Luca egy hatéves kislány. A nyarat a nagyapjánál tölti, míg szülei nyaralni mentek. A falusi környezetben az élet sokkal lassabb és nyugodtabb, mintegy tükrözve az idős emberek az élethez való hozzáállását. Ellentéte ez a fiatalok felpörgött és dinamikus életvitelének, akiknek nincs idejük megöregedni sem, nemhogy a halálra gondolni. A nagyapát és idős ismerőseit viszont közel a véghez, egyre jobban foglalkoztatja az elmúlás, és ezt mindahányan másképp élik meg. Luca első találkozása ez a Halállal, és képzelete egyedi módon dolgozza fel az új fogalmat. Nem csuklyás csontvázalakot kaszával a kezében képzel el (és nem is egy gót csajt), hanem sajátosan integrálja be az új tapasztalatot az aprón bontakozó kis világába. Halál egy pszichopomposz, lélekvezető, a halott lelkét veszi magához egy origami madár formában és teszi el kicsiny ládikójába. Luca szemszögéből a Halál két alak megszemélyesítéséből tevődik össze. Az egyik az úgynevezett Apa-halál, egy mezítelen Krisztus-alak és egy tetőtől talpig felöltöztetett kislány, arca fátyollal eltakarva, azaz a Kislány-halál. Az apafigura egy gyermek szempontjából a világ közepét jelenti, a meztelensége a teljes nyitottság és ismeretség jelképe. Szükség van rá, hogy a gyermeket vezesse, esetleg rávezesse, megmagyarázza a gyermeknek az ismeretlen fogalmát. A Kislány-halál a titok, az ismeretlen, az elrejtett része a halálnak (sokatmondó a címlapkép: Luca beles a fátyol alá), a kis doboz, avagy a lelkek hordozója. Sok mű akad, mely hasonló egzisztenciális kérdéseket feszegeti, de Luca temetése esetében a különlegesség, hogy több szemszögből járja körül a témát. Benoît Springeret, az alkotót dicséri, hogy sikerült belelátni egy hatéves szemléletmódjába, holott elég idős már, hogy elfeledje, milyennek látta az ember akkoriban a világot. És túl fiatal ahhoz, hogy úgy mérlegelje az élet és halál kérdését, mint egy idős ember.

Vajon a képregény olvasója is ennyire bölcs látásmóddal rendelkezik? Nos, majd kiderül. :)

Sziasztok!

 

Miután az Autobotokat kegyetlenül lezúzták az Észak-Korea szolgálatába szegődött Csatarobotok, Optimusz kénytelen volt visszavonulási parancsot adni csapatának, hogy soraik rendezése és egy új haditerv kidolgozása után újból belevágjanak a nemzetközi incidens  rendezésébe. Ehhez azonban szükségessé vált egy titkos fegyver bevetése, aki nem más mint a szakadárnak bélyegzett Álca, Villámcsapás, akit viszont nem lesz könnyű meggyőzni arról, hogy segítsen. Emelett az Égfigyelő bázison sem épp kellemes a helyzet, miután a hátrahagyott Autobotokban másodrendűségi érzetet kelt a tudat, hogy kimaradtak egy újabb balhéból. Ráadásul a fokozódó helyzet egy váratlanul felbukkanó harmadik fél közbelépését is maga után vonja. Jó szórakozást a Transformers v2 tizenegyedik fejezetéhez!

Sziasztok!

A múlt havi klasszikus F4 hidegháborús bugyutaságai után elővesszük a mára kissé megmosolyogtatóbb, mégis nosztalgikus hangulattal kísért hatvanas évek sci-fijeinek bugyutaságát. A tizennegyedik füzetben ugyanis visszatér két korábbi ellenfél, a Bábos és a Torpedó, ám meglepő módon nem egy összefogás segítségével, pedig ugye ezt várná el az ember. Ám a korra abszolút nem jellemző módon Kirby és Lee egy csavarral rakja össze ezt a két ellent, ami az akkori kommersz fogyasztók szemében bizony döbbenetes írói bravúrnak számított.
(Azért ne feledjük, hogy ezüstkori képregényekről van szó, tehát bizonyos szempontból a léc elég alacsonyan van… másrészt talán ez volt a képregények legtöbb ötletét és legnagyobb kreativitást követelő korszaka, pont az ilyen folyamatos határfeszegetések miatt.)
A színpad tehát hamar előáll, hőseink pedig velünk együtt vethetik magukat az óceán és a kalandok mélyére. A füzet, mint az összes klasszikus F4, továbbra is Peter P közreműködésével készült.

