Még évekkel ezelőtt volt nálunk egy meglepően népszerű gyereksorozat a Marvel háza tájáról, amelyben a Fantasztikus Négyes kedvenc csemetéje, Franklin Richards keveredett mindenféle (általában négyoldalas) kalandokba. Ebből a szériából minden létező sztorit elkészítettünk magyarul… ám az utolsó részletét nem igazán tettük ki. Nagyrészt azért, mert a negyedik házi gyártású tpb-nkbe mindössze két füzetnyi újdonság jutott a megszokott néggyel szemben. Ez volt a késlekedés oka is, közel másfél évet vártam arra, hogy hátha folytatják, aztán meg egyszerűen elfelejtődött.

De most, napra pontosan négy évvel az előző kötet megjelenése után megismerhetitek végre a negyedik Franklin Richards-kötetet abban a formájában, ahogy még 2009-ben készült. Benne természetesen újabb kalamajkákkal, újabb turpisságokkal és vadonatúj ellenségekkel Franklinnek. Reméljük, kellemes kikapcsolódást jelent majd így, az első karácsony utáni napon.

Akárcsak a mikulásnap, lassan a december 25-e, karácsony első napja is egyet jelent egy bizonyos sorozattal itt, a HálóZsákon. Néhány éve kezdtünk bele Paul Dini saját figurájának, Szán Csengének a történeteibe, és ma egy újabb füzettel bővítjük azokat. (Amúgy a pont 365 napos szünet miatt érdekes látni, hogy majdnem 1000 cikkel bővültünk egy év alatt, ami ahhoz képest, hogy még mindig létszámhiánnyal küszködünk, egész jó.)
A második sorozat második számában egy oknyomozó írót kísérhetünk el, amint a Télapó rejtélyes kísérője, vagyis Csenge után kutat. Találkozhatunk majd szemtanúkkal, akik különböző korszakokban futottak össze a hosszú életű manólánnyal, aki a megszokott grincses hangulata helyett itt az igazi Télapó-csemete oldalát mutatja, hogy elhozzon pár karácsonyi csodát nekünk, olvasóknak egészen a vadnyugat korszakától napjainkig. Hogy megérintse még egy ember lelkét, aki immár teljes egészében átérezheti a karácsony szellemét.
És ha már a karácsony szellem… a második történetben átugrunk Texasba, hogy megnézzük, miként ünnepelné meg pár duhaj prérifarkas ezt az ünnepet Mutánsfalva leghíresebb (meg igazából egyetlen) krimójában.

Feliz navidad!

Avagy kellemes karácsony… előtti napot mindenkinek! Az amerikai filmekkel ellentétben kis hazánkban az a szokás, hogy 24-én este ajándékozzuk meg szeretteinket, mi viszont egy kicsit előbbre hozzuk ezt az alkalmat… hogy még legyen ideje mindenkinek a hagyományos halvacsora (vagy ami éppen szokás) előtt ráhangolódni kissé az ünnepi hangulatra.
Mai füzetünk ugyanis a szokásos Marvel-különszám helyett egy régimódi karácsonyi mese 1957-ből… amikor a Marvel-hősök még nem is léteztek!
(Amúgy a Marvel azért maradt el, mert nincs. A cég nem adott ki tavaly és idén sem. Náluk nincsen karácsony.)
A történetünk Charles Tazewell egyik (talán úgy-ahogy ismert) hőséről, a Pöttöm Hóemberről szól és arról, hogy miként mentette meg jó pár lelkes városlakó közreműködésével a karácsonyt, hogy annak szelleme vidámságot és örömöt hozzon a világ minden lakója számára. A kiadvány az összefogás története, amely elmeséli nekünk, miként szereztek egy városka lakói elég havat ahhoz, hogy megépíthessék az az évi Pöttöm Hóemberüket, akire aztán hatalmas feladat hárul, ám szerencséjére továbbra is számíthat a barátaira annak kivitelezésében.

Ezzel a kedves kis történettel kívánunk mindenkinek nyugodt szentestét, szép ajándékokat, finom étkeket és sok-sok vidámságot az összes olvasónk cukorszívébe!

Habár már idén januárban tudtam, hogy ez lesz, meg kell valljam, az idei Oz-adaptáció utolsó füzete eléggé kicentizve kerül ki, hiszen idén ez az utolsó úgymond „normál” frissítéses nap, mielőtt átállunk (a sajna kissé visszafogott) ünnepi módra.
A Dorka és a varázsló Oz birodalmában nyolcadik számában egy tárgyalásnak lehetünk szemtanúi Oz-módra, amelynek a vádlottja nem más, mint Heuréka, akit azzal gyanúsítanak, hogy elfogyasztott egy aranyos törpemalacot vacsorára. Igazi tárgyalótermi dráma vár ránk ebben a történetzáró füzetben, amelyben eldől a mogorva kiscica sorsa és megtudjuk, hogy hőseink miként kerülnek ismét haza.

Sziasztok!

Üdvözlünk mindenkit a 2013-as év utolsó délelőtti frissítésén… amely történetesen az idei utolsó múzeumos tárlatfrissítést takarja egyben.
Múzeumunk erre az évre már cask egy kiadvánnyal tartozik, mégpedig az Egmont 1991 decemberi Mickey mouse magazinjával, amelyben természetesen a karácsony és a tél dominál. Annyira, hogy rögtön a legelső kaland egy karácsony esti hóviharról szól és arról, hogy ez a természeti esemény miként hozza ismét össze a teljes Kacsa-famíliát egy kis közös ünneplésre. Ám a tél ennél zordabb arcát is mutatja majd Donaldéknak egy nem tervezett kirándulásnak hála.

