Sziasztok!

Szokásos hétnyitó délelőtti betevő Groonk nem más, mint a Halál és adók című minisorozat negyedik száma, amelyben Groo dicső hadakozásba vezeti a reá bízott sereget… csak éppenséggel azt nem vette senki számításba, hogy barbárunk pacifista fogadalmat tett, emiatt a csatában tanúsított hatékonysága a logikai képességeivel vetekszik.
Ámde semmi ok a pánikra, mert vészterv mindig akad… ha más nem, egy bölcs tanács mivoltában, amely hamar helyrerázhatja Groo lelki világát és a körnemező országokat.

Sziasztok!

Ha valaki most elcsodálkozik azon, hogy mit keres itt ezen a napon ez a frissítés, azok számára mondom, hogy az év eleji egyhónapos plusz kényszerszünet miatt felborult a Dagobert életének közlési terve, ezért muszáj volt kiszemelnem egy olyan hónapot, ahol duplán frissítem. És valahogy úgy érzem, hogy a klondike-i trilógia a legalkalmasabb a sűrített megjelenésre.

Vagyis, bizony, Don Rosa annyira szerette Dagobert életének ezt a szakaszát, hogy két hivatalos fejezettel is kibővítette az eposzát, melyek az eddigi számozási séma szerint a 8b. és a 8c. sorszámot viselik.
A mai történet címe a Félelem Fehér völgyének foglya, amely cím nem másra utal, mint magára Aranykára, Dagobert életének egyetlen igazi szerelmére, akit hősünk ebben a történetben magával hurcol a kunyhójába, hogy megmutassa neki, milyen élete van valójában egy aranyásónak.
Ám hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet, a történetben felbukkan három valós vendégszereplő is, akik minden bizonnyal eléggé ismerősek lehetnek a vadnyugati történetek kedvelőinek.

Sziasztok!

Habár tavaly megígértem, hogy végeztünk a Vörös Sonja-napokkal, ez csak (nagy)részben volt igaz: a v4-es ongoing nem folytatódik tovább, mint ahogy a Queen Sonjába sem kezdünk bele, ám még jó két és fél évvel ezelőtt honosításra került egy két miniből álló sztori első fele, amely a magyar keresztségben az Istenek haragja címet viseli, és amelyben Sonja nem csak a családja eredeti népével ismerkedik meg, hanem kirándulást tesz a fagyos Északra, Odin és nemzetségének otthonába, hogy szembenézzen a csalárdság istenével, Lokival, sőt, magával az istenek atyjával is!

Vegyétek ezt a kötetet egyfajta búcsúajándéknak, amellyel végleg istenhozzádot mondunk a hirkánok legismertebb leányának és az ő kalandjainak – legalábbis addig, amíg fel nem bukkan majd egy újabb honosító(páros), aki folytatja ezeket a kalandokat.

Sziasztok!

Múzeumunk egyrészt örvend, hiszen a mai nappal a kiállításunk elérkezett a falmászó egyik legnehezebb időszakának a végére… másrészt szomorkodunk, mert sajnos nem sok kiállítható tárgyunk van erről a történelmi pillanatról.
Mint a legutóbbi tárlatfrissítésen megtudhattuk, a hálószövő életében eljött a pillanat, amikor összeszedte minden bátorságát és szembenézett az emberiség történelmének második leghülyébb ruhadivatját visszahozni szándékozó, mindennél aljasabb bandával. Ám az összecsapásról nem készültek felvételek, csak ez a későbbi leközölt illusztráció, amely alapján hősünknek a csata során eszébe jutott, miként győzte le még ázsiai körútja során a helybéli diszkóerőket, és kihívta ellenfeleit egy ádáz táncpárbajra, amelyben annyira sikeresen vegyítette a táncparkett és a brake mozgáselemeit, hogy az összecsapást követően soha többé senki sem hallott a diszkóbanda tagjairól.

