A második adag
- Írta: kit
Ma a Topps Jurassic Park adaptációjának második, befejező részével jelentkezünk, melyet idehaza a Semic kiadásában olvashattunk annak idején. Jó szórakozást! (dinoszauruszoknak Jó étvágyat!, fejjel lefelé álló autóknak meg béke poraira!)
Az ezredik...
- Írta: talgaby
Nem nagyon szokásom önmagamról írni a hírekben, a mostani azonban két szempontból is különleges alkalom számomra. Egyrészt ma van kerek hat éve, hogy hivatalosan is a HálóZsák csapatának részévé váltam (melyet valószínűleg azóta is bánnak :)), másrészt úgy éreztem, ma jött el az ideje annak, hogy debütáljon a tiszteletbeli ezredik honosításom. (Tiszteletbeli, mert igazából csak tippelni tudok, hogy az eddigi közel ezerhatszázból mennyi került ki - szóval lehet, hogy már tavaly elértem ezt a számot, de az is, hogy idén még nem is fogom.) Ami ráadásul a szintén elég kerek, 4500-as számú cikkben kerül ki. És egy ilyen alkalomra valami valódi különlegesség dukál.
Mondjuk John Byrne Marvel-DC crossoverei közül egy darab. Egy méltatlanul elfeledett darab, ami a két univerzum talán legérdekesebb kozmikus nagyságait ereszti össze egy hatalmas, agyatlan bunyó helyett inkább a két figura alapvető különbségeit szembeállító és kielemző űroperában, amiben igazi isteni hatalmú természeti erők csapnak össze a fennmaradás és az erősebbek életben maradása törvényeinek engedelmeskedve - hisz, mind mindketten tudják, hiába majdnem mindenhatóak, ők is saját természetük rabjai, akiknek azt kell tenniük, amit az univerzum elrendelt számukra. Ők Galactus és Darkseid.
Galactus, a Bolygófaló, Világok Pusztítója, ki a végtelen kozmoszt járja milliárdok óta, hogy szüntelen éhségét életnek otthont adni képes bolygók magjának energiáival csillapítsa, és ezzel egyfajta pártatlan, univerzális ragadozóként tartsa kordában a világegyetemben burjánzó sokszínű életet - és egyben kihívást intézzen minden értelmes faj ellen, hogy próbára tegyék leleményességüket, hogy kiderüljön, mennyire méltóak az életre.
Darkseid, Apokolipsz Ura, a világegyetem ostora, az új isten, kinek nincs más célja, mint felkutatni az Anti-Élet Egyenletet - egy matematikai formulát, ami az univerzum legalapvetőbb törvénye által bizonyítaná minden élő s élettelen előtt, hogy Darkseid a világegyetem megkérdőjelezhetetlen ura.
Kísérjétek hát el az évforduló apropóján erre a fantasztikus utazásra, ahol Jack Kirby két legpáratlanabb figurája találkozhat szemtől szemben annak az írónak a munkája által, akinél jobban a Kirby halála óta talán senki sem volt képes átlátni, milyen hihetetlen mélységek rejtőznek az egykori író-rajzoló teremtményeiben.
Legendák Hong Kongban
- Írta: talgaby
Bár a Street Fighter II történetének képregényes feldolgozása véget ért, közel sem járunk még az UDON-féle SF-megjelenések végén. Bár tavalyra lett beharangozva, de egy igényfelmérés hatására egészen az idei év nyarára csúszott a második Legendák-mini bemutatkozása, a Chun-Li első része - aminek, ígérem, nem sok köze lesz a hasonló című filmhez.
A történet Chun-Li fiatalabb évit mutatja be, a sztori jóformán onnan indul, amikor befejezte a rendőrakadémiát és szolgálatba áll egyszerű utcai járőrként (hogy aztán majd később innen emeljék át a nyomozókhoz, majd a bűnügyiekhez, végül a nemzetközi csoporthoz az Interpolba). Persze ez nem lenne egy vérbeli akciósorozat, ha már az első jelenetben nem törnénk ripityára két kocsit és pár rosszfiú néhány csontját.