Jó olvasást a füzethez, és ne feledjétek: jövőre ugyanígy jelentkezik a Múzeum, amely továbbra is repeső szívvel várja az olvasói felajánlásokat 300-600 dpi felbontásos (remény szerint körülvágott) szkennek formájában!

Mai Star Wars történetünk kezdete Ki-Adi-Mundi gyermekkorába repít vissza bennünket. Kiderül, hogy a Cereán sem fenékig tejfel az élet, valamint az is, hogy a bosszú nem jedihez méltó dolog. Ez a történet a Prelude to Rebellion füzetekben jelent meg folytatásokban, a gyűjteményes kiadványban pedig a végén kapott helyet. A borítógalériával és a hátsó borítóval most már teljes a kötet. Jó olvasást!
Recsi/Galen

(Ha nem látjátok a kötet végén a sztorit – ami esélyes, mert vasárnap szinte biztos, hogy nem fogok ráérni délutánig –, írjatok a fórumba. Valamelyik tagunk, akinek van központi szerverhozzáférése, majd átmozgatja a helyére. – tg)

Sziasztok!

Kedves olvasók, a Nyugati part Bosszú Angyalainak 17. részével elérkeztünk végre ahhoz a történethez, amit a sorozat kezdete óta a legjobban vártam, és a leginkább meg akartam nektek mutatni. A mostani az első része az egyik személyes kedvenc történetemnek, az első igazán nagyszabású nyugati parti sztorinak, aminek messzemenő következményei lesznek. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az előző részben láthattuk, hogy Pym élete rossz irányba fordult, és ami Tigrának boldogság, az csak tetézi az ő gondjait, valamint a Forgószéllel történt beszélgetése sem adott hozzá a jó kedvéhez. A jó doktor annyira elkeseredik, hogy végzetes döntésre szánja el magát: a végső lépésre.
Közben a Bosszú Angyalai úgy döntenek, hogy talán ideje lenne meglátogatni Tűzmadarat – aki az egyik kedvenc szereplőm – és felajánlani neki egy helyet a csapatban. Talán már nem haragszik úgy Sólyomszemre a múltkori miatt, nem igaz? De hiába utaznak el hozzá, mindenhol csak a hűlt helyét lelik. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, rajtuk üt egy rakás szuperellenség, és amikor eloszlik a füst, hőseinknek már csak a hűlt helyét találjuk…
Remélem, nektek is tetszeni fog az a rész, egy nagy történet első fejezete. Jó olvasást!

Az ünnepek szellemében című sorozatunk folytatódik…

Esküszöm, nem így terveztem, de valahogy ez a karácsony előtti hét ilyen. Amúgy is állítólag egyes megkeseredett, szenvtelen, lelketlen emberek nem kedvelik ezt az ünnepet, szóval ők talán örülnek is a kissé „keményebb” felhozatalnak. :-)

Ma ismét Aldariont pótolom amúgy, aki transformerses tettestársával egy újabb sorozatba kezdett bele: a Resident Evil című magazinról van szó, amely még 1998-ban jelent meg a WildStorm gondozásában. (A stúdió ekkor még bőven az Image egyik részlege volt.)

A magazin szempontjából három fontos dolgot muszáj kiemelni:
— Mivel 1998-ban jelent meg, ezért összesen kettő darab játékból meríthetett, nevezetesen az RE1-ből és RE2-ből. (A railshooter sorozatot senki se veszi komolyan, még a japánok sem.) Ennélfogva Wesker és Ada itt az írók tudomása szerint igencsak halott.
— Aki nem ismeri a játékokat (vagy nem olvasta a Magyarországon is megjelent három Resident Evil-regényt), az valószínűleg szinte egy mukkot sem fog érteni belőle. A sztorikban rengeteg háttérinformáció lesz majd, de szinte minden történet (a magazin egy antológia) a két játék valamelyik apró jelenetét bővíti ki.
— Aki a franchise-zal csak a film formájában találkozott, annak részvétem. Részemről imádom a filmsorozatot, de az első részt leszámítva nyomokban sincs köze a játékokhoz. A két animációs film pedig jóval (közel tíz évvel) az itteni események után játszódik.

Ha sikerült nem elvennem a kedveteket, akkor jó olvasgatást hozzá. :-)

Sziasztok!

Múzeumunk idén utoljára frissíti mindenki kedvenc hálószövőjének tárlatát, és úgy gondoltuk, hogy erre az alkalomra egy igazi különlegességet osztunk meg mindenkivel.
A képregények világában közismert, hogy egyes világok vagy sorozatok szereplői gyakran bukkannak fel egymás sztorijaiban. Hol egyszerű vendégszerepre, hol teljes crossoverként. Ám mindeddig kevesen tudták, hogy Pókunk egy alkalommal a téri-idő szövedéke mellett egy dimenzióugrást is végrehajtott. Ez volt az az eset, amikor a falmászó végigfutott az Aperture Science akadálypályáján anélkül, hogy akár egyszer is használta volna az ehhez elméletileg szükséges dimenziómanipuláló eszközt. Nem csoda hát, hogy a létesítményt felügyelő mesterséges intelligencia egy idő után megunta a ténykedését és egy módosított, speciális négyszögletes portál segítségével visszatoloncolta hősünket a saját világába, hogy az folytathassa gigászi harcát a diszkódivat visszatérése ellen.

A mai számmal, A trónörökös meséjével (melyet Tony DePaul és Hans Lindahl jegyez) szeretnénk boldog karácsonyt kívánni a HZS minden olvasójának. Jövőre ismét találkozunk!