Sziasztok!

 

Ééééés… íme egy meglepetés Transformers frissítés! De nem az, amit néhány hete már beígértem a fórumon – az még néhány héttel odébb van. Mint azt legutóbb már kihangsúlyoztam, Tyrant erőfeszítéseinek hála meglehetősen jól haladnak a Tf munkálatok, ami így lehetővé tette, hogy a hónap végére azért még beszúrjunk egy újabb idevágó füzetet, noha ezúttal nem a v2 következő részéről van szó, hanem a másik darabban lévő munkáról, a szintén idevágó Acélfej miniről, melynek immár itt a harmadik része – és bátran ki merem jelenteni, hogy márciusban végre eljutunk a történet végéig.

 

De most inkább ejtek pár szót a történetről is: Acélfej, a Földön bekövetkezett halálát követően a teljesen kihalt Kibertronon tér magához, a baj csak az, hogy semmire sem emlékszik az elmúlt 4 millió évből… A halott világon bolyongva azonban hamarosan belátta, hogy az mégsem olyan kopár, mint gondolta, hisz nyüzsög az energonra éhes Álcarovaroktól. Miután a sebváltót Rambó sebességbe téve szárnyát szegte néhány túl kíváncsi rovarnak, a megzavarodott hősünk belefut egy különös Autobotba, aki nagy meglepetésére elviszi őt egy olyan városrészbe, ahol még létezik a közvilágítás luxusa, majd hamarosan találkozik egy legendás kibertronival, aki végre felvilágosítja arról, mi is történt vele…

 

Végezetül pedig még annyit fűznék hozzá, hogy a Transformers rajongóknak érdemes lesz a jövőhét végén is ránk néznie, mert akkor jövünk a v2-es ongoing következő részével. Addig pedig jó szórakozást a rovarirtáshoz!

 

Ahogy azt már hó elején is beharangoztuk, a Múzeum állandó kiállítási tárgyává lépteti elő a Semic-féle Pókember mellett az Egmont-féle Disney-kiadványok archív felvételeit. A stabil 22 éves lemaradáshoz ehhez még a hónapban illett elérnünk a '91 februárjában megjelent Mickey Mouse magazinhoz… és most ezt teljesítettük is.
Ahogy azt a múltkor is említettük, nem csak a magazin címe változott meg akkor, hanem az egész szerkesztése is. Az idegesítő kínrímeknek végleg nyomuk veszett, és az akkor kvázi aktuális (maximum 10 éves, de sokszor alig egy-két hónapos) történetek mellett megjelentek stabilan az igazán klasszikusak is, mint például a képen is látható nyitósztori, amit a legendás Carl Barks készített még 1945-ben (és ami furamód minden egyes országban, minden egyes újraközlésnél teljesen más színezéssel jelent meg).
Ám a hideg időre tekintettel lesz itt hó is bőven, vagyis mégsem, hisz Mickey pont annak hiánya miatt nyomoz. De elkísérhetjük Nyúl Ádit is egy kis ékszervásárlásra és végül megtudhatjuk, mennyit gondot okozhat egy törülköző egy milliomos életében.

Sziasztok!

Tavaly, a születésnapomon úgy gondoltam, összerakok egy füzetet az összegyűlt munkáimból, mert nem volt más ötletem erre az alkalomra. A füzetnek aztán meglepő módon egész szép sikere lett, az energiaitalterveket nagyon szerettétek, és a pozitív visszajelzések hatására elkészült a második szám, ami talán nem is az utolsó, de a folytatásra még rendesen kell várnotok, ugyanis nem párnapos meló egy ilyen füzetet tartalommal ellátni. De ne picsogjunk, lássuk, mi vár rátok a Genzo Creations 02-ben.
A nagy sikerre való tekintettel energiaitalból most több került be a füzetbe, és pár, a fórumon felvetett kívánság is teljesült. A rajongói munkák sem maradtak ki, a képregény viszont ezúttal igen. De ne búsuljatok, mert van helyette más érdekesség. Betekintünk ugyanis a logótervezés világába, azon belül is az általam tervezett 10 éves HálóZsák logó munkafolyamatába.
Ja, és ezúttal sem véletlenszerű, hogy épp ma jelenik meg ez a füzet. Ugyanis egész pontosan ma két éve lettem a HálóZsák csapat tagja, aminek akkor is örültem, és most is örülök. Annak pedig szintén, hogy nem én vagyok a legújabb tag a csapatban ezzel a két évvel a hátam mögött, ez jó jel az oldal jövője szempontjából.
Böngésszétek tehát egészséggel a saját gyártmányú kiadványom második számát, a véleményeket pedig bármilyen formában zúdíthatjátok felém.

