Sziasztok!

 

Hónap első vasárnapja van, tehát akkor Transformers! Méghozzá a v2-es sorozat 16 száma, amiben folytatódik az Álcák bosszúja című történet szál.

 

Miután az Égfigyelőt elárulták, a felháborodott tömegek célba vették az Autobotok menedékéül szolgáló bázist, ami tökéletesen egybevágott az Álcák tervével. A Megatron technológiájával felfegyverkezett emberek tüzet nyitottak közelmúltban a feltuningol Űrdongóra - nagyon utálhatják szerencsétlent az alkotók, mert örökké őt lövik le - aki most élet-halál között lebeg. Hogy teljes legyen az öröm az Észak-Koreából hazafelé tartó Optimuszt és társait is lelőtte egy ismeretlen ellenség. Hőseink kénytelenek szembenézni a ténnyel, hogy vezéreik harcképtelenek vagy eltűntek, így Ultra Magnuszra száll a parancsnokság terhe, aki így most békefenntartóként és Autobot fővezérként is kénytelen helytállni egyszerre ami nem olyan egyszerű. És ráadásul még az Álcák halálból visszatért vezére is tiszteletét teszi az Autobotok előtt.

 

Lesz itt minden: az alkotmány - és más - lábbal tiprása, morcos robotgyűlölők, üldözés, és még Izmos is kieresztheti végre a fáradt gőzt... Jó olvasgatást!

Egymás után immáron harmadik alkalommal jelentkezik a Múzeum, amely ma délelőtt egy vadonatúj szárny megnyitásán üdvözli a látogatókat! A Disney-épületünk legújabb részlege az 1991-ben indult DuckTales című magazin archív példányainak közszemlére tételét tűzte ki maga elé.
A nyolcvanas évek demográfiai hullámában született nemzedék nagyja valószínűleg igen sok emléket társít a Kacsamesék címen megjelent sorozathoz, amely ennek a kiadványnak az alapját képezte. Hiszen az volt az első „hosszú” Disney-sorozat, ami rendszeresen ment az akkor még összesen két adóból álló magyar televízió egyes csatornáján minden vasárnap kora délután. Nem lenne meglepő, ha akadna nem egy olvasó, aki fel tudná még túrni a szekrényt azon videokazetták után, amelyre ezeket az epizódokat rögzítették. Nekik is szól a mostani füzet, a Ducktales 1991/01-es száma. És persze mindazoknak, akik koruk okán lemaradtak erről, ám kíváncsiak minden idők egyik legsikeresebb Disney-sorozatának képregényes megfelelőjére. Benne a Beagly- (vagy ahogy inkább hívtuk: Bigi-)fiúkkal.

Sziasztok!

Ma Múzeumunk másodszorra köszönti a kedves látogatóit, második alkalommal jelentjük be egy állandó tárlatunk bővülését. A ma délutáni kiállítási tárgyunk a semices Fantom 16. száma, amely a Fekete Fagin címet viseli. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Ma délelőtt és délután is a Múzeum veszi át a terepet, vagyis ha hozzávesszük a holnapi megjelenést, rögtön egymás után három füzettel bővítjük a tárlatunkat. Ahhoz képest, hogy tavaly még csak éppen csak bontogatta a szárnyait ez az intézmény, egészen szép lendületet vettünk. És ne feledjétek, hogy továbbra is várjuk az adományokat!

A mostani delikvensünk a Rózsaszín Párduc harmadik füzete, amely két dologról is híres lehetne, ha nem csak pár rajongó foglalkozna ezzel az amúgy meglepően szórakoztató címmel: az egyik, hogy egykoron a kiskorú olvasói nagyon odavoltak ennek a borítójáért, mert a későbbi számok levelező rovatában felbukkan még párszor. A másik, hogy a Limonádéárus című történet a szerkesztőség abszolút favoritja lehetett, mert a sorozat folyamán leglazább négyszer jelentették meg, és mindig más címmel és kicsit más fordítással. Majd valamikor lehet, ennek tiszteletére készítünk egy házi limonádé-különszámot. :)

Elég sok lyuk volt az októberi naptárban, úgyhogy most gyorsan betömködjük az egyiket a nemrég elkezdett kilencvenes évekbeli zsoldos-crossoverünk, a Szerelemért, se pénzért utolsó előtti fejezetével, ami a Cage című sorozat 16. számában jelent meg oly sok évvel ezelőtt.
A mostani füzet megint az ilyen crossoverek általános bajától szenved, miszerint maga az átívelő sztori csak részben van jelen, a többit elviszi a cím saját eseményeinek továbbszövése. Emiatt a mostani részben kissé egy helyben toporgunk, de legalább végre eljutunk ahhoz a marha nagy csúszómászóhoz, amit gyakorlatilag már a sztori kezdete óta hajkurásznak. És aki megállapítja majd azon a duplaoldalason, hogy melyik annak a dögnek az eleje és a vége, az érdemel egy jutalomsimogatást a buksijára.

