Értékes uralkodóhelyettes
- Írta: talgaby
Mai frissítésünk címe a képes szereplő karakterre utal. Ugyanis mai füzetünk, az Oz csodálatos földje hetedik száma úgy indul, hogy a Madárijesztőt, Oz városának tróntól fosztott átmeneti uralkodóját barátai szó szerint kitömik némi pénzzel, hogy ezzel pótolják azt a rengeteg szalmát, amit hősünk barátai csipkelődéstől való megmentésének érdekében feláldozni volt kénytelen. Mondhatjuk, hogy a bőre alatt is pénz lesz. Vagy hogy sokak legdrágább ismerősévé válhat. Esetleg, hogy ő aztán tényleg ki van tömve. Vagy hogy egy két lábon járó bankká változott. Vagy netán, hogy értékes tagjává vált Tip kíséretének. Vagy bármi egyebet, amit a Felettébb Művelt Vuglibogár is elsütne nekünk, hisz mint tőle is tudjuk, a szóvicc a humor egyik legkifinomultabb formája. És milyen igaza van benne.
Mivel utolsó előtti részről van szó, ideje lassan elérni addig a pontig, amikor már úgy tűnik, hőseink képesek elérni valamit. És el is fognak, hála Glindának, aki megint kénytelen kicsit a saját kezébe venni a dolgokat, és... és alaposan ráfázni. Méghozzá egészen cseles módon, ahogy azt ebben a füzetben olvashatjátok.
Plusz:
Általában, ha nagyon megcsúszok valamelyik hónapban az amerikai eladási listáról szóló cikkel, a következő hajlamos elég gyorsan jönni utána. Most se más a helyzet, máris itt van az októberi listáról szóló értekezés, aminek a DC-fanok most nagyon örülhetnek majd.
23,4 másodperc
- Írta: talgaby
23,4 másodperc, vagyis az az időtartam, amennyi a 616-os Föld Fantasztikus Négyesének rendelkezésére áll arra, hogy megvívja élete legnagyobb ütközetét egy olyan ellenféllel szemben, aki egész univerzumokat volt már képes kiirtani mindössze azért, hogy elüsse valamivel az idejét.
Végére értünk a Mark Millar és Bryan Hitch által fémjelzett korszaknak a Fantasztikus Négyes fősorozatán egy olyan résszel, melyet nem mark Millar írt és nem Bryan Hitch rajzolt. És még csak nem is azért nem ők, mert kirúgták őket vagy mert a szerkesztőség megváltoztatta a történetet az utolsó pillanatban. Hanem mert már egyiküknek se volt ideje befejezni a sztorit (Millart átvitték sürgősen Ultimate-et írni a Loeb-féle Ultimates elég látványos bukása után, Hitch-et meg a sokkal komolyabb pénzhozónak ígérkező Captain America: Reborn mini rajzolására kellett jó előre ráállítaniuk, és még így is sikerült a végén majdnem két hónapot megcsúsznia). Helyette kapunk egy története, amit gyakorlatilag Millar jegyzeteiből alkottak, és az egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb aktív USA-ban ténykedő rajzoló, Stuart Immonen rajzolt meg. Egy duplaszámot, és rekordidő alatt. Olyan stílusban, ami a lehető legjobban igyekszik lekövetni a Hitch által meghatározott vizualitást. És mindezt úgy, hogy beugróként szinte semmi ideje nem volt előkészülni, és így is ketten húzták ki és színezték őt, hogy tartsák a tempót vele. Ha ez nem tehetség, nem tudom, mi az.
A történettel kapcsolatban az a tény, hogy az F4 most tényleg és komolyan megküzd Halál márkival, gondolom nem lesz meglepő. Hőseinknek ráadásul a tanítvánnyal és önmaguk kb. ezerszeres túlerejével is szembe kell nézni, minden segítségük pedig Valeria Richards és az apját lassan meghaladó értelmi képességei, illetve egy olyan beugró, akire kicsit talán lehetett számítani, kicsit talán nem.
Életfény
- Írta: talgaby
A mai frissítéssel utolsó előtti részéhez érkezett a Megsemmisülés: A hódítás történetfolyama. Aki figyelemmel követi ezt a Marvel-eseményt nálunk, az már kisakkozhatta, hogy ma a Nova v4 kapcsolódó történetet fejezzük be a főmini nagy fináléja előtt. Vagyis megyünk vissza Kvch-re Technóhoz, Tyróhoz és Novához, akiknek a nyakába egy nagyobbacska bajocska szakadt. Hogy mekkora? A hírkép jobb alsó sarkában látható hegyes kis pöcök az a bábeltorony, ami Gamoráékból jött létre még korábban. Szóval jó nagy ez a baj.
