Sziasztok!

A mai extra vasárnap örömére egy kis ínyencséget hoztunk a hardcore Transformers rajongóknak, ami pedig nem más, mint a klasszikus Marvel éra melett megjelent, Transformers UK 113-114. részei! Egy vendég fordítónk jóvoltából ezzel a sorozattal idén még négy ízben találkozhattok, sajnos a naptár telítettsége miatt, eléggé össze-vissza, de ezzel nem tudunk mit kezdeni. Addig is most átadom a szót a fordítónak:

Hát, sziasztok!

Aldarion megkérdezte, hogy lenne-e kedvem nekem is írni egy rövid bevezetőt, és természetesen volt, csak bajban éreztem magam, hogy miről is ejtsek szót benne. Mert hát az angol füzetek esetében aztán tényleg van miről beszélni… Abban maradtunk, hogy arról írok, hogy miért is ezt a történetet választottam, hogy belecsapjak vele a brit kiadásba. Több oka is van, mindjárt a legelső, hogy jó beavatásnak gondolom a szériába, mivel… szép! Mint majd remélhetőleg ti is látni fogjátok a későbbiekben, az angol kiadás történeteinek képi világa sokáig jócskán elmaradt az amerikai átlagtól, és tetézte mindezt azzal, hogy az alkotók hosszú ideig a játékokat használták modellként a rajzaikhoz. Szerencsére jelen történetszál esetében ilyen problémával már nem kell szembenéznünk, eddigre stabil és egészen ügyes alkotógárda került pozícióba, az első részt mindjárt egy régi ismerős, az első és második generáció amerikai részeibe is besegítő Geoff Senior követte el, akit sokan utálnak szögletes figurái miatt, míg mások nagyon szeretnek dinamikus csatajelenetiért. Itt gyanítom, szeretni fogjátok majd…

A másik ok, amiért a honosítására adtam a fejem, természetesen a sztori. Történetünk a jövőben veszi kezdetét, eseményei visszanyúlnak egészen az animációs mozifilmig. Az űr egy távoli, piszkos szegletében egy furcsa felhívás egy még furcsább lény figyelmét vonja magára. Egy különös fejvadász… Hm… Egy különös szabadúszó békefenntartó ügynök keveredik ezzel bele az alakváltók végtelen harcába. Ő Halálfej, és reményeim szerint sokszor fogtok még vele találkozni. Személyében a harmadik, és legfőbb okát tisztelhetjük annak, amiért ezt a szálat választottam. Egyelőre csak jó szórakozást kívánnék a történethez a magam és Tyrant nevében!

Mit is tehetnék hozzá mindehhez? Talán egy rövid áttekintést az angol Transformers sorozat igazi mibenlétéről. Közületek bizonyára sokan kaptátok fel a fejeteket annak idején – és a Regenerációnak hála – azóta is, amikor a történetekben egy-egy olyan utalást tesznek a szereplők, amik nekünk semmit sem mondanak. Nos a helyzet az, hogy ez Furman mestert dicséri, aki az amerikai kiadványokkal párhuzamosan egy akkoriban csak Angliában megjelenő spin-off sorozatot írt. A sorozat születése voltaképp a brit rajongóknak köszönhető, akik nem elégedtek meg a havi adagokban érkező sorozattal, így hogy az olvasók igényeit kielégítsék a Marvel jóváhagyta egy brit különszál létrehozását. Azonban ennek volt egy komoly hátulütője is: bármi is történik azokban a füzetekben, az nem lehet hatással az amerikai kiadás eseményeire. És itt jött a képbe Furman munkássága, aki tőle telhetően maximálisan körültáncolta a saját lehetőségeit, elképesztő eseményekkel és új szereplőkkel gazdagítva a történet folyamot, amik azonban számunkra homályban maradtak, mindaddig, amíg át nem vette a stafétát az amerikai sorozat írásában is. Ebből kaptok most némi ízelítőt. Jó szórakozást!

Hosszas kihagyás után múzeumunk folytatja a világ legismertebb hálószövőjének kalandjait.
Legutóbb ott tartottunk, hogy a falmászó diszkóbanda elleni hadjárata kissé megakadt, amikor hősünket egy dimenzióörvény magával ragadta egy idegen világba. Így nem sejtette, hogy időközben odahaza ellenségei kihasználták pillanatnyi távollétét és egy újabb taggal bővítették a hetvenes évek neon- és sztreccsdivatját visszahozni próbálók sorát. Mégpedig egy nővel, hogy így megnyerjék maguknak a szebbik nem tagjait is. Bizony, komoly megpróbáltatások vártak a közkedvelt és barátságos hősre ebben az időszakban.

