A mai délelőtti frissítés a Sealed Galaxy című magyar Dragon Ball-dódzsinsi harmadik fejezete, benne még több bunyóval, és a DB-re jellemző főboss új formájával. (DB-ben kötelező átalakulni egy harc alatt a DBZ óta. :)) Jó olvasgatást!

Sziasztok!

Nem tudom, az ifjabb nemzedék hogy van ezzel, de egy gyerek életében nagy kalandnak számított annak idején a falun tölteni a nyári szünet egy részét. A saját kis Tüskevár-kalandunknak tekintettük. (Persze ez a városi kölykökre vonatkozott, a falusi srácok meg talán a Városba mentek nyáron világot látni a'la Tamási Ábelje mintájára.) Persze először nehezemre esett megválni a számítógéptől (Zx Spectrum), a tévétől (MTV1 és ha jó idő volt bejött az MTV2 is és a helyi adók), na meg a délutáni focimeccsektől a „grundon”. Viszont a kényelem feladását pótolta az új dolgok felfedezése, vagy épp fura mód a „szabadság érzete”. A munka és a hancúr mellett az amúgy mindig gondokkal járó étvágyát is meghozta a friss levegő az emberpalántának. Nagyanyám cseppet sem főzött jobban, mint az otthoniak (bár ezzel nem szeretném a konyháját becsmérelni, isten nyugosztalja) mégis úgy él az emlékeimben, hogy olyan jót még sehol sem ettem.
Ezután a gyermeki ártatlanságot és a naivitást előbb vagy utóbb egy erős furkósbottal jól agyonütik. Csak a rövidebb vagy a szerencsések esetében hosszabb emlék marad, a mélabús nosztalgia, de legalább ezt nem veheti el senki tőlünk. Na, körülbelül ez vár bennünket az Egy nyári vakáció című rövid, aranyos kis képregényben.
Figyelmeztetés: nyomokban Pókembert tartalmaz!

A kötet egy kis ideig csak a főoldalról érhető el, a hét folyamán kap csak helyet az Egyéb kategóriában. – HZs

Aldarion bizonyos okokból kifolyólag nem tudta megírni a mai hírt, úgyhogy erre a hétre én veszem át a TransFormers kirakási teendőit.
Augusztus első vasárnapjára az IDW-féle v2-es ongoing tizennegyedik számát irányoztuk elő, amelyben Ultra Magnusz dolgokat néz. Komoran.
Amire sok oka van, például az, hogy az előző füzet végén egy ember egy roppant Megatronnak látszó tárggyal egy igen termetes lyukat lőtt Űrdongóba. És mert a helyszínre siető emberi és Autobot csapatokat apró fecnikre lövik egy rakétával. Ráadásul a jelek szerint Costa olvasta az akkoriban megjelenő X-Men füzeteket, mert egy az egyben lenyúlta a Humanity First! nevű mozgalmat, még a szövegük, módszereik és kifogásaik is ugyanazok.
És a gondok igazából még el sem kezdődtek igazán az Autobotok számára. Ó, nem. A következő füzetekben ellenségeik kicsit komolyabb eszközöket is bevetnek az instakill és szinte felfedezhetetlen orgyilkosoknál.

Sziasztok!

A héten kétszer is utaltam arra, ami ma következik: folytatjuk a hatvanas évekbeli, klasszikus Lee-Ditko korszakot az Amazing Spider-Man 13. számával. Ebben a számban egy új klasszikus ellenfél tűnik fel, akinek a megjelenése még viszonylag aktuális a Kingpin kiadó Hihetetlen Pókemberéhez képest, ugyanis az első Mysterio debütálásának lehetünk szemtanúi. Akit ugyan mára az egyik legbénább ellenfélként tartunk számon, ám ebben a történetben meglepően zseniálisan áll hozzá Pókember lenullázásához. Komolyan. Talán a sorozat eddigi életének egyik legnormálisabb és legsikeresebbnek mondható tervét készíti el, amit Ditko (és Lee) annyira jól kidolgoztak, hogy egy iszonyatosan erőltetett mozdulattal tudtak csak kimászni belőle Pókember javára.
Ahogyan az összes eddigi klasszikust, ezt a füzetet is Usagi Yojimbo írta be, hogy minél többen megismerhessétek eme kezdeti kalandot.

