Asgard

„Hogyan tehetsz valakit erősebbé a legerősebb embernél? Aztán hirtelen eszembe jutott: nem is kell embernek lennie – legyen egy isten. Úgy gondoltam, az olvasók már unalomig ismerték a görög és római mitológiát. Ezért aztán vicces lett volna belemerülni a skandináv legendákba. Én mindig hosszú szakállú, szarvakkal díszített sisakot viselő és szekercét forgató vikingekként képzeltem el az északi isteneket. A Journey into Mysterynek szüksége volt egy hősre, aki felrázza a képregényt, én pedig Thort választottam a lap főszereplőjének. Miután megírtam a történet vázát és az általam elképzelt szereplőt, megkértem az öcsémet, Larryt, hogy írja meg a történetet, mert nekem nem volt rá időm. És persze természetes volt, hogy Jack Kirbyt kértem fel a történet rajzolójának.” – Stan Lee

Asgard (másképpen írva Azgard vagy Ázgárd) egy óriási, univerzális befolyással bíró városállam, amely az olyan - úgynevezett - skandináv istenségek otthona, mint amilyen például Thor vagy az atyja, Odin. Mérete nagyjából akkora volt eredetileg, mint az Egyesült Államoké, azonban a külső világokkal folytatott harcok az eltelt évezredek folyamán felégették határait. Asgard önálló világ, de ne úgy képzeljük el, mint a Földet: nem gömb alakú, nem kering semmilyen nap vagy más égitest körül. Lapos, és anyaga szilárd, mint egy aszteroidáé. Felszínén ugyanolyan gravitációs törvények uralkodnak, mint a Föld felszínén. Építőelemei a Földénél masszívabbak, de erre szükség is van, hiszen Asgard folyamatosan ki van téve az eróziónak, amelyet a felszíni víz, a hatalmas szelek és az űrbéli sodródás okoz. Asgardon nem váltakoznak a megszokott módon sem napszakok sem pedig évszakok, ezért az idő múlása lakói számára teljesen érdektelen. Egyik régiójában folyamatos a meleg és a napsütés, míg más tájain állandó a fagy és a sötétség.
Asgard két másik ilyen térséggel kapcsolódik közvetlenül, de folyamatos kapcsolatban áll az úgynevezett Kilenc Világgal. Pár ebből a kilencből ugyanolyan főbb jellemzőkkel bír, mint Asgard, a többi világ más dimenziókban található. Ezeket a világokat egy természetes módon kialakult portál, vagy féregjáratrendszer köti össze. Az asgardiak úgy tartják, hogy a világmindenség, vagyis Yggdrasil egy óriási fa, amelynek ágai egy-egy birodalmat jelképeznek.

A Kilenc Világ

• Alfheim a fénytündérek otthona, Asgard egyik tartománya.

• Asgard, amelynek polgárai az azonos nevű fővárosban élnek.

• Hel v. Hél (tartománya Niffleheim) a halottak birodalma, a tisztátalan lelkek lakóhelye, ide azok kerülnek, akik valamilyen gyalázatot követtek el és vezekelniük kell.

• Jötunheim, a fagyóriások királysága.

• Midgard (vagy Midgárd), vagyis a Föld, amely ugyan technikailag nem része az asgardi királyságnak, de régóta kapcsolatban állnak egymással.

• Muspelheim a démonok otthona, itt uralkodik a rettenetes Szurtur.

• Nidavellir a törpök királysága, ez a vidék szintén Asgard egyik tartománya.

• Svartalfheim a sötételfek birodalma (Svartálfar).

• Vanaheim Asgard önálló régiója.

Asgard egyetlen stabil portállal rendelkezik, a Bifröszttel, vagyis a Szivárványhíddal. A portál elsődleges célja az Asgard és Midgard közötti átjáró fenntartása, de ez olykor nem mindig zökkenőmentes és nehéz pontosan bemérni az érkezés helyét. Asgard a görög istenségek birodalmával, az Olümposszal is kapcsolatban áll, ők hivatalosan nem tartoznak a Kilenc Világba, és az oda vezető átjáró is mesterséges úton jött létre. Asgardon egy másik, kevésbé ismert portál is található, az Idő Barlangja, amely nevéhez híven időutazást tesz lehetővé.
Asgard hemzseg a különös lényektől, de ezek közül is a legfigyelemreméltóbb a kígyószerű Midgardi Kígyó (amely a Föld egyenlítőjének mondabéli megfelelője); a hatalmas szárnyas sárkány, a nifleheimi Nidhogg, aki folyamatosan a világfa, a Yggdrasil gyökerét rágja; Fenris, a farkasistenség, akit Varinheimben zártak tömlöcbe; és a jégóriás Ymir.

