Sziasztok!

Töretlenül folytatódik a Múzeum márciusi menetelése, amely keretében ma reggelre a múlt heti ígéretnek megfelelően némi dzsungelkaland jut, köszönhetően a Semic Tarzan-minisorozatának, onnan is a harmadik füzetnek.
Tarzan visszatért Afrikába, hogy kiderítse, milyen átok sújtja. Ahhoz azonban, hogy a rejtély nyomára leljen, ismét összhangba kell kerülnie a kontinenssel és annak hitvilágával, amelyben segítségére van pár ismerőse. Nem sejti azonban, hogy a felesége is utánament, és ezzel nem kis veszélybe sodorta önmagát…

Lezárul a háromrészes történet a Bosszú Angyalai 100. részében, melyben összegyűlik minden valaha volt Bosszúangyal (és figyeljétek meg, hogy száz szám alatt hányan voltak azok, majd vessétek össze a jelenkor akármelyik füzetével…), hogy végre megtudják, hogy miről is szól a Herkules szájából elhangzó zavaros talány, és persze, hogy megpróbálják megakadályozni a véget. Ráadásul nem csak egy, hanem három világ végét is! Bizony, Árész nem kispályázik, nagyon odateszi magát a jubileumi részre! Az Angyalok pedig kénytelenek megosztani erőiket, hogy tartsák magukat a háború minden frontján. Mi pedig megtudhatjuk, hogy mire jó egy vaspáncél egy kentaur ellen; mennyire hatékony egy láncinges ököl a félistenek ellen; és mi történik, ha két (fél)isten ad egymásnak egy pacsit. Olvassátok hát ezt a füzetet, melyben az előző két részhez hasonlóan a sok idiótaság ellenére is vannak szórakoztató részek.

A héten indul a Forma-1-es szezon, úgyhogy nem is passzolhatna ide jobban más, mint egy kis fogatverseny Star Wars módra. Megtekinthetjük a híres–hírhedt malastare-i futamot, ahol egy régi ismerőssel is találkozhatunk. Közben a jedik megérkeznek a bolygóra, ahol kiderül, hogy nem mindenki örül a jelenlétüknek. Annyira nem, hogy ennek fegyverrel ad hangot. Ami nagy hiba. Nagyon nagy hiba…

Sziasztok!

Mivel a Múzeum igencsak kiterjedt mennyiségben rendelkezik elfekvő Disney-szkennekkel, így a mostani sűrített hónapban minden héten kiteszünk legalább egy darabot innen, remélhetőleg kicsik és (nem csak nosztalgiázni vágyó) nagyok örömére.
Ma a szokásos füzetsorozat soron következő része van soron, ahol is új évfolyamba kezdünk bele az 1994 januári kiadvány leközlésével. Sajna ettől az évtől kezdve az Egmont a jelek szerint nyomdatechnikát váltott, ami a papír kiadványokban egész jó eredményt hozott, ám a szkennereket az őrületbe kergeti. Ezért előre is elnézést az érezhető minőségromlásért, ami sajna elkísér majd minket egy jó darabig.

Sziasztok!

Ahogy a hét elején már utaltunk rá, a Múzeum a szokottnál nagyobb tempóban közli le az első semices Tarzan-minisorozat digitalizált változatát, amelynek most mindenki megtekintheti a második részét. Benne újabb csapdákkal, még több Afrikával, és eléggé sok elhalálozással (melyet majd csak újabbak követnek a sorozaton).

Sziasztok!

Múzeumunk ma egy újabb egyedi darabbal bővíti a világ legismertebb hálószövőjének életét bemutató tárlatát.
Kevesen tudják, hogy a civil életben bizony Pókembert is elragadta néha egy felkapott jelenség. És hát a Dragon Ball egykoron olyan népszerű volt, hogy nem csoda, még ő is áldozatául esett ennek a remek sorozatnak. Azt azonban még kevesebben tudják, hogy ez a rajongás egyszer addig terjedt, hogy sok gyermekhez hasonlóan ő is megpróbálta utánozni a sorozatban látottakat, ami meglepő módon sikerült is neki. Ez a lesifotós által készített kép épp azt örökíti meg, amikor a falmászónak sikerült elsajátítania a tízszeres kaio ken technikát.

Egy kissé nagy szünetet tartottunk a Buffy, a vámpírok réme nyolcadik évadának leközlésében, de ha minden jól megy, akkor ez a mostani füzettel kezdődően egy múltbéli állapottá változik. Tipca továbbra is jó ütemben szállítja a honosításokat, így meglehet, hogy idén túl is teljesítjük a tervezett kilenc füzetnyi megjelenést.

A hatodik számban kissé elköszönünk a címszereplőtől, hogy megtudjuk, mi történt időközben a sorozat másik központi szereplőjével, a Buffy helyét egy időben elfoglaló Faith-tel, aki továbbra is a vadászok munkájának kevésbé napos oldalán ténykedik egyfajta egyszemélyes takarítóbrigádként. Ám amikor lehetőséget kap arra, hogy egy beépített küldetés keretében kissé kiszakadjon ebből, hamar rájön, hogy van rosszabb annál, mint amikor vámpírrá változott kisgyerekeket kell legyilkolnia…

Sziasztok!

Múzeumunk ma… kissé gondban van. A ma kikerülő egyedi darabunkról biztosan tudjuk, hogy 1987-ben készült a Hungarovideo megbízásából.
(Fiataloknak: egykoron, még az özönvíz előtt, amikor még Farek se volt ennyire vén, az internet helyett videotékákból kellett kikölcsönözni a filmeket, amiket nem lemezeken, hanem mágneses videoszalagokon terjesztettek. A Hungarovideo egyike volt az országos terjesztőhálózatoknak, akik ilyen filmek forgalmazásával foglalkozott.)
A képregény címe Kalandor, de érdekes módon ilyen című filmről egyik hungarovideos retró oldal sem tud, így az se biztos, hogy mi volt a füzet alapjául szolgáló film. (A legjobb tipp egy 1974-es spanyol mű, Dick Turpin címen.)
Habár szokványos esetben nem foglalkozunk hazai művészek képregényeivel (más oldalak eléggé lefedik ezt), ez a kiadvány annyira enigmatikus és annyira elfeledettnek tűnik, hogy akár nálunk is jó helye lehet.

Sziasztok!

Múzeumunk kihasználja a márciusi sűrített tárlatbővítési ütemet arra, hogy az elkövetkezendő két hétben megismertesse a nagyérdeművel az egyik legrégebbi kalandhős egy mára eléggé elfeledett magyarországi képregénysorozatát.
Habár a képből nem látszik, a címből azért igen, hogy Tarzanról, a dzsungel fiáról van szó, aki a Semic legelső, négy részes minisorozatában az őserdő helyett inkább a nagyvárosban éli az életét. Ám egy afrikai varázsló átka itt is utoléri, hogy aztán visszakényszerítse a Sötét Kontinens szívébe.
Ez a mini eredetileg a Malibunál megjelent hétrészes Beckoning című sorozatot öleli fel egy eléggé sajátságos szerkesztési formában, két füzetenként közölve a sztorit.