A Szabadulóművész
- Írta: talgaby
Habár október 31-e van, nem halloweeni témájú képregénnyel bővítjük ma a HálóZsák népes gyűjteményét. Ugyanis ez a nap nemcsak mindenszentek előestéje, hanem egy évforduló is, ugyanis ma van 83 éve annak, hogy meghalt a világ talán legismertebb szabadulóművésze, Harry Houdini. Neve mai napig jóformán egyet jelent választott szakmájával, hazájában, az Egyesült Államokban még hétköznapi szóvá is vált.
Hogy mit lehet elmondani Harry Houdiniről, aki Weisz Erik néven született még a XIX. század alkonyán, egy budapesti zsidó család negyedik gyermekeként? Sok mindent. Életéről, munkásságáról, házasságáról, trükkjeiről, fellépéseiről és a médiumok és egyéb sarlatánok ellen folytatott kitartó kereszteshadjáratáról szóló könyvekkel polcokat lehetne megtölteni, de számos film is készült már róla. Hatalmas előadóművész volt, a rivaldafény megszállottja, aki imádta ha a középpontban van, és mégis, ha tehette, igyekezett minél kevesebbet megosztani másokkal önmagáról, lételeme volt a rejtélyesség. Arra is csak halála után derült fény, hogy nem az USA-ban látta meg először a napvilágot, és egészen haláláig igazi amerikainak vallotta magát. Ugyanakkor azonban egész életében keményen dolgozott és soha, egyetlen trükkjénél sem választotta a könnyebbik utat, ha egyáltalán létezett olyan. Hitte, hogy az ember megfelelő felkészültséggel és kiváló fizikummal szinte bármit elérhet, és igaza is volt. Csodálói és riválisai megvádolták csalással, az ördöggel való cimborálással, mindennel, mégse tudta senki sem leleplezni a trükkjei nagy részét vagy akár csak utána csinálni azokat.
De nem csak bűvészkedéssel foglalkozott. Houdini - a XX. század eleji körülményekhez képest - szép filmes karrierrel bírt, és utolsó napjáig büszke volt arra, hogy ő volt az első, aki motoros gépen átrepülte Ausztráliát, amivel újabb mérföldkövet fektetett le a repülés történelmében.
Két és fél évvel ezelőtt (születésének 133. évfordulójára) megjelent egy képregény, ami a Houdiniről szóló számtalan könyvvel, cikkel, filmmel és minden egyébbel szemben nem arra tett kísérletet, hogy bemutassa az illuzionista életét, világhoz való viszonyát vagy bármijét, hanem egész egyszerűen csak végigköveti Houdini egyetlen napját. Ez a bizonyos nap 1908. május 1-jét takarja, amikor is Houdini Cambridge-be visszatérve az akkorra már bevált szokásához hűen egy nagyszabású, nyilvános, és az akkori lehetőségekhez mérten a lehető legjobban reklámozott mutatvány keretében ismét elkápráztatta rajongóit és ellenségeit, és mindezt azért, hogy a színházi előadásait reklámozza. Történetünk reggel indul, a mutatványra való felkészüléskor, és egészen a lélegzetelállító csúcspontig követi Houdinit és a feleségét. A történet valós eseményen alapul, de a világ egyik legtöbb rejtéllyel bíró hírességének esetében nem állhatjuk meg, hogy ne cseppentsünk a történetbe némi fantáziát is. És hát persze mennyivel izgalmasabb a történet, ha választ kapunk a kérdésre, ami mindig is foglalkoztatott mindenkit, amikor egy bűvészmutatványt lát: hogyan csinálta? Nem biztos, hogy a válasz, amit most kapunk, lefedi a valóságot. Lehet, hogy másképp történt azon a bizonyos napon 101 évvel ezelőtt. De ez is egy magyarázat erre az embert próbáló mutatványra, és ez is van olyan jó, mint bármi más. És hogy a történet mégis a lehető leghűbb maradjon a címszereplőjéhez, a nálunk is honosított Berlin c. sorozat írója, Jason Lutes, aki maga is Houdini-rajongó, és amint a Berlinben is látható, komoly kutatómunkát végzett a múlt század első felével kapcsolatban ahhoz, hogy ez a képregény is a lehető legpontosabb képet fesse a címszereplőről és a környezetéről.
