltebbnek kikiáltott Barks—Rosa univerzumba.
Mai történetünkben Dagobert már visszatért Amerikába, hogy megélje a marhabárók koránka alkonyát, ami egyben lassan elkezdte előrevetíteni a klasszikus vadnyugat végét is. (Habár az még két évtizedig kitartott, hogy az új évszázadban adja át a helyét valami teljesen másnak.) Mi sem jelzi jobban a változás előszelét, mint hogy a környéken lassan bevezetik a legújabb találmányt, a petróleum nélkül is világító lámpást… ami aztán előrevetíti az elektromosság elterjedését is. Amihez, mint tudjuk, rengeteg kábel kell, annyi, amennyivel mára elérhetnénk a Holdig meg vissza jó pár alkalommal. És hogy miből készül a kábel? Nos, valamiből, ami Montana környékén nem is olyan ritka, de csak a megfelelő helyeken…

Sziasztok!

Tovább hömpölyög az Ostrom áradata a Bosszú Angyalai 274-es részében!
Láthattuk, amint az előző részben a Mesterbűnözők jól szervezett támadása készületlenül érte az ügyeletben lévő Jarvist, így a kúria a gonosztevők kezére került. Ráadásul az Angyalok mit sem sejtenek erről! Így nem sok esélye van a hazatérő Fekete Lovagnak ellenük, és ugyanez vár minden visszatérő Bosszúangyalra. Szerencsére Kapitány és Darázs rájön, hogy baj van, de ugyan, mit tehetnének ketten egy egész csapatnyi nagy hatalmú szuperbűnöző ellen? Szerencsére Herkules segítsége kapóra jön…ne, ha nem lenne benyomva, mint a rajzszög, ami felerősíti Darázs iránt érzett egyébként sem túl baráti érzelmeit. Így hát, csapot-papot félrehagyva indul meg, mint egy egyszemélyes felmentő sereg. De, mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat. Pláne, ha olyan matt részeg, mint az albán szamár. És mire elül a csatazaj, az Angyalok elszenvedik eddigi legnagyobb veszteségüket…