A mostani frissítés kapcsán előre is elnézést mindenkitől, de tartalmi leírásra senki se számítson a hat kötet egyikénél sem. Eltelt már néhány év és náhány száz füzet azóta, hogy utoljára szerencsém volt a még CO-Mixra (sőt, lehet, ezt még Chosen Onesra) kikerült Malemort című francia képregénysorozathoz, így az emlékeim vele kapcsolatban meglehetősen ködösek. Amennyire az első kötetből emlékszem, az az, hogy megismerkedhetünk a főszereplő lánnyal, aki egy kalandtörténet klasszikus szabályai szerint elég komoly bajba keveredik valami környékbeli feudális zsebpasával, és hogy végül a címbéli romokban találja magát, ahol egy igencsak egyedi társaságba fut. Ó, és mivel természetesen a kőkemény középkorban vagyunk, egy falu könnyed lemészárlása is szerepet kap. Elvégre nem lehet középkori fantasy-kalandot írni egy valamirevaló faluirtás nélkül.
A történet látszólag nem igazán érdemli meg egyelőre, hogy a fantasy zsáner alá soroljuk, ám később meglátjátok majd, hogy az egész egy manapság megint divatos dolog köré épül, ami már eléggé a fantázia birodalmába vezet.
Ahogy a Holmes esetében, a mostani történetet is heti egy könyves sebességgel jelentetjük újra, hat héten át. Tudom, hogy valaki biztos rákérdez majd, de ezért nem lesz elérhető a többi könyv a már előkészített galériából.

Sziasztok!

Előrebocsátom, hogy a mai frissítés egy újrahonosítás. Ugyanis elértünk a v3-as Macskanővel a War Games, magyar keresztségben Háborús játékok című nagy Bat-crossoverig, melyet a NewGen anno már honosított egyszer – ezt a füzetet, a harmincnegyedik számot is.
Emiatt igazából akár egyben is kimehetett volna, elvégre valószínű, hogy a kb. kétszáz fős olvasótáborának ez már annyira nem újdonság… de igazából akkor eléggé borult volna a frissítési rendem, így most úgy teszünk, mintha a szokványos módon menne tovább a sorozat nálunk.
És bizonyos szempontból így is van, mert teljesen nulláról honosítottam újra ezt a füzetet és két társát, így hangulatilag és tipográfiailag is az itteni társaihoz igazodik. Szerencsére a története maga sem olyan, hogy feltétlen kelljen hozzá a War Games ismerete, mert rövid összefoglalók vannak mindegyik számokban gondolatdobozokként álcázva. Úgyhogy indazoknak, akiknek mégis új lenne, jó olvasást, a többieknek meg jó újraolvasást Brubaker záróakkordjaihoz.

Ja, igen, és jelezték itt kommentben, hogy megint elfelejtettem frissíteni a napi képregényeket, ezúttal a Mellétrafáltat. Ez pótlásra került, most már olvasható a kiesett hat csík.

Mágikus Szél, a sápadtarcúból lett indiánsámán és társa, Willy Richards, a körmönfont újságíró, az első füzet történései után úgy határoz, hogy a sámán falujában pihenik ki a kaland fáradalmait. Sajnos a falura épp ekkor (mikor máskor?) csapott le a sasok raja és rabolt el egy fiúcskát. Mágikus Szél fáradságot nem ismerve iramodik a kisfiú megmentésére, amely kalandja során az indiánok mítoszának horrorisztikus világába pottyan. Köztudatban az indián mítoszokat unalmasnak és szürkének tekintik, most viszont kiderül, hogy mekkora tévedésben élünk (legalábbis a képregény kissé kiszínesített világának köszönhetően). Próbatételeken kell végighaladnia, hogy végül rájöjjön, egy családi botrány van mindezek hátterében.
Hoka-hey! Nyeregbe fel! Bár a történet western köntösbe van bújtatva, több zsáner is keveredik benne. Ha egy izgalmas olvasmányra vágytok, akkor ezt a történetet semmiképp se hagyjátok ki!

Sziasztok!

 

Ahogy azt a múlt héten ígértem, máris szállítom a Transformers v2 soron következő, kilencedik számát. A mai fejezettel az előzőekben közreadott két füzetnyi kikacsintás után végre visszakanyarodunk a lényegesebb eseményekhez, és kezdetét veszi a Nemzetközi incidens címre hallgató öt részes történet. Az első részből kiderül, hogy néhány Álca, akik nem vonultak vissza Megatron veresége után, igencsak kellemesen tölti az idejét a Földön - igen, mint a kép alapján közületek már bizonyára sokan rájöttek, a Kombatikonokról van szó -, miután rájöttek, hogy egynémely állam igencsak nagyra becsüli azt amihez ők a legjobban értenek, és a pusztító erejük bérbeadását igen nagy mennyiségű energonnal hajlandóak honorálni. Már pedig Észak-Korea ki is használja a zsoldosaiban rejlő potenciált, amivel pedig reakcióra kényszerítik az Egyesült Államokat is. Ám mielőtt az Égfigyelő és Autobot szövetségesei beavatkozhatnának az U.S.A elnöke váratlan és megdöbbentő bejelentést tesz, ami pedig radikális lépésre kényszeríti Spike-ot és társait...

