Sziasztok!

Sokat vacilláltam azon, hogy a délelőtti frissítésekben megint tematikus hetet tartsuk-e, ám végül úgy voltam vele, miért ne? Akad ugyanis itt egy francia középkori thriller, aminél talán jobb is, ha egyben letudjuk, mert az izgalomfaktor még frissen a legmagasabb.
Szintén jó apropója, hogy ezt a sorozatot tartom életem egyik legnehezebb fordításának, amibe közel tízszer annyi munkaóra ment, mint szinte bármi másba. És ha már a héten megy ki a NewGenen az a füzet, ami azóta átvette a leglassabban elkészült fordításom címét, hát legyen most itt az elődje.

A Harmadik testamentum című, négy album hosszúságú francia sorozatról van szó, ami kicsit olyan, mint a Rózsa neve (abból a szempontból, hogy középkor, nagyon erősen szerepel benne az egyház, egy pap nyomoz, aki ráadásul Sean Connery), kicsit olyan, mint a Bíbor folyók 2… szóval összességében talán mondhatjuk, hogy egy vérbeli európai sztori. Aminek a középpontjában egy valós történelmi alak (Marbourgi Konrád)… iiigen erősen átírt változata található, aki a következő négy nap és több mint kétszáz gyönyörűen megrajzolt oldal során egy roppant veszedelmes keresztény ereklye nyomába ered.

A hónap utolsó vasárnapja van, így most megint átveszem a terepet Aldariontól, hogy felidézzem kicsit a kilencvenes évek eleji vasárnapi Disney-matinékat. Természetesen nem mással, mint az egyetlen, már-már olvasottnak mondható Disney-sorozatunkkal, a Dagobert bácsi életével, ahol most – és ezzel tuti világelső vagyunk a közlés sorrendjében – a 3b. jelű fejezet következik. Amúgy azért 3b a száma, mert Rosa a sorozat megalkotása után készítette, utólagos köztes fejezetként. Lesz még ilyen, nem egy.
Habár tény, hogy a sorozat abszolút csúcspontja a nyolcadik fejezet lesz, nekem mégis a mostani a személyes kedvencem. Ez a rész abszolúte a humorra erősít úgy, hogy közben egy roppant nevezetes történelmi esemény köré építi fel az egész cselekményét. Mégis a rengeteg elrejtett, visszatérő, képi és verbális humor az, ami miatt imádtam olvasni, imádtam fordítani és most imádom megosztani a nagyközönséggel ezt a teljességgel lökött, mégis bizonyos módon roppant grandiózus fejezetet. Remélem, olvasni is legalább olyan jó lesz számotokra.
(Amúgy feltűnt valakinek, hogy a kedd reggeli és a tegnapi hírhez mennyire hasonló képek kerültek fel?)

Sziasztok!

 

A mai frissítésünk kissé megcsúszott, aminek az okai egy halott router és a tény hogy szombat van. Nem kell zseninek lenni, hogy tudjuk 1+1=2, de aki nem érti a fentebbi összefügést, annak kérésre szívesen kifejtem...

 

De hogy nem a magam bajával untassalak titeket, inkább ugorjunk arra a részre, ami valószínűleg jobban érdekel mindenkit, méghozzá a mai füzetünk témájára. Mint az már a címből is sejthető, ma befejeződik az elmúlt hetekben útnak indított minisorozatunk, a Robert E. Howard történetén alapuló Becsületbeli ügy.

 

Miután Cormac búcsút vett a muszlimok kegyelmére bízott harcostól, és annak kínzómesterektől kimentett szerelmétől, hősünk útnak indult, hogy felkutassa orvul meggyilkolt urának hóhérait. A feladat nehéz, egy erőd és annak minden harcosa áll az ír lovag és célpontjai között, ám a vakszerencse a bátrakat kegyeli, így nem kevés véráldozat és rengeteg ellenfél elveszejtése után végül eléri célját, és bosszúja beteljesítése közben még azt is be látja, hogy a Becsület a muszlimok számára sem is ismeretlen fogalom...

Marvel tekintetében a hét eleji modern sztori után most alaposan visszaugrunk az időben, egészen a hatvanas évekig. Ma a Fantasztikus Négyes 16. száma van soron, amelyben először teszünk egy kiruccanást a Mikroverzumba. Ehhez a csapat igénybe veszi a hangya segítségét is, akivel kapcsolatban a cég akkortájt komolyan és őszintén hitte, hogy egy felkapott és híres szuperhős válhat belőle. (Később az ötletet a Hanna—Barbera átvette és Atom Anti néven készített belőle egy sajnos elég rövid életű sorozatot, pedig a műsor már Mormogiék miatt megérte.)
Természetesen a mostani számban sem maradhattak el az egyénre szabott baljóslatú jóslatok és mindenféle fura kalandok, ám a füzet igazi vonzerejét talán mégiscsak a főgonosz adja, meg az, hogy miféle világ lehet az, ahol saválló halak fejlődtek ki.
Mint már megszokhattátok, Peter P volt az, aki beírta nekünk a füzetet a saját gyártású, HD felbontású szkenjébe.

Sziasztok!

