Ami felmegy annak le is kell jönnie.
Legalábbis ebben reménykedik Han városával kapcsolatban mindenki, aki nem z említett város lakosságának részét képezi. De legfőképpen Buck Rogers az, aki a róla elnevezett sorozat tizedik füzetében nagyon szeretné, ha az amerikai indiánok leszármazottai egy kicsit visszatérnének a földre legalább annyi ideig, hogy kiszabadítsa onnan Dale-t.
Ám ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed keres magának egy csapat légi martalócot, hogy csempészett garnélának álcázva felkeresse a hegyet. Ami még mindig a föld felett lebeg.
Vagy valami hasonló. Majdnem biztos vagyok abban, hogy az eredeti szólásmondás csak kicsiben tér el a fentitől.

Múzeumunk eléggé biztos abban, hogy a mostani hír címe önmagában elég volt ahhoz, hogy egy sor emlékképet idézzen minden 25 év feletti olvasónkban, mert ma a Disney-hét jegyében egy sor Donald rágógumimatrica digitalizált változatát tesszük fel. Hogy a gyűjtemény teljes-e vagy sem, nehéz megállapítani, mert sehol sem találni hiteles forrást arra vonatkozóan, hogy mégis, hány fajta matrica volt ezekben a rágógumikban, amik a nyolcvanas években a gyűjtési lázba hajszoltak majd' minden kisgyereket Európa nagy részén. Ám az biztos, hogy a több mint száz matrica elég termetes részét képezi az egésznek.

Az idősebbeknek jó nosztalgiázást, a fiatalabbaknál pedig reméljük, hogy talán ők is kuncognak majd egy pár csíkon, miközben felfedezik az idősebb generáció gyerekkorának eme emlékezetes kis szeletkéjét.

Sziasztok!

Az Oz országútja negyedik füzetében hőseink kikeverednek egy slamasztikából, hogy aztán rögtön egy látszólag bevehetetlen akadállyal nézzenek szembe: az Oz körül elterülő sivataggal, amely azon nyomban végez bárkivel, akinek a lába a homokját érinti. És nincs náluk egyetlen valamire való varázscipő vagy repülő szőnyeg sem.

Ám ekkor szól közbe a zsenialitás, vagyis amikor az író és a szereplői is ott helyben feltalálják a homokvitorlást. Nem a kerekes fajtát, hanem azt, amellyel Terry Pratchettnél is találkozhattunk később (és aki valószínűleg innen vette az ötletet).

Sziasztok!

A mai délelőtti frissítésünkkel kifújt a CO-hagyatékunk, minden olyan képregényt kitettünk, melyet az oldal a bezárása után ránk bízott. Eltartott egy jó ideig, ez tény… Akad még az ott megkezdett címek közül egy-két elfekvőben lévő folytatás, de azok majd jóval később, normál frissítésként kerülnek ki ide.

Lezárásként Zerit egyik újabb rövidjét osztjuk meg veletek. A minisztorik elkövetője Darko Macan, a neves horvát rajzoló (inkább író - Zerit), aki azóta már az USA-ban is viszonylag befutott név lett (lásd például az itt is újraközölt Sandman spinoff honosítást - Zerit). Főszereplője pedig Szergej, vagyis a képen látható félszemű zsoldos medve.

Sziasztok!

Hónap negyed vasárnapja van, így hát jöjjön egy kis szokásos Dagobert bácsi.
A Dagobert élete 10. fejezetében címszereplőnk végre megérkezik Kacsaházára, amely ekkor még mindössze egyetlen tanyából és egy düledező, réges-régi erődítményből állt. Bizony, a sokak által ismert nyüzsgő nagyváros még nyomokban sem található, van helyette viszont egy meredek domb, pár lesben álló Kasszafúró, és egy kissé elhamarkodottan cselekvő elnök, aki magával hozza az Egyesült Államok haderejének egy eléggé… aggodalomra okot adó hányadát.

