Sziasztok!

Újabb évet öregedett a mi kicsinek immár aligha nevezhető oldalunk, ismét eljött hát az ideje, hogy valami különlegességgel örvendeztessük meg az olvasóinkat. Mit szólnátok mondjuk egy kis Batmanhez, amelyet Mike Mignola, a Hellboyról elhíresült rajzoló személyesen jegyzett? Jól hangzik?
Lefogadjuk, hogy igen. Ha még hozzátesszük, hogy a történet a XIX. század végnapjaiban játszódik, és a Denevérember nem mást vesz üldözőbe, mint a hírhedt Hasfelmetsző Jacket, akkor már biztos felkeltettük mindenki érdeklődését ez iránt a másvilági könyv iránt.
Nem is húzzuk tovább a szót, jó olvasást kívánunk a viktoriánus Köpenyes Igazságosztó izgalmakban és eléggé szokatlan fordulatokban bővelkedő kalandjaihoz!

Sziasztok!

Ma délelőtt ismét a könnyed és humoros akcióé a főszerepe – na meg a csajoké, akik ugyanolyan dögösek és veszélyesek, mint eddig.
Abbey Chase az előző szám végén kissé sajátságos módon mászott ki a csávából, ám ez nem jelenti azt, hogy a baj máris elhárult a feje felől. Annyira nem, hogy a mostani, harmadik füzetben még egy klasszikus James Bond-jelenetre is futotta, amelyben ráadásul a füzet James Bond-utánzata is igen tevékenyen részt vesz.

És ha ez nem lenne elég, még egy pillanatra azt is megtudhatjuk, hogy mivel jár az, ha valaki felettébb ügyesen ért a klasszikus szerepjátékokhoz.

Sziasztok!

Szokásos hétnyitó délelőtti betevő Groonk nem más, mint a Halál és adók című minisorozat negyedik száma, amelyben Groo dicső hadakozásba vezeti a reá bízott sereget… csak éppenséggel azt nem vette senki számításba, hogy barbárunk pacifista fogadalmat tett, emiatt a csatában tanúsított hatékonysága a logikai képességeivel vetekszik.
Ámde semmi ok a pánikra, mert vészterv mindig akad… ha más nem, egy bölcs tanács mivoltában, amely hamar helyrerázhatja Groo lelki világát és a körnemező országokat.

Sziasztok!

Ha valaki most elcsodálkozik azon, hogy mit keres itt ezen a napon ez a frissítés, azok számára mondom, hogy az év eleji egyhónapos plusz kényszerszünet miatt felborult a Dagobert életének közlési terve, ezért muszáj volt kiszemelnem egy olyan hónapot, ahol duplán frissítem. És valahogy úgy érzem, hogy a klondike-i trilógia a legalkalmasabb a sűrített megjelenésre.

Vagyis, bizony, Don Rosa annyira szerette Dagobert életének ezt a szakaszát, hogy két hivatalos fejezettel is kibővítette az eposzát, melyek az eddigi számozási séma szerint a 8b. és a 8c. sorszámot viselik.
A mai történet címe a Félelem Fehér völgyének foglya, amely cím nem másra utal, mint magára Aranykára, Dagobert életének egyetlen igazi szerelmére, akit hősünk ebben a történetben magával hurcol a kunyhójába, hogy megmutassa neki, milyen élete van valójában egy aranyásónak.
Ám hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet, a történetben felbukkan három valós vendégszereplő is, akik minden bizonnyal eléggé ismerősek lehetnek a vadnyugati történetek kedvelőinek.

Sziasztok!

Habár tavaly megígértem, hogy végeztünk a Vörös Sonja-napokkal, ez csak (nagy)részben volt igaz: a v4-es ongoing nem folytatódik tovább, mint ahogy a Queen Sonjába sem kezdünk bele, ám még jó két és fél évvel ezelőtt honosításra került egy két miniből álló sztori első fele, amely a magyar keresztségben az Istenek haragja címet viseli, és amelyben Sonja nem csak a családja eredeti népével ismerkedik meg, hanem kirándulást tesz a fagyos Északra, Odin és nemzetségének otthonába, hogy szembenézzen a csalárdság istenével, Lokival, sőt, magával az istenek atyjával is!

Vegyétek ezt a kötetet egyfajta búcsúajándéknak, amellyel végleg istenhozzádot mondunk a hirkánok legismertebb leányának és az ő kalandjainak – legalábbis addig, amíg fel nem bukkan majd egy újabb honosító(páros), aki folytatja ezeket a kalandokat.

