Folytatjuk a negyedik Oz-kötetet, a Dorka és a varázsló Oz világában című regény feldolgozását a Marvel-féle kiadás harmadik nyolcadával. És ezzel lehet, megint sikerült rekordot dönteni linkelt szöveghosszban.
Már az előző részben is láthattuk, hogy a földmélyi növényemberek nem igazán egy vendégszerető népség. Ez az érzés a mostani füzettel tovább fokozódik, amelyet nagyban elősegít pár barátságtalan őr, nagyon sok hegyes, fájdalom okozására alkalmas dárdaszerű eszköz, illetve egy beomlasztott barlang.
Egyben ez azt is jelenti, hogy hőseink ismét útra kelnek, és ehhez mindenki szokjon most hozzá. A harmadik könyv kissé lehangolóan sivár tájai után Baum bőven kárpótolta az olvasót egy egész sereg fantasztikus mesevilággal, ezeket vesszük sorra a következő bő négy füzetben.

Sziasztok!

Megint eléggé felgyűltek az olvasóktól kapott amatőr képregények, ezért ezen a héten és részben a következőn a délelőtti frissítések ezeket veszik elő.
Rögtön itt van nekünk elsőnek Zala megye saját külön bejáratú szuperhőse, Zalaman, és persze a barátai, akik ezúttal egy valódi mérges gombával néznek szembe. A képregény továbbra is Csörnyei Márk gondozásában jutott el hozzánk, jó olvasgatást!

És mivel délután a gyerekrészleg frissül, ezért e mellé a hír mellé csapom most oda a Mortal Kombat vs. DC Universe következő fejezetét, amelyben Wonder Woman szerepét tekinthetjük meg az eseményekben. A mostani fejezet az utazósabbak közé tartozik, Diana bejár jó pár csatateret, akarom mondani, helyszínt a fejezete során.

Hálózsákos szokás, hogy ha lehetséges a képregényfrissítéseket évfordulókhoz, megemlékezésekhez kötjük. Ha már ragaszkodunk a hagyományokhoz, akkor telihold éjszakája előtt egy Telihold című képregény dukál.
Telihold, azaz áldozatra leső szörnyű és szőrös vérfarkasokról szóló történetről van szó, ahol fröcsög a vér, roppannak a csontok és megfagy a vér az ereinkben a rettenettől. NEM!
Egy szál vérfarkas sem szerepel ebben a képregényben, és most veszítettük el a hírt olvasó közönség 90%-át. A mű témájának alapjául Martin Scorsese After Hours (magyarul „Lidérces órák” nevet kapta a keresztelkedésben) című mozija szolgál, legalábbis nagyban hasonlít rá. Aki nem látta a filmet, annak (érdemes ezt pótolnia!) nagy vonalakban felvázolom a történetet: Egy számítógép-programozó a szerelmet keresve egy éjjel a nagyváros egy általa ismeretlen szegeltébe jut, ahol indokolatlanul mindenféle fura, kellemetlen és életveszélyes helyzetbe sodródik. A lidércnyomás egész éjjel tart, míg fel nem kél a nap és megtépázva a kiindulási pontra, azaz a munkahelye elé keveredik.
Intermezzo: zárójelben megjegyzem, Tiziano Sclavi is eljátszatott egy hasonló helyzet Dylan Doggal, mikor Goucho, a segédje egy éjjel kizárta otthonukból… de ez egy másik történet. Zárójel bezárva.
Telihold főhőse, Éduoard Tolweck, egy kedves, szorgalmas és segítőkész hivatalnok, olyan, akivel nap, mint nap találkozhatunk a hivatalok tolóablakánál. NEM!
Csak úgy, mint a valóságban Tolweck egy egoista, talpnyaló, törtető, undok, xenofób kis pocok. Egy levélkézbesítés alkalmával indokolatlanul üldözőbe veszi a képen látható néhány kedvesen antipatikus, roma származású fiatalember. A vonatra menekül előlük, és pénz híján a következő állomáson, sok-sok kilométerre otthonától, leszállítják a tömegközlekedési eszközről. És itt kezdődik Tolweckünk kálváriája a hazajutás jegyében, miközben szembesül mindazzal, ami iránt előítélete volt. És miután a szörnyű éj után eljő a megváltó reggel és fényesség, a megvilágosodás, Éduoard más szemmel tekint a világra. Tanult az esetből és esküvel fogadja, hogy változtatni fog az életén. NEM!
A kis pocok frászt sem tanul az egészből, ugyanolyan féreg marad, amilyen volt. Mert ez a valóság. Csak a dajkamesékben, néhány fantasy történetben és állítólag a szuperhősös képregényekben van átlényegülés. Az ember megátalkodott, és folyton ugyanazokat a hibákat követi el. Mentségként pedig ennyit mondanak: Látom a jót, helyeslem, de másként cselekszem… De nem ez a slusszpoén. Olvasd el a képregényt, és megtudod (legalábbis az az 1% a látogatók közül, aki eddig eljutott az olvasásban és felkeltette az érdeklődését a történet. NEM!
Utolsó figyelmeztetés: nincsenek benne óriásrobotok, vérfarkasok, szuperhősök, fantomok.)

