Pókemberben és Batmanban van egy roppant erős közös vonás: sok rajongójuk vagy a földhözragadt bűnüldöző énjüket kedveli, vagy a szuperhőst, aki annak ellenére győz le intergalaktikus veszedelmeket egy szál magában, hogy igazából mikroszekundumok alatt el kellene véreznie, ha nem védelmezné a Népszerűség Pajzsa, amely minden átlagos képességű földi halandót legyőzhetetlenné és sebezhetetlenné tesz a kitalált történetekben.

Nos, a Csodálatos Pókember 19. számának azok örülhetnek, akik előbbi kategóriába esnek. Pókember az előző füzet kitérője után visszatér a jelmezbe, és rögtön beleveti magát a bűnüldözésbe, amely egy újabb összezörrenést jelent a Végrehajtókkal, akiket Steve Ditko a jelek szerint komolyan állandó szereplőnek szánt a sorozatba.

Egyben ez az idei utolsó klasszikus Pókunk. Usagi ugyan a jelek szerint visszatért és folytatja a beírást, de a gigantikus kihagyás miatt az év hátralévő részében megpróbálunk egy értelmesebb raktárkészletet felhalmozni jövőre.

PLUSZ!
Most csak kicsit késett az amerikai képregényes listaelemzős cikk júniusi kiadása.

Sziasztok!

Tény, hogy a karácsonytól elég messze vagyunk időben és átlagos napi hőmérsékletben is. (Habár emlékszünk még a majdnem húszfokos karácsonyra?) csakhogy összesen (Zerit dolgait nem számolva) hét CO-s kiadvánnyal indultunk neki ennek a hétnek, így hát furán vette volna ki magát, hogy egy füzetet több mint három hónapig jegelünk csak azért, hogy ismét aktuális legyen, tíz évvel azután, hogy először megjelent honosításban.

Így hát ma délelőtt a nagy kánikulában karácsonyozunk egyet Esque-kel, a vámpírral, aki nem csillog a napfényben, nem sóhajtozik egész álló nap azon, hogy elvehet-e egy emberi lányt feleségül, nem mar egy szűrtelen plüss vérfarkast csak azért, mert annak kigyúrt felső teste van. Úgy nagy átlagban vámpírunk egyszerű majdnem-csöves hobóként éli kellemesen eseménytelen mindennapjait, ahol a legnagyobb izgalom az áldozatok keresése, és ahol megfelelő mennyiségű roppant bogaras ember veszi körül ahhoz, hogy legyen egy úgymond társasági élete. Egyszóval egy viszonylag egyszerű vámpír viszonylag egyszerű napját követhetjük most végig, ami a véletlen folytán épp karácsonyra esik.

Buongiorno!

Utolsó többrészes CO-hagyatékunkhoz érkeztünk ma délelőtt, amely a Korinthoszi: Halál Velencében címet viseli.
A háromrészes mini eredetileg az eléggé népes Sandman spin-off köteg részét képezte, a címszereplő rémálmunkat abban a szériában ismerhettük meg. Sőt, ehhez elég a magyar kiadás is, hiába fulladt be túl hamar, ugyanis a Korinthoszi a második kötetben tűnt fel először.

Ez a minisorozat kissé visszább visz minket az időben, távol az Újvilágtól. Velencében járunk, ahol a rémálmok világából kiszabadult Korinthoszi mindent megtesz azért, hogy megtanulja, hogyan kell ölni, és ezzel újabb szintre emelhesse létezése célját, az emberek sanyargatását. Érdekes módon ehhez Constantine-t szemelte ki tanítómesteréül, azt az embert, akinek legnagyobb testi fogyatékossága abból fakadt, hogy az I. világháború során sem volt hajlandó végezni az ellenséggel.

Sziasztok!

Mint láthatjátok, a Múzeum csütörtökön kissé elhamarkodottan nyilatkozott, a héten bizony van kisebbeknek is szóló frissítés – egy újabb minden korosztályt garantáltan szórakoztató házi Disney-válogatáskötet formájában.

Az idei kötetek közül ez az egyik kedvencem, köszönhetően a címben és az első borítón is látható történetnek, ami a pigmeus indiánokról szóló Barks-kaland közvetlen – igaz, már Don Rosa által készített – folytatása. Ám nem ezt tartom a kötet fénypontjának, hanem a szándékosan a legvégére hagyott sztorit, ami olyan ismert és közkedvelt, hogy még magyar nyelvű wikipédia-cikk is született róla.