Fókuszálunk
- Írta: elwood
Sziasztok! A tegnapi napról kivételesen mára csúszott át a frissítés, de remélem ezt senki nem bánja, főleg, mivel a Reflektorfényben sorozatot folytatjuk ma! Az IDW kiadó által teremtett Transformers-univerzum tagjainak arcképcsarnoka a Dicsőség Megatronnak sorozatban egy új Autobottal bővült. Drift, ez a titokzatos, őszinte és halálos robi most a Reflektorfényben lapjain kap bemutatkozási lehetőséget, amelyből kiderülnek múltjának titkai, és hogy hogyan csatlakozott Kup csapatához. A honosításban mint mindig, most is tyranttal dolgoztunk együtt. Ha pedig végeztetek az olvasással, várunk mindenkit a fórumon szeretettel!
Mérföldkő
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Mint azt legutóbb megígértem, ebben a hónapban nem csináltam sok mindent, csak ültem a babérjaimon. Na jó, csak tréfáltam. És hogy ezt valamivel alá is támasszam, íme a mai kínálat, amiben remélem azért mindenki talál magának kedvére valót:
Először is folytatódjon hát a Warhammer - A pusztítás koronája harmadik része, amelyben végre színre lép az a titokzatos erő, melytől Brecht a nekromanta úgy retteg. A sok jót nemígérő alak rövid erőfitogtatás után bizonyítja, hogy nem érdemes kikezdeni vele, bár hőseink természetesen fittyet hánynak eme tényre. De sebaj, kezdődhet a csata következő felfovonása, ahol is a Birodalom katonái, Sigmar hű népe szembenéz a halálontúli ellenfél, groteszk élőholt hadával. A küzdelem a pusztítás koronájáért tovább folytatódik!
A Warhammer féle hadakozás után másfajta vizekre evezve elhoztam nektek a Clive Barker regénye alapján
készült sorozatunk, a Hírvivő 12. egyben befejező kötetét, melyben hőseinknek nehéz kérdésre kell megtalálniuk a választ: Hogyan lehetne útját állni a közelgő világvégének? Az utolsó felfonásban a hősök és cselszövők életük legnehezebb csatáját vívják meg, s hogy lehet-e esélyük a világon túli borzalommal szemben? Nos az kiderül az utolsó részből.
Azoknak, akiknek nemigazán jönnek be a fentebb kínált borongósabb hangvételű történetek, sem kell feltétlenül csalódniuk a mai frissítésben, hisz hátra van még a mai nap utolsó tétele, a World of Warcraft 3. fejezete! Hőseink győzelmet arattak ugyan Dire Maul arénájában, de az örömük nem tartott soká, hisz Rehgar eladta Valerát Helkának, egy tauren gladiátor edzőnek, így az összeszokott trió tagjai most jóidőre elszakadnak egymástól. És hogy mit tartogat számotokra a mai fejezet? Nos, röviden összefoglalva, újabb látványos csatákat, spirituális utazásokat és egy kis mitológia órát... Valamint újabb homályos utalásokat Lo'ghos valódi kilétére, de poéngyilkos nem leszek, akit érdekel, olvassa el, és mindent megérthet.
A mai összeállítás minden darabját én készítettem el számotokra, beigli69 áldásos közreműködésével.