 

És így a végére még egy rövid bejelenteni valóm maradt a Transformers fanok számára. Mint azt már a múlt héten gondolom leszűrtétek, mostantól havi szinten több TF füzettel örvendezetünk meg benneteket, de nem kettővel, hanem egyenesen hárommal - köztük egy régi-új sorozattal, ami véleményem szerint igazi ínyencség lesz a sorozat rajongói számára, és amiről a Fórum rendszeres látogatói már hetekkel korábban értesülhettek - így végezetül csak annyit mondanék, hogy nézzetek be hozzánk két hét múlva is!

Kicsit kiadósabb szünet után folytatódik a Deadpool: Nagyszájú zsoldos címet viselő történetünk. Tényleg, olyan régen nem foglalkoztam ezzel a sorozattal, és annyi kihagyás volt (januári szünet, egyéb dolgok), hogy újra kellett olvasnom az előző számot, hogy felfrissítsem, hol is tartott a történet. Miután ez megtörtént, neki is ugrottam az eszeveszett honosításnak, és így mára elérkeztünk a tizedik számhoz, amiben hőseink továbbra is a zombiverzumban csatangolnak, de már igyekeznek haza, csak pár akadály kerül a képbe útközben. De semmi pánik, mert egy ilyen horribilis méretű stukkerrel, amit láttok a mellékelt ábrán, mindent meg lehet barátságosan oldani. Kövessük tehát Deadpoolt, Fejest, Dr. Bettyt és Billt a kalandos úton, amiből még három rész van hátra összesen. Közeledik a vége, szóval tessenek örülni/szomorkodni.

És talán emlékeztek a kérdéssorozatomra, amit ehhez a sorozathoz igazítok, úgyis végigviszem, ha elkezdtem, szóval íme: Mire véltek utalást felfedezni a mostani szám borítóján? Az ilyen vérbeli képregényrajongóknak, mint ti, biztos nem nehéz a válasz, szóval várom a megfejtést bárhol. És persze jó olvasást kívánok a mostani számhoz, hamarosan folytatjuk.

Sziasztok!

Múzeumunk sajnos most nem olyan büszke legújabb kiállítási elemére. Ugyanis bármennyire is izgalmasnak hangozzék egy felhőkarcoló méretű Puma és egy hit által totemmé avanzsált Pók összecsapása, sajna az esetről semmilyen felvétel nem maradt fenn, a szemtanúk beszámolói pedig ellentmondásosabbak az Apple vádiratainál, így a világ legismertebb hálószövőjének történelmében ez az eset mindörökre homályos folt marad, akár az a tény, hogy ki szerint volt jó ötlet Kiszel Tündét beszélgetős műsorvezetőnek alkalmazni.
Így hát ugrunk az időben, mégpedig nem olyan sokat, ám mégis elegendőt ahhoz, hogy Pókunk élete úgy-ahogy visszazökkenjen a normális kerékvágásba. Az egész misztikus fiaskóból szerencsére nem sok kellemetlen hatás maradt hátra számára, csak egy: az érzékszervei némileg kiélesedtek, különösen a szaglása. Bár ez később elhalványult, kezdetekben elég komoly gondot okozott neki.
Például akkor is, amikor egyszer a Skorpióval kellett összeakaszkodnia. A Skorpió ugyanis meg volt győződve róla, hogy a kapott ruhája nem jön le róla, ennélfogva nem is igazán tudott lezuhanyozni a felvétele óta eltelt közel hat évben. Pókember ezt a találkozó során meg is jegyezte számára, amikor orrát elfintorítva elfordult tőle. A képen láthatjuk még azt is, hogy a Skorpiót ez a tény alaposan meglepte, annyira, hogy ellenőrzésképp még a saját hónalját is megszagolta, hátha téved az ellensége. Ám sajnos nem.