Akkora, hogy Techno még csak meg se próbál szembeszállni vele. Az egyetlen bevethető fegyver pedig éppen haldoklik egy agresszív technarkvírusfertőzéstől. És mindeközben az, akit elvileg meg kellene védeniük a szemmel láthatóan eltökélt nemzúrtól, genetikai kódjának engedelmeskedve hevesen belevetné magát a közdelembe egy nála megközelítőleg félmilliárd súlycsoporttal nehezebb ellenfél ellen.
Egyszóval az élet egy icipicit bonyolulttá vált főhőseink számára. Az ilyesminél pedig már nem tehet mást az egyszeri olvasó, mint hogy kíváncsian fellapozza a történetet, hogy kiderítse, ebből ugyan hogy tudja kiszedni őket az írópáros. Nem is tartalak fel benneteket ebben.
Vérbeborult finálé
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Ma az idén februárban útjára indított sorozatunk utolsó fejezete kerül terítékre, méghozzá nem más, mint a George R. R. Martin vámpíreposzának, a Lázálomnak fináléja.
Tizenkét év telt el azóta az éjszaka óta, hogy Joshua York köddé vált és elvitte a Lázálmot Damon Juliannal és vámpírkompániájával egyetemben. A történelem kereke azóta nagyot fordult. Miközben az amerikaiak megvívták a polgárháborújukat, azalatt Abner Marsh élete is új irányt vett. A Lázálom körüli híreszteléskenek köszönhető kétes hírnévben tobzódó kapitány a polgárháborút követően cégét feladva visszavonult, hogy békés öregkorát kiélvezve merengjen a rég letűnt szebb napjain, amikor egy villámcsapásként ható levélben a rég eltűnt Joshua York váratlanul egy találkozóra invitáta őt. A kíváncsiságtól hajtott Marsh meg is jelenik a megjelölt helyszínen, ahol megtudja, hogy Damon Julian újra mozgolódni kezdett. A kiöregedett kapitány és egykori társa újra kénytelen szembenézni az életükre sötét árnyékot vető gonosszal. Eljött hát a végső összecsapás ideje, a kérdés már csupán az, hogy van-e esélyük azzal a mérhetetlen gonoszsággal és hatalommal szemben, amit az ősöreg Vérmester testesít meg? Győzhetnek-e vele szemben vagy elbuknak és Joshua York népe örök kárhozatra ítéltetik egy tébolyodott szörnyeteg uralma alatt? Most végre kiderül...
A magyar változatot én készítettem, a borító pedig még mindig beigli69 munkája. Jó szórakozást!
A testrablók támadása
- Írta: Farek
Nem, nem a régi sci-fi képregény változatát hoztuk el ma nektek, hanem a Hatalmi Tényező: Bosszú Angyalai 4.7-et. Amiben az Angyalok végül visszatértek New Yorkba, de valami mégis félresiklott, mert menet közben elvesztették Thort, és úgy tűnik, ezt nagyon megsínylette az általuk ismert világ. Ami persze nem csoda, hiszen Thor mindig is a csapat egyik oszlopa volt és… ööö… fura, nem is igazán emlékszem rá… kicsit homályos a kép… de mindegy, biztosan nem is fontos. (Nem, talgaby, nem a korom miatt…)
Ami fontos, hogy a hősök visszatértek, de csöbörből vödörbe kerültek, és ha nem akarják, hogy szellemük elvigye a szél, kénytelenek valami gyors megoldást találni jelenlegi áldatlan helyzetükre. Éppen ezért összefognak a végszóra befutó Fantasztikus Négyes tagjaival, és első feladatként játszanak egy kis bújócskát. Bebújócskát. És amíg ők kiszórakozzák magukat, a figyelmes olvasók észrevehetnek több ismerős szereplőt is a képregény oldalain.