A mai történet előző része réges-régen jelent meg, úgyhogy ideje folytatni a 10., jubileumi számmal, mielőtt a Disney újraírja a messzi-messzi galaxis történelmét. Visszatérnek a klasszikus szereplők, köztük egy réges-régen halott jedi is (úgy látszik mostanában ilyen halottvisszatérős napok vannak). Bár ez nem teljesen igaz, de legalább figyelemfelkeltésnek jó. :) Mindenkinek jó olvasást kíván: Kendra/Recsi/Galen

Sziasztok!

Mint nem egyszer az elmúlt hónapokban, most is két egymást követő napon két új Pókember-füzetet teszünk ki a nagyközönség számára. Mivel ez a mostani a délelőtti frissítés, így természetesen most a Múzeum bővül egy újabb darabbal.
A mai füzetben Pókember társadalmi munkásságát helyezzük előtérbe. Mint sokan tudjátok, az amerikai egészségügyi minisztérium kifejezett kérésére Pókember szerepelt egy drogellenes reklámban, melyet a Marvel jelentetett meg, és amelyhez felkérték Pókfej régi barátját, Harry Osbornt (aki lassan többet hal meg és támad fel, mint az apja), hogy játssza el a drogfüggő szerepét. Mivel a kampány eléggé sikeres volt, így a minisztérium legközelebb már magához Pókemberhez fordult, hogy segítsen nekik a dohányzás visszaszorításában, amelyhez leforgattak egy reklámfilmet.
Az amerikai közszolgálati, pláne egészségmegőrzéssel kapcsolatos reklámokról tudni kell, hogy alapvetően sokkterápiát alkalmaznak. (Aki nem hiszi, itt van egy, ami sokáig ment a tévékben.) Ezért Pókember is erőteljes módszerekkel veszi fel a harcot a bagó ellen: bárkinek a szájában meglátott egy cigit, kiütötte azt, esetenként az illető pár fogával egyetemben.

 

Ezen a forró nyári napon egy kis üdítően romantikus, nyomokban lányrablós, kalózos történetet szolgálunk fel a Fantom krónikájából. Mégpedig ezúttal az 1700-as évek elejére tekintünk vissza, amikor is a 9. Fantom nem mindennapi körülmények között megismerkedik egy bajba jutott, igazi makrancos fiatal hölggyel, Miss Flame Stanbury-vel. De Fantomunknak nincs könnyű dolga, a makacs lány "betörése" mellett meggyűlik a baja a rabszolgakereskedő kalózokkal, és a Vándorló Szellem útja egészen Jamaicába vezet, ahol az ifjú Flame a zsarnok kormányzó ellen lázad, hogy megmentse apja, Sir James Stanbury életét, akit igaztalanul zártak börtönbe. Ezt az extra hosszú, 45 oldalas történetet a nagyszerű Norman Worker írta, és Georges Bess rajzai teszik látványossá. Jó szórakozást!

Sziasztok!