Ma van pontosan 113 éve annak, hogy megszületett az amerikai képregényművészet egyik legtermelékenyebb, legnagyobb hatású és legkedveltebb alkotója, Carl Barks, akinek olyan figurákat köszönhetünk, mint Dagobert bácsi, Szaki Dani és sok más, sokunk szívének kedves Disney-figura.

A kedveltség nem véletlen, hiszen Barks történetei olyan színvonalat képviseltek évtizedeken át, amelyre nem sok példa akad a képregények történetében. Nemzedékek sora nőtt és továbbra is nő fel az általa írt és rajzolt kalandokon, amelyek kvalitását mi sem igazolja jobban, hogy még több mint fél évszázaddal a megjelenésük után sem tűnnek idejétmúltnak: ugyanolyan szórakoztatóak, mint régen.

Barks hírneve nem korlátozódott az amerikai kontinensre, hiszen a Disney-képregények kultusza eléggé elterjedt Dél-Amerikában és Európában is. Ráadásul a mi kontinensünk mindmáig a Disney-képregények gyártásának fellegvára, onnan is az olaszok különösen jeleskednek az új történetek alkotásában. És igazi Disney-rajongókként ők is tisztelettel tekintenek a mesterre.
Annyira, hogy még életében, 1992-ben meglepték egy róla szóló történettel, amely barksot egyenesen az általa rajzolt világba helyezi és annak egyik legfontosabb részévé teszi. Ezzel a történettel emlékezünk meg a Disney-év keretében az ügyes kacsarajzolóról és mindarról a gigantikus munkáról, amelyet élete során végzett.

Üdvözlet mindenkinek!

Múzeumunk a héten a Semic-tárlat bővítésével foglalatoskodik, amelynek első eleme a Robotzsaru című sorozat utolsó előtti füzete. Amelyben címszereplőnk nem csak egy önjelölt filmes sorozatgyilkossal száll majd szembe, de felbukkan a detroiti rendőrség egy újabb réme is egy igencsak nagy körkerületű egyén személyében.

Sziasztok!

Ma ismét a világ legnagyszerűbb képregénymagazinjának egy újabb számát ismerhetitek meg, és ahogy már tavaly nagyrészt megszokhattátok, a klasszikus érához térünk vissza.
A Fantasztikus Négyes 20. számában hőseink ismételten egy új ellenséggel szállnak szembe, mint ahogy azt a kor hagyományai erősen megkövetelték. Meg amint azt Jack Kirbytől és a kifogyhatatlan fantáziájától azt elvárhatjuk. Ez az ellenfél nem más, mint a Molekulaember, akinek az arca itt még egy félresikerült plasztikai sebészeti kísérletre hasonlított és a hatalma is eléggé behatárolt volt – ám így is elegendő ahhoz, hogy a metróra kényszerítse hőseinket megszokott Fantasztikocsijuk helyett. És mi sem bizonyítja még a molekulaember erejét, hogy a csapatnak némi külső segítségre is szüksége lesz majd ellene.

PLUSZ!
Beírópalánták (meg igazából beírók) is jó, ha tudják, hogy frissült a HálóZsák PhotoShop-suli a zajszűrés nevezetű témakörrel, ami kilenc dokumentumot foglal magába. Ezt a műveletet feljavítás néven is ismerik, és általában ettől fáznak a leginkább a kezdő beírók, így remélhetőleg ezzel a doksiköteggel sikerül most egy nagy lépést tennünk az autodidakta beíróképzés megvalósulása felé.

PLUSZ PLUSZ!
Beírók figyelmébe ajánlom, hogy frissült a HálóZsák fontpakk is jó sok tucat új betűtípussal (összesen kb. 170 fájllal, amiben benne van Wearwolfff legújabb csomagja is). Valószínűleg ez volt az utolsó olyan nagy frissítés, ahol csak úgy legyártottam egy csomó fontot, innen kezdve már csak azok kerülnek bele, amik konkrét munka kapcsán kerülnek honosításra.

Sziasztok!

A mai délelőtti frissítés bevezetője elég rövid lesz. Az Excalibur éneke című humoros-kalandos fantasy sorozat ötödik albumát tesszük most ki, ami a Bámulatos Ys címet kapta, és amelyben hőseink végre visszatérnek a kevésbé fagyos tájakra, hogy aztán ismét a szokásos bonyodalmakba keveredjenek.