De ezzel a feladatnak még csak az első részét oldották meg, hiszen szép dolog egy eleven test, de hogyan és merre induljanak? Szerencsére megérkezik a régen látott segítség is, mégis, mintha nem mindenki örülne egyformán…
Fantom rock & roll
- Írta: Micho
Ma folytatódik a Fantom - Első év sztori a negyedik fejezettel, amiben az ifjú Fantom kalandjait követhetjük nyomon. Az előző részben hősünk Watertownba indult, hogy segítséget nyújtson az amerikai rokonainak. Útját azonban megszakította egy bermudai kitérő, ahol Diana került komoly bajba, ugyanis pénzcsempészés vádjával letartóztatták a repülőtéren. Hősünk tisztázta a lányt, aki nem repesett az örömtől, hogy újra találkoztak, ugyanis a fiú faképnél hagyta az iskolai bálra... csak Kit (és az olvasók) tudják, hogy igazoltan volt távol: apját, a 20. Fantomot megölték a Singh kalózok, és az ifjúnak rögtön haza kellett utaznia a Rengeteg Birodalmába, hogy átvegye a Vándorló Szellem szerepét, így válva a 21. Fantommá. Az eset után Kit végre elér Watertownba, ahol Sid bácsikája ás Bessie nénikéje örömmel fogadja. Elmondják neki, hogy az unokaöccsük, Billy, rossz társaságba keverdett... és ha tudja, mentse ki a fiút az autótolvaj banda markából. Fantom feltérképezi a terepet, és magányos motorosként beépül a bűnbandába, amit belülről kíván szétmorzsolni. Új álnevet is használ, Johnny Hotwire néven mutatkozik be, ami a fejezet címét is takarja. A sorozatot Reimerthitől az amerikai Tony DePaul vette át, aki igazán ismeri a korabeli rock & roll hangulatot, amit sűrűn bele is csempészett a történetbe. A rajzokat az ügyeskezű Hans Lindahl szállította, a honosítást pedig én végeztem. Jó szórakozást!
Kalóriapocsékolás
- Írta: talgaby
A jelek szerint éppen csak, de sikerült lecsúszni arról, hogy még ebben az évben kitegyük a 2009-es Buck Rogers-széria első felét, vagyis a bevezető történetet. Ugyanakkor...
Habár az indító sztori hivatalosan hat részes, igazából az öt plusz egy, mert a vége inkább egyfajta epilógus, mintsem egy akcióval és izgalmakkal teli lezárás. Az ez a füzet.
Buckéknak ugye nemrég a segítségére sietett a Protektorátus nagyon szép, nagyon nagy és igencsak méretes ágyúkkal felszerelt zászlóshajójuk segítségével, ami ha már egyszer éppen ott van egy kisebb regiment röpgyalogossal a fedélzetén, hát rögtön neki is támadnak a Falka mészároshajójának. Meg a Falkának is. Miközben elméletileg még a hajón rekedt embereket is meg kellene menteniük, plusz a Föld szempontjából nem lenne egy haszontalan dolog, ha olyan apróságokat is elintéznének, mint a mészároshajó permanens kiiktatása, meg esetleg a kissé ormótlan testalkatú falkavezér likvidálása. Ez azonban gyerekjáték kellene, hogy legyen egy igazi, eredeti, hamisítatlan XXI. századi kalandornak... ugye?
Akut nindzsaitisz!
- Írta: talgaby
Ma folytatjuk a Malibu Comics Mortal Kombat-adaptációját, habár adaptációnak nevezni ezt a sorozatot lehet, kicsit merész dolog. Ismételten a Harchullám van most soron, melynek eseményei igazából már túlhaladtak a Raiden és Kano c. mini befejezésén, ám az időrend itt az egyetlen író ellenére is annyira zavaros néha, hogy én is inkább maradok a félhivatalos olvasási sorrendnél.
Mai epizódunkban hőseink tovább bunyóznak, ami igazából nem újdonság. Ám menet közben némi előrehaladást is elérnek, különösen a Különleges Alakulatnál. Már amennyiben egy kommandós osztag teljes lemészárlását előrelépésnek vehetjük.
Liu Kang azóta se gyógyult fel a heveny nindzsarohamaiból, a mostani számban is kap egyet. Csak a múltkorival ellentétben most vele van Bo, ami tudjuk, mit jelent: kétszer oltáribb valagrugdosást, mint előzőleg! Sőt, Bo annyira kemény, hogy egy kőembernek is simán nekimegy. Komolyan, a sorozat későbbi leállításának egyetlen komoly vesztesége, hogy nem látjuk többé Bót, aki ugyan alapvetően egyszerű, mint egy faék, ám azt olyan profizmussal műveli, hogy egyszerűen képtelenség nem imádni.
