A végső lökés
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Bár eredeti menetrend elékpzelésem szerint a mai napra esedékes füzetnek a múlthét végén kellett volna kikerülnie az oldalunkra, de némi vizsga-kavarodásból - amiben sajnos még most is nyakig vagyok - kifolyólag nem készültem el időben, amihez sajna az utóbbi 3-4 hónapban már egészen hozzászokhatott a nagyérdemű...
Ám ennek ellenére - ami késik nem múlik ugyebár - itt is volna a Zorro negyedik fejezete. Hőseink, Diego és Bernardo immár hosszú ideje élvezik a barcelonai élet napos oldalát. Diego tanul, elméjét épp úgy pallérozza, mint vívótudományát, miközben azért szakít időt inasa és legjobb barátja Bernardo képzésére is, aki ezt meghálálandó elviszi barátját a csillogó Barcelona nemesek által nem ismert világába, a közemberek közé. Kalandos útjaik során életre szóló élményekkel lesznek gazdagabbak, melyek végül az önkéntes igazságosztók útjára terelik ifjú hősünket, és hamarosan megszületik El Zorro, azaz a Róka is...
A magyar változatot ezúttal is én készítettem. Jó szórakozást!
Mentális háború és zombik
- Írta: talgaby
Nemhiába döntöttem úgy még tavaly év végén, hogy idén a Tarot és az Ascension egy párt alkotva fogják váltogatni egymást. A két sorozat között több párhuzam van, mint azt elsőre gondolni lehet. Példának okáért egyiknél se nehéz olyan hírképet találni, amivel a pubertáskort már elérő hímnemű olvasók figyelmét garantáltan a hírre lehet vonni.
Az Ascension 16. számában legfőképpen Lucien és Petra párosára koncentrálunk, akik most egy kisebb háborút vívnak az aktuális főgonosszal, Rowinával a mentális síkon.
Meg, hogy Luciennek legyen alkalma a kamera előtt kibelezni valamit, pár tucat dayak zombival. Nem vicc. Dayak zombik.
Bár Petra a sorozat kezdete óta elég komoly fejlődésen esett át, és az ereje is lényegesen nagyobb lett, Rowina hatása még neki is soknak bizonyul. Aminek következtében képtelen megvédeni Lucien elméjét, ami így kiszolgáltatottá válik. Melynek folyományaként eléggé nagy baj lesz itt kialakulóban a mineai száműzött számára.
Zsenigyerek a pácban
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Ma új minisorozat mutatkozik be a HálóZsák oldalán. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, a tavaly év végén kitett szavazásig egy olyan olvasónk se akad, aki egyáltalán hallott volna erről az Image által megjelentetett címről (pedig két folytatást is megélt), hát még olyan, aki esetleg ismerné is.
Barry Ween nem egy átlagos gyerek. Olyan értelmi képességekkel rendelkezik, ami mellett Dexter is csak egy kontárnak számítana. Már csak azért is, mert Barryt nem igazán fogják a morális gátlások, amiket egy rajzfilmsorozatba ugye muszáj belerakni. Nem, Barry egy olyan személy, akivel nem jó ujjat húzni. Vagy csápot. Vagy bármilyen testkinövést. Mert Barry előszed egy hordozható ionágyút és szétlövi a fejed. Miközben azon igyekszel, hogy eltakard a széles vigyort az arcodon, amit a sztori olvasása csal oda.
Az író, Judd Winnick - akit itthoni underground körökben valószínűleg sokan az eXiles atyjaként ismernek inkább - nem igazán fogta vissza magát a mini írása közben. Ennélfogva a sorozat ugyan az Ifjúsági részlegben kapott helyett, ám nyelvezete miatt olvasását 14 éves kor alatt nem ajánljuk. (Ugyanakkor ha 10 éves kor felettiek találnának benne olyan kifejezést, amit már ne tanultak volna meg jó ideje, az igencsak meglepő volna számomra.)
VízköPók
- Írta: HZs Múzeum
Sziasztok!
Amint azt tegnap megírtuk, előrehozzuk mára a jövő heti Múzeum-napot, amivel így sikeresen kialakítunk egy retro Pókember-hétvégét. A mostani alanyunk a Semic-féle első sorozat kilencedik füzete, amiben Pókunknak egyik legveszedelmesebb és legismertebb ellenfelével kell szembenéznie, a rettegett és szörnyűséges Boronás Jónással! (tam-tam-tam-tam!)