Mint minden más CO-s fordításom, ez is hivatalosan véget ért részemről ezzel a kötettel. Már csak egy album lenne hátra, ám kétlem, hogy valaha elkészülne hozzá a fordítás. Ám ha akad valaki, aki az eddigi szöveghez illszkedve be tudja fejezni, az jelentkezzen bátran.

Hiszitek vagy sem, a Street Fighter részlegünk még mindig él és frissül. Ugyanis egy teljes minisorozat hátravan még az UDON-féle termésből. Ha nem számítom bele azt a két GN-t, ami az elmúlt két évben jelent meg, és amelyek közül csak az egyik létezik szkennelve.

A mostani szériánk a Legendák: Ibuki címet viseli, és a játékok ismerői már sejthetik, hogy az SFIII-ban debütált nindzsalány áll a középpontjában. Bár a „nindzsa” itt eléggé narutós felfogásban értendő.
Mivel a sorozat emellett a Sakura minihez hasonlóan egy középiskolás sztori, rengeteg fanservice várható néhány megfelelően beállított kamerának és a rövid japán iskolai szoknyáknak hála. Ugyanakkor kevesebb kajaverseny és több nindzsatőr várható, bár rivalizálásból itt sem lesz hiány.

PLUSZ!
Folytatódik a képregényes eladási listaelemzős cikkmaraton a harmadik egymás utáni megjelenéssel, ami az idén januárban produkált teljesítményt elemzi.

Mivel semmi okot nem láttam arra, hogy miért ne darálhatnánk le heti egy délelőtti frissítéssel a Groo és Vakkandor című minisorozatot, így a bamba barbár kedvelőinek nagy örömére most közzétesszük a második számot. Amelyben a két címszereplő okosabbika még mindig nem találja a helyét abban a fura, zajos, kiismerhetetlen, cinikus, átláthatatlan világban, ahová csöppent. Gazdája pedig a maga szokásos módján lát hozzá hű társa kereséséhez: mindenkit lekaszabol abban a reményben, hogy valaki így hátha megmondja neki, merre van az ő Vakkandora. Csak persze a gond ott kezdődik, hogy senki sem tudja, mi az a Vakkandor…

U.i.: Az egyik oldal bélyegképe hibás a galériában, mert a JPEG alsó kb. 5%-a hiányzik. Nem biztos, hogy elő tudom keríteni a jó fájlt, de a hiba maga az oldalon csak akkor látszik, ha az ember nagyon figyel vagy ha eleve tud róla.

Sziasztok!

A hét elején egy vadonatúj sorozatba kezdünk bele, amelyet egy nem olyan rég felbukkant külsős munkatárs, Tipca készített egy szál magában. (Nos, leszámítva a borítót… azt én szedtem rendbe.)

Valószínűleg sokan akadnak, akik emlékeznek még a Buffy, a vámpírok réme című sorozatra, elvégre nem volt annyira régen, amikor még magyarul is lement mind a hét évad valamelyik kereskedelmi tévéadón. A cím Joss Whedon azon kevés megvalósult ötlete közé tartozott, ami nem csak a rá jellemző szokásos színvonalat és elvakult rajongói tábort hozta, de szinte példátlan módon elég pénzt ahhoz, hogy ne kaszálják el ott helyben. Hét teljes évadon át kísérhettük a középiskolás lányból felnőtt nővé érett vámpírvadász főhősnő és a hozzá csapódó érdekes figurák kalandjait, amely során összecsaptak vámpírokkal, démonokkal, varázslókkal, a kormány legeszementebb megatitkos szuperügynökségeivel és ezek tetszőleges kombinációival, mindenféle idősíkban és dimenziókban.

Ezt a sorozatot folytatta nagy kihagyás után Whedon 2007-ben képregényes formában, amelynek köszönhetően olyan elborult ötleteit is megvalósíthatta, amelyek tévében komoly költségvetés és a cenzorok hajkitépése nélkül aligha tűnt volna fel egyhamar. Akik figyelemmel követik a képregényeladásos cikkeimet régről fogva, azok még emlékezhetnek, hogy ez a kiadvány sokáig a Dark Horse messze legsikeresebb szériája volt, ami nem egyszer ott lézengett az amerikai top10-ben. Úgyhogy sejthetitek, hogy nem egy gyenge valamire számíthattok.

Mivel egy külsős ember készíti a sorozatot, és mivel a borítózása a harmadik számtól kezdve egy rémálom, ezért teljesen irreguláris frissítésre számítsatok. Ami azt takarja, hogy idén nagy valószínűséggel kimegy az első tpb anyaga (vagy legalábbis az első öt füzet), aztán majd annak függvényében haladunk, hogy Tipca idén hány számot tud még elkészíteni.