Sziasztok!

A Fekete Özvegy v4-es minisorozata véget ér ugyan a hatodik számmal, ám a sztori maga még koránt sem zárul le. Natasa visszatér az Államokba, hogy pontot tegyen az ügye végére, ám ott nem csak Nick Fury és egy újabb kellemetlen igazság fogadja, hanem egy felettébb rossz hír is, amelyet a volt szovjet kémnő brutális alapossággal torol meg, hogy aztán egy új célpontot szemeljen ki magának.

Sziasztok!

A veterán olvasók most valószínűleg meglepődnek egy kicsit a címen, hiszen a Zsák saját házi Disney-válogatáskötetei hosszú éveken át mindössze évi két alkalommal jelentkeztek. Idén azonban a Disney-év tiszteletére jóval több kötet készült – annyi, hogy most a nyár minden hónapjában kikerül egy friss példány.

A mostani, idei harmadik, összességében pedig tizenötödik könyvben nagy szerepet kapnak az olasz történetek, melyek egyikében Donald azt hiszi, különleges erőre tett szert, miközben a Kasszafúrók egy minden eddiginél sikeresebb támadást indítanak Dagobert bácsi ellen; a másikban pedig Mickeyt és Minniet kísérhetjük el egy rejtelmes kalandra, amelyben szerepelnek dinnyék, szupertitkos ügynökök és egy lény, amely mintha nem e világról származna.
De a klasszikus sztorikat kedvelőket sem hagyjuk cserben, hiszen amint a képen is látható, Barks történetei is helyet kaptak. Sőt, egy kissé eseménydús hajszát követően még talán arra a kérdésre is választ kapunk, hogy miként képes egyetlen ember oly sokféle információval teletömni az ifjú mormoták méltán híres kézikönyvét.

Ulic Qel-Droma korára úgy emlékeznek, mint a Régi Köztársaság történelmének egy fontos fordulópontjára. Ez volt az az idő, amikor az erő sötét oldala ébredezni kezdett és dühét a galaxis ellen fordítva majdnem a kihalás szélére sodorta a jedi lovagokat.
Az akkor rendületlenül helytállt jedi lovagok nevei nem koptak meg az évek során. Történeteik és legendáik pontos részleteit megőrizték a jedi holokronok kristályaiba vésve.
Nomi Sunrider, egy másik jedi harcos, akinek a jedi harci meditációban szerzett jártassága sohasem fog feledésbe merülni.
Utazz velünk, és ismerd meg a jedi holokronból, hogy Nomi Sunrider micsoda rendkívüli módon jutott a jedi mesterek közé.

Múzeumunk ma kikészített jó pár csomag papírzsebkendőt mindenki kedvenc hálószövőjének tárlata mellett, ugyanis a most kiállításra került darab felettébb lehangolóra sikeredett. Ugyanis mint kiderült, a falmászó játéktermi megpróbáltatásai nem merültek ki abban, hogy véletlenül edzőteremnek nézte azt. Nem sokkal az eset tisztázását követően megpróbálta a Pac-Mannel lenyugtatni az idegeit, ám a szellemfaló kis sárga körcikkely trükkösebb ellenfélnek bizonyult számára, mint a legveszedelmesebb manóféleség. És amikor később egy hétéves kissrác húsz perc alatt több pontot ért el, mint ő hatórányi kísérletezést követően, pókunk letelepedett egy sarokba és csendesen búsulni kezdett.

Sziasztok!

Múzeumunk ma délelőtt ismét rózsaszínbe öltözik az egyik legismertebb klasszikus amerikai vígjátéksorozatból kinőtt rajzfilmfigura, a Rózsaszín Párduc tiszteletére, aki ma a magyarországi képregénysorozat tizenegyedik számának digitális változatával teszi tiszteletét nálunk. Benne egy eléggé megterhelő filmforgatással, és egy tanulságos történettel arról, hogy nem mindig feltétlenül rossz az, ha kioldódott a cipőfűzőnk, mint ahogy az sem, ha egy barátságos idegen megpróbálja orvosolni azt.

Habár Jack Kirby rengeteget letett az amerikai képregények történelmének asztalára a Fantasztikus Négyes megalkotásával és a sorozaton töltött tíz évével, akadtak olyan időszakai, amikor a saját korához képest is kissé avítt módon állt a csapat kalandjaihoz. Ez a mostani történet is ilyen, amelyben a Marvel-univerzum leendő legütőképesebb és legnagyobb gondokat elhárító csapata három közönséges – bár némi sugárkezeléssel valamivel különlegesebbé tett – emberrel néz szembe és marad alul, méghozzá csúfosan. Mindezt azért, hogy a közönségkedvenc nemezis, Fátum kezébe kerüljenek, hogy aztán egy még sajátságosabb megoldással szabaduljanak ki a béklyóikból (amely alatt igazi, középkori tömlöcbéklyókat értünk) és meg Fátumtól.

A Smax ma délelőtti, vagyis második számában a múltba térünk vissza, amely során nem csak Smax eredetével – ergo gyerekkorával – ismerkedünk meg, de egyben végre kiderül, hogy honnan származik a mellkasán található tenyérlenyomat, és hogy miért hagyta maga mögött a meglehetősen sajátságos otthoni dimenzióját.

Ahogy délelőtt ígértem, újabb cselekménydús képregényben részesítjük most a kedves olvasókat, amely az Indiana Jones és a Végzet lándzsája negyedik, vagyis egyben befejező füzetét takarja. (És egy jó hosszú linket.) Amelyben végre ismét eggyé válik a címben szereplő kegytárgy, amelyről kiderül, hogy a mítosza ősibb, mint sokan hitték volna. És amely a jelek szerint hajlamos arra, hogy kisegítse a nácikkal viaskodókat a bajból.

Ráadásként pedig itt van egy képregényes listaelemzés is a májusi számokról, plusz két nem burkoltan személyeskedő megjegyzés benne, mert miért ne.