Igazából sose írok szívesen hírt, de ma különösen nincs kedvem hozzá. Alapvetően a sztoriról soha nem akarok fontos részleteket közölni (azzal az erővel le is írhatnám a tartalmát, és rá se kell bagózni), kutatómunkára pedig nincs minden alkalommal időm, hogy érdemi érdekességekkel dobjam fel a hírt. Igazából most is azt csinálom, amit szoktam, a semmiről  írok immár három sor óta és máris mindjárt 100 szónál járok. Véleményem szerint a hír valójában bőven elég lenne, ha mindössze a legfontosabb informácókból (kategória, cím, alkotók) és egy nagy képből állna. Azt aláírom, hogy a képválasztás igenis fontos lenne, de az esetek 99%-ában (például most is) nem fektetek (elég) nagy hangsúlyt rá. Na ennyit a gondolataimról, következzék a várva várt hír:

Eltelt újabb két hét, itt az újabb Fantom-epizód, ami nem más, mint a legutóbb megkezdett Elnökválasztás című sztori második része. A történet érdekessége talán az, hogy az benne a fordulat, hogy nem jön a fordulat. Hogy ez pontosan mit jelent, azt megtudhatjátok ide kattintva! Két hét múlva folytatjuk! ;) Jó szórakozást!

A mostani füzettel végére érünk a Sherlock Holmes-raktérkészletnek, és könnyen meglehet, a figurával kapcsolatos honosításnak is. Az utolsó, a CO-Mixról áthozott történetünk igazából talán a legelső volt az ottani Sherlock-készletből. Az előzőekkel ellentétben a mostani is egy adaptáció, méghozzá az utolsó Holmes-kötetből, a Case Bookból, ami már Doyle megváltozott világnézeteihez illően természetfelettire hajazó eseteket is tartalmazott.
Ilyennek tűnik a mostani ügy is, ugyanis Holmes egy vámpír felbukkanásával kapcsolatos táviratot kap, melyet aztán a kíváncsiságától hajtva természetesen ki is vizsgál.
Bár a hétfői drakulás sztori után valami hasonló horrort várnánk most, igazából ez a feldolgozás teljesen más. A Warren Ellis által írt forgatókönyv egy modern szürrealista képregényt tár elénk, ahol a rajz szándékos darabossága segíti az amúgy is szándékosan a nyomasztó hangulatra kihegyezett forgatókönyvet még erőteljesebbé varázsolni. A mostani füzetre akár azt is mondhatnánk, hogy elvont ábrázolást követ… vagy akár azt is, hogy olyan módon tár elénk egy ismert történetet, amire korábban még nem nagyon volt példa. Mindenesetre a most kikerülő füzet kétségtelenül a Holmes-kötegünk egyik legegyedibb darabja is emiatt.

Mit kapunk ha a világ egyik legpragmatikusabb, legracionálisabb nyomozóját összeeresztjük az egyik leginkább keresztény dogmákon alapuló viktoriánus horroralakkal? A választ a láthatatlan emberes crossover írója, Martin Powell adja meg nekünk a Skarlátvörös árnyak című minisorozatban, amely anno borítókímélés miatt egyetlen kötetben jelent meg a CO-Mixon.
A történet, ha nagyon el akarnánk helyezni, igazság szerint a Vak rettegés esete előtt játszódik, ugyanis Holmesnak nem csak Drakulával kell itt felvennie a harcot, de a későbbi korokban az ősellenségévé előléptetett Moriartyval is egy olyan szövevényes elmejátékban, melyben egész London a tét, és melyben a detektív már a legelső összecsapás után szinte behozhatatlan hátrányba kerül.
A félelem fokozódik és a halottak száma egyre csak gyarapszik, London lakosságát pedig lassan markába keríti a rettegés. Mindez egy olyan drámában, amelynél megrázóbbat a világ legismertebb nyomozójának még nemigen kellett megélnie.

Plusz: Mivel a holnapi frissítés az ide tévedők 80%-ának nem fog feltűnni, ezért ma kerül ki a januári amerikai képregényes listáról szóló, nem igazán nagy izgalmakat tartogató cikk is, amivel végére érünk a nagy februári maratonnak.

Sziasztok!

 

Ígéretemhez híven két hét elteltével már itt is vagyunk a Grimm tündérmesék soron következő, tizedik részével. Úgyhogy mivel hosszú napom volt és eléggé fáradt is vagyok arra gondoltam, hogy igyekszem nem túl terjengősre venni a monológomat.

 

A mai történetünk egy biológia órán kezdődik - nem az a téma amit a kép sugall :D - és hamarosan a külső-belső szépség, valamint a rejtett értékek boncolgatásába csap át, miközben megismerjük egy újabb klasszikus mese, ezúttal a Békakirály átdolgozott változatát, amely a szokott stílusban kerül terítékre.

 

Azt hiszem nem is szaporítom tovább a szót, talán még annyit hozzátennék az eddigiekhez, hogy jó szórakozást!