Aki ráadásul maga mellé vette a Szürke Vízköpőt, aki, hogy álcázza magát a rendfenntartó szervek előtt, a nyakára borított egy kék diszperzites vödröt, és onnantól a Kék Vízköpő néven próbált érvényesülni - nem sok sikerrel.
Így bukkan majd rájuk a városba érkező cirkuszhoz felvételiző Pókember is, aki éppen azt gyakorolja, hogyan kell kézen állva megmutatni valakinek, merre van a helyes irány. A képen épp azt láthatjuk, amint a bal lábujjával mutatja a kék Vízköpőnek, hogy a feje fölé akarnak dobni egy petárdát, amitől az annyira megdöbben, hogy a feje teljesen lecsúszik a válláról.
És eljő... Oktopusz!
- Írta: talgaby
Mivel kiderült, hogy a mostani Deadpool-archiválást nem hajthatjuk végre, és mert bizonyos okok miatt az eredetileg holnapra tervezett amerikai kalandozás is csúszik néhány napot, így kihasználjuk az alkalmat, és tartunk egy Pókember-hétvégét. Bár a kikerülő füzetek egyike se új anyag, mégis valószínűleg eléggé sokaknak újdonságként fog hatni a tartalmuk.
Az első füzetünk igencsak visszaröpít minket az időben, egészen a hatvanas évek legelejére. Egy új, ifjú és igencsak gyorsan tanuló (naná, klasszikus ezüstkori Marvellel szépen bedobtuk a legelején a mély vízbe, ennél komolyabb tördelői kihívást csak a negyvenes-ötvenes évek humorképregényei szolgáltatnak) beírónk, akit a fórumon Usagi Yojimbo néven ismerhettek, jelentkezett nálunk, hogy Pókembert szeretne beírni. Ennek első eredményét, vagyis bemutatkozó honosítását most itt láthatják a Csodálatos Pókember v1 003 képében. A fórumon nyugodtan biztathatjátok, elvégre csak az első munkája.
Ez ismét csak a SpiderTom-hagyaték egy része, ám a korábbi kézzel írt változat most egy nagy felbontású MasterWorks-szkenné (ami ugye eleve digitálisan retusált, feljavított) változott. Ebből remélhetőleg tendencia lesz, mert az elejéről még van jó pár ilyenünk, így megpróbáljuk (a már eleve egyszer feljavítottnak számítandó) sosi füzeteit is kicsit modernizálni és aktualizálni képileg.
Maga a klasszikus füzet, ha valaki nem ismerné, doktor Oktopusz bemutatkozása, akit akkor még Lee Pókember legfőbb és legnagyobb nemezisének szánt. (Bár jó félszáz évvel később Dan Slott lassan megvalósította ezt.) A jó öreg Octavius eredete természetesen eléggé illik az akkori történetekéhez, és muszáj volt neki is valami nukleáris balesetet kavarni a sztorijához, ám ez is része az ezüstkori füzetek bájának. Ugyanakkor kétségkívül ő az első ellenfél, akinél Peternek némileg vissza kell vennie az arcából. Ráadásul a füzet nagy előnye, hogy itt olvasható a kor egyik legjobb, és mégsem túl giccses motiváló beszéde, ami furamód pont a Fáklya szájából fog elhangzani. Csak hogy mutassa, Stan Lee azért valamikor tényleg nagyon jól tudott írni.
Csodás rókafül a természetben
- Írta: HZs Múzeum
Sziasztok!
Ahogy ez a helyes kis nagyfülű sivatagi róka is sejteti a hírképben, Múzeumunk ma folytatja az ismeretterjesztési munkáját (csak egy múzeum volnánk, vagy mi a szösz...), és esélyt ad azoknak is megismerni a Természet csodái néven ismert sorozat ötödik számát, akik valamilyen oknál fogva kénytelenek voltak kimaradni ebből a kissé a korai Attenborough-sorozatokra emlékeztető hangvételű kiadványszáriából.
Az meg teljesen véletlen, hogy két egymást követő nem-pókos Múzeum-hír képében is egy ravaszdi szerepel.
