Sziasztok!

 

Az a helyzet, hogy a mai frissítést eredetileg egy héttel korábbra terveztem, de némi időbeosztásbeli módosítás után végül mégis csak sikerült mára csúsznia. De ahogy mondják, ami késik nem múlik, és azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy a Transformers - Első Regeneráció 81. száma igen csak megérte a várakozást. Számomra legalábbis mindenképp.

 

Úgy vélem érdemes lenne pár szót ejteni erről a sorozatról... Amikor annak idején a rajongók elkezdték követelni a klasszikus Első Generáció újraindítását, az IDW úgy állt rá a dologra, hogy egyelőre csak húsz számra mondtak igent. Ami azt illeti ezt szerintem Furman teljes mértékig ki is használja, hisz ha belegondolunk rengeteg lezáratlan szálat hagyott maga után az eredeti sorozat 80. száma, így bőven van mit elsikálnia az alkotóknak.

 

21 földi év telt el a békekötés óta, és a Kibertron mostanra teljesen újjá született. Csakhogy a béke nem mindenki számára kielégítő. Egyes csoportok, élükön Megatron hajdani tisztjeivel, ismét forradalomra készülnek, akcióik pedig felvetik a kérdést a háború veteránjaiban: mi történhetett ennyi idő elteltével a háború által érintett világokkal és hol lehetnek a háborús bűnösök, akik szétszóródtak az univerzum minden egyes szegletében? Nos, hamarosan mindenezen kérdéseket megválaszolja a szerző, Simon Furman! Jó olvasgatást!

Az előző részben láthattuk, amint Fekete Lovag beavatkozik a Bosszú Angyalai és a Baljós Légió csatájába, nem tudván, hogy milyen komoly a tét. A beavatkozás következményeit és a végkifejletet pedig olvashatjátok a Bosszú Angyalai 71. részében.
A jó Lovag kétségbeesve keresi a módját, hogy segíthessen az Angyaloknak és a világnak, melyet az ő hibája kevert végveszélybe. Szerencsére nincs az a távolság, légyen bár szó térről vagy időről, mely elválaszthatná őt Ében kardjától. Mindeközben az Angyalok, illetve egy kis csoportjuk, a játszma második fázisában találják magukat (ha már az elsőt megzavarta a Lovag), mely a múltban zajlik, egy ismerős helyen és ismerős ellenfelek ellenében. Vajon hogyan kerekednek felül a hősök az akadályokon, tudván, hogy az egész világ sorsra rajtuk áll vagy bukik? Mert persze afelől ne legyen kétségetek, hogy felülkerekednek a bajokon, és legyűrik az ellenük küldött ellenfeleket. De ez még csak fél siker, hiszen nem szabad elfeledkezni Kangről és a Nagymesterről sem. Vajon mi lesz kettejük játékának végkifejlete? És legfőképpen: hogyan fog az hatni az Angyalokra? A válaszokat a képregényben találjátok, melyet a visszatérő Sepi és én hoztunk el nektek. Remélem, tetszeni fog, amit olvastok, és ezt kifejezitek az értékelő rendszer, sőt, mi több, a fórum használatával!

Sziasztok!

Mint láthatjátok, a Múzeum is átvette a kísérleti hírcímtechnikát, és vegyítettük a Semic-féle Csodálatos Pókembernél alkalmazott eddigi módszerrel, hogy elhozzuk nektek a Legtökéletesebb Hírcímet Mi Létezik™.
A mostani történetünkben kedvenc hálószövőnk úgy dönt, megpihen egy kicsit és kikapcsolódik a közeli parkban, ahol néhány ifjonc épp az amerikai nemzeti sporttal, a baseballal foglalatoskodik. (Amúgy ezt csoda, hogy sose fordították le magyarra.) Milve a hálószövő mindig is támogatta az egészséges testmozgást, így beszállt, hogy mutasson a leendő NBL-tagoknak néhány különleges fogást. Csak sajnos azt nem kalkulálta bele, hogy ezen különleges fogások mindegyikét ő eredetileg bűnözők elkapására szánta, és hogy emiatt a liga aligha díjazná, ha a játékosaik a képen láthatóhoz hasonló, hálóból szőtt ütővel lépnének pályára a szabálykönyvben megírt szabványütő helyett. Így a nap tanulsága csak az maradt, hogy egy napfényes tavaszi délután remek alkalom arra, hogy az ember a szabadban levegőzzön egy kicsit.

Sziasztok!

 

Mivel egy hosszú és állati fárasztó napot tudhatok magam mögött, így nem érzek magamban túl sok kedvet az íráshoz. Ennek köszönhetően igyekszem rövidre fogni a szájmenésem, hisz biztosra veszem, a jelenlévők minimális részét érdekli amit ide leírok...

 

A mai frissítés középpontjában a Mars hadura című sorozatunk harmadik fejezete áll, amelyben hősünk végre eljut a történet helyszínéül szolgáló vörös bolygóra, a Marsra. Az ismeretlen vidéken feleszmélő kalandort első körben jókora meglepetés éri: az alacsony gravitációnak és a földi viszonyokhoz szokott testének köszönhetően emberfeletti képességekre tesz szert, ami igencsak hasznosnak bizonyul, amikor végre-valahára találkozik a Mars egyik öshonos népével, a zöldbőrű tharkokkal. Újonnan szerzett képességeire pedig igencsak nagy szüksége lesz, ha meg akarja állni a helyét egy olyan világban, ahol a harc nem csak a túlélést jelenti, de a mindennapok szerves része is egyben. Miként boldogul John Carter ilyen körülmények között? Nos az majd kiderül...