Érdekes módon sokan kíváncsiak arra, hogy mi lenne, ha kettő vagy több kedvenc fiktív hősük valamilyen módon találkozna és egy közös kalandba keveredne egymás oldalán vagy éppen egymással szemben. Ezt nevezzük crossovernek, és igazából ebből élnek az amerikai mainstream képregények lassan húsz éve.
Csakhogy a fogyasztók ilyen jellegű vágya nem csak a képregényolvasókra korlátozódik. A viktoriánus korszakban az angol írók számos, mára kötlező klasszikussá vált regénnyel lepték meg az olvasóikat. És a korszak egyezése sokak fantáziáját beindította. Annyira, hogy például ebből született a Rendkívüli úriemberek szövetsége is Alan Moore tollából. De nem csak neki jutott ez eszébe, ugyanis a nyolcvanas évek végén, amikor a mainstream amerikai képregények épp kezdtek belemászni a Liefelddel, Spawnnal, klón-sztorikkal, Millerrel és egyéb, mára méltán általános szörnyülködés és megvetés tárgyává lett iszonyattal a szellemi és kulturális sötétség legmélyebb bugyrába, addig számos underground kiadónál felbukkantak olyan Holmes-fikciók, melyekben a híres detektív más, megalkotása korában készült ismert szereplőkkel futott össze. A hónapban már bemutattuk azt a sztorit, amiben Wells Láthatatlan emberével gyűlik meg a baja, most Stevenson regénye, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete következik.

Sziasztok!

Már nem is emlékszem, mikor és mikorra ígértem ezt a sorozatot. Az biztos, hogy jó sokáig várt a Polgárháború magyar megjelenésére, és bizonyos szemszögből mondhatnánk, hogy illene várnia a Titkos Invázióra is… de talán mire elérünk vele odáig, a Kingpin is kiadja végre azt a történetet.
A Nova v4-es címről van szó, Richard Rider negyedik saját sorozatáról, melyet a Marvel űrrészlegét 2006-ban átvevő Abnett-Lanning duó szerzett. A név valószínűleg ismerős lehet a WarHammer-fanoknak is, ugyanis Abnett egy tonna regényt ír abba az univerzumba is. És a sorozat a Hódításhoz kapcsolódó, tavalyelőtt megismert részeiben láthattuk, hogy a WarHammerrre jellemző zúzásban ott se volt hiány.
A cím első három része a Megsemmisülés és a Hódítás közti rövidke szakaszt öleli fel, melyben Nova egy időre visszatér a szülőbolygójára is, hogy ott aztán szembesüljön a polgárháború eseményeivel. Ám ahhoz, hogy eljusson eddig a döntéséig, még előtte teljesen le kell fárasztania magát mind fizikailag, mind szellemileg… annyira, hogy a végén maga a Világelme kényszerüljön rá, hogy kényszerpihenőre utasítsa a hordozóját és egyben életben tartóját.

Ezen kívül mindenki figyelmét felhívnám az új szavazásra. Aminek már a címében benne van, hogy a NewGen ugyanilyen témájú tavalyi kérdése ihlette, és aminek most a legfőbb célja, hogy megnézzük, mekkora az átfedés, illetve hogy a HZs-n kívüli szavazatok miként oszlanak meg (ezért van ebben most két elkülönülő Egyéb kategória is, melyeknél a nem mangás esetében örülnék, ha az oda szavazók elmondanák kommentben vagy fórumon, hogy mely honosító oldalra gondoltak, mit hagytunk egyáltalán ki…). Ezért ismét megkérnék minden ritkán/gyakrabban visszajárót, hogy szavazzon!

És végezetül a kissé régi, de legalábbis a saját honosítási ütemén belül elmaradt képregényt egy új cikk egészíti ki. Múlt héten befejeztük az amerikai képregényes helyzet elemzését, ám még nem zártuk le. A 2012-es évet értékelő áttekintő cikk ma válik elérhetővé, jövő héten meg szépen visszarázódunk majd a szokványos ütembe.

Sziasztok!