Asgard legendája (viking ősmonda, kissé marvelesített felhangokkal)

Réges-régen, még az idők kezdete előtt a sötétség és a fagy birodalma viaskodott a forróságot lihegő világgal. Vad szelek űzték a féktelenül kavargó hóförgetegeket, mindent belepett a dér és a zúzmara, észak jégpáncélján sűrűn záporoztak dél tüzes szikrái.
Mígnem egyszer a küzdelem hevében meghasadt egy hallatlan méretű jégtömb. Ott, ahol a repedés különös vonala húzódott, lassan olvadó jégből megformálódott az első lény: Ymir, az óriás. Hónalja izzadni kezdett, s a verítékéből születtek a déróriások.
Zúzmarából kelt életre Audhumla, az óriástehén, hogy tejével táplálja Ymirt. Nem léteztek még se istenek, se emberek, a mindenséget jötunok, azaz óriások lakták.
Egy napon Audhumla a szokásos reggelijét fogyasztotta - dérlepte, sós sziklákat nyalogatott -, amikor a tehén leheletének párájától felmelegedett kőtömbből kiemelkedett Buri, az istenek ősatyja. Az ő fia, Bur vette feleségül Böltornt, egy óriás leányát, s nászukból születtek az első istenek: Odin, Vili, és Vé.
A fivéreknek csöppet sem volt ínyére a kietlen, zord pusztaság, amellyel szembetalálták magukat. Tétovázás nélkül feláldozták Ymirt, és tetemét elhelyezve a végtelen térben megteremtették Midgardot, a Középső Világot. Az óriás húsából lett a föld, véréből a tenger, csontjaiból a hegyek, koponyájából az égbolt, hajából az erdők, szempillájából pedig falakat vontak Midgard köré. Majd állatokkal népesítették be az erdőségeket, és kezük nyomán rövidesen dús növényzet borította a nemrég még terméketlen dombokat, völgyeket. Végül egy kőris és egy szilfa törzséből életre keltették az első emberpárt, Askrt és Emblát. Ám az új világ nyugalmát hamarosan mennydörgő csatazaj foszlatta szét. A jötunok bosszút szomjazva támadtak az istenekre, hosszú és könyörtelen háborút kényszerítettek a világra. Az ádáz küzdelemben végül az istenek kerekedtek felül, szétzilálták ellenfelük megfogyatkozott seregét, s a legyőzött óriások csak távoli, zord vidékeken, vadonokban, kősivatagokban leltek menedéket.
A harcot mégsem adták fel, szüntelen háborgatták az isteneket. Véget nem érő viszálykodásuktól visszhangzott a világ. A tűzdémonok a vulkánok mélyére vonultak vissza, és amikor csak tehették, tűzfolyamokkal árasztották el a békés vidékeket. A tenger démonai rettenetes viharokat támasztottak az óceánokon, míg a fagy birodalmában meghúzódó óriások - a jégdémonok - hóviharokat és jégesőket küldtek a földre. Az istenek joggal tarthattak hát a mindenre elszánt, erőszakos óriásoktól. Úgy határoztak, felépítik bevehetetlen égi lakhelyüket, Asgardot, ahol biztonságban élhetnek és uralkodhatnak a mindenség felett. Asgard és Midgard között pedig kifeszítették a Szivárványhidat.

A föld mélyén - ahová soha sem jut el a fény - kedves, félénk, de rút és megközelíthetetlen törpék laktak. Az istenek és az óriások kegyetlen hadakozása elől menekültek a titokzatos sötétség országába, s miként az óriásoknak, nekik is meg kellett hajolniuk az istenek akarata előtt. Vénséges öregkorukig éltek, hiszen nekik egy évszázad annyi, mint az egyszerű halandónak egy holdhónap. Néhányuk talán még ma is őrzi Skandinávia kopár hegyei mélyén a mesés kincseket. E torz kis lények, a dvergek - kik féltékenyem őrizték hosszú életük szorgos munkával szerzett tudását - tűz és a fémek, a kovácsmesterség minden titkának tudói voltak. Egyedül ők ismerték a módját, hogyan kell legyőzhetetlen fegyvereket kovácsolni, varázserejű ékszereket készíteni.
Az istenek oltalmukba vették a törpéket, és igyekeztek a kedvükben járni. Volt is rá okuk elég! Hiszen tőlük kapták a titokzatos hatalmú ékszereket, köztük Freyja istennő nyakékét, Briszingament. Az ő remekművük volt Odin félelmetes kardja és bűvös dárdája, Gungnir is, ami soha sem tévesztett célt. És ki más építhette volna azt a káprázatos, arannyal borított hajót, mely dacolt a fergeteggel és viharokkal, bátran szelte át a fenyegető hullámhegyeket, és a tengeri démonok semmiféle ármánykodása sem tudta útirányától eltántorítani?
Ám Odin, az istenek vezére, egy nap sötét jóslatot kapott, mely szerint majdan fia Asgard vezéreként előidézi a Ragnarököt, az istenek alkonyát, a világok végét, és ez a Kilenc Világ megsemmisüléséhez vezet.

