Sziasztok!

Mint tudjuk, Pókember a testmozgás lelkes híve, aki a környezetében igyekszik mindenkit rábeszélni arra, hogy mozogjon többet, miáltal egészségesebben élhet. Csakhogy most egy olyan időszakánál tartunk múzeumunkban, amikor a meglehetősen nyugodalmas életvitele miatt kissé eltunyult, és ez sajnos idővel meglátszott rajta. Mivel azonban Pókfej nem az a fajta, aki csak úgy elhagyná magát, így hamar elhatározta, visszatér a régi mozgalmasságához.
Sajnos New York lakossága ezt nem díjazta különösebben, pláne amikor a hálószövő a saját gyakorlatai által akarta felhívni a figyelmüket az egészségesebb életre. Mégpedig úgy, hogy bakugrást játszott a járókelőkkel, ahogy azt a képen is láthatjuk.

És most múzeumunk átadja a szót egyik tagtársunknak, aki szintén egy vadonatúj kiállítási darabbal jelentkezett a saját részlegébe:

Elég sok idő telt el azóta, hogy legutóbb frissült a Sepi's Gallery című kis házi kiadványunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz folytatása, csak sajnos az idei évben nem tudom garantálni, hogy minden hónapban menetrendszerűen jöjjenek az új számok. Mindenesetre remélem, hogy a nyár közepére-végére helyreáll a rend és ismét folyamatosan, az eddig megszokott szerint fog folytatódni a képgyűjteményalbum. Addig is jó szórakozást a tizenötös számhoz.

Sziasztok!

 

Akik közületek olvassák az egyik legújabb keletű ongoing sorozatunkat, a Mars hadurát vagy látták a tavalyi Disney filmváltozatot - igen, a John Carterre gondolok - azok talán már elgondokodtak azon, hogy egy technológiailag ilyen fejlett  civilizációkkal bíró világ miként süllyedhetett le odáig, hogy a fejlett kultúrák rejtőzködnek, míg a primitívebb, de ugyanakkor erőteljes népek pedig bolygószerte portyáznak és versengenek egymással a vörös bolygó uralmáért? A kérdés jogos, olyannyira, hogy bár az író nem játszadozott el mélyebben ezzel a kérdéssel, a regényeit adaptáló Dynamite kiadó viszont annál inkább. Ennek köszönhetően született meg az a kis ötrészes szösszenet, aminek ma az első részét olvashatjátok.

 

A Barsoom bukása körülbelül százezer esztendővel John Carter kalandjai előtt játszódik, amikor a Mars még fénykorát élte, ám a sokasodó előjelek már megjósolták, hogy hamarosan bolygószintű változások köszöntenek be. Az előjelek láttán legjelentősebb népek összefogtak, hogy megoldást találjanak a fenyegető katasztrófa elhárítására, ám az önző érdekek és az időközben felbukkanó új veszedelmek hamar kikezdték a szövetséget, mígnem az egyik, arrogáns vezető ostobasága el nem indította az eseményeket, amik a Mars mai körülményeinek kialakulásához vezettek...

Forró szél. Forró forradalmi előszél. 32,5 évvel a yavini csata előtt... Hát kb. akkor kezdtük el ezt a sorozatot. Mármint a Lázadás előszelét. 6 részes, most eljött a második rész is. Teljesítményünket a fékevesztett hajsza és Surda (képünkön) leesett vérnyomású munkasebessége közé lőném be. Lényeg hogy haladunk.

Sziasztok!

 

A mai frissítésünk tárgya egy olyan Transformers történet, amely nem mondható éppenséggel aktuálisnak - legalábbis a v2 ongoing eseményeinek fényében -, hiszen javarészt a Dicsőség Megatronnak eseményei és a v2 között eltelt két évben játszódik. Ez pedig nem más, mint a Reflektorfényben: Portyázó című füzet, amely valahogy elkallódott az Elwood visszavonulását követő kavarodásban. Mindenesetre mostanra megkerült, és elkészült a magyar változata is, így örömest nyújtjuk át nektek.

 

Nemsokkal a megszállás után járunk, az Álcák szétszóródtak, az Autobotok bujkálnak, az emberiség pedig nekilátott a Föld újjáépítésének. Ezekben a zűrös időkben egy kósza Autobot járja magányosan az ország útjait, s miközben az emberek rá és társaira vadásznak, őt tovább hajtja a tudásvágy és a puszta logika. De vajon a mindig tiszta fejjel gondolkodó stratéga valóban mentes-e az érzelmektől, vagy azok néha még a leggépiesebben gondolkodó elmének is fölébe kerekedhet? Nos, hamarosan kiderül. Jó olvasgatást!

Sziasztok!