Múzeumunk örömmel nyitja meg a HálóZsák hivatalos 2013-as Disney-hónapját.
Most májusban összesen több mint 400 oldallal bővítjük ezt a részlegünket, aminek oroszlánrészét a Múzeum veszi ki. Ennek első eleme a Mickey Mouse magazin magyar nyelvű (ergo közép/kelet-európai) kiadásának 1991 májusában megjelent füzete.
A mostani számban ékszertolvajok nyomába eredünk, hogy aztán némi kirándulással vezessük le a feszültséget. Sőt, lesz itt egy elég nagy mágikus kalamajka, amit természetesen ki más okozhatna, mint Donald.
Jó olvasgatást, és ne feledjétek, aki Disney-kedvelő, annak a hónap végén annyi csemegét adunk, amennyit csak elbír!

Sziasztok!

Szerda van, ami azt jelenti, hogy ma a Grimm Tündérmesék című, közel sem mesés hangulatú sorozatunk tizenötödik füzete van soron. A történetünk középpontjában ezalkalommal a Három kismalac meséje szerepel. A mesét gondolom mindenki ismeri, így aligha lesz meglepetés, hogy a feltuningolt csúnya farkas - képünkön - és a Liz Hurley rucijában feszítő társnője néhány rakoncátlan malackát próbál jobb belátásra bírni, hogy mekkora sikerrel, az majd kiderül, de egy biztos: egy ízig-vérig bunkó tahót nehéz visszarángatni a normális világba, még akkor is, ha mindezt egy mesevilágban próbálják egy ember nagyságú farkas közreműködésével...

Sziasztok!

Nem hittétek volna, hogy valaha találkoztok még ezzel a logóval a főoldali hírek között, ugye? Hosszú ideje nem frissült már a Street Fighter-részlegünk, pedig akármilyen hihetetlen, még teljes kilenc füzet van hátra onnan, vagyis még ebben az évben sem végzünk az utcai harcosok kalandjaival.
Sőt, maga a bunyós részleg sincs még eltemetve, ugyanis nyáron visszatérünk a Mortal Kombat játéksorozatának világába is. Bizony, elkészült annak az első fele, amit már közel három éve ígérgetek,

A mostani frissítésünk jó nagyot ugrik az időben, hogy aztán majd a lezárultával megint visszafelé menjünk egy kicsit. Ez már csak ilyen. A mai frissítés tárgya a Street Fighter IV előzményeit feldolgozó minisorozat… előzménye.
Ha valaki még emlékszik, a Turbo kirakása kapcsán többször is említettem, hogy sok füzet azért volt olyan rövid, mert az eredeti kiadványok végén található minitörténeteket nem tettem beléjük. Ezek közül most négy olvasható itt egy házi készítésű füzetben (ami magyarázza, miért háttérképekből állnak a borítók), amihez hozzácsapódott egy ötödik is. A sztorik nagyon röviden bemutatják az SFIV néhány új harcosát, köztük az új főhőst, egy új közönségkedvencnek szánt birkózót, egy roppant idegesítő, irritáló alakot és azt, akit a játék új serdülőmágnesének szántak, ám valamiért a legtöbbet kritizált szereplő lett. Plusz az utolsó sztoriban feltűnik valaki, akire a sztori alapján garantáltan nem számítana senki.
A mini teljesen véletlenszeszűen fog frissülni, de idén letudjuk, ez biztos.

És mellé…
Szerencsére még időben vagyok az amerikai képregényes helyzetelemzéssel, ami megint csak lassan három hete kész, ám teljesen megfeledkeztem róla. Ami annyiban szerencsés, hogy így kiegészíthettem gyorsan a BookScan adataival, amik az írásakor még nem álltak rendelkezésre.

Sziasztok!

Párszor már volt szó róla, hogy idén a Disney-részleg nagyon beerősödik. Annyira, hogy remélhetőleg mikorra meglátjátok ezeket a sorokat, addigra már egy vadonatúj, átalakított és teljesen önálló, az Ifjúsági részlegen kívülre került, legfelsőbb szintű Disney-kategória első frissítését köszönthetjük ma.
Mert ma erősen nosztalgikus hangulatba kerülhetünk azzal, hogy a HálóZsák visszahozza kicsit a vasárnapi Disneyt és azon belül is Dagobert kalandjait. És ez még csak a második kezdőlépés a nagy május végi dömping előtt, amivel menthetetlenül útjára indul egy legalább másfél éves, ám remélhetőleg annál is hosszabb, nagy mérvű Disney-maraton.