Sziasztok!

Múzeumunk egyrészt örvend, hiszen a mai nappal a kiállításunk elérkezett a falmászó egyik legnehezebb időszakának a végére… másrészt szomorkodunk, mert sajnos nem sok kiállítható tárgyunk van erről a történelmi pillanatról.
Mint a legutóbbi tárlatfrissítésen megtudhattuk, a hálószövő életében eljött a pillanat, amikor összeszedte minden bátorságát és szembenézett az emberiség történelmének második leghülyébb ruhadivatját visszahozni szándékozó, mindennél aljasabb bandával. Ám az összecsapásról nem készültek felvételek, csak ez a későbbi leközölt illusztráció, amely alapján hősünknek a csata során eszébe jutott, miként győzte le még ázsiai körútja során a helybéli diszkóerőket, és kihívta ellenfeleit egy ádáz táncpárbajra, amelyben annyira sikeresen vegyítette a táncparkett és a brake mozgáselemeit, hogy az összecsapást követően soha többé senki sem hallott a diszkóbanda tagjairól.

F betűs családi képregényt ígértünk délelőtt, márpedig a HálóZsákon mi lehetne ismertebb a Marvel első családjánál, vagyis a Fantasztikus Négyesnél, ha ez kerül szóba?
Hogy a keddi Pókember garantáltan ne maradjon magányos, az F4 is a réges-régi időkbe visz vissza bennünket, abba a korba, amikor még nem létezett internet, a bakelitlemez volt az egyetlen olyan hanghordozó, melyet birtokolhatott az ember, és amikor Farek is már alaposan befészkelte magát a munkaerőpiacra.
A 22. füzet egyik legfőbb ismérve, hogy itt tér vissza az F4 kiadási szempontból legelső ellenfele, a Vakondember, aki nem csak, hogy alkotott egy olyan falat, amely csak az egyik oldalán radioaktív, ráadásul csal kb. húsz centiméteres távolságig, hanem gigászi, ámde bár eléggé érzékeny szerkezetei által magát a világbékét is veszélybe sodorja! Vagyis, igen, nem csak a Pókemberhez és Flintstone-ékhoz köthető a mai füzet, hanem a tegnapi Buck Rogershez is! Figyelitek, milyen furmányosan állítjuk össze a heti frissítéseket? (A gratulációs leveleket, bonbonokat és a virágokat nyugodtan küldjétek a címünkre.)
Hm? Hogy nem ezért tekintjük mérföldkőnek ezt a füzetet? Ó, igen, lehet, arra gondoltok most páran, hogy ez lesz az a pillanat, amikor Sue Storm Richards elindult azon az úton, amely a csapat legveszélyesebb és legerősebb tagjává tette őt: itt alkotott először láthatatlan energiafalakat.

Sziasztok!

Ha a tegnapi nap motívuma a sci-fi volt, akkor a maié… uhm… az F betűvel kezdődő sorozatok, amelyeknek egy család a főszereplője. Igen… ez minden bizonnyal egy hasonlóan népes kategória.
A tematika délelőtti, múzeumos eleme a Flintstone-család harmadik magyarországi száma, benne egy újabb köteg rövid és még rövidebb szösszenettel, amelyben szokás szerint szerepet kapnak főszereplőink különböző nagy ötletei, benne némi kincsvadászattal.

Néhány órával ezelőtt ponyvás sci-fit ígértem, márpedig a Buck Rogersnél ponyvább sci-fi cím talán nem is létezik széles e földkerekségen.
Ma a Dynamite-féle, eléggé félbeszakadt, ám így is 12 számot megélt remake nyolcadik füzetét szemlélhetitek meg, amelyben fény derül az előző füzetben felbukkant „vakondemberek” eredettörténetére, amely vagy a Fallout sztorijának egyes elemeit is átvette, vagy nem. Ám az biztos, hogy a füzeben szerepelnek nukleáris robbanófejek és egy levegőben élő indián törzs, akik összebarkácsoltak maguknak egy csodafegyvert?
Hogy ez a kettő hogy jön össze egymással? Nos, ez a Buck Rogers világa, ahol a legelképesztőbb, ám furamód mégis valahol hihetőnek tűnő dolgok nagyon jól megférnek egymás mellett.