Egyben ez az első kötet, ahol lassan elkezdhettek megbarátkozni a sok borító gondolatával. Innen fogva igyekeztem minden, adott kötetekben szereplő sztorikhoz fellelni minden létező borítóvariánst és a használhatóakból egy honosítottat gyártani. Igaz, ilyen hatborítós kötetre gyakran biztos nem fog sor kerülni.

Sziasztok!

Múzeumunk rendületlenül folytatja a legismertebb New York-i hálószövő életének dokumentálását célzó sorozatát. A mai tárlatfrissítésen egy újabb összecsapást szemlélhetünk meg hősünk és legfrissebb nemezise, az álnok és alattomos, ugyanakkor roppant kitartó és elszánt Asztal ellen, aki az első összetűzésük után egészen odáig merészkedett, hogy rögtön megpróbált szövetségre lépni a város szervezett bűnözésével, köztük is az alvilág Vezérével. A falmászó szerencsére épp időben érkezett, hogy egy jól irányzott csapással elejét vegye az emberiség történelmének egyik leginkább vészjósló szövetségét.

Sziasztok!

A héten eddig nem igazán jelent meg kifejezetten a kisebbeknek szóló kiadvány a HálóZsákon, ezért a Múzeum részleg magára vette a feladatot, hogy pótolja eme hiányosságot. Ma kikerülő digitálisan archivált füzetünk a Rózsaszín Páduc 13. száma, amelyben nem csak a cirkuszba látogatunk el, de ismét egy egészen széles körű körutazásra invitálunk mindenkit ˜– legyen ifjabb vagy kevésbé ifjú, esetleg egyenesen Farek korú – eme szokatlan színű nagymacska társaságában.

Sziasztok!

Ma újra a klasszikus Fantasztikus Négyes kalandjainak sorát bővítjük a sorozat huszonnegyedik számával, amelyben elsőként (és elég sokáig utoljára) tűnik fel a Marvel egyik legszokatlanabb földönkívüli fajának első megismert szereplője, akit hőseink a tettei miatt egyszerűen csak a Rettenetes Gyermek (L'enfant terrible) névvel illetnek… és jó okkal. Szokás a sorozatban minden egyes ellenfélnél elsütni, hogy hatalmasabb és veszedelmesebb, mint minden előző együttvéve, ám itt most egészen Galactusig tényleg ez lesz a helyzet.

Ha délelőtt szűk ruhába bújt női ügynökökről olvashattunk, miért ne folytassuk ezt a trendet délután is? És hát mi lenne hirtelen alkalmasabb erre, mint a Marvel legismertebb kémnője, a Fekete Özvegy, akinek idén megkezdett v4-es minije egy újabb minisorozatban folytatódik.
Az Az a szóbeszéd járja című hatrészes első felvonása jóformán ott kezdődik, ahol a v4 abbamaradt: Natasa Miami-beli akciója nyomán felugrott a körözési listák élére, a volt társai az amerikai hatóságok kereszttüzében állnak, Fury pedig úgy dönt, hogy lehet, be kell vetnie Fenegyereket, Natasa volt szeretőjét, hogy megpróbálja egyenesbe hozni a volt beosztottja ügyét.

Ha valaki esetleg meglepődik a fájlneveken: habár ez egy önálló mini, a sztori teljes egészében a v4 folytatása, szóval annak a számozását viszi egészen a végéig.

Sziasztok!

Megint egy CO-s európai sorozat végére értünk ma délelőtt, és megint csak félbe fog maradni a történet, szóval a Cross Fire-t is felvésheti mindenki a jó-lenne-ha-lenne-rá-ember listára.
A Vatikánból szeretettel című kötetben három gráciánk vatikáni besurranó betöréses kalandja érdekes fordulatot vesz az elkerülhetetlen kommandók feltűnésével, az olvasó pedig egyre inkább azon töpreng, hogyhogy nem készült soha videojáték ebből a sztoriból, amikor gyakorlatilag minden egyes akciójelenet egy pofás akadálypályán játszódik.

Sziasztok!

Mondhatni célegyenesbe ért a CO-s hagyaték újraközlése a HálóZsákon. Annyira, hogy ezen a héten és a következő páron már nem is jut minden délelőttre egy újraközölt füzet.

A héten elsőként a Smax című minitől köszönünk el, amelyben a címszereplőnk ismét szemtől szembe néz a rettenetes sárkánnyal, egyben kiderül az is, hogy mi Hajnalfény rettenetes hatalmának forrása. Nem túl szívderítő dolog lesz. Ám egyben ez jelenti majd a megoldást is hőseink számára… már amennyiben Dennis nem szól túlságosan hamar a dolgok közbe.

Ó, és igen: ultrakonzervatív beállítottságúak lehetőleg kerüljék el ezt a füzetet. Én szóltam.