És ha valakit érdekel miért lett ilyen extra méretű a mai frissítés, nos a fórumon megtudhatja. ;)
Karizmatikus ellenfelek
- Írta: talgaby
Utolsó előtti részéhez értünk a negyedik John Byrne-féle Fantasztikus Négyes-kötetnek, amiben most a nagy finálé előtt egy kis közjáték kerül bemutatásra. Nemrég a kötetben láthattuk, amint a Lény egyik számában Ben szakít Aliciával, pontosabban szólva nem képes dönteni arról, milyen irányba kellene tovább lépni a kapcsolatukkal. Most Alicián van a sor, hogy elmesélje egy kicsit korábban történt eset kapcsán Amazonnak, a kvartett legújabb tagjának, milyen események vezethették Bent ehhez a lépéshez.Mesénk a Central parkban kezdődik, egy nyugodalmas délutánon, amit a Lény éppen próbálna élvezni a barátnőjével, de egy közeli rablás miatt felborul az idill. Ráadásul az elkövető, egy fátylas nő a jelek szerint rögtön az uralma alá hajtja az odasiető Lényt, akivel szemben már csak egyalaki képes felvenni a küzdelmet, mégpedig nem más, mint a saját csapattársa, a Láthatatlan Lány. De hogy mi áll a Lény különös viselkedésének hátterében? Az ismét gorgiasz által beírt történetből kiderül.
Hónap végi csetepaték
- Írta: dr samson
Üdvözletem mindenkinek! Itt a hónap utolsó szerdája, amire két képregény hoztam most nektek. Első körben a Marvel fanoknak szeretnék kedvezni, de nem Hulk képregénnyel (tényleg, ebben a hónapban nem is raktam ki Hulkot…ezt a jövő hónapban korrigálnom kell majd!), hanem a DeFalco-féle Fantasztikus Négyes vonalat folytatjuk, mégpedig a 374. számmal, ami az utolsó felvonása ama felvezető történeteknek, amelyek december végén, a 375. számban fognak majd kicsúcsosodni. De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre még a mostani számra koncentráljunk, ahol olyan csatának lehettek szemtanúi, amit minden igazi F4 hívőnek látnia kell: a Fantasztikus Négyes, az Új Fantasztikus Négyes (Pókember, Hulk, Szellemlovas, Rozsomák) ellen! És bizony itt nem csak a szokásos enyhe csetepatéról lesz szó, egyes embereknek nagyon is komoly következményei lesznek eme harcnak…
A honosítást most Gorgiasszal közösen készítettük el nektek!
De ha túl vagytok a Fantasztikus Négyesen, akkor se menjetek sehová, mert jön a következő képregény, nevezetesen a Viharos Édenkert 02. száma! Bizony, ahogy ígértem, minden hónapban igyekszem egy Chuck Dixon által írt képregényt is kirakni és most az augusztusban megkezdett minin van a sor. Ahol szintén nagyon is komolyra fordulnak a dolgok, hiszen az előző, felvezető szám után most elkezdődik a partraszállás és Japán megszállása Amerikai részről. De vajon készen állnak-e arra az amerikai katonák, ami Japánban várja őket? És vajon mit tervezhetnek azok a rejtélyes német tudósok, akiket az előző számban láthattunk? Nos, erre akkor kaphattok választ, ha elolvassátok a honosítást, aminek a borítóját BuB szolgáltatja nektek! És ne felejtsétel el, hogy ezt a képregényt tvoábbra sem ajánljuk 14 éven aluli olvasóinknak és az elolvasásához továbbra is regisztráció szükséges!
És mára ennyi. Jövő hónapban találkozunk, addig is bátorítanék mindenkit a fórum és az értékelő rendszer használatára is!
„Haramiavőlegény, avagy fordulj vissza te, ifjú mátka.”
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
A mai nap tovább folytatjuk barangolásunkat a mesék varázslatos világába. Az eddigiektől eltérően, most egy kevésbé ismert mese kerül terítékre. Történetünk két lánytestvérről szól, akik szembe kerülnek egymással egy ”szőke herceg„ miatt. így tehát a konfliktus adódott, és ahogy azt eddig már megszokhattátok ez utal is egy tanulságos történetet olvashatok Ravenheart, Gorgiasz és beigli69 tolmácsolásában. Történetünk címe: „Haramiavőlegény”. Jó szórakozást kívánunk a képregényhez! Véleményeket, észrevételeket a fórumra várjuk, illetve a kevésbé „beszédes” olvasóink figyelmébe ajánljuk a szavazó rendszerünk.(Ne felejtsétek, csak regisztrált felhasználók olvashatják ezt a számot!)
