Hó utolsó vasárnapja van, visszatérünk hát egy kicsit a Disney világába, ott is a legkedveltebbnek kikiáltott Barks—Rosa univerzumba.
Mai történetünkben Dagobert már visszatért Amerikába, hogy megélje a marhabárók koránka alkonyát, ami egyben lassan elkezdte előrevetíteni a klasszikus vadnyugat végét is. (Habár az még két évtizedig kitartott, hogy az új évszázadban adja át a helyét valami teljesen másnak.) Mi sem jelzi jobban a változás előszelét, mint hogy a környéken lassan bevezetik a legújabb találmányt, a petróleum nélkül is világító lámpást… ami aztán előrevetíti az elektromosság elterjedését is. Amihez, mint tudjuk, rengeteg kábel kell, annyi, amennyivel mára elérhetnénk a Holdig meg vissza jó pár alkalommal. És hogy miből készül a kábel? Nos, valamiből, ami Montana környékén nem is olyan ritka, de csak a megfelelő helyeken…

Sziasztok!

Tovább hömpölyög az Ostrom áradata a Bosszú Angyalai 274-es részében!
Láthattuk, amint az előző részben a Mesterbűnözők jól szervezett támadása készületlenül érte az ügyeletben lévő Jarvist, így a kúria a gonosztevők kezére került. Ráadásul az Angyalok mit sem sejtenek erről! Így nem sok esélye van a hazatérő Fekete Lovagnak ellenük, és ugyanez vár minden visszatérő Bosszúangyalra. Szerencsére Kapitány és Darázs rájön, hogy baj van, de ugyan, mit tehetnének ketten egy egész csapatnyi nagy hatalmú szuperbűnöző ellen? Szerencsére Herkules segítsége kapóra jön…ne, ha nem lenne benyomva, mint a rajzszög, ami felerősíti Darázs iránt érzett egyébként sem túl baráti érzelmeit. Így hát, csapot-papot félrehagyva indul meg, mint egy egyszemélyes felmentő sereg. De, mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat. Pláne, ha olyan matt részeg, mint az albán szamár. És mire elül a csatazaj, az Angyalok elszenvedik eddigi legnagyobb veszteségüket…

A mai napon befejezéséhez érkezik Darth Maul története. Kiderül, hogy a gonosz elnyeri-e méltó büntetését. Vagy nem. Meglátja, aki elolvassa.
Jó szórakozást hozzá!
Vladek/Recsi/Galen

Sziasztok!

Múzeumunk a végére ért a Pókember leghíresebb cirkuszi fellépését feldolgozó fényképsorozatnak… vagy legalábbis ezt hittük egészen a közelmúltig. Ugyanis napvilágra került egy új amatőr felvétel, amit egyenesen egy hazánkfiának köszönhetünk. Kiderült ugyanis, hogy a hálószövő a kimerítő mutatványok után annyira megéhezett, hogy nem sokkal a műsor után az utcán gondolkodás nélkül rávetette magát az első arra járó olyan furgonra, amely éppen élelmiszert szállított a környékbeli üzleteknek. Mint a képen is látható, ez a jármű egy frissen bevándorolt magyar autóját takarta, aki annyira friss volt még a tengerentúlon, hogy a hazulról hozott kocsin a feliratot sem festette még át. Az ő fia fényképezte le ezt a jelenetet, ami egészen idáig a családi ereklyék között hevert, ám nemrég egy kedves olvasónk megosztotta azt velünk. Igazi világpremiernek lehetünk hát most szemtanúi.

Sziasztok!

Ma délelőtt Múzeumunk második állandó tárlatát bővíti, vagyis közszemlére tesszük a Mickey Mouse magazin 1991 szeptemberében megjelent füzetét.
A mostani felhozatal ismét eléggé vegyes, hiszen rögtön Görögországban kezdünk, ahol egy mitikus csodatévő nyomát kutatjuk. De kilátogatunk még az erdőbe is egy kis medvepörköltre, illetve persze a kacsák sem hiányozhatnak, akik közül Donald igencsak hosszú és sok balesettel teli útra indul. Amelyben hajók kerülnek veszélybe.

