Sziasztok!

Lehet, rájöttetek már, hogy ha a saját gyártmányú kiadványom van terítéken, akkor valami különleges alkalom van, ami szerény személyemhez fűződik. Ez vagy HZs-tagsági évforduló, vagy születésnap. Ezúttal sincs ez másképp, a hagyomány töretlen, egy évet hozzáadtam az életkoromhoz, és ez jelen esetben azt (is) jelenti, hogy itt a Genzo Creations 03!
A füzet tartalma nem sokban tér el a megszokottaktól. Rajongói munkák ismét vannak, energiaital ezúttal nincs, mert kifogytam az ötletekből, viszont van helyette olvasnivaló. Ugyanis helyet kapott a kiadványban Ben Reilly barátom Deadpool-leírása, ami egy ideje a blogomon is olvasható, viszont az lassan eltűnik az éterből, szóval ezt átmentettem ide az utókornak. És talán nem csak ez fog átkerülni.
Képregény is van, sosem találjátok ki, hogy kivel a főszerepben. Ha nem is akartok gondolkodni rajta, akkor vessétek rá magatokat a lapra, jó olvasást és szórakozást kívánok mellé.

Mielőtt egyik tagtársunk egy újabb saját kiadvánnyal örvendeztethetne meg benneteket egy különleges nap alkalmából, még gyorsan kitesszük a délelőtti frissítésünket, amely a Múzeumunk leginkább múzeum-szerű tárlatát, a Természet csodáit bővíti. A mostani cuki szőrgombócunk a hírképben egy pele. Ennyi talán elég is lesz egyelőre.

Sziasztok!

Eryka sajna már nem ér rá a semices Fantomok gondozására, így mostantól elvileg én veszem át a Micho által készített szkennek feljavításának feladatát… meg jelen esetben a kirakás teendőit is. Ma a tizenötödik füzet kerül sorra, ami a Kígyós gyűrű címet viseli, és elvileg az előző szám folytatása.
(Nem, hanem egy 8 évvel ezelőtti honosításunkra utalgatnak vissza benne, a Hero halálos ítélete c. történetre. Tg, olvass több Fantomot. - M.)

És nem, nem káprázik a szemetek, kicsit időt utaztunk, mert Micho és én felváltva nem értünk rá illetve megküzdöttünk a bitek démonaival is. Remélhetőleg két hét múlva normális ütemben jelenik meg a következő füzet.

Mint valószínűleg nem egy olvasónk megfigyelte, minden második csütörtök esetén esélyes, hogy egy dupla múzeumos napot tartunk, köszönhetően annak, hogy a kis Fantom-fancsapatunk ilyenkor teszi ki a Semic-féle kiadványok újabb és újabb szkenjeit. Ez ma sem lesz másképp, ám mielőtt átadnánk nekik a szót délután, még itt van a mi kis délelőtti archív kiadványunk, amely ismét az egyre terebélyesedő Disney-részlegünket bővíti.
A Vidám zsebkönyvek utolsó 1990-es kiadványát tesszük most közzé, amelyben egy viszonylag ritka történetre bukkanhatunk középtájt: egy olyanra, amelyben Mickey és Goofy felkeresik Dagobertet. A Disney-képregények olvasói ugyanis jól tudhatják, hogy a legtöbb szereplő még a skandináv vagy az amerikai sztorikban is megmarad a maga saját kis világában, a Kacsák nagyon ritkán fogadnak vendégszereplőket vagy tűnnek fel más figurák kalandjaiban. Az olaszoknál is ez a helyzet, ezért a középső sci-fi kaland már talán ezért is unikumnak számít.
De lesz itt még egy sajátságos kúra is, amely alatt a gyógyulást nem pár pirula vagy az egészséges levegő jelenti, hanem egy pénzérmékkel alaposan megtömött ágyú. És ha ez még nem lenne elég, a végén tanúi lehetünk annak, amint Kacsaháza lakossága repülő seprűkre száll, hogy így kerüljék el a vesztükre törő autóikat. Amely szinopszis már önmagában egyértelművé teszi, miért tudnak olyan jók is lenni az olasz sztorik.

Kiegészítés: Sajna egyelőre ez volt az utolsó Vidám zsebkönyv, amiből készítettünk feljavítást. A jelenleg a neten elérhető változatok túlságosan is gyengék, és kétséges, hogy használható változat születhet belőlük, ezért ha valaki tudna szkennelni nekünk belőle 300-1200 dpi-s tartományban (minél magasabb, annál jobb), az nagyon jó lenne.

A mai frissítés igazából egyszerre lehetne délelőtti és délutáni is. Ezért egyfajta konszenzusként déli frissítés lett belőle.
Ugyanis az Indiana Jones-részlegünk újabb bővülését jelenthetjük most be, ám ez a kiadvány igazából a Múzeum hatáskörébe tartozik. Egy olyan archív kiadványt mutatunk most be, ami félig honosítottnak minősül. A delikvens maga az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag, amelynek szövege egy az egyben az 1989-es, fekete-fehér filmképregényből származik, azt vagdalta ki és helyezte át egy kedves olvasónk az eredeti amerikai minisorozat egyetlen elérhető szkenjébe. Ezzel létrejött a magyar kiadás színes változata, és ezért roppant hálásak vagyunk a számára.
Sajna maga a szken több mint másfél évtizede készült, amikor még a tengerentúlon sem igazán értettek ehhez a szakmához, és az eredményük enyhén szólva is pocsék volt. Így az oldalak némi utókezelésen estek át, és még így is messze vagyunk az ideálistól. Ezért elnézést kérünk, de reméljük, maga a tény, hogy lett egy színes magyar változat a '89-es kiadványból, némileg kárpótolja a rajongókat.