A dolgok pedig innentől csak felpörögni fognak, ugyanis felbukkan itt majd a Shadaloo fiókszervezete, belekeveredik a képbe egy ősi agyaghadsereg... szóval egy tipikus Street Fighter-sztorira lesz mindazoknak kilátása, akik végigkísérik a következő hónapokban ezt a minisorozatot.
És ha már akció, cask ne maradjon el az újraírt Mortal-kezdet sem. A héten az Árnybirodalomba kísérjük tovább Sub-Zerót az 1.10-es és 1.11-es fejezetekben, amikben szembe kell néznie a kissé lidércszerűvé vált Scorpionnal és megközelítőleg hatvanezer marcona börtönőrrel. És akkor még ki sem jutott a pusztaságba, ahol majd az igazi kihívás vár rá a következő fejezetekben!
Opálos tekintet
- Írta: talgaby
A Macskanő v3 23. számában Selina és Holly Opal Cityben folytatják az USA-t átszelő sétakocsikázásukat. Ha nem nagyon hallottatok Opal Cityről, akkor most részben pótolhatjátok ezt a kimaradást. A városról nagyon sok mindent lenne érdemes tudni egy kiváló és sokat emlegetett sorozatnak köszönhetően, ám ebbe belemenni egyenlő azzal, hogy az ember halálos ítéletként magára húzná mind a 75 számának honosítását... így most elégedjünk meg annyival, hogy egy kicsit magunkba szívhatjuk a város atmoszféráját és megint tanúi lehetünk egy jelenetnek Selina korai karrierjéből.
Nem, az nem a Csillagkapu...
- Írta: Aldarion
A mai frissítésünkkel lezárul a Dungeons & Dragons címre hallgató sorozatunk első felvonása. Az immár fél éve megkezdett, Árnyragályra keresztelt történet utolsó, ötödik részében Adric és csapata Chad'Maragh mélyén végre szembekerül az ismeretlen eredetű fertőzés rejtélyes forrásával, és kénytelenek rádöbbenni, hogy az sosem volt több holmi véletelen mellékhatásnál, és az igazi fenyegetés nem más, mint... na de ki is vagyok én, hogy a spoilerekkel hazavágjam a történet végét? Egy biztos: hőseinkre átkozottul kemény csata vár a ki tudja honnan érkezett ellenséggel, mely során kiderül, hogy Adric jóval több egy egyszerű verőlegénynél, és noha elég jól titkolja, azért bír némi jártassággal az intellektuálisabb kasztok dolgaiban is...
Azt hiszem nem is maradt más hátra, minthogy jó szórakozást kívánjak az aktuális fejezethez, melynek magyar változatát újfent csak én készítettem, a borító pedig - mint mindig - ezúttal is beigli69 munkája.
Ujjsugarak és pókokból készített adó-vevők
- Írta: talgaby
Legelőször is elöljáróban ezúton szeretnék bocsánatot kérni D-montól, ha esetleg olvassa ezt, de sajna a (talán első és egyetlen) fordítása most bizonyos mértékben az enyészeté lesz, ugyanis hosszas mérlegelés után úgy kellett döntenem, hogy saját magyar szöveget készítek a Csodálatos Pókember 5. számához. Mármint az eredeti, Amazing Spider-Man-féléről van most szó.
Amostani füzetben - akárcsak a Fantasztikus Négyes ötödik számában- a címszereplő a Marvel-univerzum egyik, ha nem legösszetettebb és legkiválóbban megalkotott szupergonoszával, Fátummal csap össze. Aki itt... nos, mondjuk úgy, hogy Stan Lee sose érzett rá igazán a figurára, és a Kirby-féle kidolgozott, komoly jellemrajzzal felruházott szereplő helyett itt egy egyszerű őrült tudós, aki eléggé... bárgyú hibákat vét, miközben minden pillanatában másra se koncentrál, mint hogy a lehető legklisésebb monológokkal untassa ellenfelét.
Másrészt roppant érdekes tanúja lenni annak, miként csapott össze ez a két híres figura a Marvel-kor korai szakaszában, illetve hogy milyen érdekes ötleteket vetett be az író, hogy a lehető legjobban kitöltse azt a helyet, ami a hatvanas évek elején, akármilyen hihetetlen, de szinte végtelenül hosszúnak minősült (akkoriban egy átlagos történet nyolc oldal körül járt, Lee-nek viszont erőssége volt, hogyan alkosson tényleg tartalmas és egybefüggő sztorikat).
