Szerda fekete-fehérben
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
Lehet, hogy egy kicsit soknak érzitek, hogy a tegnapi szintén fekete-fehér Fantom-képregény után ma is ebben a két színben látjátok a képregényoldalakat. Nem direkt alakult így, de remélem, ezért nem fogtok haragudni, és a retinátok is a holnapi frissítéskor megkapja a hiányolt színeket. Na, de térjünk rá a mai frissítésünk rövid ismertetésére. Ma folytatódik a régi magyar kiadású Hepiend Magazin közzététele, ezúttal a hetedik számmal, amely eredetileg a második évfolyam hatodik, és egyben az évfolyam utolsó száma volt. Azért is volt különleges ez a szám, mert ebben szerepelt utoljára együtt Conan és a Megtorló. Tehát az ebben a számban megkezdett Rev című történetnek az utolsó oldalra írt "folytatása következik" szöveggel ellentétben sohasem jelent meg magyarul a folytatása. 1991-től a Hepiend felére csökkentette az oldalszámát, és így csak Conannak maradt hely a magazinban. Ezután még egy évig ment így a magazin, aztán ebben a formában is beadta a kulcsot. De ami volt, elmúlt, és most végre itt is olvashatjuk ezeket a történeteket (kivéve persze az, akinek eredetiben is megvan, mert neki ezek nem okoznak nagy újdonságot). Jó szórakozást a Hepiend magazin hetedik számához.
A huszonegyedik Fantom krónikáiból...
- Írta: kit
A koponyák titka "trilógia" után pihentetésképpen az áprilisi Fantom-menü két önálló sztoriból áll majd. A mai alkalommal egy Robert Louis Stevenson-történet (nem hivatalos) feldolgozásával ismerkedhetünk meg, melyet Donne Avenell "öltöztetett" lila/kék ruhába. (Avanellt egyébként a Gyilkos a cirkuszban című Kandi Lapok-történet kapcsán már ismerhetjük.) Magáról a történetről ezúttal sem szeretnék előre elárulni sokat, így hát csak annyit fűznék hozzá, hogy annak ellenére, hogy nem egy krónikás sztorival van dolgunk (noha a huszadik Fantom néhány képsor erejéig feltűnik), a hangulata meglehetősen krónikásra sikeredett, elsősorban talán a helyszínnek köszönhetően. A szörnyeteg a Frew kiadó 1499. számában olvasható (2008-as megjelenésű), bár a történet nem ennyire újkeletű. Mint ahogyan maga a téma sem, hisz mint azt Jim Shepherd (Frew) az eredeti kiadás elő- és utószavában taglalja, az emberfeletti képességekkel, emberfeletti erővel rendelkező lények jelenléte nem épp ritka a filmvásznon, a képregények világában meg aztán pláne. Persze ne feledjük, ez egy Fantom-képregény, tehát túl magasra azért nem emelkedünk. A rajzokat Heiner Bade alkotta, akivel (ha emlékezetem nem csal) most találkozhattok először itt a HZs-n, de minden bizonnyal nem utoljára. A magyar borítót ismét Galen készítette, a fordítást pedig jómagam. Mindennemű észrevételt szívesen fogadunk a fórumon!
K.A.P.I.
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Apró technikai malőr (elvesztettem a szerverről, és fogalmam sincs, hol lehet a gépemen) miatt felcseréljük az e heti és a jövő heti F4-eket, így ma a Millar-Hitch-éra következő darabjával, az 556. számmal folytatjuk hetente jelentkező Fantasztikus Négyes-rovatunkat.
K.A.P.I. elszabadult Alaszkában, aminek rögtön a füzet legelején kirobbanó következményei vannak az amerikai légierő ottani bázisára nézve. Túlméretezett bolygóvédelmezőnk azonban itt nem áll meg, és miután sorra fedezi fel a rendszereit és azok működési elvét, egyre sebesebb iramban kezdi permanensen leszerelni a világ hadseregeit. Közben az amerikaiak sem tétlenkednek, és megpróbálják összekürtölni az ország szuperképességű lakosságát egy össznépi robotbontásra, azonban egy nemzeti színűre festett gép még őket is akkora ámulatra készteti, hogy kénytelenné válnak az állukat a földön keresni. Más testrészeikkel együtt.
A világ legnagyszerűbb szuperhőscsapata (nem, nem a Bosszú Angyalai, ők rég nem azok, és nem is a JLA, az egy másik univerzum) persze ezt nem hagyja annyiban, és a jeges pusztákon ők is szembeszállnak K.A.P.I.-val, ám Alyssa Moy mechanikus csendőre a jelek szerint alaposabban lett összehegesztve, mint azt a saját készítője hitte volna...
Ismét én - ötvenedszer
- Írta: Aldarion
Újfajta dicsőség
- Írta: elwood
Sziasztok!