Az asgardiak

Minden asgardi rendelkezik bizonyos emberfeletti fizikai tulajdonságokkal. Ezeknek köszönhetően rendkívül hosszú életűek (bár nem igazán halhatatlanok, mint az olümposziak), de öregedésük nagyon lassan megy végbe felnőttkoruk elérése után. Öregedésüket tovább lassíthatják Idunn aranyalmájának rendszeres fogyasztásával. Az asgardiak testszövetei háromszor sűrűbbek a midgardi emberekénél, ezért az Asgardiak emberfeletti erővel és állóképességgel rendelkeznek. Egy átlagos asgardi férfi könnyűszerrel emel fel akár 25 tonnát is, de a nők sem maradnak el mögöttük, 20 tonna súly megmozgatása meg sem kottyan nekik (takarításnál előnyös, családi perpatvarnál már kevésbé). Az asgardiak felgyorsult anyagcseréjük miatt immúnisak a földi betegségekre és mérgekre, sebesüléseikből pedig gyorsan felépülnek.

A démonok a tűz elementáljai, erejük és termetük megegyezik az asgardiakéval.

A törpék kisebb termetűek, mint az asgardiak, átlagos magasságuk 120 cm, de nem ritka, hogy erejük jóval meghaladja colos testvéreikét.

Az elfek (más néven tündék vagy tündérek) nagyban különböznek az előzőektől. Négy eltérő méretben léteznek, 120 cm-től egészen 240 cm-ig. Karcsúak és hosszú végtagjaik vannak. A sötételfek vagy feketetündérek általában sötétebb színűek, mint a fénytündérek, de mindkét faj természet adta varázshajlammal rendelkezik.

Az óriások alapvetően humanoid megjelenésűek, de testük és csontozatuk göcsörtös és vaskos. Egy átlagos óriás elérheti a hat métert, de nem ritka a kilencméteres egyed sem. Az óriások hajlamosak – az ő fogalmaik szerint – korcs utódok nemzésére, akik a két métert is alig érik el, bőrük világos, varázstudónak születnek és leginkább az asgardiakra hasonlítanak. Mondani sem kell, a korcsok legismertebb képviselője Loki.

A trollok a legkevésbé emberi lakói Asgardnak, megjelenésük leginkább majomszerű, testük zömök és masszív, vastag szőrzet, már-már bunda borítja őket. Általában magasabbak, mint az asgardiak, de alacsonyabbak az óriásoknál, körülbelül 210-250 cm-esek. A trollok erősebbek az átlagos asgardiaknál, de még a törpöknél is. Legismertebb képviselőjük, Ulik ereje Thorénak felel meg.

Most, hogy az asgardi leírás végéhez értünk, remélem, kimerítő útmutatót kaptatok az istenek és isteni gonosztevők világához, és sikerült közelebb hozni ezt a fantasztikus világot hozzátok. Persze még így is kismillió karakterről és eseményről nem esett szó, de akkor hol maradna a felfedezés varázs, nem igaz?
Végül szeretnék köszönetet mondani minden barátomnak, akik részt vettek a leírás elkészítésében, az ő segítségük nélkül jóval szegényebb lenne ez a dokumentáció.
Köszönöm tehát Farek mesternek, aki fontos információkkal látott el, Zozinak, aki nemcsak lektora volt a leírásnak, hanem alaposan gatyába is rázta, Genzónak, aki a képek szerkesztésében volt fontos társam, és végül, de nem utolsósorban Predashnak, aki a családfával és a Kilenc Világ diagramjával tette színesebbé a munkámat.

Hogy tetszett a leírás? 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 4.79 (168 szavazat)