Sziasztok!

Erőteljesen haladunk a Nova v4 azon pontjához, ahol a Kingpin kiadó megjelenései miatt megint csak hosszas kényszerpihenőre kell küldenünk a sorozatot. Rich már így is elérte a Földet, amelyről egyértelműen kiderül, hogy egy rakat skrull roppant titkos inváziója alatt áll. Ami annyira titkos, hogy skrullként nyüzsögnek ott mindenütt. (Nem, továbbra sem tudok napirendre térni afelett, hogy lehet egy globális hadüzenetben beharsogott, nyílt lerohanást titkos inváziónak nevezni…) Maga Nova ennek az egésznek a nagyját elkerüli. Igazából majdnem az egészét elkerüli. A következő oldalak immáron arról szólnak, miként vett részt Rich egyetlen csatában, amely a PEGAZUS ellen irányult, egykori bajtársa, Sötétsólyom oldalán. De nem csak az említett hős felbukkanása lesz a füzet egyetlen meglepetése, ó, nem. A sztori vége garantáltan döbbenetes lesz mindazoknak, akik az elmúlt években végigkövették az itt megjelentetett űrrészleget.

Szerintem azok számára, akik követték eddig ezt a méltatlanul elhanyagolt, ámde zseniálisan mulatságos sorozatot, nem nagyon kell mit hozzáfűznöm a ma délelőtti frissítés hírképéhez. Groo elégedetten és a tőle megszokott ostobasággal vigyorog. Lehet megtenni a téteket arra, hogy ezt milyen mértékű anyagi és/vagy életben elszenvedett kár követi igencsak belátható időn belül. Aki „katasztrofálisnál” kevesebbre gondolt, az láthatóan nem olvasott még elég Groot.
És vegyük még hozzá, hogy a mostani füzet az illegális bevándorlásról és az így szerzett olcsó fizikai munkaerő kihasználásának kérdéséről szól. Olyan groosan. De sajtszósz nélkül.

Sziasztok!

A nagy kihagyás után lehet, nem biztos, hogy jó ötlet, de most egy kicsit daráljuk a Silver Sable-t, hogy a lehető legegységesebben letudjuk a két másik zsoldossorozattal közös crossoverét. Így hát most a Silver Sable 13. számát olvashatjátok, az egész mizéria felezőjét, amelyben végre véget vetünk a kissé érdekes hajkurászásnak, és eljuttatjuk azt a szerencsétlen tantrikus ereklyét (amely leginkább egy díszes nyílvesszőre hasonlít, és azért abba szexuális szimbólumot belelátni már kissé erőltetett…) a titokzatos megbízóhoz. Aki lehet, hogy a Terror lapjain valami komoly emberke volt, de az is lehet, hogy nem, mindenesetre őszintén megvallva a szokatlan külseje ellenére továbbra is fogalmam sincs, hogy ki lehet. Szerencsére ez a sztori szempontjából nem fog hátráltatni bennünket. Hőseinket azonban az a néhány éhes állatka, akiket a megbízó tartogat számukra, határozott hátrányba kényszeríti.

Plusz most (és most tényleg most) folytatjuk az MKvsDC sztoriját. A DC egyik legismertebb főgonosza után a Mortal Kombat egyik legismertebb főgonosza következik, aki amúgy nem az előző fejezet címszereplőjével, hanem majd a következőével alkot egy párost. És ennek a mondatnak így sok értelme nem volt. Jöjjön inkább Shang Tsung és az ő – önmagához képest – döbbenetes története.

Sziasztok!

A körülmények fura összjátéka folytán a héten rengeteg, rengeteg oldalnyi olvasnivalót kaptok tőlünk, főleg a délelőtti frissítések folyamán. Ezt alátámasztandó rögtön egy közel százoldalas történettel nyitunk.
A mostani kötetünk egy érdekes darab. Egy olyan európai kötet, olyan BD, amit amerikaiak készítettek Amerikában, mégis egy francia kiadó jelentette meg. Ráadásul nem más írta, mint Geoff Johns, akit 2006-ig a DC új messiásaként ünnepelt mindenki, köszönhetően a zseniális hangulatú és történetvezetésű sorozatainak, melyekkel olyan életet lehelt a kifulladt franchise-okba, amellyel számos új rajongót szerzett a cégnek. (Sajna azóta már halvány árnyéka sincs akkori önmagának.)
A mostani könyvnek viszont semmi köze a DC-nél folytatott tevékenységéhez, amit az is bizonyít, hogy az Akció kategóriát erősíti. Egy érdekes fantasy-szerű sztoriról van most szó, amely az Olümposz címet viseli. A története természetesen Görögországban, az Égei-tengeren játszódik, főszereplői pedig egy amerikai régészprofesszornő és a tanítványai, akik sajna rossz helyen vannak rossz pillanatban, ugyanis a hajójuk egy eltévedt bűnbanda karmába kerül. Csakhogy mindez egy vihar alatt történik, és az egész társaság egy furcsa szigeten keveredik partra. Egy olyan szigeten, ahol egy hatméteres óriás köszönti őket…
A könyv amúgy egy akciósztoriba csomagolt gyorskurzus a görög mitológiából, és így járulékosan a görög mitológiai nevek helyes változataiból is. És egyben egy kis bizonyíték arra, hogy az amerikaiak talán mégsem annyira műveletlen ősbarbárok, mint sokan hisszük. Legfeljebb egy részük. (Oké, nagy részük.)