Bár a 12. résszel a múlt hónapban a fősztori befejeződött, az IDW Kiadó Dicsőség Megatronnak című sorozatának és - egy Marvel-füzetből vett idézettel élve - a Transformerek történetének még nincs vége. Az elkövetkező négy részben mindig két rövidebb történettel fogtok találkozni, amelyek az egyes szereplők Dicsőség Megatronnak előtti, illetve azt követő életét hivatottak bemutatni. Ezek részben betömnek olyan lyukakat az eddigi cselekményben, aminek részleteire nem derült fény, részben pedig tovább viszik a történetet egy négy hónap múlva induló, új "ongoing", azaz folyamatosan megjelenő sorozat felé. Ennek a sorozatnak az új dizájnjából nyújt némi ízelítőt a hosszas kihagyás után visszatérő rajzoló, Don Figueroa, egy Simon Furman által írt kis történetben, ami Optimusz és Acélfej közti, olykor ellentmondásos viszonyból mutat meg valamit. A füzet másik epizódja Üstökös vívódásaiba enged betekintést, aki már nem annyira védelmezője Megatronnak, mint az előző részben volt, viszont nem is teljesen az az önző áruló, akinek megismertük. Most viszont olyan hatalom birtokába került, ami még nagy veszélybe sodorhatja az univerzumot. A részletek a tyranttal készített honosításból derülnek ki.
De ezzel még nem ért véget a mai frissítés, mert még két kis apróságot is tartogatunk a számotokra. Az első, hogy végre eljutottunk odáig, hogy frissítsük a matinét. Így végre folytatódnak az apró, szőrös idegen, ALF kalandjai. És számíthatunk rá, hogy ebben az epizódban is sok kalamajkát fog okozni a Melmekről származó éhenkórász.
A másik extrát a mai napra Ben Reilly prezentálja nektek, aki folytatta a Hzs Tudástár bővítését, és ezúttal a S.H.I.E.L.D. történetének leírásával örvendezteti meg azokat, akik szeretnék a Marvel-univerzumot kicsit bővebben megismerni. Értékeljétek, ha elolvastátok, és mondjatok nyugodtan véleményt a leírásról a fórumon is, hiszen most is alaposan kitett vele magáért.
Utolsó menet... egyelőre
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Három és fél év... ennyi időbe telt, de sikerült. Még 2006 szeptemberében jelent meg a HálóZsákon a Street Fighter 00. száma, aminek a honosításában még olyan nevek vettek részt, mint Micho és Zaj, két, azóta már nyugdíjas éveit élvező alapító. A sorozat sok megpróbáltatáson esett át, míg végül sikerült a CO-Mix háziasszonya, Kendra személyében egy stabil feljavítóra szert tennie, hogy aztán végül kisebb-nagyobb kihagyások, bökkenők és lemaradások árán, de végre most befejeződhessen. Avagy hölgyeim és uraim, íme a Street Fighter első, Udon-féle sorozatának, befejező, 14. száma!
Az előző füzetben ugyebár ott maradtunk le, hogy Vega és Balrog betoppantak Ken eljegyzési bulijára pár haverjuk és néhány bokszer társaságában, ám a bulizással kapcsolatos elképzeléseikkel Ken, Ryu, Sakura és Guile nem igazán értettek egyet. A nézeteltérés tovább folytatódik, és bizony Ken számára elég éles fordulatot vesznek a közelgő események, de legalább Sakura kiróbbanó formába kerül - lásd a mellékelt képet.
A füzettel végre letudjuk a Street Fighter Alpha-trilógia, az első Street Fighter (bármilyen hihetetlen, az is létezett, nem az SFII-vel indult a sorozat, bár játékként a Street Fighter I finoman szólva se volt túl emlékezetes...) és az SFII bevezető eseményeinek képregény-adaptációját, hogy a jövő hónaptól nekikezdhessünk az SFII-játék történeti felvezetése második felének az elmés módon Street Fighter II-nek elkeresztelt sorozatban, amely egy egyelőre meglepetésminivel együtt a következő elég sok hónap második péntekenek frissítésével lesz egyenlő. Úgyhogy öveket becsatolni, Dan-kódot beütni, Hadouken-mozdulatot memorizálni, és nyomás!
Plusz!
Ha már bunyózunk, akkor ne hagyjuk itt abba. Péntek lévén ideje folytatni a Mortal Kombat történetét is a 9.5-ös fejezettel, ahol a fülledt dzsungel után a jeges Szibériában találjuk főhősünket, Tavent, akinek igen kisebb kellemetlenséget okozó nindzsagondjai támadnak anyja egykori földi birodalmi templomának közelében. És ne feledjétek: két hét múlva Mortal-manna fog hullni a kibertérből.