Kicsit megkésve, de megérkezett az én kis saját galériám januári száma. A késés oka egyrészt a januári pihenő, és hogy egyszerűen nem tudtam korábbi időpontra berakni a magazint, mert annyi honosításunk várta már a kikerülést, hogy azok élveztek elsőbbséget. De akkor most egy kicsit a mostani számról: ahogy már megszokhattátok, mindig igyekszek valami újdonsággal, extrával előrukkolni. Ezúttal sincs másképp, most az évszaknak megfelelően a kiadvány is fehérbe és feketébe bújt. Remélem, hogy ez is tetszeni fog mindenkinek. Viszont apró kis rossz hírrel is szolgálhatok nektek: sajnos a februári szám ki fog maradni, egyrészt mert a januári is elég sokáig tolódott el, másrészt elég sok egyéb honosítani valóm van mostanában, így egy kicsit utól kell érnem magam benne, de remélem, hogy majd a következő szám tartalma is mindenkit kárpótolni fog a késésért. De most már elég a szavakból, lássuk a képeket.

Sziasztok!

 

Mint arról már január végén is olvashattatok, a Transformers kapcsán olyan jól összeszoktam Tyrant mesterrel, aki valljuk be remek munkát végez a borítózás terén, hogy a tavalyi Trónok harca után úgy gondoltam, bevonom egy vadonatúj, ám rég esedékes agymenésembe. Ami pedig nem más, mint egy ősrégi, hőskori ponyva sci-fi képregény adaptációja, az Edgar Rice Burroughs – mellesleg ő teremtette meg Tarzan alakját is – tollából származó Mars ciklus alapján született Mars hadura, amely felett a Dynamite kiadó bábáskodott.

 

Aki látta esetleg a tavaly moziba került Disney adaptációt, a John Cartert, akkor nagyjából lehet elképzelése az alaptörténetről, de mint azt látni fogjátok, a történet – mint azt már a filmes szakmától megszokhattuk – egészen más, mint a mozi változata. Az első szám rögvest egyfajta felvezetésként szolgál, amelyben bepillantást nyerhetünk hőseink életébe, és némileg a személyiségébe is. John Carterről és leendő harcostársáról, a zöldbőrű Tars Tarkasról van szó. Noha útjaik csak később keresztezik egymást, az életük attól még korábban sem volt eseménymentes. Carter, a konföderációs lovaskapitány a polgárháborús vereség után, egy korábbi bajtársa oldalán próbálja megcsinálni a szerencséjét Arizónában, miközben nem is sejti, hogy élete hamarosan végérvényesen új irányt vesz, eközben Tars a marsbéli harcos a maga módján igyekszik kiemelkedni népéből, hogy végre-valahára elérhesse titkos, régóta dédelgetett célját, melynek beteljesítésében John Carter is komoly szerepet játszik majd, de erről inkább később…

 

Úgyhogy jó szórakozást a Mars hadura első részéhez, és ha tetszett, akkor nosza, ne legyetek restek valamilyen formában a tudomásunkra hozni. Köszi!

Korábban már beharangoztuk, meg itt a főoldalon megszavaztattuk, hogy majd készülni fog egy enciklopédia Pókemberről. Most végre eljött ennek is az ideje. Ben Reilly barátunk, akinek a karakterleírások a hobbija, átolvasta a Kingpin kiadásában régebben megjelent Pókfej lexikont, és úgy látta, hogy van még pár információ amit el lehetne mondani a falmászó több, mint fél évszázados történelméből. Ezért eltökélte, hogy elkészíti nektek ezt a hatalmas dokumentációs könyvet.Igen, jól olvastátok, könyvet! Mert most az eddigi dokumentációs leírásaival ellentétben, ez most letölthető formában készült el, úgy, mint a többi honosításunk. Ben még a legutolsó börzén keresett meg ezzel az ötlettel, és mivel régóta jó haverok vagyunk és elég sok közös munka áll már mögöttünk, természetes volt, hogy igent mondok neki rá. Szerencsére a mai napra el is készült, az érthetően az alap ötletet adó kiadvány után a Pókfej 2.0 címre hallgató kis házi album. Itt ragadnánk meg az alkalmat, hogy megköszönjük talgabynak is a közreműködést, akinek elég sok melót adtunk a temérdek mennyiségű szöveg átnézéséért. De nem szaporítóm tovább a szót, mindenkinek jó olvasgatást a Pókfej 2.0-hoz Ben Reilly nevében is.

És ezzel együtt megjegyzendő, hogy lecseréltük a szavazást is, lévén, hogy az előző témáját most itt olvashatjátok.

Sziasztok!