F betűs családi képregényt ígértünk délelőtt, márpedig a HálóZsákon mi lehetne ismertebb a Marvel első családjánál, vagyis a Fantasztikus Négyesnél, ha ez kerül szóba?
Hogy a keddi Pókember garantáltan ne maradjon magányos, az F4 is a réges-régi időkbe visz vissza bennünket, abba a korba, amikor még nem létezett internet, a bakelitlemez volt az egyetlen olyan hanghordozó, melyet birtokolhatott az ember, és amikor Farek is már alaposan befészkelte magát a munkaerőpiacra.
A 22. füzet egyik legfőbb ismérve, hogy itt tér vissza az F4 kiadási szempontból legelső ellenfele, a Vakondember, aki nem csak, hogy alkotott egy olyan falat, amely csak az egyik oldalán radioaktív, ráadásul csal kb. húsz centiméteres távolságig, hanem gigászi, ámde bár eléggé érzékeny szerkezetei által magát a világbékét is veszélybe sodorja! Vagyis, igen, nem csak a Pókemberhez és Flintstone-ékhoz köthető a mai füzet, hanem a tegnapi Buck Rogershez is! Figyelitek, milyen furmányosan állítjuk össze a heti frissítéseket? (A gratulációs leveleket, bonbonokat és a virágokat nyugodtan küldjétek a címünkre.)
Hm? Hogy nem ezért tekintjük mérföldkőnek ezt a füzetet? Ó, igen, lehet, arra gondoltok most páran, hogy ez lesz az a pillanat, amikor Sue Storm Richards elindult azon az úton, amely a csapat legveszélyesebb és legerősebb tagjává tette őt: itt alkotott először láthatatlan energiafalakat.

Sziasztok!

Ha a tegnapi nap motívuma a sci-fi volt, akkor a maié… uhm… az F betűvel kezdődő sorozatok, amelyeknek egy család a főszereplője. Igen… ez minden bizonnyal egy hasonlóan népes kategória.
A tematika délelőtti, múzeumos eleme a Flintstone-család harmadik magyarországi száma, benne egy újabb köteg rövid és még rövidebb szösszenettel, amelyben szokás szerint szerepet kapnak főszereplőink különböző nagy ötletei, benne némi kincsvadászattal.

Néhány órával ezelőtt ponyvás sci-fit ígértem, márpedig a Buck Rogersnél ponyvább sci-fi cím talán nem is létezik széles e földkerekségen.
Ma a Dynamite-féle, eléggé félbeszakadt, ám így is 12 számot megélt remake nyolcadik füzetét szemlélhetitek meg, amelyben fény derül az előző füzetben felbukkant „vakondemberek” eredettörténetére, amely vagy a Fallout sztorijának egyes elemeit is átvette, vagy nem. Ám az biztos, hogy a füzeben szerepelnek nukleáris robbanófejek és egy levegőben élő indián törzs, akik összebarkácsoltak maguknak egy csodafegyvert?
Hogy ez a kettő hogy jön össze egymással? Nos, ez a Buck Rogers világa, ahol a legelképesztőbb, ám furamód mégis valahol hihetőnek tűnő dolgok nagyon jól megférnek egymás mellett.

Szereted a sci-fit?

Onnan is a ponyvásabb fajtát, ami nem az élet nagy kérdéseire keres nagy sóhajtások közepette választ, hanem csak szórakoztatni akar… miközben mellette továbbra is válaszokat keres?

Akkor a mai nap a te napod, kedves olvasó, mert a körülmények játéka folytán a délelőtti és a délutáni frissítéssel is a Sci-fi részlegünk bővül, ráadásul rögtön így reggel egy eléggé termetesebb példánnyal.
Ugyanis ma a Top 10: A negyvenkilencesek című GN újraközlését tekinthetitek meg, ami közel száz oldalban meséli el nekünk a Top 10 című sorozatban látott enyhén kifejezve is szokatlan metropolisz alapításának történetét.
A CO látogató talán még emlékeznek rá, hogy a lassú honosítási tempó miatt ez anno négy külön részletben jelent meg ott. Itt az eredeti formátumban, egyetlen könyvként olvashatjátok.

A héten megint pókolunk egyet, vagyis egyszerre számíthattok a kétféle Csodálatos Pókember megjelenésére a HálóZsákon. Közülük az első a régebbi kiadás, amelyben garantálhatom, hogy biztosan nem fordul elő egyetlen Boronás Jónás vagy Nyíl Richards sem.
Van viszont helyette egy meglehetősen vidám J. Jonah Jameson, egy aggodalmakkal teli Peter Parker (bár ez egyáltalán nem új, de higgyétek el, itt most aztán annyi önsajnálatot kapunk, amitől még a Tokio Hotel legelszántabb rajongóit is a legteljesebb elégedettség töltené el), egy pénzt hajkurászó Pókember és egy eléggé váratlan Homokember.