Amíg tart a nyári szünidő, igyekszem minél több Disney-képregényt kitenni, hogy az elvileg megcélzott korcsoport minél több tagja megismerhesse, miken nőtt fel sokunk több mint két évtizeddel ezelőtt. (Hiába, nem csak Farek vénül közöttünk, bár neki van a legnagyobb előnye ebben.) Ennek keretében ismerkedhettek most meg délelőtti frissítésünk során a Vidám zsebkönyvek 1990/2-es számával. És előre is elnézést kérünk, amiért az egész olyan, mintha egy lila szűrő lenne rajta… ez volt a legjobb megoldás az eredeti szken ultrasárga oldalainak feljavítására.
Ahogy a múltkor az előző könyv kirakásakor említettem, az olaszok szeretik valamiért az űrlényes sztorikat, és abból is a trash movie-ba illő fajtákat (mondjuk ha már itt tartunk, készítettek is jó pár trash sci-fit a filmiparuk által, melyek között akadnak igazi Zzs kategóriás gyöngyszemek), és ez megmutatkozik az általuk gyártott Disney-történeteken, köztük a mai zsebkönyv első sztorijában.
Szintén az olaszokra jellemző Donald szuperhős alteregója (az amerikaiak egy saját szuperhőst gyártottak maguknak Batman mintájára Darkwing Duck néven), Paperinik, akit a németek Phantomiasnak neveztek el a maguk érthetetlen logikája mentén, vagyis magyarul Fantomkacsa lett. Paperinikről idehaza viszonylag keveset hallani, mert nem gyakran vették elő, de az olaszoknál több száz történetet készítettek vele, és 1993 óta többé-kevésbé folyamatosan van egy saját külön címe is. A mostani könyvben kitett sztorija talán a legelső hazai megjelenése.

Sziasztok!

Múlt héten bemutatkozott nálunk a Kabaman nicknevet választott felhasználónk a saját maga által készített képregényeivel. Mint ott említettem, több kis történetet is küldött nekünk, melyet szétválasztottam, hogy ne egybe menjenek ki. A mai délelőtti frissítésben két újabb szösszenettel gazdagítjuk az itteni galériáját. Az első egy WarHammer 40.000(-re hajazó?) fanfic, amelynek sokak kedvencei, az „ó'kok” a főszereplői a maguk sajátságos beszédmodorukkal és életfelfogásukkal egyetemben.
Van egy sanda gyanúm, hogy sokaknak tetszeni fog majd.
A másik történet egy kissé sajátságos lányiskolába vezet minket. És a sajátságos alatt egy eléggé… szörny-ű sulit értünk.

U.i.: Igen, a mai napon van/volt délutáni frissítés. Ha valakinek nem tűnt fel, az fordítsa tekintetét a jobb oldali oszlopban található két üres dobozra.

A héten Marvel-fronton erősen retro lázban égünk majd, ugyanis két füzetet is kiteszünk a hatvanas évek terméséből. Ezek közül az első a Fantasztikus Négyes 15. száma, továbbra is Peter P közreműködésével.
Az előző füzet egyik tulajdonsága némileg áthat a mostani kalandunkra is, mert a sztori felépítése erősen az ezüstkort idézi, csak ezúttal a szerintem jobbik fajtából, amikor a sztorit egy nagy csattanóra építették ki, de előtte egy nagyon aprólékosan kidolgozott, részletes mesét kapunk felvezetésként. És mi illene jobban egy aprólékos tervhez, mint az egyik legkorábbi füzetben felbukkant Őrült Alkotó, aki annyira perfektül elsajátította az akkor még nem is létező káoszmatematikát, hogy másodpercre pontosan megmondja nekünk, mi történik New York nem éppen pici városában.
Igen, a sztori hihetetlen, de hát ebben a korban melyik nem volt az? Ugyanakkor tanúi lehetünk az alkotók tervezési képességének, amely végül egy igencsak érdekes eseménysorozatba torkollik, amely aztán természetesen úgy végződik, ahogy azt sejtenénk… de mégsem teljesen.
Ja, és igen. Reed Richards 1962-ben előrébb tartott a biotechnológia terén, mint a mi valóságunk az ezredfordulón. Ami csak azért félelmetes, mert ha egy akkori olvasónak mondanánk, hogy az, amit itt csinál, egy nap valóságos lesz, eléggé kitört volna rajtuk a kerge frász.