Múzeumunk büszkén mutatja be nektek legújabb kiállítási tárgyában azt a történetet, melyre már valószínűleg régóta vártatok! Bizony, most jött el a napja, amikor megtudjuk, végül hogyan keveredett vissza Pókunk Amszterdamból Manhattanbe. Mert hát a Marvel világában semmi sem megy egyszerűen egy álarcos hős életében, így a nemrég totemmé hitt Pókfej sem egy átlagos repülőjárat segítségével tért vissza szülőhazájába (hogy aztán megfogadja, a legközelebbi távol-keleti filmproducert, aki munkát ajánl neki, a fonalával lógassa fel a plafonra).
Történt ugyanis, hogy az ÁHHÁ dimenzióból érkezett Puma végül úgy döntött, felkészült a rá váró gigantikus összecsapásra. Aminél a gigantikust szó szerint akarta venni. Ezért törzse ősi sámánmisztikáját hívta segítségül és egy pszichedelikus energiarobbanás által visszateleportálta a pókot New Yorkba. Mivel a Pók szektájának tagjai addigra már teljesen be voltak állva a spanglitól, így ez ott szerencsére senkinek sem tűnt fel.
Erre a Pumának amúgy már csak azért is szüksége volt, mert a Marvelnél írott szabály, hogy minden létfontosságú küzdelemre – legyen az egy földönkívüli invázió vagy két szuperlény összecsapása – csakis New Yorkban kerülhet sor. Akkor is, ha egy invázió esetén sokkal értelmesebb lenne a fővárosokat támadni.
És hogy biztosan ne bízzon semmit a véletlenre, a küzdelem előtt a Puma kétszázharminc méteresre nőtt, így lépett ki a saját szellemdimenziójából. Ennek az érkezésnek egy átmeneti pillanatát kapta lencsevégre egy tájfotós, hogy aztán az eredeti negatív végül a Múzeumunk tulajdonába kerüljön.
A Puma azt remélte, hogy ha egyszer már valami hülye hatalmasság kitalálta, hogy nyolcmillió ember között kell összecsapnia új ellenségével, méretes alakja talán elijeszti a civileket. Nem számolt azonban azzal, hogy egy New York-it semmi sem képes meglepni, és hogy addigra már ők is hozzászoktak az óriás lényekhez, miután Godzilla akkoriban hozzájuk költözött Tokióból. (Zavarta a tömeg, és már kissé unta a szusit, sokkal jobban bejött neki a hamburger. Később azért kellett visszaköltöznie, mert a taxisok állandóan átverték.)

Igaz, hogy már két Fantom frissítésen túl vagyunk (a Semic-féle 1. számmal együtt), de a hivatalos Fantom szezon ma indul. Az elmúlt időszakban jobbára a krónikás történetek domináltak, úgyhogy már ideje visszatérnünk egy kicsit a 21. Fantom hétköznapjaiba. Az első félév során elsősorban 21-es történetekkel jelentkezünk majd, de a dolog garantáltan nem lesz egyhangú. Első nagyobb blokkunk, amibe belevágunk a bengáliai választásokkal foglalkozik, a középpontba így természetesen Lamanda Luaga személye kerül, aki az elnökválasztás kapcsán fontos döntés előtt áll: hű marad önmagához ezzel kockáztatva a végső sikert, vagy felveszi a kesztyűt a mocskolódó Lubanga elnökjelölt elleni küzdelemben? A sztori hangulata erősen eltér a megszokottól, Claes Reimerthi (ugye, M?) és Hans Lindahl igazi remekművet hozott össze. Azoknak akik inkább a szárazabb, földhözragadtabb történeteket kedvelik, biztosan tetszeni fog. A téma azonban messze túlnyúl egyetlen szám keretein, így a történetfolyam egész évben jelen lesz majd a műsorban, sőt valószínűleg még a későbbiekben is.

Ami a további tavaszi szezont illeti, egy másik nagy horderejű trilógia-trilógiába is belekezdünk, ami a Fantom-eredet kérdését árnyalja majd kicsit. Idén is találkozhattok kalandosabb sztorikkal, történelmi vonatkozású történetekkel, lesz Zerit-fordításunk is, Kate Somerset-krónikánk és természetesen, ahogy azt Micho egy hete beharangozta, P.Erykának köszönhetően folyamatos Semic-frissítés is, azaz egy ideig minden csütörtökre jut egy kis Fantom sokak örömére. Jó szórakozást!