Hálózsákos szokás, hogy ha lehetséges a képregényfrissítéseket évfordulókhoz, megemlékezésekhez kötjük. Ha már ragaszkodunk a hagyományokhoz, akkor telihold éjszakája előtt egy Telihold című képregény dukál.
Telihold, azaz áldozatra leső szörnyű és szőrös vérfarkasokról szóló történetről van szó, ahol fröcsög a vér, roppannak a csontok és megfagy a vér az ereinkben a rettenettől. NEM!
Egy szál vérfarkas sem szerepel ebben a képregényben, és most veszítettük el a hírt olvasó közönség 90%-át. A mű témájának alapjául Martin Scorsese After Hours (magyarul „Lidérces órák” nevet kapta a keresztelkedésben) című mozija szolgál, legalábbis nagyban hasonlít rá. Aki nem látta a filmet, annak (érdemes ezt pótolnia!) nagy vonalakban felvázolom a történetet: Egy számítógép-programozó a szerelmet keresve egy éjjel a nagyváros egy általa ismeretlen szegeltébe jut, ahol indokolatlanul mindenféle fura, kellemetlen és életveszélyes helyzetbe sodródik. A lidércnyomás egész éjjel tart, míg fel nem kél a nap és megtépázva a kiindulási pontra, azaz a munkahelye elé keveredik.
Intermezzo: zárójelben megjegyzem, Tiziano Sclavi is eljátszatott egy hasonló helyzet Dylan Doggal, mikor Goucho, a segédje egy éjjel kizárta otthonukból… de ez egy másik történet. Zárójel bezárva.
Telihold főhőse, Éduoard Tolweck, egy kedves, szorgalmas és segítőkész hivatalnok, olyan, akivel nap, mint nap találkozhatunk a hivatalok tolóablakánál. NEM!
Csak úgy, mint a valóságban Tolweck egy egoista, talpnyaló, törtető, undok, xenofób kis pocok. Egy levélkézbesítés alkalmával indokolatlanul üldözőbe veszi a képen látható néhány kedvesen antipatikus, roma származású fiatalember. A vonatra menekül előlük, és pénz híján a következő állomáson, sok-sok kilométerre otthonától, leszállítják a tömegközlekedési eszközről. És itt kezdődik Tolweckünk kálváriája a hazajutás jegyében, miközben szembesül mindazzal, ami iránt előítélete volt. És miután a szörnyű éj után eljő a megváltó reggel és fényesség, a megvilágosodás, Éduoard más szemmel tekint a világra. Tanult az esetből és esküvel fogadja, hogy változtatni fog az életén. NEM!
A kis pocok frászt sem tanul az egészből, ugyanolyan féreg marad, amilyen volt. Mert ez a valóság. Csak a dajkamesékben, néhány fantasy történetben és állítólag a szuperhősös képregényekben van átlényegülés. Az ember megátalkodott, és folyton ugyanazokat a hibákat követi el. Mentségként pedig ennyit mondanak: Látom a jót, helyeslem, de másként cselekszem… De nem ez a slusszpoén. Olvasd el a képregényt, és megtudod (legalábbis az az 1% a látogatók közül, aki eddig eljutott az olvasásban és felkeltette az érdeklődését a történet. NEM!
Utolsó figyelmeztetés: nincsenek benne óriásrobotok, vérfarkasok, szuperhősök, fantomok.)

Ma Darth Maul feltámadásáról szóló történetünk 2. része következik, amelyben végre megütközik a jedikkel, ha már egyszer visszatért, mint ahogy azok szoktak. Lesz benne egy kis Birodalom Visszavág utánérzés is, bár Darth Vader meg nem… de a képen legalább ott a borító festője, Dave Dorman a kész művel. Jó szórakozást hozzá!
Vladek/Recsi/Galen

Sziasztok!

A mai délelőtti frissítésben Múzeumunk folytatja a Képek-Melyeket-Igen-Könnyen-Félre-Lehet-Érteni című sorozatát. Egy képpel, melyet igen könnyen félre lehet érteni.

Ismét megszakítjuk nyári pihenőnket, ami gyakorlatilag már nem is létezik. A mai alkalommal Zerit jóvoltából ugrunk vissza kicsit az időben. Azok, akik követték az idei év Fantom frissítéseit bizonyára emlékeznek, hogy a Lubanga-történetszál során a huszonegyedik Fantom és Lamanda Luaga barátsága komoly törést szenvedett. A Versenyfutás a halállal című sztori viszont még jóval korábbra visz minket, amikor Luaga és Fantom barátsága még rendíthetetlen volt. Egy alkalommal, mikor Bengália elnöke hazalátogat a llongo faluba, egy rejtélyes őserdei betegség folytán veszélybe kerül az élete. Egyetlen reménye örök cimborája, aki mindent meg is tesz, hogy megmentse Luagát. Mint említettem, a fordítást Zeritnek köszönhetjük, a borítót pedig Micho szállította (mindketten delboj verziójából dolgoztak). A történet írója Ulf Granberg, rajzolója pedig Hans Lindahl. Jó szórakozást!

