Sziasztok!

 

Akik közületek olvassák az egyik legújabb keletű ongoing sorozatunkat, a Mars hadurát vagy látták a tavalyi Disney filmváltozatot - igen, a John Carterre gondolok - azok talán már elgondokodtak azon, hogy egy technológiailag ilyen fejlett  civilizációkkal bíró világ miként süllyedhetett le odáig, hogy a fejlett kultúrák rejtőzködnek, míg a primitívebb, de ugyanakkor erőteljes népek pedig bolygószerte portyáznak és versengenek egymással a vörös bolygó uralmáért? A kérdés jogos, olyannyira, hogy bár az író nem játszadozott el mélyebben ezzel a kérdéssel, a regényeit adaptáló Dynamite kiadó viszont annál inkább. Ennek köszönhetően született meg az a kis ötrészes szösszenet, aminek ma az első részét olvashatjátok.

 

A Barsoom bukása körülbelül százezer esztendővel John Carter kalandjai előtt játszódik, amikor a Mars még fénykorát élte, ám a sokasodó előjelek már megjósolták, hogy hamarosan bolygószintű változások köszöntenek be. Az előjelek láttán legjelentősebb népek összefogtak, hogy megoldást találjanak a fenyegető katasztrófa elhárítására, ám az önző érdekek és az időközben felbukkanó új veszedelmek hamar kikezdték a szövetséget, mígnem az egyik, arrogáns vezető ostobasága el nem indította az eseményeket, amik a Mars mai körülményeinek kialakulásához vezettek...

Forró szél. Forró forradalmi előszél. 32,5 évvel a yavini csata előtt... Hát kb. akkor kezdtük el ezt a sorozatot. Mármint a Lázadás előszelét. 6 részes, most eljött a második rész is. Teljesítményünket a fékevesztett hajsza és Surda (képünkön) leesett vérnyomású munkasebessége közé lőném be. Lényeg hogy haladunk.

Sziasztok!

 

A mai frissítésünk tárgya egy olyan Transformers történet, amely nem mondható éppenséggel aktuálisnak - legalábbis a v2 ongoing eseményeinek fényében -, hiszen javarészt a Dicsőség Megatronnak eseményei és a v2 között eltelt két évben játszódik. Ez pedig nem más, mint a Reflektorfényben: Portyázó című füzet, amely valahogy elkallódott az Elwood visszavonulását követő kavarodásban. Mindenesetre mostanra megkerült, és elkészült a magyar változata is, így örömest nyújtjuk át nektek.

 

Nemsokkal a megszállás után járunk, az Álcák szétszóródtak, az Autobotok bujkálnak, az emberiség pedig nekilátott a Föld újjáépítésének. Ezekben a zűrös időkben egy kósza Autobot járja magányosan az ország útjait, s miközben az emberek rá és társaira vadásznak, őt tovább hajtja a tudásvágy és a puszta logika. De vajon a mindig tiszta fejjel gondolkodó stratéga valóban mentes-e az érzelmektől, vagy azok néha még a leggépiesebben gondolkodó elmének is fölébe kerekedhet? Nos, hamarosan kiderül. Jó olvasgatást!

Sziasztok!

Akik CSS-en RSS-en (ejnye - zozi [upsz, el is kéne olvasni a híreimet – tg]) követik az oldalt, azoknak első pillantásra szokatlan lehet, hogy Grimm van a főcímben és mégsem Aldarion teszi ki a hírt. Ennek oka az, hogy a mostani frissítésünk egyáltalán nem kapcsolódik a ZeneScope kiadványcsaládjához, legfeljebb csak annyiban, hogy mindkettő hasonló szellemben indult.
Ugyanis a Nagy Grimm mesekönyv célja az, hogy képregényes formába tömörítse a Jacob és Wilhelm által gyűjtött történetek legismertebbjeit vagy azokat, amik bizonyos mesetípusok alapjaiul szolgálnak. Vagyis ha úgy tetszik, ezek itt az eredeti Grimm-mesék.
Ám ez nem jelenti azt, hogy a könyv az Ifjúsági részlegben van, ó, nem. Épp ellenkezőleg, a HálóDarkban némileg ellent kellett mondanunk most az ábécé szabályainak, hogy elhelyezzük ott a mostani könyv bélyegképét. Ugyanis mára már kevesen tudják, hogy a fivérek által gyűjtött (főleg német) mesék eredetileg a legkevésbé sem gyerekeknek szóltak, hanem felnőttek mesélték egymásnak őket. A mostani gyermekpszichológiai felfogások és a nyugati társadalmak médiafelügyeletei mellett ezek a mesék és a mostani kötet is minimum 16-os (vagy annak megfelelő) besorolást kapna. Az itt olvasható mesékben a kannibalizmus, vérfertőzés, gyerekgyilkosság csak az enyhébb történeti elemek közé tartozik. Igaz, közel sem annyira véresek, mint amivé a Zenescope sorozata vált (amint azt a héten már megtapasztalhattátok), hisz alapvetően ezek az elemek még mindig az okulást, egy erkölcsi tanulság alátámasztását célozzák az öncélú erőszak helyett. Ám attól még – megalkudva a fentebbi megállapítással – egyáltalán nem való az érzékenyebb lelkűeknek.
A könyv eredetileg a CO-ra került ki még pár éve. Az egyik leghosszabban készült fordításom volt anno, ami annak is köszönhető, hogy a legtöbb mesénél próbáltam fellelni a legelterjedtebb magyar terminológiát, és mert a könyv szűk 200 oldalon több mint félszáz mesét sorakoztat fel, így megfelelően tartalmas olvasmányul szolgál majd a hétvégére.