A Szerelemért, se pénzért című zsoldos-crossover negyedik részében, vagyis a Terror Rt. első sorozatának 12. számában az eddig leginkább egymást gyilkolni szándékozó címszereplők arra a felismerésre jutnak, miszerint a kölcsönös üzleti megállapodások hosszabb távon komolyabb előnyökkel kecsegtetnek, mint egy olyan konkurenciaharc, amely során az esetleges külső vetélytársak komoly helyzeti előnyre tehetnek szert a belharcok során kialakuló figyelemmegosztás hiányának aktív kihasználásával. Eme felfedezést egy átfogó, habár még igencsak labilis szerződés követi, amelyben a felek rögzítik abbéli szándékaikat, hogy felkutassák az őket többszörösen megvezető és munkájuk ellenjuttatását visszatartó célszemélyt fentebb nevezett munkabér kicsikarásának, majd minél látványosabb felkoncolásának szándékával. Eközben a szerződésbe belefoglalt delikvens a felektől jogszerűtlenül és alattomos szándéktól vezérelve kicsalt eszköz segítségével további intézkedéseket foganatosít mindeddig csak részleteiben megismert terve teljes kivitelezését illetően, amely terv részét képezi a mellékelt illusztráción látható ázsiai domina alkalmazása.

Sziasztok!

Ahogy tegnap már megígértem, ma délelőtt folytatódik a CO-ról áthozott Rucka-mini, a Whiteout újraközlése, ezúttal a második füzettel.

Mivel ennél többet nem igazán tudok mondani, és mert tegnap a gyerekrészleg frissült, így a mai napot használom ki a Mortal Kombat vs DC universe történeti leírásának frissítésére. Ma Lex Luthor igencsak rövidke fejezete kerül sorra, amelyben végre a DC-s banda is eljut a végső összecsapás helyszínére.

Habár a Bádog Favágó nem teszi a tiszteletét a Dorka és a varázsló Oz világában című Baum-regény marveles feldolgozásának ötödik füzetében, hőseinknek mégis határozottan egy favágással kapcsolatos problémát kell megoldaniuk. Nevezetesen azt, hogy rengeteg fakobold szeretne végezni velük, ők pedig ezekkel a koboldokkal. Annyira, hogy még Jakabot is láthatjuk akcióban, amint beveti a kung-fu tanok nevezetes ló stílusát, igencsak autentikus módon.
Azonban ez nem lenne vérbeli oz-sztori, ha hőseink ettől függetlenül nem keverednének valami komolyabb csávába, amiből természetesen a szürkeállományuk és pár roppant éles karom segítségével másznak majd ki, hogy aztán tovább folytathassák a mászást a földfelszín felé.

Sziasztok!

Ezen és a következő két héten is négy-négy délelőtti frissítésre számítsatok, amelyek 2-2-es felállást követnek: a hét első felében egy CO-s minit, a Whiteoutot tesszük ki, míg csütörtökön és pénteken a Múzeum jelentkezik majd.
Sajnos Greg Rucka minijéről semmit sem tudok írni azon kívül, hogy egy sarkvidéki (vagy legalábbis nagyon jeges területen játszódó) gyilkossági ügyet mutat be, és hogy 2009-ben készült belőle egy olyan film, amelyet szinte példátlan módon egyszerre alázott icuri-picuri darabokra mind a kritikus szakma, mind a közönség. Mivel Rucka egy nagyon jó író, aki pont az ilyen fekete-fehér, független sztorikban dominál, így látatlanban azt mondom, hogy a kilencedik művészeti ágba tartozó kiadással mindenki jobban jár.
Ó, igen. A CO-sok a tpb szkenjéből dolgoztak, vagyis mindegyik rész borítója ugyanaz, nem a galéria hibás.