Ma Darth Maul feltámadásáról szóló történetünk 2. része következik, amelyben végre megütközik a jedikkel, ha már egyszer visszatért, mint ahogy azok szoktak. Lesz benne egy kis Birodalom Visszavág utánérzés is, bár Darth Vader meg nem… de a képen legalább ott a borító festője, Dave Dorman a kész művel. Jó szórakozást hozzá!
Vladek/Recsi/Galen

Sziasztok!

A mai délelőtti frissítésben Múzeumunk folytatja a Képek-Melyeket-Igen-Könnyen-Félre-Lehet-Érteni című sorozatát. Egy képpel, melyet igen könnyen félre lehet érteni.

Ismét megszakítjuk nyári pihenőnket, ami gyakorlatilag már nem is létezik. A mai alkalommal Zerit jóvoltából ugrunk vissza kicsit az időben. Azok, akik követték az idei év Fantom frissítéseit bizonyára emlékeznek, hogy a Lubanga-történetszál során a huszonegyedik Fantom és Lamanda Luaga barátsága komoly törést szenvedett. A Versenyfutás a halállal című sztori viszont még jóval korábbra visz minket, amikor Luaga és Fantom barátsága még rendíthetetlen volt. Egy alkalommal, mikor Bengália elnöke hazalátogat a llongo faluba, egy rejtélyes őserdei betegség folytán veszélybe kerül az élete. Egyetlen reménye örök cimborája, aki mindent meg is tesz, hogy megmentse Luagát. Mint említettem, a fordítást Zeritnek köszönhetjük, a borítót pedig Micho szállította (mindketten delboj verziójából dolgoztak). A történet írója Ulf Granberg, rajzolója pedig Hans Lindahl. Jó szórakozást!

Sziasztok!

 

Utolsó előtti fejezetéhez érkezett a Mars hajdan virágzó civilizációinak alkonyát bemutató Barsoom bukása című sorozatunk. A negyedik fejezetben Van Tun Bor tábornok - aki katona létére meglepően emberbarát eszméket vall - jeddakja közönyét megelégelve merész lépésre szánja el magát. Azt azonban nem is sejti, hogy a jeddak közönye nem véletlen, s végre megismerjük az uralkodó ördögi tervét is, mely nem sok jót jelent a Barsoom más népei számára.

S miközben a tábornok és a jeddak a maga módján próbálja biztosítani a népük jövőjét, Tak Nan Lee meglepő ajánlatot tesz Anouknak, a védelmébe vett vörös lánynak. Jó olvasgatást!

A mai napon maradunk a Marvelnél (pár hete úgyis panaszkodtak egy másik oldal fórumán, hogy sok a DC és kevés a Marvel… hát tessék, rögtön dupla Marvellel indul csak nálunk a hét), de egy kicsit modernebb érába érkezünk, mint tegnap… jó félszáz évvel későbbibe. Meg némileg messzebbibe. Sok-sok fényévvel messzebbibe.
A Nova v4 15. számáról van szó, amelyben lezárul a három részes történetünk. Megtudhatjuk, milyen érzés ott lenni egy olyan bolygón, amit Galactus éppen bekap uzsonnára, és hogy milyen módon juthat ki egy ekkora slamasztikából az univerzum utolsó megmaradt űrzsaruja. És egyben arra a kérdésre is választ kapunk hogy vajon mi történhetett az eddigi bonyodalmak nagyját okozó mentális parazitával, aki a Galactus által okozott zűrzavarból húzott hasznot.

Bizonyos okokból kifolyólag ma nem lesz MK-frissítés (lehet, betuszkolom Aldarion holnapi marsi füzetéhez), van helyette Bob Kane-es cikk folytatása, amiben már kissé konkrétabb bizonyítékokat próbál találni az eredeti szerző arra, hogy bebizonyítsa, Batman „alkotója” volt talán az amerikai képregényes szakma legnagyobb szélhámosa.

Sziasztok!

A héten pókemberezünk egy kicsit, és ezt egy igazi klasszikussal kezdjük. A szóban forgó füzet az Amazing Spider-Man 12. füzete, amelyben ismételten Oktopusz tölti be az ellenség szerepét. Akkoriban Lee és Ditko kifejezetten őt szánták a hálószövő legfőbb ellenfelének, és ez meg is látszik azon, hogy milyen sűrűn szedik elő őt.
És a mostani füzet egyben tanúsítja azt, hogy azért Ditkónak is megártott a havi másfél-két füzetes tempó. A mostani számban eléggé sűrűn előfordul, hogy a hátterek teljesen lemaradtak, a helyüket egy színes folt veszi át. Sajnos látható, hogy nem csak a kilencvenes években volt ez jellemző, habár ott inkább lustaságból, mintsem időhiányból. (Tök jó ivójáték, hogy guríts le eggyel, ha Liefeld valamelyik kockájának van háttere. Egy HC végére garantáltan csontszáraz marad az ember.)
Ahogy a korábbiakat, a mostani füzetet is Usagi Yojimbóval együtt hoztuk el nektek.