Folytatódik az Angyali pillanatképek sorozata a Bosszú Angyala vagyok v2. 4. részében.
Ez első történet a szokásos 4-ből bemutatja, hogy milyen dilemmával szembesült Lény, amikor Luke Cage beválasztotta az új Angyalok közé, miközben a sziklabőrű hős az F4 tagja is volt. Hiszen hogyan döntsön akkor az ember – vagy éppen egy Lény –, amikor mindkét csapata veszélyben forog? Kiderül, ha elolvassátok.
A másodikban befejeződik Tűzcsillag és Jogbajnok története, akik dupla erővel szállnak szembe a csalárdságok istenével, Lokival. De közben bepillantást nyerünk személyes tragédiájukba is, és a fiatalabb verzióknak is rá kell döbbenniük, hogy talán az ifjonti, lángoló szerelem sem bír ki mindent…
Póknő és Ms. Marvel a főszereplők a harmadikban, ami egy rövid merengés a „régen minden jobb volt” jegyében, két vészhelyzet közt.
A mai utolsó rövid szösszenetben pedig láthatjuk, amint Vasember élvezettel szívatja kicsit Termetet, amíg ő a fejére nem nő…
Mindeközben a keleti parti Angyalok a Bosszú Angyalai 284. (korábban már kikerült) részében kalandoznak.

Aki elolvassa ezt a történetet az Örök Fiatal marad. Csak vicceltem. A Klónháborúk története folytatódik ma. Obi-Wan Kenobi, Anakin és egy ifjú jedi hölgy egy szeparatista bázis ellen készül a messzi Zaadja bolygón. Vajon kinek mekkora áldozatot kell meghoznia a sikerért?

A borítója szerint 2012 júniusában feltöltött Darklighter történet első része kisebb ráncfelvarráson esett át. Aki gyűjti / tárolja, az szedje le még egyszer.

Sziasztok!

A heti második Múzeum- és egyben Disney-frissítés a szokásos Mickey Mouse magazin archivált változatát takarja. Immár az 1993-as évfolyamnál tartunk, amelynek januári számában egy síbajnokság mellett megismerkedhetünk pár ősemberrel, egy beszélő hóemberrel, és egy eléggé szokatlan zsiráffal is.

Sziasztok!

Múzeumunk riadtan vette tudomásul, hogy a múlt héten megint elmaradt a Disney-hét, ezért most ezt ismételten jó alaposan bepótoljuk: három Disney-kiadvány is várható a hét hátralévő részében. Amivel nem csak helyére billentjük a világ rendjét, de talán egy kicsit ellensúlyozzuk a héten eddig kirakott kiadványokat, amelyek eléggé messzire voltak a „könnyed” kategóriától.
Az első a sorban a DuckTales, vagyis a Kacsamesék 1991/03. száma, benne egy számítógépes kincsvadászattal, fénycsiholási gondokkal és egy kirándulással a Húsvét-szigetek II-re.

Sziasztok!

Ha John Byrne fantasztikus Négyesen töltött ideje kerül szóba, a legtöbben az utókor által Galactus-pernek elkeresztelt történetfolyamot említik meg a legtöbben. Csakhogy az mindössze az eposzi értelemben vett tetőpont volt, mert a sorozat azon része, amikor Byrne végleg levette a kesztyűt, a ma kikerülő számmal veszi kezdetét.

Habár az amerikai szuperhősös képregények jobbára egy olyan fantáziavilágot kínálnak nekünk, ahová elhúzódhatunk a mindennapok elől, időnként muszáj, hogy felrázzanak minket egy kicsit, mielőtt végleg belevesznénk a kitalált univerzumokba. Néha visszatérnek a realitás talajára…
…ám nem feltétlen a racionalitáséra. Hisz az ember alapvetően nem racionális lény, amit mi sem bizonyít jobban, mint a legirracionálisabb érzelem léte: a gyűlöleté.
A gyűlöleté, amely sokkal hamarabb dönt romba, mint a világ összes alkoholja. A gyűlöleté, amely a legszorosabb kötelékeket is fel tudja bontani.
A gyűlöleté, amely a Fantasztikus Négyes 280. számában induló eposz központi témája.