Mivel se történet nincs, és a csíkok is egy történet kivételével elfogytak - melyet majd a finálén rakok csak ki, de higgyétek el, megéri várni rá, véleményem szerint a legjobb lesz az összes közül - így csak az animációs sorozattal érhetjük el, hogy a mai Mortal-nap ne csak egyetlen képregényfüzetből álljon. Így hát jöjjön a tizenkettedik, vagyis az utolsó előtti epizód, amiben ismételten Jaxé lesz a főszerep, és megint csak a saját bizonytalansága lesz reflektorfényben. Amilyen szép nagyra nőtt, olyan kevés önbizalom szorult belé ebben a változatban, mi? Mindenesetre egy nap Jax úgy dönt, ideje felhagyni a szüntelen harccal és visszatérni a köznapi életbe. (Ami annak ellenére létezik, hogy a sorozatban az egész bolygó valami posztapokaliptikus világnak tűnik, pedig valójában nagyon is vígan megy ott az élet.) Csak hogy aki egyszer belekeveredett a Birodalmak közötti szüntelen viszályokba, az nem fordíthat hátat mindennek egykönnyen.
Csodaország Fehér Lovagja
- Írta: Aldarion
A mai frissítésünk egy olyan sorozathoz kapcsolódik, amely immár majdnem két esztendeje frissült utoljára, ez pedig nem más, mint a Zenescope kiadó Csodaország sorozata. Minthogy Gorgiasz, aki a közelmúltban tért vissza hosszas pihenőjéről, nagyon a szívén viseli a sorozat sorsát, hamarjában kezdeményezte az újraindítását. Így tehát most visszatérhettek ebbe meglehetősen groteszk, kifordult Csodaországba, mégpedig a Mesék Csodaországból - A Fehér Lovag oldalain keresztül.
Történetünk hőse Leon Du Lac, egy legendás király legendásan ismeretlen törvénytelen fia, aki mentora parancsára, ellenségei elől menekülve lép Csodaország földjére, ahol magára öltve a Fehér Lovag szerepét, az erény és bátorság megtestesítőjévé válik. De meddig őrízheti meg valaki a becsületét egy világban, ahol mindent kifacsar egy ismeretlen gonosz erő? Nos majd meglátjuk...
A magyar változatot némi módosítással a régi felállás készítette, a beírás Gorgiasz érdeme, a borítót beigli69 készítette, a fordítást pedig ezúttal már én vetettem papírra. Jó szórakozást!
Zsarucsapda
- Írta: talgaby
Selina Kyle nem unatkozott a jelmezes énjének címét viselő sorozatának előző számaiban. Sikerült nyomára bukkannia pár mocskos zsarunak, akik a kerület egyik nagyobb bűnvezérének alkalmazásában állva bűncselekmények igazi színpalettáját követték már el, ráadásul mindezt a saját parancsnokuk tudomásával, illetve egyes esetekben irányításával.
Ám nem csak a nyomukra bukkant, hanem azt is kitervelte, miként tudna visszavágni nekik. Ehhez persze szüksége volt az ismerőseire, barátaira, köztük főleg a kissé vénülő és talán túlságosan megkeseredett, ám még mindig keménykötésű és jó szimatú magánkopóra, Slam Bradley-re. Akivel aztán lenyúltak egy egész szép rakományt egyenesen a korrupt zsaruk és egy csapat kelet-európai maffiózó orra elől, és azt az egészet úgy, hogy a két üzletelő fél egymást hibáztassa a történtekért.
Itt azonban még nincs vége - ahogy azt a történet befejezését tartalmazó kilencedik számban olvashatjuk - hisz az áru és a fizetség elvesztése még nem jelentené rögtön a kis társaság bukását. És itt jön kapóra a belvárosi különleges nyomozati osztályról küldött nyomozó, aki az East End-i rendőrgyilkosságokban való nyomozás álcája alatt valójában belső vizsgálatot indított a gyanús kollégák ellen. És akinek most Macskanő, Gotham egyik legismertebb és talán egyetlen épeszűnek mondható jelmezes gonosztevője, tálcán kínálja fel az eltévelyedett rendőröket. Vagy ha nem is tálcán, akkor videokamerán. Csakhogy úgy néz ki, mindannyian alábecsülték azok vezetőjének, az őrmesternek a mentális képességeit...