Az év utolsó Street Fighter-képregényében tovább fokozódnak az izgalmak Sakura életében, ugyanis megjelenik ősi riválisa, Karen Kanzuki, hogy elégtételt követeljen magának a Sakurától elszenvedett sérelmekért. Az elégtételt ő természetesen úgy gondolja, hogy kihívást intéz vetélytársa ellen, majd egy megfelelően előkészített helyen és időben péppé veri a cseresznyefák virágzásáról elnevezett iskoláslányt.
A gond az ilyen szépen felállított tervekkel az, hogy könnyen kútba eshetnek. Például azon, hogy a kihívások egyetemes szabályainak értelmében a kihívott fél döntheti el, milyen módon folyjon le az összecsapás. Márpedig Sakura bármennyire magabiztos legyen a harcművészeti képességeiben, van, amiben még ő is jobb és amit jobban szeret, mégpedig enni. Nemhiába volt a példaképe nagyon sokáig Edmond Honda.
Vagyis igen, a nagy visszavágó hivatalosan is egy hot dog-evő verseny lesz. Amire Sakurának alaposan fel kell készülnie, így elhívja a különböző Street Fighter spin-off játékok karaktereit... akarom mondani, a barátait, hogy segítsenek neki edzeni. (Valószínűleg az ő felbukkanásuknak semmi köze az UDON akkoriban tervezett Rival Schools-sorozatához...) Amely edzés... szokatlan. De egy japán játék feldolgozása esetén talán annyira mégse.
Ó, és közben Dan tovább szövögeti fondorlatos terveit, amelyekkel a tanítványává akarja "fogadni" Sakurát. Még akkor is, ha közben óriástéglák potyognak a fejére az égből. Keményen.
A bunyó persze itt nem ér véget, elvégre haladni illik a Mortal Kombat karakterlapjaival is. A mai adagunkban a halandók nem nagyon képviseltetik magukat, az emberek meg sehogy, de hát ezért szép és változatos az MK felhozatala. A mostani alanyaink: Quan Chi, Raiden, Rain, Reiko, aki vagy Shao Kahn, vagy nem; Reptile és végül a nem túl sok játékban felbukkant Sareena, aki egyben az igen terjedelmes S betűs részleg felvezető karaktere is egyben.