Sziasztok!

Nem emlékszem, a múltkori hírbe beletettem-e, így a biztonság kedvéért most (is?) közlöm: mivel Peter P már némileg több időt tud szakítani rá, és mert sikerült a fordításokból is feltankolni, így a Lee—Kirby-féle (vagyis lassan elérünk arra a pontra, ahol inkább Kirby—Lee-féle) Fantasztikus Négyes havisorozattá vált nálunk – és igen, ez azt jelenti, hogy most már végig itt jelennek meg a részek.

Ma a tizenharmadik rész kerül sorra, amiben hőseink közel hat évvel megelőzik az Apollo–11-est a Hold felszínén. És nem csak ők, hanem a szovjetek egyik tudósa is, három igencsak egyedi kísérőjével. A Marvel-történelmet ismerők már sejthetik, hogy ki lesz a mai szám ellenfele, és egyben azt is, hogy melyik jelentős figura első felbukkanásának lehetünk még tanúi. (Félelmetes, hogy Kirby több mint félszáz éve kitalált szereplői mennyire maradandónak bizonyultak nem csak adott sorozaton belül, hanem az egész Marvelben, nem? Ráadásul úgy, hogy ezen idő alatt szinte alig kellett változtatni rajtuk valamit ahhoz, hogy működjenek.)
Persze ez nem lenne ezüstkori F4, ha nem akadna még itt egy kis marakodás, némi leányrablás (amely során kiderül, hogy a jelek szerint Sue Wonderbrat visel :)) és persze egy jó nagy adag egészséges hidegháborús patriotizmus (bár meg kell hagyni Lee-nek, még a gazálnokgonoszszovjetkomcsi ellenfélből is képes valami reálisabb és nem túldémonizált alakot faragni a szövegeivel.)

Ó, igen, még valami: A héten belekezdek egy kísérletbe, amiből lehet, az oldalon előírást csinálunk: a fantáziadús (vagy pont nem) hírcímeket leváltom magára a képregényfüzet címére. (Vagy másképpen szólva én is belekezdek abba, amit kit egy ideje csinál.) Lehet, ebből szavazást is csinálunk, ám majd érdekelne, hogy ez így mennyivel jobb az olvasóknak – vagy amúgy is közömbös számukra. Elvileg akik facebookon vagy RSS-en követnek minket, azoknak jelentősen megkönnyítheti az oldal szemmel tartását.

Sziasztok!

 

A módosult rendszerünk első Transformers frissítése az IDW kiadó ongoing sorozatának következő száma, amelyben folytatódik a Nemzetközi incidens címre hallgató történet.

 

Na most, mielőtt bármit is írnék erről, le kell szögeznem, hogy az időzítésünk félelmetesen egybevág a valós eseményekkel, de azért kíváncsi leszek, hogy Kim Jong Un valóban a Csatarobotok élén nyomul-e be Dél-Koreába...

 

Mint azt fentebb említettem, a nemzetközi incidens eszkalálódását megakadályozandó egy Autobotokkal megerősített Égfigyelő alakulat a térségbe indult, ám készülődés közben hatalmas pofonként érte őket az Egyesült Államok elnökének bejelentése, miszerint minden a kibertroni létformákkal együttműködő nemzet ellen komoly megtorlást foganatosítanak. Ezek után a csapat úgy határozott, hogy ennek ellenére folytatják az akciót, ha kell teljes titokban is. A kérdés már csak az, felkészültek-e arra ami rájuk vár?

 

Sziasztok!

Mivel a hónapban a pénteki Múzeum-frissítéseket leszámítva nem igazán teszünk ki archív anyagot, így a márciusi Malemort-sorozatot most egy huszárvágással lezárjuk. Vagyis egyszerre tesszük ki az ötödik és a hatodik kötetet, a történet lezárását és egyfajta epilógusát, amivel a CO-hagyaték egy újabb darabját tárjuk ismét a közönség felé.

E hónaptól kezdve, ha minden jól megy, a hó első hétvégéjét Disneyvel indítjuk, az utolsót pedig azzal zárjuk majd. Most a Múzeum frissül egy újabb füzettel, a Mickey Mouse magazin 1991. áprilisi számával, amiben az új szerkesztésnek köszönhetően véleményem szerint az egyik legjobb elegyet érték el a közép-kelet-európai kiadványokban: egyszerre van benne klasszikus (egy Barks-sztori, aminek a folytatását a válogatáskötetünkben olvashatjátok idővel), friss (mármint akkor friss – lesz olyan, ami szinte vagy ténylegesen világpremier volt a magyar füzetben) és viszonylag friss is.
Magukban a történetekben elmegyünk a sivatagba, nyomozunk egy alaposat keresztül Kacsaházán, megtudjuk, milyen lehet az, ha egy egérnek kutya élete van, és egyben tanúi lehetünk a hírben látott jelenetnek, amikor Donaldot királlyá koronázzák. És eznem álom, tényleg megtörténik benne. Persze némi csavarral, ám hogy mi az, a füzetből kiderül.