Prédikátor
- Írta: Predash
Írhatnám, hogy végre, itt a várva várt Prédikátor első része, de talán jó pár olvasónak igazi meglepetésként szolgál most ez a képregény. Egy ideje nem titkolt szándékom, hogy elkészítem ennek a hihetetlenül nagyszerű képregénynek a magyar változatát is, melyből már létezett egy korábbi verzió is. És íme, elérkeztünk az első mérföldkőhöz, nevezetesen a felújított, újrafordított és újra beírt változathoz. Készüljetek fel, mert sok van még hátra, és eszméletlenül sok mindent fogtok átélni, ha követitek Jesse Custer kalandjait az elkövetkező 65 rész – és néhány különszám – során.
Brutális, morbid, nevetséges, vicces, szomorú, drámai, érzelmes, és nem utolsósorban épp oly társadalomkritikus, mint ahogy átadja az amerikai álom életérzését. Természetesen csak 18éven felülieknek ajánlott a Prédikátor, ám nekik melegen. Olvassátok tehát a 7 részes kezdőtörténet első, duplahosszú számát, aki kellően érettnek hiszi magát, és továbblép, átlát a brutalitáson, egy életre szóló élményben fog részesülni. Akit pedig a képregényben szereplő két dal jobban is érdekel, látogasson el a fórumra, ahol egy kicsit többet is megtudhat róluk. ;) A történet fordítását Zozinak köszönhetitek.
Az oroszok nem a spájzban vannak
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A két héttel ezelőtti szerverhergelés miatt elmaradt a Macskanő, de a héten végre zavartalanul mehet tovább a sorozat. Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Holly, Selina Kyle, az eredeti Macskanő tanítványa és utódja éppen próbálta tartani a frontot az East Enden Selina távollétében, amikor belefutott egy eléggé kerge bűnözőjelöltbe, aminek az lett a vége, hogy a nyakába szakadt a rendőrség, egy nyomozó pedig a nyakaskodása folytán nyakvesztetten fejezte be pályafutását.
Bár Selina is a helyszínre érkezik a mostani epizódban, ős se nagyon tudja megakadályozni, hogy szó szerint körbepofozzák a védencét, ráadásul az orosz páros, Sarló és Kalapács (aki valami megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan ok miatt nem olvasná a sorozatot: igen, tényleg ez a nevük) sokkal erősebb és megállíthatatlanabb, mint az első összezördülésükkor. És a kommandósok se könnyítik meg a dolgot, sőt, a füzet végére Selina helyzete gyakorlatilag teljesen kilátástalanná válik...
F4... másképp
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A következő négy hónap első hétfőin egy új F4-minit fogtok tudni olvasni az oldalon, mégpedig egy kifejezetten szokatlan példányt. Az Instabil molekulák címet viselő, négyrészes sorozatban egy újabb Eisner-díjas képregényt köszönthetünk, amivel kicsit most megnöveltük az egy hónapra eső, új, díjnyertes sorozatok számát az oldalunkon. A mini írója James Sturm, akinek a neve valószínűleg sokaknak nem lesz ismerős, legfeljebb a tavaly kirakott Houdini-képregény hátsó borítójáról. Sturmról sok mindent el lehet mondani, de a mostani sorozat kapcsán a leglényegesebb az, hogy ő azok közé az alkotók közé tartozik, aki a képregényre inkább tekint művészeti ágként, mintsem a szórakoztatás eszközeként. Az általa alapított Center for Cartoon Studies is inkább tekinthető képzőművészeti stúdiónak.
De hogy mit keres egy ilyen ember akkor egy Marvel-sorozaton? Jó kérdés. Sturm sorozata a legkevésbé sem tekinthető szuperhős-képregénynek. Sokkal inkább egy korrajz az Amerikai Egyesült Államok ötvenes éveinek végéről, amikor a hidegháború teljes gőzzel tombolt, és az országban lassan kezdtek kiütközni a mélyre ható társadalmi változás jelei. Már léteztek a beatnikek, a feminista mozgalom küszöbén álltak, és a klasszikus, konzervatív családmodell már lassan érezte, hogy a léte kezd veszélyben forogni az úgynevezett modern felfogások által. És mindennek a közepén található Susan Sturm, az öccse, Johnny Sturm, Sue barátja, Reed Richards, és Ben Grimm, a New York-i bokszedző.
A vezetéknevek nem véletlenül módosultak, és nem véletlen az egyezés sem az alkotóéval. Amint azt mondtam, ez egy különleges sorozat. Aminek kicsit több köze van a valósághoz, mintsem a Jack Kirby és Stan Lee által alkotott legendához. Így aki pörgős akciókat vár, az ne is kattintson az első rész linkjére. Aki viszont szereti a komolyabb témákat, vagy kíváncsi arra, hogyan lehet keverni a Berlin-féle realista társadalomrajzot egy színes jelmezes szuperhős-sztorival, az mindenképpen lapozzon bele.