Akik CSS-en RSS-en (ejnye - zozi [upsz, el is kéne olvasni a híreimet – tg]) követik az oldalt, azoknak első pillantásra szokatlan lehet, hogy Grimm van a főcímben és mégsem Aldarion teszi ki a hírt. Ennek oka az, hogy a mostani frissítésünk egyáltalán nem kapcsolódik a ZeneScope kiadványcsaládjához, legfeljebb csak annyiban, hogy mindkettő hasonló szellemben indult.
Ugyanis a Nagy Grimm mesekönyv célja az, hogy képregényes formába tömörítse a Jacob és Wilhelm által gyűjtött történetek legismertebbjeit vagy azokat, amik bizonyos mesetípusok alapjaiul szolgálnak. Vagyis ha úgy tetszik, ezek itt az eredeti Grimm-mesék.
Ám ez nem jelenti azt, hogy a könyv az Ifjúsági részlegben van, ó, nem. Épp ellenkezőleg, a HálóDarkban némileg ellent kellett mondanunk most az ábécé szabályainak, hogy elhelyezzük ott a mostani könyv bélyegképét. Ugyanis mára már kevesen tudják, hogy a fivérek által gyűjtött (főleg német) mesék eredetileg a legkevésbé sem gyerekeknek szóltak, hanem felnőttek mesélték egymásnak őket. A mostani gyermekpszichológiai felfogások és a nyugati társadalmak médiafelügyeletei mellett ezek a mesék és a mostani kötet is minimum 16-os (vagy annak megfelelő) besorolást kapna. Az itt olvasható mesékben a kannibalizmus, vérfertőzés, gyerekgyilkosság csak az enyhébb történeti elemek közé tartozik. Igaz, közel sem annyira véresek, mint amivé a Zenescope sorozata vált (amint azt a héten már megtapasztalhattátok), hisz alapvetően ezek az elemek még mindig az okulást, egy erkölcsi tanulság alátámasztását célozzák az öncélú erőszak helyett. Ám attól még – megalkudva a fentebbi megállapítással – egyáltalán nem való az érzékenyebb lelkűeknek.
A könyv eredetileg a CO-ra került ki még pár éve. Az egyik leghosszabban készült fordításom volt anno, ami annak is köszönhető, hogy a legtöbb mesénél próbáltam fellelni a legelterjedtebb magyar terminológiát, és mert a könyv szűk 200 oldalon több mint félszáz mesét sorakoztat fel, így megfelelően tartalmas olvasmányul szolgál majd a hétvégére.

Habár 1990 szeptemberében, amikor a mostani füzet eredetije megjelent, a Jurassic Park regény sem jött még ki, eléggé tombolt a dinóláz ahhoz, hogy a Marvel a tőlük megszokott és elvárható módon megpróbálja belecsempészni őket oda, ahová csak lehet. Például a viszonylag friss licencükbe, a Robotzsaruba is, aminek a mostani, a Semic-féle sorszám szerint hatodik füzetében Alex Murphynek egy rakás elszabadult és igencsak vérszomjas őshüllővel gyűlik meg a baja, mert hát miért ne. Hiszen ha az ember a jövő bűn sújtotta Detroitjára gondol, rögtön a dinoszauruszok jutnak az eszébe.
Ám aggodalomra semmi ok, hiszen a következő füzet rögtön visszatér a Robotzsaru franchise alapjaihoz: a lehető legtöbb ember cafatokra lövéséhez a kamera előtt. Ha valaki emlékszik még a második filmre, amiben létrehoznak egy új, sokkal nagyobb és még nagyobb kaliberű stukkerekkel felszerelt, ámde egy icipicit pszichopata tömeggyilkos robotzsarut… nos, most ennek ismét tanúi lehetünk. Bár a hullaszám elmarad Frank Miller híres(en élvezhetetlenül összecsapott) Avatar-féle változatától, azért nem kell félnünk: kora kilencvenes évek korhatáros Marvel-füzete, vagyis lesz itt lövöldözés dögivel.

Sziasztok!

 

A mai frissítésünk tárgya ismét a Grimm Tündérmesék, annak is a tizennegyedik fejezete, amely egyben a Szépség és a Szörnyeteg című mese átírat második fejezete is egyben. Legutóbb megismerkedtünk a mese egyik főszereplőjével, Jennával, akinek szó szerint pokollá teszi az életét a történet másik főhőse, Drew, aki pedig a mai felvonásunk hőse lesz.

 

Ezúttal a nehéz sorsú kisgyerekből bunkó tahóvá érett fiatalember kerül Sela Matthers célkeresztjébe, és a komorhangulatú mese második feée kellően fel is kavarja őt. A kérdés már csak az, hogy képes lesz-e felülemelkedni azon a szörnyetegen, amivé vált, vagy az véglegesen elemésztette őt? Most majd kiderül. Jó olvasgatást!

Sziasztok!

Ma végre betömjük azt a lyukat, ami eddig a Nova v4-es sorozatunk elején tátongott. A sorozatindító három részes sztori utolsó harmadában Nova szembeszáll az új kormányzati kedvencekkel, a Mennydörgőkkel, akik itt még mindig azzal foglalkoztak, hogy a lehető legtöbb szuperhősre fogják rá a törvényellenességet, hogy aztán bevarrhassák őket. Csakhogy nem számoltak azzal, hogy egy teljes alakulat minden képességét birtokló űrzsaru esetleg komolyabb kihívást jelenthet számukra.
Mivel a következő jó pár rész már elkészült, így jövő hónapban ugrunk rögtön a Hódítás utáni részekre, amiket aztán addig viszünk, amíg a Kingpin megjelenéseitől lehet – bár a Titkos Invázióhoz nem sok köze lesz a sorozatnak, sajna az azt követő Dark Reignbe nagyon csúnyán belefut, így előfordulhat, hogy megint egy jó ideig behúzzuk majd a kéziféket.