 

És a mai délelőttel elértünk a CO-s Whiteout-honosítás végére, avagy a mostani füzetben végre kibogozzuk egy kicsit ezt az antarktiszi gyilkossági ügyet.

És ha már ennyi hely van a hír mellett, akkor legyen most itt az eheti Mortal-frissítés, az MKvsDC soron következő fejezete, amelynek két főszereplője is van: Raiden és Superman.

Sziasztok!

A Macskanő v3 41. számában Selina egy meglepően hozzá illő ügybe keveredik, amiben egyszerre szerepelnek harci kutyák és egy, az East End környékén lányokat futtató, meglehetősen kétes erkölcsi érzékkel bíró román bevándorló. A jelek szerint szomszédainkról nem csak a franciáknak és az angoloknak van igencsak negatívba hajló véleménye.
A történetben amúgy az a fura, hogy az ötlet egyszerűen zseniális egy ilyen sorozatba, elvégre a Macskanő v3 pont az ilyen mocskos, eléggé földhözragadt esetekről szól, arról, hogyan próbálja meg egy kissé karakán domina megtisztítani a saját otthonát attól a szennytől,ami elárasztotta az utcáit. Kár, hogy a befejező második részben egy csapással alávágnak majd ennek. De addig élvezzük ki egy kicsit ezeket a roppant Gulacy-mentes rajzokat.

Ahogy a múlt héten megígértem, ezen a héten délelőtt kitesszük a CO-Mixról átmentett Whiteout – Vakító fehérség című mini maradék két részét is. Ez itt a harmadik. Ez meg egy rövid hír.

A Gyilkosok cím sokat sejtet. Londonon erőszakhullám söpör végig. Látszólag ok nélkül gyilkolják egymást az átlagpolgárok. A rejtély megfejtése, mint mindig, Dylan Dogra hárul. Az író, Tiziano Sclavi, már idejekorán leleplezi, hogy a megfélemlítés e formája a politikai elit eszköztárához tartozik. (Nem véletlenül kerül szóba a füzet lapjain Anthony Burgess neve. ) A hírszövegben nem szeretnék mélyebb elemezésbe kezdeni, viszont érdekes lehet megfigyelni az aktuális füzetben is feltűnő Sclavi-féle inverziót. A kiemelt gyilkossági jelenetekben többnyire idősek ölnek meg fiatalokat, jelképezve ezzel az autoritás, a konzervatív nézetek törekvését a fiatalok által jelképezett lázadó és progresszivitásra vágyó elvek elnyomására.

Ez a füzet az első, amely a Hálózsákon nem újraközlésként szerepel, illetve az első olyan füzet, amelyből az olasz Simulmondo nevű cég elkészítette a legelső Dylan Dog számítógépes játékot. Akkoriban a gamerek pozitív kritikával fogadták az amúgy játszhatatlan adaptációt. A játékban a gyilkos paranoia Evil professzor partijára korlátozódik. Sclavi később az adaptációra, azaz a játékra írt egy sajátos epilógust, ami az extrába csatolva elolvasható a füzet végén.

Kellemes borzongást!

A játék egyébként innen letöltehető.

Egy depressziós ember-űrlény hibrid! Egy ruhafóbiás istenölő orgyilkosnő! Az univerzum legveszélyesebb cuki szőrmókja egy dalek után! Egy kékvérű fa! Egy kozmikus messiásnő! Egy önértékelési felesleggel bíró telepata!
Kik ők? Mik ők? Miként hozta össze a végzet ezeket a teljességgel különböző figurákat? Miért beszél egy orosz kutya telepatikusan is akcentussal?
Minderre és még számos egyéb, az emberiséget régóta kínzó kérdésre választ kaphatunk! csak tessék, csak tessék! Senki se hagyja ki szeptember legutolsó napjának világraszóló premierjét! Csak itt, csak most, csak a HálóZsák Filmszínházban bemutatjuk a Ben Reilly rendezésében, Genzo fényképezésével készült a Galaxis őrzőit!
Te néztél már fel az égre ma?