Megsemmisülés - 20. fejezet
- Írta: talgaby
Nova és a Szövetséges Front hiába állították meg az Annihilásciós hullámot és fogták el a helyi vezetőjét, a dolgok a legkevésbé sem akarnak kedvezni nekik. Rögtön a nyakukba szakad például némi gond. Egy elit gárda és pármillió bogár képében. Nova mindent megtesz, hogy megpróbálja tartani a frontot, de amikor maga Annihilus is megérkezik, hogy a maga sajátságos módján ösztönözze a katonáit, látszólag minden elveszik az ellenállók számára, és örülnek, hogy egyáltalán a seregük egy részét sikerül élve kijuttatniuk onnan. De Richard nem akarja feladni, ezért szülőbolygója, a Föld mellett egy új tervet próbál kovácsolni Peter Quill és a többiek segítségével. Ronan pedig eközben teljesen más terveket szövöget, amiben igen meglepő szövetségesre talál.Feléhez értünk a főmininek, és a beírási teendőket ezúttal gorgiasz látta el, de Sepi továbbra is besegített nekünk az elválasztóoldal elkészítésével.
Visszaemlékezések
- Írta: talgaby
Közeledünk mostani Póklány-kötetünk végéhez, a történet pedig a félszázadik számban lezáruló történetszálak csúcspontjához, amihez akkor, pár éve úgy gondolták a Marvelnél, hogy új műszaki szerkesztés is jár, úgyhogy a negyvennyolcadik számtól fogva újfajta betűtípussal és gondolatbubik nélkül olvashatjátok majd a sorozatot.Ám ahhoz, hogy megértsük, milyen komoly változások fognak beállni a Zsák kabalafigurájának életében, kicsit vissza kell tekintenünk Póklány múltjábe, egyenesen a születése körül kibontakozott bonyodalmakig, és az útikalauzunk ebben nem más lesz, mint Kaine - ööö... nem, az a kaine, ez egy másik öregember, ez szakállas - akinek az emlékeibe merülve megtudhatjuk, hogyan került vissza a kicsi May a szüleihez, miután elrabolták, és hogy mi köze ennek az egésznek Alison Mongrainhez.
De közben a Parker-háztartásban sem mennek simán a dolgok. Peternek nem tetszik, hogy a lánya kockáztatta az életét az Omega Skrull ellen, May-nek pedig nem tetszik, hogy az apjának nem tetszik. De Felicia Hardynak sem tetszik, hogy a lánya kockáztatta az életét az Omega Skrull ellen, Felicitynek meg most úgy semmi más nem tetszik azon kívül, hogy az új Vörös Pókként kalandozzon. De mivel az élet nem lenne szép izgalmak nélkül, ezért az egész fentebb felsorolt díszes társaság fogja magát, és összefut a Parker-lak előtt egy vidám vasárnapi verekedésre is.
Kicsiknek és nagyoknak
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Ma kicsit szélsőséges kínálatú frissítést tartogatunk a számotokra, ugyanis mostani képregényeink egyike kifejezetten a kicsiket szólítja meg, míg a másik tizennégy éven aluliak számára nem igazán ajánlott. Hogy ne mondhassátok el rólunk, hogy nincs mindig mindenki számára valamink.
Régi olvasóink talán még emlékeznek chire, aki nálunk töltött honosítói pályafutása során szépen felélsztette az akkor eléggé pangó gyerekrészlegünket például a Vadmacska befejezésével vagy az Image kiadónál megjelentetett Lions, Tigers & Bears, vagyis az Oroszlánok, tigrisek és medvék c. sorozat honosításával.