A tengerből jött férfi
- Írta: Micho
Egyik előző Fantom frissítésben szóltunk, hogy nemsoká bemutatjuk a legenda kezdetét, vagyis a Lee Falk/Sy Barry által jegyzett "Az első Fantom" című vasárnapi sztorit, 1975-ből. A mester nem kapkodta el a dolgot, hisz a karaktert 1936-ban mutatta be a nagyvilágnak, így cirka 40 évet kellett rá várni, hogy kibontsa az eredettörténetet. Megtudhatjuk, a bandárok hogyan fogadták az általuk csak "a tengerből jött férfi" néven emlegetett Chris Walkert, aki egy kalóztámadás egyedüli túlélőjeként sodródott Bengália partvidékére. Kiderül, honnan jött a Fantom-jelmez ötlete, és még sok egyéb dolog is. Ám amiről Falk itt megfeledkezett, vagyis a Fantom első leszámolásáról a Singh kalózokkal, azt a skandinávok egészítették ki, és már olvashattátok is a Bosszúálló c. sztoriban.
Skandináv rajongóknak pedig figyelmébe ajánlom a következő kalandot: a fórumozó phanok java már olvashatta szilveszteri meglepetés gyanánt, de nem feledkeztünk meg a többiekről sem, így most adjuk közre. A történet szerint a leendő 7. Fantom 1681-ben Amszterdamban tanult, ahol szerelmes lett egy lányba. A lány unszolására egy helybeli mester közös portrét festett róluk, ami sosem készülhetett el teljesen. Azonban egy, a mester műhelyébe vetődő singh kereskedő szemet vetett a képre, aki felismerte rajta a Vándorló Szellemet... így a Fantom titka és élete egyaránt veszélybe került. Erről szól a Veszélyes portré c. történet... jó szórakozást hozzá, az író Ulf Granberg, a rajzoló pedig Jaime Vallvé volt.
Street Fighter Boss Endurance 1/3: Sagat
- Írta: talgaby
A videojátékokban régóta létezik már egy fogalom, az úgynevezett Boss Endurance, ami magyarul kb. "főnökmaratonnak" felelne meg. Ilyenkor a játékosnak egy élettel, általában életerő-visszatöltés és mentési lehetőség nélkül, szadistább esetben időre kell megküzdenie több főellenféllel - sorban vagy egyszerre, mindegy. Vannak játékok, amik szinte erre építenek. És ha valaki játszott valaha egy igazi, vérbeli és jófajta JRPG-vel, az biztos tudja, milyen az, amikor a csapatnak egymás után három, egyre erősödő félisteni lényt kéne lenyomnia. (Csókoltatjuk azt, aki megtervezte a Kefka elleni végső összecsapást, ami Life3 nélkül kezdőnek kivitelezhetetlen...)
A Street Fighter II UDON-féle képregény-adaptációjában Ryut egy ilyen menetbe dobják be az alkotók. Három füzet van hátra, három bosst kell még lenyomni: Sagat-t, Bisont és Akumát. És amint az a történetből kiderül, nulla pihenőidővel közöttük. A Street Fighter-univerzum három kiemelkedő harcosa, akik egyenként a játékban is néha soknak bizonyulnak, hát még egy marha nagy endurance-ben...
Egyszóval: Igen, most totál átkapcsolunk bunyóba. Három füzetnyi bossfight, megállás nélkül, egy gigantikus fináléban az SFII legkegyetlenebb karakterei ellen, egy húzóra. (Ez mondjuk emlékeztet a Street Fighter 2010 végére, nem?) Lehet öveket becsatolni.
Menthetetlen
- Írta: zozi56
A múltkori erős kezdés után nem torpan meg a Menthetetlen, a második részben további darabokat kapunk a kirakóhoz: mi történhetett a Plutóniaival, ami miatt gyilkos ámokfutásba kezdett?
Lesz pár szám a sorozat elején, ami főleg egyetlen karakterre fókuszál, hogy jobban megismerhessük a Paradigma tagjait. A mai rész is ilyen, ebben a japán Kaidan a főszereplő, aki képes megidézni a holtak szellemeit, ha elmeséli történetüket.
A hangsúly annyira a többi karakteren van, hogy a Plutóniai nem is szerepel ebben a részben, csak vissztekintésekben (úgy viszont jó sokat). A Supermanes párhuzamra most még jobban rájátszanak, mint legutóbb, aki esetleg nem fedezte fel a képregényben, annak ez a kép segíthet az elolvasás után.
Egyébként bocsi a kéthetes csúszásért, Predash-nak kicsit összejöttek a dolgok, igyekszünk majd valamikor bepótolni a kimaradást.