Habár 1990 szeptemberében, amikor a mostani füzet eredetije megjelent, a Jurassic Park regény sem jött még ki, eléggé tombolt a dinóláz ahhoz, hogy a Marvel a tőlük megszokott és elvárható módon megpróbálja belecsempészni őket oda, ahová csak lehet. Például a viszonylag friss licencükbe, a Robotzsaruba is, aminek a mostani, a Semic-féle sorszám szerint hatodik füzetében Alex Murphynek egy rakás elszabadult és igencsak vérszomjas őshüllővel gyűlik meg a baja, mert hát miért ne. Hiszen ha az ember a jövő bűn sújtotta Detroitjára gondol, rögtön a dinoszauruszok jutnak az eszébe.
Ám aggodalomra semmi ok, hiszen a következő füzet rögtön visszatér a Robotzsaru franchise alapjaihoz: a lehető legtöbb ember cafatokra lövéséhez a kamera előtt. Ha valaki emlékszik még a második filmre, amiben létrehoznak egy új, sokkal nagyobb és még nagyobb kaliberű stukkerekkel felszerelt, ámde egy icipicit pszichopata tömeggyilkos robotzsarut… nos, most ennek ismét tanúi lehetünk. Bár a hullaszám elmarad Frank Miller híres(en élvezhetetlenül összecsapott) Avatar-féle változatától, azért nem kell félnünk: kora kilencvenes évek korhatáros Marvel-füzete, vagyis lesz itt lövöldözés dögivel.

Sziasztok!

 

A mai frissítésünk tárgya ismét a Grimm Tündérmesék, annak is a tizennegyedik fejezete, amely egyben a Szépség és a Szörnyeteg című mese átírat második fejezete is egyben. Legutóbb megismerkedtünk a mese egyik főszereplőjével, Jennával, akinek szó szerint pokollá teszi az életét a történet másik főhőse, Drew, aki pedig a mai felvonásunk hőse lesz.

 

Ezúttal a nehéz sorsú kisgyerekből bunkó tahóvá érett fiatalember kerül Sela Matthers célkeresztjébe, és a komorhangulatú mese második feée kellően fel is kavarja őt. A kérdés már csak az, hogy képes lesz-e felülemelkedni azon a szörnyetegen, amivé vált, vagy az véglegesen elemésztette őt? Most majd kiderül. Jó olvasgatást!

Sziasztok!

Ma végre betömjük azt a lyukat, ami eddig a Nova v4-es sorozatunk elején tátongott. A sorozatindító három részes sztori utolsó harmadában Nova szembeszáll az új kormányzati kedvencekkel, a Mennydörgőkkel, akik itt még mindig azzal foglalkoztak, hogy a lehető legtöbb szuperhősre fogják rá a törvényellenességet, hogy aztán bevarrhassák őket. Csakhogy nem számoltak azzal, hogy egy teljes alakulat minden képességét birtokló űrzsaru esetleg komolyabb kihívást jelenthet számukra.
Mivel a következő jó pár rész már elkészült, így jövő hónapban ugrunk rögtön a Hódítás utáni részekre, amiket aztán addig viszünk, amíg a Kingpin megjelenéseitől lehet – bár a Titkos Invázióhoz nem sok köze lesz a sorozatnak, sajna az azt követő Dark Reignbe nagyon csúnyán belefut, így előfordulhat, hogy megint egy jó ideig behúzzuk majd a kéziféket.