Nos, a történetnek nem volt vége azzal, hogy Joey és az életre kelt plüssállatmilícia megmentette a gyerekeket a szörnyetegek fenyegetésétől, mert nem sokkal később a tengerentúlon megjelent a második minisorozat is, ami ugyan jó egy éves csúszással fejeződött be, de már így se mai darabnak számít. Sajna azonban chi addigra már kiszállt a honosításból, és nem akadt senki, aki felkarolta volna a sorozatot...
Ezidáig.
Úgyhogy most örömmel mutatjuk be nektek az Oroszlánok, tigrisek és medvék második minisorozatának első részét, amelyben nem sokkal azután térünk vissza Joey-hoz és az Éjszakai őrséghez, ahol az első mini végén hagytuk őket. Csak időközben beköszöntött a tél, Joey és Courtney vidáman szánkóznak a havon, és Courtney, aki egy játékállat-készítő família legifjabb tagja is egyben, elbizonytalanodik azon, vajon folytatni akarja-e a családi hagyományt. Ám nincs sok ideje ezen töprengeni, mert Pallo és csapata hirtelen felbukkannak, hogy szörnyű híreket hozzanak: a szörnyek elfoglalták a plüssállatok kastélyát, foglyul ejtették a királyukat, és már csak a gyerekek segítségében bízhatnak, ha meg akarják akadályozni, hogy a szörnyek vezetője elrabolja a Föld összes gyermekét. Joey és Courtney nem is haboznak, követik barátaikat vissza az állatok királyságába.
Második történetünk nem újdonság, régi honosításolvasók már kétszer is találkozhattak vele más oldalakon, ugyanis a nemrég nálunk is elkezdett (vagyis új helyre kirakott) Ascensionről, David Finch saját Top Cow-s sorozatáról van szó, melynek második számában a rajzoló nevéhez méltóan ismét rengeteg szép, egészoldalas képben gyönyörködhetünk, amikben a mostani részben aztán elég sok testrész is fog röpködni. Ugyanis az előző részben megismert Lucien különös átváltozáson megy át, ami komoly hatással van kezdetben a lelki állapotára, és nem segít rajta az sem, hogy hirtelen egy sereg szárnyas lény jelenik meg, akik az első részben látott kislányt és a nála őrzött tekercset akarják maguknak. Ráadásul a kutatóközpont főnöke, Grigorieff is tervez valamit és összeszedi az embereit, hogy a két szökevény nyomába eredjen. A helyzet kezd bonyolódni, amint egy semmiből jövő teleportálás sem segít, de nemsokára ígérem, több mindenre is fény fog derülni a sorozatban.
A honosítás természetesen eredetileg még a Kneten készült, viszont sajna a kreditoldal híján már nem tudjuk, ki követte el eredetileg.
Acélszivek
- Írta: elwood
Sziasztok!
Ezen a héten az Alakváltók történetei között az IDW kiadó négy részes Acélszívek című sorozatába kezdünk bele. A Kiadó eredetileg "Evolúciók" címen több alternatív történetet tervezett kiadni, amelyek más korokban, más körülmények közt tárgyalták volna az Autobotok és Álcák földi küzdelmeit. A sorozat csak ezt az egy történetet élte meg. Ez az elbeszélés a XIX. század második felében játszódik, a születőben lévő Egyesült Államok nyugati részén, a történetben szerepet kap az Alakváltók mellett például Mark Twain, Jules Verne, valamint az amerikai népi hős, John Henry, a vasútépítő munkás, aki azon túl, hogy nagyon erős volt, és kalapáccsal a kezében született, arról volt nevezetes, hogy versenyre kelt egy cölöpverőgéppel, és bár győzött, holtan esett össze, kezében a kalapáccsal. A mi történetünk azonban nem lesz ennyire szomorú, viszont annál szórakoztatóbb. A fordítást egy új tehetség, Genzo készítette némi segítséggel, a beírás azonban most is tyrant munkája.