Folytatjuk a Múzeum kisebbeknek szóló tárlatainak bővítését, ugyanis ma délelőtt a Mickey Mouse magazin 1991. augusztusi füzete van soron. Benne egy olyan kezdőtörténettel, ami a megjelenésekor sok kisfiúnak lehetett a kedvence, ugyanis Donald egy meglehetősen őrült, ámde vicces, és marha nagy tempójú versenyben vesz részt benne, mellyel megnyer egy sereg serleget, de nem lesz ezzel teljesen elégedett. (Heh.)
Persze ezen túl lesz még itt egy kis kergetőzés pár hegyi oroszlánnal, megtudhatjuk, hogy a tápláléklánc közepén nem jó, ha valaki túlságosan erőlteti a komiszságot, illetve elviszünk egy igencsak különleges küldeményt is, a Kasszafúrók legnagyobb örömére.

Sziasztok!

És eljött az utolsó friss délelőtti frissítéses sorozat napja, amely egyben egy új múzeumi állandó kiállítás első eleme is egyben. Ugyanis olvasóinknak és némi kutakodásnak hála előkerültek a még Knetre is feltett réges-régi Rózsaszín Párduc-szkenek, amikre aztán sikerült némileg helyrepofozni a modern PhotoShop-szűrők által.
Némileg.
Mivel a Múzeumban igen fontos helyet foglalnak el ezek a régi, gyerekeknek szánt sorozatok – lévén, hogy ezek viselték a legrosszabban az időmúlását –, így örömmel jelenthetjük be, hogy ezzel a módszerrel sikerült talán olvasható formába hozni az első 31 számot, amelyből most természetesen az elsőt tesszük elérhetővé a nagyközönség számára.

Ugyanakkor FELHÍVÁS!

Sajna a PhotoShop sem képes a csodára, és a régi alapanyag igazából eszméletlenül rossz, az egyetlen igazán pozitív eleme, hogy az oldalak nagyon szép egyenesek. Ezért ha valaki rendelkezik némi szkenelői alapismerettel, megfelelő szkennerrel és persze a sorozat füzeteivel, nagyon megköszönnénk, ha be tudná húzni őket 300 vagy még inkább 600 dpi-ben. Sajnos a kapacitásunk véges, ezért még muszáj hozzátennem, hogy ezen felül szükségünk lenne a behúzott oldalak körbevágására és kiegyenesítésére, mert csak a szkriptelt feljavítás fér bele az időnkbe. (Szépen méretre vágott, de amúgy abszolút nyers szkenekre már van egy jó módszerünk, a holnapi múzeumos vagy a múlt heti BSZT is így készült.)

Sziasztok!

 

A mai nappal befejezéséhez érkezett a Mars hadura című szériánk első mellékága. A Barsoom bukása ötödik fejezetében csúcspontjához ér az orovarok túlélésért vívott harca. Míg Van Tur Bor tábornok, aki az évezredes hierachiával szembefordulva mindent feláldozott, hogy megvédelmezzen egy maréknyi túlélőt, a végsőkig harcol, hogy biztosítsa a Horz falai alá gyűlt menekülteket, addig Tak Nan Lee is rákényszerül hogy megvívja a maga harcát, miután az Atmoszféra-gyárba érkező Xan Mu Xar jeddak végre felfedi a terveit, amelyben rövid és meglehetősen kellemetlen szerepet szán a vörös bolygó létfentartásán fáradozó tudósnak. Azonban egy váratlan fordulat minden tervet felborít, és az orovar tudós új lehetőséget kap álma megvalósítására. A kérdés már csak az, mely népek maradnak fenn és melyek tűnnek el a történelem süllyesztőjében? Jó olvasgatást!

Sziasztok!

A nagy tesztoszterondömping után a mostani délelőtti frissítéssel némileg nyugodtabb vizekre evezünk. A hét második új sorozatában (amelynek honosított változata sajnos mindössze két kötetből áll) egyértelműen a humoré a főszerep, lévén, hogy a francia Szőkék című sorozat nem másról szól, mint hogy képregényes formába önti a szőkés vicceket. Amik a jelek szerint igencsak nemzetköziek. És abszolúte nem polkorrektek, de hát pont ez a szép a viccekben. (Különben is, ha az ember egy jó zsaruviccet akart hallani, mindig csak egy rendőrt kellett megkérnie rá. Lehet, a szőkésekkel is így van?)
A kötetet Scuderiafan fordította le még anno a CO számára, melyet természetesen az oldal háziasszonya öntött képi formába. Reméljük, így, a nyári szünet vége felé, jólesik majd egy kis… univerzálisabban fogyasztható francia humor.

Az alternatív Japán után most kicsit messzebbre megyünk, ugyanis megint kilátogatunk Novához az űr mélyére a Nova v4 16. számában. Amelyben Novának igencsak zöld gondjai akadnak egy sereg skrull formájában. Ám egy abszolúte váratlan helyről hirtelen igencsak hathatós segítséget kap egy Kl'rt formájában, aki esküszöm, azért szerepel itt, hogy az írópáros megmutassa, valójában a galaxis egyik legkeményebb alakjából csináltak bohócot folyamatosan negyven éve az írók, mert nem tudták, hogyan használják fel az adottságait.
És mindez még csak egy eléggé szövevényes kalamajka első felvonása csupán. Nova ugyanis olyan híreket kap, amelyek igencsak gyors mozgásra késztetik.