Sziasztok!

 

Utolsó előtti fejezetéhez érkezett a Mars hajdan virágzó civilizációinak alkonyát bemutató Barsoom bukása című sorozatunk. A negyedik fejezetben Van Tun Bor tábornok - aki katona létére meglepően emberbarát eszméket vall - jeddakja közönyét megelégelve merész lépésre szánja el magát. Azt azonban nem is sejti, hogy a jeddak közönye nem véletlen, s végre megismerjük az uralkodó ördögi tervét is, mely nem sok jót jelent a Barsoom más népei számára.

S miközben a tábornok és a jeddak a maga módján próbálja biztosítani a népük jövőjét, Tak Nan Lee meglepő ajánlatot tesz Anouknak, a védelmébe vett vörös lánynak. Jó olvasgatást!

A mai napon maradunk a Marvelnél (pár hete úgyis panaszkodtak egy másik oldal fórumán, hogy sok a DC és kevés a Marvel… hát tessék, rögtön dupla Marvellel indul csak nálunk a hét), de egy kicsit modernebb érába érkezünk, mint tegnap… jó félszáz évvel későbbibe. Meg némileg messzebbibe. Sok-sok fényévvel messzebbibe.
A Nova v4 15. számáról van szó, amelyben lezárul a három részes történetünk. Megtudhatjuk, milyen érzés ott lenni egy olyan bolygón, amit Galactus éppen bekap uzsonnára, és hogy milyen módon juthat ki egy ekkora slamasztikából az univerzum utolsó megmaradt űrzsaruja. És egyben arra a kérdésre is választ kapunk hogy vajon mi történhetett az eddigi bonyodalmak nagyját okozó mentális parazitával, aki a Galactus által okozott zűrzavarból húzott hasznot.

Bizonyos okokból kifolyólag ma nem lesz MK-frissítés (lehet, betuszkolom Aldarion holnapi marsi füzetéhez), van helyette Bob Kane-es cikk folytatása, amiben már kissé konkrétabb bizonyítékokat próbál találni az eredeti szerző arra, hogy bebizonyítsa, Batman „alkotója” volt talán az amerikai képregényes szakma legnagyobb szélhámosa.

Sziasztok!

A héten pókemberezünk egy kicsit, és ezt egy igazi klasszikussal kezdjük. A szóban forgó füzet az Amazing Spider-Man 12. füzete, amelyben ismételten Oktopusz tölti be az ellenség szerepét. Akkoriban Lee és Ditko kifejezetten őt szánták a hálószövő legfőbb ellenfelének, és ez meg is látszik azon, hogy milyen sűrűn szedik elő őt.
És a mostani füzet egyben tanúsítja azt, hogy azért Ditkónak is megártott a havi másfél-két füzetes tempó. A mostani számban eléggé sűrűn előfordul, hogy a hátterek teljesen lemaradtak, a helyüket egy színes folt veszi át. Sajnos látható, hogy nem csak a kilencvenes években volt ez jellemző, habár ott inkább lustaságból, mintsem időhiányból. (Tök jó ivójáték, hogy guríts le eggyel, ha Liefeld valamelyik kockájának van háttere. Egy HC végére garantáltan csontszáraz marad az ember.)
Ahogy a korábbiakat, a mostani füzetet is Usagi Yojimbóval együtt hoztuk el nektek.

Sziasztok!

 

Ma is a Transformers jegyében telik a vasárnapunk, ennek megfelelően - na és persze annak, hogy a hónap második hétvégéje van - az Első regeneráció nyolcvannegyedik fejezete kerül ma sorra.

 

Miután az Autobotoknak sikerült elsimítaniuk a földi túlélőkkel kapcsolatos félreértéseiket és megismerték az Áramkörzúzó történetét, a G. B. Blackrock vezette emberekkel közösen végül kidolgozták a Megatron elleni visszavágó tervét. A több fronton indítandó támadás Washingtonba és Alaszkába szólítja hőseinket. Azonban mialatt ők az életüket kockáztatják a Földön, a galaxis másik végében Nagyágyú sem ülhet békésen a babérjain, mivel Optimusz végre elhagyta Kibertront, így végre elszabadulhatnak a régóta visszafogott indulatok. És hogy teljes legyen az összkép, végezetül még Üstökös is tartogat egy meglepetést, miután egy tőle merőben szokatlan lépésre szánja el magát. A Megatron elleni végső ütközet kezdetét veszi! Jó szórakozást!