A történet beírását, mint mostaában minden ilyen klasszikus Pókemberét, most is Usagi Yojimbo végezte.
Disney-nyár IV.
- Írta: HZs Múzeum
A Baktató Lidérc nyári szabadsága még mindig tart, így továbbra sem ússzátok meg a nagy mértékű disneysedést. Mivel Darkness egy egész sereg szkennel látott el bennünket, így ma újfent két régi füzet digitális változatával örvendeztetjük meg mindazokat, akik szívesen emlékeznek vissza ezekre a több mint húsz éve megjelent történetekre. (Még a mostani, kínrímes időszakra is, bár ennek a gyakorlatnak szerencsére a '91-es évfolyammal kezdve véget vetettek.) Most az 1990 áprilisában és májusában megjelent füzetek kerülnek sorra.
Egyszerűen csak ennyi...
- Írta: HZsTeam
Kertvárosi dinoszauruszok
- Írta: talgaby
Folytatjuk Barry Ween, a zsenigyerek kalandjait az első minisorozat középső számával, amiben a génkezelés aprócska visszásságairól fogunk hosszasabban értekezni. Azon belül is arról, hogy egy instabil mutagén anyag lenyelése nem feltétlenül fog nindzsaképességű kétéltűeket, esetleg repülni képes egyedeket létrehozni, hanem olykor az elszenvedő alany csakugyan néminemű... hátrányba kerül tette következményeként. Mondjuk egy rohadt nagy dinoszaurusszá változik, ami hajlamos egy pöppet feltűnőnek bizonyulni egy amerikai kis/kertvárosi környezetben.
Habár talán még mindig jobb dinoszauruszokat látni, mint ha a rokonok heves agylágyulás és szenilitás miatt be akarják hajítani az embert az öregek otthonába. Ez is valahol a mostani szám tanulsága.
Ezen kívül folytatjuk az MK Mythologies történetének leírását is az újraalkotott MK-sztori 1.8-as és 1.9-es fejezetében. A fagyharcos itt élete kihívásával néz szemben, ugyanis a Tűz Templomát kell felkeresnie, hogy aztán egy meglehetősen dühös viharisten áthajítsa őt a Pokolba, ami szintén nem éppen egy hűvös hely. A szó több értelmében sem.
Egy újabb Eisner-díjas sorozat a HZs-n
- Írta: zozi56
Nem, nem egy új képregény honosításába kezdünk, csak a Menthetetlen több eredménytelen jelölés után idén Eisner-díjat kapott. Az elmúlt években többször is majdnem nyert már, 2010-ben jelölték a legjobb sorozat, legjobb író és legjobb borító kategóriában. Három Harvey-jelölést is bezsebelt, 2010-ben a legjobb író és legjobb új sorozat, 2011-ben pedig legjobb író kategóriákban. Eddig folyamatosan elvitték ezeket előle más képregények, de a sorozat folyamatosan magas színvonalát idén végül díjazták: 2012-ben a legjobb írónak járó Eisner-díjat Mark Waid kapta a Fenegyerekért és a Menthetetlenért.
A mai, negyedik számban az egyik kedvenc szerepelőm, Qubit kerül a középpontba. Bár még nem nagyon láthatjuk azokat a húzásait, amik miatt megkedveltem, egy kis ízelítőt azért kapunk. És a füzet első pár oldala... nos, az kicsit gyagyás lesz. Ha megfigyeltétek már, rendszeresen feltűnnek a sorozatban olyan oldalak, amik a régmúlt gondtalanságát, ártatlanságát szimbolizálják, ez is ilyen lesz, csak talán kissé túlzóbb, mint az eddigiek. De aztán persze visszatér a szokásos Menthetetlen-hangulat.
Itt is szeretnék köszönetet mondani a sorozat rendszeres korrektúrázásáért Fareknek, aki még akkor is időben átnézi a füzeteket, ha azt Predash-sal csak szombat vagy vasárnap éjjelre tudjuk elkészíteni.