Ma minden idők egyik leghíresebb Disney-történetfolyamába vágunk bele. A "minden idők leg…" típusú szóösszetételekhez jobb, ha hozzászoktok eme részleg kapcsán, ugyanis idén némileg, jövőre meg minden kötöttségek nélkül belekezdünk a legnagyobb, leghíresebb, legjobb és a magyar kiadásokból valamiért kimaradt történetek közlésébe. A mostani mindennek csak előfutára. És méghozzá micsoda előfutára!
A Life and Times of Scrooge McDuck bizonyos szempontból kötelező olvasmány. Annyira megkerülhetetlen történet, hogy még a magyarországi Disney-kiadó, az Egmont sem kerülte meg… ám sajna nem is bánt túl jól a rajongókkal. Ha azt mondom, Dagobert: Az első ötven év, az talán mond páraknak valamit. Ezzel a címmel adták ki a Life and Times… központi 12 számát egyetlen nagy, keményfedeles albumban, vagyis a sorozat elvileg létezik magyarul. Gyakorlatilag pedig a könyv annyira beszerezhetetlen, hogy sokszor még a Disney-gyűjtögetők se tudják, hogy egyáltalán létezik. Nagyon kevés példány létezik és gyakorlatilag lehetetlen, hogy az ember csak úgy rábukkanjon bolhapiacon (bár elméletileg előfordulhat).
Ezért, és még néhány kapcsolódó indokból kifolyólag most nálunk, a HálóZsákon egy teljesen nulláról újrakészített változatot láthattok. Méghozzá a teljes sorozatot, ami nem 12, hanem 19 epizódból áll. És tudomásom szerint mi leszünk a bolygón az elsők, akik tényleges sorrendben közlik le az egész sztorit, nem utólagos hozzáigazításokkal. Ez a mostani szám egyben egy új fordítási metódus első példánya. Az új hozzáállás lényege, hogy ezentúl az oldalon fellelhető kiadványok rögzített terminológiával készülnek, hogy még egységesebb érzetet keltsenek. Ha valakit érdekelnek bővebben s a részletek, hamarosan lesz egy Tudástár a Disney-részlegen belülre is.

És hogy mi olyan nagy szám ebben a történetben? Az, hogy ez egy vérbeli történelmi kalandsorozat, ami a valós történelmi események közé szövi be a világ leggazdagabb kacsájának élettörténetét, miáltal olyan sztorikat kapunk, melyeket nagyon ritkán élvezhetünk. Don Rosa eposzi sztorifolyamát a bolygó számos országában sokszor megjelentették már, egész díjköteggel jutalmazták, és méltán. A mostani, előzetes, nulladik számban egy röpke kerettörténet segítségével visszamegyünk egészen 1877-be, Dagobert gyermekkoráig, ahol egy időutazó boszorkány igen komoly galibát okoz. És higgyétek el, ez tényleg még csak egy nagyon kis fordulatszámon pörgő felvezetés lesz ahhoz képest, ami az eljövendő közel két évben vár rátok ezen a címen. A sorozat beírójával, P. Erykával együtt – akinek igazából ez a széria volt az első beírása, melynek kirakására lassan egy éve vár türelmesen – jó olvasgatást kívánunk, és ne feledjétek: innen fogva havonta egy vasárnap a Disneyvel lesz egyenlő. Sőt, júniustól nem csak Dagobert életével, hanem egy ehhez az eseményhez kapcsolódó ismerőssel is.

Valószínűleg jó pár olvasónknak feltűnt, hogy február óta galériában szerepel a nem-semices Csodálatos Pókember 10. száma, ám ha rákattintottak, akkor látszólag semmi sem jött be.
Ennek oka az, hogy készült egy részletes frissítési segédlet a tagság számára arról, hogyan kell kitenni egy képregényt az oldalra, és éppen ez volt kéznél, hogy példának használjam.
Most azonban elérhetővé válik mindenki számára az említett füzet, amiben Pókember összecsap a Nagy Emberrel és a Végrehajtókkal! Utóbbi csapat három tagja a következő képességekkel rendelkezik: Egyikük képes kinyomni majdnem két mázsát. A másikuk el tud dobni egy lasszót. A harmadik némileg ért a dzsúdóhoz. És igen, a hatvanas években egy ilyen összeállítás bizony komoly gondot okozott a hálószövőnek, aki akkor még nem nyomott le puszta kézzel kozmikus félisteneket, csak mert megvédte őt a Sikeresség Pajzsa. (Ezt amúgy Batman-jelenségnek nevezzük.)
Nem, itt még bizony úgymond hihetőnek nevezhető (már ha követjük egy igencsak fiktív világ logikáját) történetekbe bonyolódott, melyek közül ez az egyik.

És mivel valakiben biztos felmerült már: igen, egy ideje a kezdeti véletlenszerűség helyett szándékosan kerül a marveles ASM a Semic-féle Pókok melletti napokra. Mivel az oldal továbbra sem tartja kiemeltnek ezeket a címeket és Pókembert magát – mindössze azért, mert a Kingpin kiadó ellátja a népet bőven modern és klasszikus történetekkel is – így inkább koncentráltabb és ritkább adagokban látjuk el azokat, akiknek nem elég az említett két sorozat.